Tesztoszteron eMagazin
New York legújabb tornya
Élménybeszámoló Vörös Zoltán profi testépítővel
Írta: Farkas Tamás
2006. október

Vörös Zoltán képgalériánk

Bár léteznek régóta más szövetségek is, az IFBB monopolhelyzete egyértelmű -- megtámogatva a velük egy táborban lévő magazinokkal. A monopolhelyzeteknek az a jellemzőjük, hogy valaki rosszul jár, vagy legalábbis nem olyan mértékű a fejlődés, mint az egy nyílt versengés során történne. Az IFBB profi testépítői és a rajongók kiszolgáltatott és kihasznált helyzetben vannak: semmi juttatás a testépítőknek (de röghöz kötés, tehát máshol nem szerepelhetnek), kiismerhetetlen bíráskodási kritériumrendszer, felelősségre nem vonható bírók, "örökös" Mr. Olympiák és így tovább. A nézők sokszor gyenge versenyeket láthatnak, és szinte előre tudható eredményeket remélhetnek csak. Érett a helyzet tehát arra, hogy ezeket a hibákat kiiktatva, a testépítés megközelítését megreformálva egy új szövetség jöjjön létre.

	DeMilia megnyitja a Night of Champions új korszakát

Érdekes módon rablóból pandúr szituáció állt elő azzal, hogy az IFBB profi divízió főnőkét pár éve kiebrudalták a szövetség éléről. Wayne DeMilia-val kapcsolatban egy dolgot senki nem kérdőjelezett meg soha: hogy érti a testépítést és a legkiválóbb versenyszervező. Mint az nemrégiben kiderült, Wayne emellett tényleg szerelmese is ennek a sportnak, mert nem állhatta a kialakult helyzetet és ha nem is szövetséget, de az alapító okirata szerint "testépítő szórakoztatóipari" céget hozott létre, mely versenyeket szervez (így tehát a különbség csak technikai jellegű egy szövetséghez képest).

A Pro Division Inc. (PDI) azonnal több garantált pénzt irányozott elő a versenyeinek indulóknak, doppingszűrést vezetett be a legveszélyesebb anyagokra (pl. vízhajtók), és felfrissítette a bíráskodást. Emellett teljes szabadságot biztosít az embereinek, vagyis mindenki ott indul még, ahol akar, maximalizálva ezzel a pénzkereseti lehetőségeket! Mivel az IFBB-ben legendásá váló new york-i Night of Champions verseny ténylegesen Wayne intellektuális tulajdona, azonnal egyértelművé vált, hogy ez lesz a PDI zászlóshajója és debütáló produkciója. A Pro Division amatőröknek kvalifikáló versenyeket hirdetett meg, hogy PDI profikká válhassanak, illetve a saját hatáskörében elkezdett profi minőségű embereket direktben meghívni a "nagyszínpadra".

DeMilia hosszabb távban gondolkodik és alternatívája, nem lerombolója akar lenni az IFBB-nek, így nem próbált aktívan elcsábítani nagy sztárokat onnan, de azért sokak remélték, hogy nagy durranással indul ez az új dolog. Ez részben meg is történt, hiszen az IFBB egyik legnépszerűbb embere, Lee Priest, aki régóta nyíltan kritizálja a szövetségét, bevállalta a PDI-t. Emellett a visszatérő legenda Vince Taylor is bejelentkezett, valamint suttogtak még egyéb nagy IFBB nevekről, például a Mr. Olympia 4. helye miatt csalódott Dexter Jackson-ról is. Voltak aztán még profi kártya érett, de még amatőr amerikai versenyzők is, mint például Vinnie Galanti, vagy TJ Schoenborn. Egy dolog viszont Damoklész kardjaként lebegett az IFBB/NPC sportolók feje felett: az IFBB eltiltás. Sok szónak is egy a vége, az IFBB fenyegetve érezhette magát, mert bár bizonyítot tényként nem jelenthetjük ki, de úgy tűnt sokaknak, hogy a háttérben mindeféle ígérettel a legtöbb értékes emberüket "visszavásárolták", de legalábbis olyannyira elbizonytalanították a jövőjüket illetően, hogy nem mertek a PDI-ba belépni. A pénzügyi gondokkal küszködő Vince Taylor például vendégpózoló felhívást kapott a Bajnokok Éjszakájának napjára. De Lee kitartott!

