Tesztoszteron eMagazin
"Az életemet adnám, hogy versenyezhessek; életemet adnám, hogy hatalmas legyek; az életemet adnám, hogy nyerjek." A közös ezekben? Az életemet adnám.
Írta: Scott Abel, ScottAbel.blogspot.com
2007. január

Szívesen írnék blogot olyasmiről, amit szeretek, vagy gondolatokról, amik foglalkoztatnak, mondjuk a MET edzés és annak háttere, hogy miért szeretik annyian, stb. Ezt tenném legszívesebben! De más dolgok jönnek a képbe, amelyek egészen más irányba terelik a gondolataimat. Ez a bejegyzés nagyon fontos. Tudom, hogy segíthet olyanoknak, akik nyitottak új gondolatokra. Másokra -- éppen azokra, akiknek igazán szól -- sajnos többnyire semmilyen hatással nem lesz. Azoknak pedig, akik annyira nincsenek benne a versenyszerű testépítés világában, kicsit többet árulhat el, mint amennyit tudni szeretnének.

	Scott Abel

A hangvételért nem kérek elnézést. Az igazsághoz tartozik, hogy e blogba harag és más érzelmek is vegyülnek. Még ha várnék is, hogy lehiggadjak, az sem segítene. Csak szólok, hogy próbálok a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni, de ezt ki kell írnom magamból.

Egy testépítő blog miatt ritkán maradok ébren éjszakánként. Ez a mostani nem csak ébren tartott, de megkínzott, megkönnyeztetett és haragot keltett bennem. Nagyon, nagyon hosszú ideje nem voltam dühös semmi miatt. Igazán súlyos valaminek kell lennie tehát annak, ami megingat, és ez a dolog nem egy valami, hanem ugyanannak dolognak a lejátszódása újra és újra, egészen már a nevetségességig. Muszáj írnom tehát. Ha bárki is azelőtt olvassa el, hogy túl késő lenne, akkor már megérte az időmet és az érzelmi energiáimat!

Valamit még az elején tegyünk tisztába: én sportolókat edzek. Én nem testépítőket edzek. Nemrég jöttem rá, hogy soha nem is edzettem testépítőket. Ha azért fordulsz hozzám, hogy súlyt adj le, és jobban, energikusabbnak érzed magad; vagy azért jössz, hogy az anyagcsere gondjaidat korrigáljunk, az én hozzáállásom mindig ugyanaz.

Sportolókat edzek. Neked saját magadat nem kell atlétának tartanod, de a hozzáállás, amivel a dolgokhoz közelítünk, olyan kapcsolatot épít ki köztünk, aminek hatására úgy kezdesz gondolkodni, érezni és viselkedni, mint egy sportoló. Végül a saját hozzáállásodat tekintve is sportoló lesz belőled. Ez jelentheti azt is, hogy győztes, vagy bajnok leszel, de mindenképpen túlmutat azon a szimpla célon, aminek eléréséhez felbéreltél. Biztos vagyok benne, hogy az összes hosszú távú kliensem átment ezen az átalakuláson. Megismétlem tehát, nem egyszerűen testépítőket edzek.

A sportolók, akikkel foglalkozom, lehet, hogy testépítő versenyeken való indulásban fejezik ki magukat, de ez egészen mást jelent, mintha azt mondanám, hogy testépítőket edzek. Nemrég vettem észre, hogy ez egy egyedi különbség köztem és a szakterületemen dolgozó összes többi edző között.

Ez elég hosszú bevezetőre sikerült, de lássuk a témánkat!

Az anyagcsere károsodásáról már beszéltem korábbi blogokban, így ebből most ezt kihagyom. Legyen elég itt annyi, hogy az összes nevetséges "zöldség diéta", meg fogalmilag hasonlóan zavaros megközelítések sokkal több áldozatot, mint bajnokot eredményeznek. A férfi testépítésben pedig a doppingszerek használata annyira abszurd mérteket ölt, hogy fel kell szólalnom ellene.

2004-ben a Toronto Pro Show-n vendégpózoltam. Ez nem a legmagasabb színvonalú profi verseny. Számos alkalommal jártam a színpad mögött a Mr. Olympián, meg az Arnold Classic-on és más profi versenyeken is. Amit ott láttam, az elvette a kedvem attól, hogy ezzel a szinttel még egyszer bármilyen kapcsolatba kerüljek. A fellépésem után a hátsó kijáraton át távoztam, és megfogadtam, hogy ezzel a világgal minden további kapcsolatot elkerülök.

