Tesztoszteron eMagazin
"Másképpen"
Írta: Dave Tate
2006. október

Dave Tate képgalériánk

Természetesnek vehetsz sok mindent az életben, egészen addig, amíg apró dolgok el nem kezdenek "másképpen" viselkedni. Egy éve még az, hogy elmegyek a gyerekeimmel az állatkertbe, meg sem fordulhatott a fejemben. Még a remek kaja, ami ott kapható, sem érte meg a szenvedést, amit a hőség jelentett; meg az, hogy a szívem a mellkasomon dörömbölt; a térdem, a derekam és a csípőm jajgatott; és hogy a sorbanállás elképesztő módon kiakasztóan hat rám. 135 kilósnak lenni egy csiga általános fizikai kondíciójában és a 3 számjegyű nyugalmi pulzus nem igazán passzol a hőségben történő egész napos járkáláshoz. Egy óráig tudnék írni arról, hogy mennyire szenvedélyesen rettegtem ezektől a kirándulásoktól. Van vagy egy tucat remek kifogásom arra, hogy miként húzhatom ki magam az ilyen típusú, "másképpen" brutális eseményekből.

Ha mégis mennem kellett, akkor megpróbáltam a legjobban felkészülni úgy, hogy gondosan kiválasztottam a megfelelő cipőt, bepakoltam 2-3 inget, és vittam vagy nyolc csokiszeletet, Gatorade-et és minden mást, ami a súlyom fenntartásához kellhetett. De minden alkalommal, amikor részt kellett vennem az ilyen családi programokban, azok minden aspektusa egy nagy szívás volt számomra. Fájt a lábfejem, a derekam roncs volt, és a térdeim napokra használhatatlanná váltak. Néha meg kellett tennem a gyerekeimért, de soha semelyik részét nem élvezetem a kirándulásoknak és megfogadtam, hogy "az életben többet nem!" Ott voltam, de "másképpen" nézve mégsem.

Ez a kép az állatkertben készült nyáron egy szombati napon. Hadd biztosítsak perspektívát hozzá!

Akkor már 5 napja alacsony szénhidráton és kalórián voltam, úgy éreztem magam, mintha tízszer agyonvertek volna. A szombati edzés olyan kemény volt, amilyen csak lehetett ennyi tápanyaggal a szervezetemben. 24 órányira voltam a visszatöltéstől és nem szerettem volna mást, mint addig otthon ülni. Amikor hazaértem, a feleségem mondta, hogy viszi a gyerkőcöket az állatkertbe és van-e kedvem jönni. A szemem előtt megjelentek a hülye bohócok, a majom szar, a hosszú séták a 30 fok fölötti időben -- "másképpen" mondva egy rémálom képe. De azt gondoltam, egye fene! Mennyire lehet rossz? Ha sejtettem volna, mi következik...

Délibábos meleg volt, egy tonna majom szarhoz volt szerencsénk, a kisvonaton az ülés túl kemény volt, minden sor hosszan kígyózott, a diétám miatt nem ehettem az ottani kajából, a gyerekek mindent meg akartak nézni és így tovább. Egy óra elment, majd még egy, aztán már háromnál tartottunk.

Öt óra múltán haza kellett mennem... a gyerekeknek végük volt, halálra fáradtak, "másképpen" én még maradtam volna egy ideig.

Az élet az, ami "másképpen" történik. Ez a cikk egy nagy köszönet akar lenni egy kis csoport embernek, barátnak, akiknek a segítsége és támogatása nélkül "másképpen" otthon maradtam volna ezen a hétvégén.

A szerkesztő megjegyzése: Dave Tate sikeres erőemelő (volt), de egy idő után elég komoly problémái lettek a testével, kívül-belül. A baráti szakember gárda, olyanok, mint Alwyn Cosgrove, John Berardi és még néhányan, helyes útra terelték és segítették Dave-et a rehabilitációjában, hogy az élet apró dolgai se okozzanak neki lehetetlen feladatot a 400 kilós guggoláson kívül. A test egy egység -- nem lehet "másképpen" bánni vele sokáig! T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

Kapcsolódó cikkek
Westside Barbell Club, a power birodalom
Hánynod kell az edzőtermedtől?