A dolog számunkra legérdekesebb része abban áll, hogy Wayne DeMilia, az ő magyar partnerei és Vörös Zoli támogatói úgy gondolták, hogy Zoli fizikuma, személyisége és szórakoztató képessége alapján remekül illene a Pro Division gárdájába, és így ő biztos meghívást kapott PDI profinak és Bajnokok Éjszakája versenyzőnek. Ezt Zoli örömmel el is fogadta, megérezvén azt, hogy történelmi esemény úttörő részese lehet. És a siker nem is maradt el: összevetések Lee Priest-tel, döntőbejutás és 4. hely New York-ban! Olvassátok hát élménybeszámolóját. -- a főszerkesztő

Aki felnőtt már, az is szeretne mindig hinni a mesében. Szeretné, hogy mindig győzzön az igazság, a történet a végén minden jóra forduljon, és a jó elnyerje jutalmát. Szeretne hinni abban, hogy a főhősök boldogan élnek, míg meg nem halnak. Abban, hogy a politikusok igazat mondanak. Hinni azt, hogy a világban mindenkit érdemei és teljesítménye alapján ismernek el. Hogy érdemes küzdeni, hajtani. De egy idő után már nehéz hinni a mesékben. A magyar testépítés rajongóinak hitét azonban visszaadta Vörös Zoltán szombathelyi sportoló, aki legkisebb királyfiként átszelte az óceánt, hogy bizonyítsa: MINDIG HINNI KELL! Róla szól ez a történet.

2006. szeptember 16., New York. Hogyan fog élni emlékeidben ez a nap?
Igazából így egy pár nap távlatából még nagyon nehéz feldolgozni. Nem is nagyon tudom. Még le kell ülepedni ennek az élménynek. Egy biztos, mindenképpen pozitív emlékeim maradnak erről a csodálatos napról.

PDI Night of Champions 2006, 4. hely

23 testépítő közül negyedik lettél a Pro Division Bajnokok Éjszakáján, ahol az első helyezést a "Szőke Mítosz", Lee Priest szerezte meg. Ez volt a bemutatkozásod a profik között az új szövetségben. Elégedett vagy az eredménnyel?
Igen, elégedett vagyok a 4. hellyel! Úgy utaztunk ki erre a versenyre, hogy a döntőbe jutás volt a cél. Ez sikerült is, sőt, alig maradtam le a dobogóról.

Nem hatalmasodott el rajtad a vágy, hogy dobogós helyet verekedj ki magadnak, amikor már tudtad, hogy benne vagy a döntőben és a reakciók alapján érezni lehetett egy kiugró eredmény létrejöttét?
Minden versenyző nyerni szeretne, ez egyértelmű. A helyszínen tapasztalható éppen aktuális véleményekből lehetett sejteni, hogy elég jól állok. Nyilvánvaló, hogy egy dobogós helyezéssel még boldogabb lettem volna. De én nagyon tudok örülni az első profi versenyemen elért negyedik helyezésemnek is. Egyáltalán nem úgy fogom fel, hogy lecsúsztam a dobogóról!

Milyen körülmények között érkeztél New Yorkba? Egy testépítő számára mindig stressz az utazás, főleg, ha versenyre megy. Nagyon könnyen el lehet rontani egy jó formát az utazással járó kellemetlenségekkel.
Mivel eddig még nem repültem, ezért különös érzésekkel keltünk útnak edzőmmel, Mazaga Lacival. Beszállás után nagy nehezen belepréseltük magunkat az ülésekbe, egymásra néztünk és azt mondtuk: már csak kilenc óra van hátra! Kőkemény utazás volt. A légi utaskísérő hölgyek mindent elkövettek, hogy enyhítsék a pánikomat. Ezért aztán az első osztályról elcsenték az összes tonhalat, rákot és salátát és aggódva figyelték, vajon elég lesz-e számomra. Annyira aranyosak és segítőkészek voltak! Közben érdeklődtek kedvesen: "Bodybuilding competition in New York? Oh, crazy man!" És én Amerika felé, már a gépen kezdtem jól érezni magam. Leszállás után is kellemes élményekben volt részem. Mindenki kedves és közvetlen volt velem. Azért el kell ismerni, hogy odaát másmilyen a sportolók megítélése, mint nálunk. Komolyan mondom, hogy az utcákon járva-kelve szinte százméterenként megállított valaki. Autókból integettek, dicsérő szavakkal illettek. Hihetetlen vagy! Nagy vagy! Mutasd a karodat! Extrém vagy! Kérleltek, hogy hadd fotózhassanak le. Sok sikert kívántak a versenyhez. Nem gondoltam volna, hogy ott ennyire nyitottak az emberek. Magyarországon sajnos ez nem túl gyakran fordul elő.