	Don Youngblood Masters Mr. Olmypia: halott

Ez a sport sokat változott és nem előnyére: srácokat láttam, akiknek szabályos "varrataik" voltak a helyi injekciók helyén végig a külső temérdekizmukon. Egy másiknak hányingere volt, mert elmondása szerint egész éjjel fent volt, hogy Esiclene-t nyomjon mindenféle testrészébe, ami 50-60 inzulinos tűvel adott injekciót jelentett, és ez meg is látszott a testén. Volt más is persze, de én már itt eleget láttam és hallottam.

Eleget tettem a kötelezettségemnek, majd a hátsó kijáraton át távoztam. Abban a pillanatban tudtam, hogy ha nem a megoldás része vagy, akkor a problémát "erősíted". Elvileg egy standom is volt, ahol dedikáltam, meg fotózhattak volna, de még ehhez sem volt gyomrom. Ez többé már nem az én sportom volt. Nem az, aminek akkor szegődtem a szolgálatába, amikor a legendás Bill Pearl a szárnyai alá vett 1989-ben a los angeles-i Muscle Camp során. Bill mindenki előtt kijelentette, hogy ez a srác (rólam beszélt) maradandót alkot majd a sportban. Ezt soha nem felejtettem el.

Azóta azt is látnom kellett, hogy süllyed még mélyebbre a sportág. Csak a testépítőipar támaszkodik és enged hihetetlen mértékben a szélsőséges fanatikusoknak, meg az idiótáknak. Szerintem botrányos, hogy az egyik legolvasottabb magazin havi rovatot szentel egy idiótának, akinek szabályosan felrobbantak a karjai belenyomott anyagoktól. Hogy korrekt legyek, egyszer beleolvastam a rovatba, de megundorodtam. Ahogy beszélt és megalázta a nőket, saját magát, és véleményem szerint a magazint is és az egész ipart -- mindez csak megerősítette bennem az elhatározást, hogy kívül marajak azon, amivé ez a sport vált. Aztán az A & E TV csatorna dokumentumfilmet készített a tagról! Nos hát, ő engem nem képvisel. Soha nem is képviselt. Ez nem testépítés. Nem tudom mi ez, de nem testépítés. És ami szintén biztos, hogy sporthoz sincs semmi köze!

Aztán ott vannak még ezek a lángeszű weblapok, amiknek a "gyógyszerészeti" tanácsadás a célja. De nem egészségügyi szakemberek teszik mindezt, hanem másik izomagyúak. Szomorú, hogy egyáltalán léteznek pl. olyan weboldalak, hogy "Koksz Szörnyek". A tartalmát nem ismerem, de nem is akarom. Hát milyen üzenetet közölnek ezek?

Mind tudjuk, hogy a sportág az elmúlt pár évben halálos áldozatokat követelt. Nem kell megneveznem őket. Sokaknak pedig már súlyos egészségügyi problémáik vannak, amik egész életükben megmaradnak. És mégis rengeteg nagyravágyó helyi szintű amatőr csinálja magával rendszeresen a tortúrát. Az üzenet valahogy elakad valahol útközben. Profiként versenyezni egy sportban, ahol NULLA a megtérülés, megéri a rövidebb élettartamot, vagy az élethosszig tartó egészségügyi bajokat? Hiába próbáltam számos lányt és fiút meggyőzni arról, hogy "a több jobb" hozzáállás egy mítosz. Ebben a csatában vesztésre állok, és ezzel egyidőben ismerősöket és barátokat veszítek el, akik csak egy kicsit fogékonyak az uralkodó mítoszra, miszerint a modern testépítés igazából vegyi fegyverkezési verseny. Én több versenyzőt ismerek, akik meghaltak.

Tavaly kaptam email-eket olyan srácoktól, akik ebbe a kategóriába esnek. 13-an krónikus májfunkció-zavarokban szenvednek, és soha többé nem lesznek képesek dolgozni. 7-8-uknak van vese elégtelensége, beteg veséje, vagy általános veseproblémája. Elképesztő módon 12-en írtak a tavalyi szezon után, akiknek komoly cardiomyopathiájuk fejlődött ki (szívbaj). Sokan vérben fellépő bakteriális fertőzésekről is beszámolnak, amiket a koszos tűk és tisztátalan doppingszerek okoztak (egyre terjednek a házilag készült anyagok).

Az inzulin használat miatt sokaknál lép fel különböző fajtájú és komolyságú hasnyálmirigy betegség. Többeknek életük végéig gyógyszert kell szednie (és az élettartamuk lerövidülhet). Ők aggódnak, félnek és csak normálisak szeretnének lenni újra. De ez nem történhet meg. Miért?

