Illés Norbert képgalériánk

Kellemes az idő, 28 C°. A teremben. Olyan a levegő, mintha nem is lenne. Partra vetett halként tengődöm már kemény 30 perce, miközben a téli hidegekért áhítozom. Na és persze némi izomzatért, meg 8%-os testzsírért. A rádióban "napjaink legjobb zenéi" szólnak, 5-10 perces reklámokkal és igazán vicces műsorvezetőkkel, akik alig várják, hogy a légkondicionált stúdióból iszonyatosnál iszonyatosabb baromságokat zúdítsanak ránk, miközben azt hiszik, hogy ettől jól megy a munka.

Összesen öten vagyunk a teremben. A sarokban egy negyvenes "Butikosné" erőteljes koncentrálással próbálja leégetni a zsírt a fenekéről, 20 centis mozgástartományú lábmozdításokkal, miközben a gondolataitól olyan a tekintete, mintha saját magával vitatná meg, hogy a szomszéd már megint kivel jött össze, és hogy ő sohasem képes egy hétnél tovább diétázni a csodálatos, gyümölcscukros, szójás 38,000 Ft-ba kerülő termékkel.

A lábnyújtó gépnél két izomtrikós, 30 kg-os, kötött sállal rendelkező (ez persze most itt nincs rajtuk, de biztos vagyok benne, hogy a kinyúlott pulcsi mellett ott lapul valahol) egyetemista osztja egymásnak az észt, miközben - mióta először megláttam őket - ketten összesen két sorozatot végeztek. A Dunabizus rédió még mindig szól és V. Piros kedvessége fenomenális.

A 130 kilós zsírosnak meg állandóan csöng a mobilja, ami miatt az elmúlt fél órában egyszer nem volt ideje belenyomni a 150 kg-ba, ami a rúdon pihen. Bár az egója hatalmas, legalább akkora, mint a fux a nyakában, valahogy mégsem megy az a 150 kg. Nem baj, legalább el lehet mondani a spanoknak, hogy már egy hónapja nem tud normálisan edzeni. Komikus a helyzet, hiszen én sem jutottam sokra mióta itt vagyok. De tudjátok, a környezet, meg a meleg, meg, hogy nincs inspiráció, meg izé... és minden.

Ebben a pillanatban nyílik az ajtó. Villámcsapásként éri el az agyamat a tudat, hogy jött valaki. Talán egy ember, vagy marslakó, mindegy csak inspiráljon! Nyújtás közben hátra fordulok, óvatosan, ravaszdi módon (Még hogy én bámulok valakit? Maraggyá má'!)

Nézd csak, egy ember, ráadásul testépítő! Ahogy belép a terembe, combjai mintha egész életükben azt várták volna, hogy végre ide érjenek, mert a rostok örömükben táncot járnak minden egyes lépéskor.

A póló alól kikandikáló alkar érhálózatáról és a lábszár dagadó ereiről a földrajz órák jutnak az eszembe. Az ilyen országot bizonyára a nagy folyók hazájának neveznék. Eltűnt... beért az öltözőbe. Most már pláne nem tudok figyelni az edzésre. Mondhatni várakozó álláspontra helyezkedem. Ez azt jelenti, hogy olyan gépet választok, ahonnan figyelni tudom a srácot.

Rövidnadrágban és trikóban lép ki az öltözőből. Az arcán nem látszik semmi, viszont a szeméből olvasni lehet, mint a western filmekben. Azt hiszem, tudja a srác, hogy mit akar.
Egy 1.5 literes palackot visz be magával a mosdóba, ami félig van töltve jéggel. Miután kilép a mosdóból, a palack már töltve van. Biztos szomjas a csávó! - gondolom. Ezután beleöntözget valami kristályos dolgokat és pezsgőtablettát. Lehajol és a földre dobott cuccait, a hevederét és a kis övtáskát felveszi és elindul.

Hová mégy tesó? Csak nem ebben a vad melegben akarsz felhúzni? Komolyan mondom, ez nem komplett! Biztos csak a hőségtől látok rosszul. És nem. Felteszi a rudat, leveszi a biztosítókat és a puszta rúddal csinál tíz ismétlést, de úgy, hogy minden izma feszül és gondolom feszíti is. Folyamatosan pakolja fel a tárcsákat 40, 30 és 20 kilónként. Az ismétlésszám 150 kilónál már csak kettő. Nem erőlteti meg magát a csávókám! :-)

A rúdra még 30 kg kerül. Száááznyoolccvaaan kilóóó? Mi a f...t csinál ez? A hevedereket felrakja a csuklóira. Ha jól látom, a felirat az egyiken, "No pain" a másikon, pedig "No gain". Találó: "Ha nem fáj, nem nő!"

Az övtáska is felkerül a derekára, kihúzza a fülhallgatókat és felteszi a fülére. Most már tuti, hogy a külvilág nem létezik, mert a srác olyan, mint egy bika, vagy valami gladiátor. Gondolom a magnón nem az a zene szól, hogy: "Emel a láb 1-2, és lendít a kar 3-4 és megint", hanem valami vérpezsdítő metál.