A verseny előtti napon hogy aludtál?
Teljesen nyugodt voltam. A szállodánk nagyon jó helyen volt, ideális körülmények között tudtam rápihenni a versenyre.

Priest (1.), Frey (2.), Vörös (4.), Al-Haddad (3.)

Milyen volt a verseny helyszíne?
Nem volt éppen egy sportcsarnok méretű helység (színház volt). Talán egy kicsivel volt kisebb, mint a Kongresszusi Központ. Középen dobogó, így minden versenyző jól látható volt, hogy a bírák könnyen választhassák ki a kihívásoknál a testépítőket. Nem volt semmi extra háttér. Ami nekem nagyon tetszett, hogy már a délutáni előzsűrizésnél körülbelül 80 százalékban megtelt a nézőtér. Egyébként egy jegy 200 dollár volt! Estére persze már a csilláron is lógtak a nézők és őrületes hangulatot teremtettek. Engem ez nagyon inspirált. Azért volt ez furcsa számomra, mert a résztvevő 23 versenyző a világ összes tájáról repült ide. És nem hiszem, hogy kifejezetten a személyük iránt rajongtak volna. Inkább a sport szeretete, az extrémitás elismerése váltotta ki a nézők csodálatát, aminek hangot is adtak. Mindenkit buzdítottak, bíztattak. Ott imádják a bodybuildinget! A húst a színpadon, a jó húst. Tomboltak érte. Itthon ez egy kicsit máshogy van. Itt azért megy ki valaki egy testépítő versenyre, mert rokona, barátja van a versenyzők között és neki szurkol. Szóval hihetetlen érzés volt számomra a Bajnokok Éjszakája színpadán lenni!

A verseny végig gördülékeny volt, minden simán ment?
Kezdés előtt tartottak egy tájékoztatót, ahol részletesen elmondták a programot. Mik az elvárások, minek mi a következménye. Kiosztották a számokat, odaadtuk a zenét. Ezután mehettünk pihenni. Kettő óra öt perckor pedig elkezdődött a verseny. A szimmetria fordulóban eléggé megkínoztak minket. Kicsit más szabályok vannak itt, például a két oldalsó pózban egyáltalán nem szabad feszíteni, csak teljesen egyenesen állni. Semmi elfordulás, tricepsz ráfeszítés. Megmondták előre, hogy szigorúan lepontozzák azt, aki nem veszi ezt komolyan. Nem igazán éreztem ott a színpadon az idő múlását, de eléggé pörgősen ment minden. Aztán egyenként mindenki bemutatta a hét kötelező pózt, majd jöttek a kihívások. Innentől már lehetett sejteni, hogy kik lesznek a döntősök. Húsz perc alatt kiválasztották azokat, akik bent vannak az első tízben. Ők már elkezdhettek pihenni az esti döntőre. Akkor már megnyugodtam, mert engem a jobbakkal hívtak ki. Négy órakor már a szállodában voltam, volt három órám a döntőig, ami nyolckor kezdődött. Mindig minden pontosan működött. A szabadon választott gyakorlatokat az elődöntő eredményének fordított sorrendjében kellett bemutatni, tehát az első jött utoljára. Ezek elbírálására különösen nagy figyelmet fektetnek a bírók. Nézik az izomtömeget, a szimmetriát és az előadás módját is! Figyelik azt is, ki hogyan tud a kűrjével kontaktusba kerülni a közönséggel. Három perc hosszú szabadon választott gyakorlatra van mód, itthon másfél perc ugyanez. Amikor mindenkire sor került, volt még lepózolás, a "posedown", és végül az eredményhirdetés. Szinte elrepült az idő, hiszen annyira jól érezte magát mindenki.

Hogyan sikerült a te szabad pózolásod? Hiszen azt már itthon is tudtuk, hogy lenyűgöző előadóművész vagy.
Több régi zenémből állítottuk össze a programot, de került bele egy új 30 másodperces momentum is. Az igazat megvallva, sikerülhetett volna jobban is, szerintem egy kicsit elkapkodtam. Ez talán a túlzott feszültségre fogható. Igyekeztem persze ezt nem észrevehetővé tenni. Nem voltam zavarban, sikerült palástolnom, hogy egy-két ütemet csúszok. A rutinom átsegített ezen a helyzeten, villogó fogsorral bizonyítottam, hogy minden rendben. A közönségnek tetszett a műsorom, tombolt a nézőtér. Itt azért el kell mondanom, hogy a verseny show jellegét minden versenyző maximális erőbedobással és koncentrációval csinálta. Mindenki nagyszerűen pózolt, néztem őket a bemelegítő helység monitorján.