	Mike Matarazzo: tripla bypass szívműtétre szorult

Azért, mert az a testépítő hozzáállás, aminek olyan hosszú ideig voltak kitéve, megfertőzte őket. A figyelem és a weboldalak, amik a "mindehhez kell az anyag" mentalitást reklámozzák, erős is a kísértés. De még a "csak egy kúrát, hogy meglásd a különbséget" típusú hozzáállás is számos esetben helyrehozhatatlan egészségügyi bajokat, vagy halált okozott. Kevesen beszélnek erről edzőtermi pletyka szintnél mélyebben. Ez az a kis piszkos titok, ami mindenhol előfordul, és mindenki azt hiszi, hogy csak azzal az egyetlen sráccal történt meg izolált módon. Ébredjetek fel emberek és lássatok meg végre az intő jeleket! Nem szeretnék még egy embert elveszíteni, akit ismerek ebben a sportban. A múlt héten is majdnem elveszítettem egyet!

Ez az ő története, hogy elmesélje, nem az enyém, ezért nem mondom el. Mint sokan mások, ő sem hallotta meg "a kevesebb is elég" üzenetemet, és hogy a pózoló nadrágot ideje a szögre akasztani, amikor bajok jelentkeznek. Mint sokan mások, az információt tekintve elkerülnek engem, hogy mit is és hogyan szednek. Egyszerűen nem akarják a véleményemet hallani róla (aztán meg már késő). Hat embert ismertek, akik már meghaltak, és mind a harmincas, vagy negyvenes éveikben jártak. Mások életük végéig betegek lesznek. Mindez az "internetes testépítés extrém mentalitása" miatt, ami eluralkodott.

Számos weboldalon úgy tartják, hogy Scott nem tudja, mi folyik manapság. Hadd világítsalak fel titeket, Einsteinek! Scott tudja! Scott többet tud, mint ti együttvéve. Scott úgy döntött, nem kér a mindennel visszaélő mentalitásból. Ironikus, hogy elértem a csúcsot ebben a sportban és sok éve vagyok ott az ügyfeleimmel. Mégis olyanok, akik sosem jártak a toppon, azt hiszik, jobban tudják. Most minden netes "szakértő" hallgasson ide! Csak mert 1000 üzenetet írsz be különböző fórumokra, még nem jelenti azt, hogy tisztában vagy vele, mit beszélsz, vagy hogy a mondanivalód értelmes.

OK, hol is kezdjük ezt? Tavaly hárman írtak, hogy segítsem őket felkészülni az egyik legnevesebb profi versenyre. Mindhármukat elutasítottam különböző okok miatt. Az egyik srác elküldte a kúrája leírását, hogy nézzem meg. Valami ilyesmi volt: növekedési hormon, IGF1, inzulin, tesztoszteron propionát, Sustanon, Trenbolone, Deca Durabolin, Masteron, Proviron, Winstrol V, Cytomel, Cytadren, Arimidex, Clenbuterol, Anavar. Dózisokról ne is beszéljünk!

Persze ennek tetejébe még gyógyszert szedett magas vérnyomásra és magas koleszterinre. És mint a tartós szteroid használók 70 százaléka, akik az utóbbi időben felvették a kapcsolatot velem, még antidepresszáns, szorongáselleni és alvászavarok elleni tablettákon is volt. Ez 20 eltérő fajta és erősségű gyógyszert jelent egyetlen testben, a fiziológiást jóval meghaladó dózisokban. A májfunkció-vizsgálatának eredménye leugrott volna a papírról, már ha egyáltalán csináltatna ilyet. A májproblémákról pedig annyit: lehet, hogy nem most kap el, de amikor megteszi, akkor komoly lesz és könyörtelen. Sokan a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy például négy hónappal az utolsó kúra után egy antibiotikum, vagy hasonló szükséges gyógyszer szedésének elkezdésével elszabadul a pokol! Ugyanez érvényes a vesebajokra. A trenbolone súlyos veseelégtelenségek okozója a testépítő sportban.

Természetesen elutasítottam a jelentkezőt. Ennek semmilyen szinten nem leszek részese. Ami még igazán feldühített, az az volt, hogy azt akarta, nézzem át a listáját, mit adnék még hozzá. Megőrült a srác?

	Tom Prince: még működő vesével és betegen

Élenjáró egészségügyi szakemberek szerint a legtöbb modern betegség, rendellenesség és rák alapvető oka a túlságosan elsavasodott szervezet. Ez a probléma igazi gyökere függetlenül attól, hogy a rák milyen formában lép fel. Ezek a szakértők azzal is tisztában vannak, hogy a túl sok sav leggyakoribb okozói a vényköteles gyógyszerek! Most képzeld el, milyen hatása lehet az anyagcserére és a fiziológiára, ha valaki 20-nál több gyógyszerkészítményt szed! Ha ez súlyos betegségek, rák és a szívpanaszok első számú oka, akkor miért bánna valaki ennyire őrülten a testével? Ez indítja el a lavinát. Lehet, hogy nem a kúra idején következik be a baj, hanem hetekkel, vagy hónapokkal később.