A hevederek is felkerülnek a rúdra, olyan szorosan, hogy tiszta vörös a srác kézfeje. Belenéz a tükörbe, 2 másodperc és emeli a rudat. Olyan az emberünk, mint egy bevörösödött izomcsomó erekkel áttekerve. Ha most megbökném egy tűvel, tuti, hogy minden tiszta vér lenne, mintha kompresszorból nyomnák szét.

Egy ismétlés... 2..3...4, fogak kivillantva és 5, fél másodpercre megáll (eddig folyamatos volt a mozgás), majd a 6. ismétlés. Óriási csörömpölés és a rúd újra pihen, vagyis inkább a srác, aki már nem vörös, hanem inkább fehér, mint a fal, de 2 percen belül újra a régi színében pompázik (vörösben), mivel a hevederek újra felkerülnek a rúdra, a rúd pedig hősünk szorítása közé.

És ez így megy 5 sorozaton keresztül! Az utolsó két sorozatban már csak 4-4 ismétlés sikerül, de az intenzitás maximális. 6 ismétlés 180 kilóval! Miközben csodálkozva bámulom újdonsült barátomat, rátekintek a vizes palackra - basszus ez már vagy 5-6 deci vizet megivott.

A srác egyébként olyan 95 kg lehet a 180-182 centis magassága mellett. Tiszta naturál a gyerek, legalábbis azt a feelinget árasztja, egyáltalán nincs az a szteroidos kinézete az izomzatának, a bőre is sima.

A rúdról tárcsák kerülnek le, már csak 100 kg marad. Egy-két póz után újra kézben a rúd. Döntött törzsű evezés. Ismét nekiállok számolni, mintha az iskolában lennék: egy, kettő, három, négy, öt és csörömpölés. Ez megy négy sorozaton keresztül. A srácról ömlik a víz. Már nem csak én nézem, hanem a többi "bodys" is a teremben.

Zsíroskám is nekiállt fekvenyomni, de csak nem akar menni az a 150 kg másfélnél többször.
Gondolom valami elindult az agyában, hogy a sok kaja nem biztos, hogy jó kaja és "anyuci pici fia nagyra nőtt, mert annyit eszik az a gyerek" sem jó megoldás.

A második gyakorlat után már csak 0.5 liter folyadék van a palackban. Gyors légzés, átázott trikó, előre, magába meredő tekintet. Szerintem most kéne megszólítanom. Elindulok, ő is, én ránézek, de elkerüli a tekintetemet, mert lehajol egy szűk fogantyúért.

Tovább megyek, mintha nem is hozzá indultam volna, hogy megszólítsam. Átülök egy másik padra. Már elkezdődött a harmadik felvonás, illetve gyakorlat. Nézzük mi lesz. Felkerül a súlyemelő öv. Na ne, ha a felhúzáshoz nem kellett, akkor most mért kell ezt csinálni?! Ja, az övre felkerül egy lánc, amire pedig egy 25 kilós tárcsa. Oda cammog a húzódzkodó rúdhoz és a ráhelyezett szűk fogantyúba kapaszkodik. És hopp, elemelkedett a földtől! Teljesen hátradől és szinte a hasához húzza a fogantyút, vagyis a hasát húzza a fogantyúhoz, szóval értitek. Elég kínkeservesen megy, de a küzdés és a halálhörgés fenomenális. Nem mondom, hogy a 4 sorozat alatt megvolt 20 ismétlés, de az első kettőben megvolt az 5 és utána neccesen a 4-4.

A két egyetemista srác már teljes bizonyossággal magyarázza egymásnak, hogy nem lehet testépítőnk ilyen szálkás, ha csak ilyen kevés ismétlést hajt végre. Következtetés: biztos, hogy kokszol! Mi sem vagyunk ilyen szálkásak, pedig a "szálkásító gépekre" mentünk rá és minimum 20 ismétlést végzünk gyakorlatonként. Na igen, vágja oda a másik, ráadásul alig eszünk. Az emberi "okosság" határtalan! Na, mindegy, nem foglalkozom velük, mert csak felidegesítenek.

Egy dupla bicepszet látok a tükörből. A srácnak olyan érhálózata van belül a karján, mintha dombornyomással készítették volna a bőrét. A széles hátizma sem kutya. Letolja a nadrágját, oldalra fordul és a farizmát feszítgeti, ugráltatja a rostokat. Valami van, de gondolom ő is tudja, hogy még kell egy kis idő mire keresztszálkás lesz.

Nagy csörömpölés. Hűűű! "Butikosné" a nagy bambulásban elfelejtette, hogy a kis bokája oda van csatolva az alsó csiga kábeléhez. Szegénykém indult volna, de most mint egy partra vetett foka vergődik a szőnyegen. Gyorsan oda pattanok, nehogy valami baj legyen. Többed magammal sikerül kiszabadítanunk. Lám-lám, a testépítők baleset veszélyesek!