A Pro Division versenyeken nagyon komolyan veszik a szabadpózolást ugye?
Igen, ez pontosan így van! Olyannyira, hogy akár több helyezést is ugorhat valaki előre egy jól sikerült kűrrel.

Az ellenfelekről is ejtsünk pár szót! Egy élő, aktív bodybuilding legendával álltál egy színpadon. Milyen volt élőben Lee Priest?
Már a tájékoztatón idegesnek, feszültnek kellett volna lennem, amint láttam, hogy a jobbnál jobb atléták felkészülten, kicsontosodott arccal jönnek be a terembe. Meglepő volt, hogy semmiféle izgalmat nem éreztem. Figyeltem őket, konstatáltam magamban, hogy kellően feszesek. Dagadó karok, szálkás tricepszek. Lee Priest felöltözve, első látásra nem tűnt szörnyen izmosnak, viszont amikor ledobta a pólóját, elállt a lélegzetem! Iszonyatosan komoly! Ő alacsony testépítő, de olyan, mintha egy 180-as palit összetömörítettek volna. Nagyon sűrű, érett izomzattal rendelkezik. Ő volt köztünk a legeredményesebb, legrutinosabb bodybuilder. Képzeld el, amikor a második kihívásnál azt hallom: Lee Priest, Zoltán Vörös!

Húúú!
Mit mondjak? Engem is kirázott a hideg abban a pillanatban! Négy fordulón át ott is maradtunk egymás mellett. És ami számomra is a legmeglepőbb volt, az csak később derült ki, amikor vasárnap találkoztam egy-két bíróval. Ők gratuláltak és elmondták, hogy a szimmetria fordulóban három bíró engem tett az első helyre. Alig akartam elhinni nekik! A legtöbb versenyző nagyon jó formában volt, talán egy-két olyat láttam, akinek nem igazán sikerült a bekészülés.

Miként értékelte ezt az eredményt az edződ és elégedett volt-e Pintér Ferenc, aki szintén részt vett a felkészítésedben?
Edzőm, Mazaga Laci elégedett volt az eredménnyel. Tisztában vagyunk azzal, hogy a profi világban is végig kell járni azt a bizonyos szamárlétrát, és mi már feltettük erre a lábunkat. Pintér Ferivel is beszéltem a versenyt követően, gratulált és ő is megelégedéssel nyugtázta az eredményt. Tudni kell, hogy amikor megkerestük őt kérésünkkel, hogy vegyen részt a felkészítésben, Feri rögtön figyelmeztetett, hogy túl kevés idő áll rendelkezésünkre. Ennek ellenére elvállalta a szakmai segítséget, mi pedig száz százalékosan betartottuk a javaslatait. Így jöhetett létre ez a szép eredmény. Ugyanakkor mindhárman tisztában vagyunk azzal, hogy még sok javítanivaló van. Ezen fogunk munkálkodni a közeljövőben.

A felkészülésed utolsó szakaszában tökéletesen sikerült a csúcsformába hozás?
Az igazat megvallva, még mindig nem. El kell mondanom, hogy leszálltunk a repülőről, ott álltunk New York közepén és nem találtunk megfelelő táplálékot. Így indult az egész menet! Gondolhatod, mit jelent ez egy versenyre érkező testépítő számára! Egy teljes napig rohangáltunk, hogy puffasztott rizst találjunk. Ezért talpaltunk 40 percet az egyik irányba, majd megfordultunk, hogy a város másik felén kapjunk csirkemellet. És ezt napi három alkalommal megtettük, mert ugye kell a meleg kaja Zolikának. És még így sem találtunk natúr csirkemellet. Voltak nehézségek! Szóval nem sikerült rosszul a csúcsformába hozás, de még mindig hiányzik valami. Azt gondolom, hogy nálam még mindig kísérleti stádiumban van a verseny előtti pár nap pontos kidolgozása.

Hány kilogrammos testsúllyal álltál színpadra New Yorkban?
Érdekes, hogy egészen a verseny végéig fogalmam sem volt arról, hogy hány kiló vagyok valójában. Nem mertem megmérni, nehogy zavarjon, esetleg befolyásolja a színpadi viselkedésemet. Aztán amikor vége lett a műsornak, 116 kg-ot mértem.