Szegény "Butikosné" pirulva távozik, de be kell vallani, nagyon jól kezelte a helyzetet, mert bevallotta, hogy nem oda figyelt, ahova kellett volna. Úgy látom egy új gyakorlat következik. Már csak 2 deci lehet a palack alján. A srác egy széles rudat hoz az alsócsigás géphez és azt akasztja fel.

Leül a gépre és széles fogással a nyakához húzza a rudat. A trapézizmai mint két vaskos kígyó lapulnak szét, majd domborodnak ki, mintha lélegeznének. Ebből a gyakorlatból is 4 sorozat 5 ismétléssel kerül végrehajtásra. Látom a srácon, hogy kicsit ki van, de mégsem annyira, ahogy azt gondolná az ember. A nagy meleg miatt azt vártam, hogy neki sem fog jól menni a dolog, de rámcáfolt.

A csodabogár összepakol és távozik az öltözőbe. 10 másodpercen belül újra kint van, kezében a 1.5 literes palack, egy turmix pohár és még egy doboz. Bemegy a mosdóba és egy másfél literes turmixal a kezében, jön ki. Basszus, ez aztán nyeli a vizet, mint a távhő szolgáltató a pénzem.

"Na, mi van haver? Láttam, hogy nem sokat edzettél. Meleg van, igaz?" - szólít meg valaki. Hirtelen összezavarodom, hisz én szerettem volna kérdezni őt. A kérdező nagyot kortyol a palackból és újra rámnéz.

"Belőled többet néztem ki, mint azokból, akik még itt vannak a teremben!"

"Kösz!" - válaszoltam. "Amúgy sem volt kedvem edzeni. Gondoltam ellesek tőled valamit, mert láttam, hogy jó eredményeid vannak."

"Mire vagy kíváncsi?" Szerinted mire, b+? - gondoltam.

"Hát arra, hogy mi az, ami ebben a vad melegben is hajt és mi az, amit iszol?"

"Tudod, először is nagyon akarom, hogy elérjem a céljaim. Másodsorban szeretem a naturál testépítést, a precíz diétákat, programokat, szóval azt a katonás fegyelmezett, rendszerezett életet, amit a naturál testépítés megkíván. Most egy olyan turmixot iszom, amiben 50 g szőlőcukor, 50 g tejsavófehérje és 5 g kreatin van."

"Láttam, hogy edzés közben is ittál valamit!"

"Igen, másfél liter víz volt, amibe raktam egy Plussz Sport pezsgőtablettát, 3 g konyhasót és 5 g glutamint."

"Sót?"

"Igen. Mi ebben a furcsa? A nátrium nélkülözhetetlen, ráadásul ebben a nagy melegben rengeteget elvesztünk a verejtékezéssel."

"És mit eszel napközben, hogy ilyen jó a formád?"

"A reggelim az elég brutál. Tojásrántotta, kenyér, kakaó. Szóval nem aprózom el. Napközben 2.5 óránként 150 g csirkemell salátával és lenmagolajjal, ez háromszor. Délután, edzés előtt 40 g tejsavófehérje lenmagolajjal. Az edzés utáni turmixot már mondtam. Most, ha hazaértem, eszem egy szelet húst 150 g rizzsel. Lefekvés előtt pedig ismét iszom egy 30 grammos tejsavófehérje turmixot."

"És szerinted melyik a jobb, a "szkájtek", vagy az a másik ízé?"

"Az biztos, hogy a "SZÁJtek"-ben nem fogsz csalódni!"

"És mindig alacsony ismétlésszámmal edzel?"

"Fokozatosan emelem a súlyt, így csökken az ismétlésszám és nő a sorozatszám. De ne haragudj, most már mennem kell, mert nem fogok hazaérni a következő étkezésre! Azt tudom tanácsolni, hogy olvass sokat a testépítésről, mindent, amit lehet. A terembe pedig úgy gyere le, hogy magadnak edzel, ne másokat nézegess, mert úgy nem lesz eredmény. Ha másként nem megy, zárd el magad a külvilágtól egy walkman-nel, aztán adj neki! Az, hogy milyen a klíma, nem számít. Inkább most szenvedj egy órát, mint egy egész hetet, hogy mikor jön már a következő edzés, mert ezt elcsesztem. Na, sok sikert, csá!"

Na, ez gyors volt. Holnap újra itt leszek és megmutatom, hogy mi az a naturál testépítés! Most el is megyek és veszek egy dobozka turista sót! Meg elemet is a magnóba és övtáskát. És fölmegyek a netre és elolvasok mindent, és beiratkozom katonai főiskolára! Ja, az utolsót nem gondoltam komolyan.

Nektek van otthon Scitec tejsavó, kreatin, szőlőcukor, lenmagolaj, heveder, asztali só, kis elem a kis magnóba? Nincs? Akkor ideje lépni, gyerünk! T

TRAIN HARD, TRAIN NATURAL!

Kapcsolódó cikkek
Rangsor