Steph Sinton (5.), Priest (1.), Valentine Jabes IFBB profi (6.), Vörös (4.)

Mennyiről is kezdtél el fogyasztani? Biztosan nagy tömegről indultál.
Nem, most ezen is változtattam. Most voltam először úgy, hogy nem engedtem el a súlyomat túlságosan és 128 kilóról kezdtem meg a fogyasztást. A Testépítő Világkupa után úgy beszéltük meg, hogy semmi szükség arra, hogy szezonon kívül túl nagy testsúllyal rendelkezzek. Eme szándékainknak megfelelően egész évben tartottam egy egészségesebb formát. Lényeges volt ez a szükséges izomsűrűség megszerzése céljából, valamint a könnyebb lepucolhatóság eléréséhez. Nem is volt egyébként nehéz tartani ezt a fazont. Hetven százalékos diétával megoldhatónak bizonyult és remekül éreztem magam közben. Végig látszottak a hasizmaim és megfelelő erezettséggel rendelkeztem már a felkészülés korai szakaszában is. A régebbi versenyek tömegelési időszakában voltam már 144 kiló is. Akkor, annak is megvoltak az előnyei, de most ezt az utat jártuk és bejött.

Az eddigiekhez képest mennyiben változtattad meg az edzésprogramodat a profi felkészülés idején?
Azt kell mondanom, hogy gyökeresen megváltoztattam az edzéseimet, a módszereimet. A leglényegesebb változtatás az volt, hogy minden egyes gyakorlat során négy szériát teljesítettem nyolcas ismétlésszámokkal, és nagyon szigorúan 30 másodperces pihenőket tartottam be -- az eddigi edzéseim során ennek nem szenteltem nagyobb figyelmet. Így az egész tréningem egy nagyon pörgős, bedurrantós munka lett. Ezt a módszert minden izomcsoportnál alkalmaztam, talán csak a lábedzéseknél pihentem 45-60 másodpercet. A másik fő csapásirány a hátizomzatom gyengeségeinek korrigálása volt. Ennek megfelelően a hátamat heti kétszer edzettem és extra gyakorlatok is bekerültek a programba. Lehúzások, evezések megannyi variációját iktattam be.

Gondolom az ilyen pörgős edzések teljesítéséhez kicsit vissza kellett venned a korábban megszokott nagy súlyokból...
Igen, pontosan így van! Másfajta megközelítést kellett alkalmaznom. Gyakorlati példával élve, a korábbi 210-es fekvenyomások helyett 130 kilóval végeztem a szériákat így, 30 másodperces pihenőkkel. Négyszer nyolcakat nyomtam és akkor emelhetem csak a súlyon, ha ugyanilyen pihenőidők mellett már ment a kilences, tízes ismétlésszám is.

Mit változtattál a kardió edzéseiden?
Hetente öt alkalommal végeztem napi egy óra kardió munkát, általában két részre osztva.

Milyen táplálkozási varázslatokat vittél véghez a new york-i csatára készülve?
A táplálkozási programom szerintem most igazán jól lett megtervezve és végrehajtva. Úgy érzem, hogy a korábbi versenyekre készülve kicsit szigorúbbnak kellet ennem. Most viszont annyira megbízható volt a formám, hogy szinte az utolsó hónap első napjaiban is ehettem még gyümölcsöt. Egyébként nem volt semmi varázslat a táplálkozásomban, maradtam a jól bevált csirke-rizs-zöldség metódusnál és a SCITEC NUTRITION táplálékkiegészítőknél. Természetesen használtam már a SCITEC legújabb termékeit és ez jelentős lökést adott a fejlődésemnek!

Volt valami egyéb dolog, amit alkalmaztál annak érdekében, hogy profi testépítőkkel felvehesd a harcot? Pintér Ferenc ezzel kapcsolatban elmondta nekem egy korábbi interjúban, hogy sokat lehet javítani a pózoláson az előnyösebb megítélés érdekében és hogy ezt is igyekszik megtanítani neked.
Igen, valóban így van! Igyekeztünk az adott pózokban olyan beállításokat keresni és megvalósítani, amelyek kicsit elkendőzik a hátizmaim apróbb hibáit. Hetente-kéthetente megjelentem Ferinél a Fitness 2000-ben és gyakoroltuk ezeket a beállításokat. Mindig arra kellet összpontosítanom, hogy ezt a begyakorlott mozdulatsort pontosan hajtsam végre. Egészen részletesen ki kellet dolgozni minden apró momentumot. Hova teszem pontosan a kezem, meghúzom kicsit a póznadrág pántját, kicsit megrogyasztom az egyik lábat, stb. És valóban sokat segített ez a rengeteg gyakorlás, hiszen a versenyen engem tartottak a legesztétikusabb versenyzőnek, szimmetriában és előadásmódban egyaránt.

Túl vagy az első profi testépítő versenyeden. A bemutatkozás kiválóan sikerült. A korábbi lelkesedésed bizonyára még jobban szárnyra kapott. Hogyan folytatod testépítő karrieredet? Mi lesz a következő versenyed?
Valóban, a new york-i Bajnokok Éjszakája után fokozódott az a lelkesedés és hit, amit én a testépítés iránt táplálok. Az önbizalmam is megnőtt. Már a kinti versenyen kaptam egy meghívást Barbadosra, ahol egy ugyanilyen szintű és jellegű testépítő viadal lesz. A részletekről majd később fogok tudni beszámolni, fel kell vennünk ez ügyben velük a kapcsolatot. Természetesen már most nem tudok meglenni edzés nélkül és lesomfordáltam a terembe. Nem sokáig bírom súlyzók nélkül! Teljesen céltalannak érzem magam, szétesik a napom. Szóval a jövő évre készülök gőzerővel. Szeretném teljesen kijavítani a hiányosságaimat és gyémántkemény fizikummal akarok színpadra állni a következő versenyen!

Ezek szerint csak 2007-ben látunk újra színpadon?
Versenyzőként igen. Pontosan nem tudom, mikor lesz a barbadosi verseny, de úgy hiszem, hogy jövő ősszel. Mehetnék a közeljövőben Angliába és Prágába is, Wayne DeMilia kérdezte is, hogy ott leszek-e az indulók között. De mi úgy döntöttünk, hogy nem. Ugyanakkor, ha már színpadi szereplésről van szó, lehet, hogy már előbb színpadra lépek: felkértek, hogy a 2006-os, X. jubileumi SUPERBODY testépítő versenyen én legyek a konferanszié.

És te elvállaltad?
Persze! Szeretek minden formában a testépítés közelében lenni. A SUPEBODY pedig mindig jó hangulatú, igazán színvonalas verseny. Örömmel teszek eleget a felkérésnek.

Szeretnél valamit még hozzátenni az eddig elmondottakhoz?
Igen! Szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítették a felkészülésemet és közreműködtek abban, hogy New Yorkban versenyezhessek a Bajnokok Éjszakáján. Szeretném megköszönni a SCITEC NUTRITION segítőkész támogatását, azt a figyelmességet, amit irányomban tanúsítanak már évek óta!

Köszönöm Pintér Ferencnek a szakmai segítségét, edzői tanácsait. Neki köszönhető, hogy egy ilyen rövidre szabott felkészülési időszakot is siker koronázott. Nem tudom eléggé megköszönni edzőmnek, barátomnak, Mazaga Lászlónak azt a munkát, amit 15 éve gyakorol velem. Kitart mellettem jóban-rosszban. Külön köszönet kell, hogy szóljon azoknak, akik mellettem élnek és képesek voltak elviselni azokat a nehézségeket, amelyek egy testépítő versenyre való felkészülést öveznek. És köszönöm mindazoknak, akik bármilyen formában segítették eddigi sportpályafutásomat.

Köszönjük a beszélgetést és gratulálunk! T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

Kapcsolódó cikkekk
2006-os SCITEC termékek
Kulcslyukon keresztül: Kvadricepsz Vörös Zoltán módra
Kulcslyukon keresztül: Lábedzés Barna Robival
Miért válasszam a Scitec-et (2005)?
Az első bevetés - Kovács Ferenc SUPERBODY ezüstérmes
A legnagyobb magyarok
Magyar mérleg - A Scitec Team a 2004-es Testépítő EB-n
Németh István - Ötéves terv
Minta' oroszok I.
A magyar Tom Platz
Kormány Misi interjú
A testépítés embere
Vörös Zoltán edzés & riport
Jóba XXLek
Jóba Elek interjú
Tömegvonzás
Építs tömeget Barna Róbert Magyar Bajnokkal!
Testépítő nap
Lauter Victor táplálékkiegészítő programja
Johnny Be Good!
Lantos Johnny interjú
Rend-szer