A legtöbben, akikkel beszélek, sok mindent megbántak. Változtatni akarnak más testépítők hozzáállásán, de saját történetükkel nem akarnak nyilvánosság elé állni. Sokan oldalról oldalra ugrálnak a neten, és valakinek az egészségügyi problémája könnyen számos fórum, vagy edzőterem pletykatémájává válik. Ilyen az emberi természet.

Az viszont megint egy másik nézőpont, amikor egy ismerősödet látogatod meg a kórházban, és azt látod, hogy különböző gépek tartják életben, és nem tudni, megéri-e a holnap reggelt. Ezt egyetlen családnak, családtagnak sem lenne szabad átélnie. És mindez miért?

Tommy Hall barátom nem volt olyan szerencsés, hogy több intő jelet kapjon. Az ő intő jele, mint sok más testépítőé, akik írnak, az alvás közben légzéskimaradás volt. A légzéskimaradás testépítők körében nem kéne, hogy felmerülő gond legyen, inkább a kövér emberekre jellemző. De a hízás tömegnövelés álarca alatt, vagy egyszerűen a hétköznapi kövérség ugyanazt a strukturális megterhelést jelenti a szervezetnek. Tommy következő figyelmeztetése egy komoly szívroham volt, ami az életébe került.

Folyton azt kérdeztem magamban: miért történik mindez? Csak próbáltam elképelni az okokat, de csak a tragédiát láttam. Egy héttel azelőtt, hogy meghalt, Tommy még azt mondta egy kollégának: "Csak szörnyeteg akarok lenni!" A vágya sosem teljesült. Egy ideje már felhagyott azzal, hogy a tanácsomat kérje, mert nem tetszett neki, amiket mondtam.

Ez átvezet a következő témához: hozzáértés. Mit jelent ez ma a testépítésben? Azt tudom, hogy számomra mit jelent, de úgy tűnik, teljesen mást jelent jó pár magukat "keményvonalasnak" nevező embernek. Ismerek egy tagot, aki tavaly ősszel megnyert egy rangos versenyt. A show-n 102 kilót nyomott. Közvetlenül utána meg azt mondta neki az (első vonalbeli) edzője, hogy karácsonyig 136-ra kell felmennie! Ez valami vicc lenne? Ez lenne egy profi tanács? Mi köze 34 kilónak 3 hónap alatt a funkcionalitáshoz, egészséghez, vagy teljesítményjavuláshoz? Ez a fajta hirtelen és jelentős súlygyarapodás mindenféle teljesítmény-visszaeséshez vezet, nemhogy fokozná az erőt. Az üzenetek csak egyre perverzebbekké válnak! Én már egyre kevesebb és kevesebb értelmet találok bennük.

És még valami annak, vagy azoknak, akik a fent említett "profi kúrát" reklámozzák. Ennek mi köze a hozzáértéshez, vagy a hozzáértő tanácshoz? Ez inkább extrém drogkúra egy szubkultúrában, ami ezt megbocsátja, sőt bátorítja is. Ez a "végletek" alkalmazása.

És mielőtt még azt hallanám vissza, hogy XY szakértőt szidom, tegyünk tisztába valamit! Van egy régi mondás, mi szerint "a kis elmék emberekről beszélnek, a közepesek esetekről, a nagyok elmék pedig koncepciókról". Amikor olyan edzésről, vagy diétáról beszélek, aminek semmi értelme, akkor a mögöttük lévő koncepcióról beszélek és nem az emberekről mögöttük. Amikor a téma az őrült anyagozás, ez akkor is érvényes.

A gond az, hogy az uralkodó mentalitás annyira berögzült. A website-ok borzasztó félrevezetőek, és tényleg vak vezet világtalant. Elegem van abból, hogy akaratos fiataloktól azt hallom, hogy az orvosoknak igazából fogalmuk sincs, hogy mit beszélnek. Ezt egyszer egy orvosi diplomás testépítőtől szeretném hallani! De még mindig igaz, hogy műveltség kell ahhoz, hogy értékeljük a műveltséget. És elárulom, hogy az orvosok igen is tudják, hogyan értékeljenek ki egy vérvizsgálatot. Tudják, mit jelent a vese- és májfunkció-vizsgálat, és az eredmény milyen betegségre utal. Tudják, hogyan állapíthatják meg, hogy a szívműködés normális-e vagy sem. A tény az, hogy pont a testépítők nem tudják, mit beszélnek, ha ez a téma kerül szóba. És a tudatlanság már nem mentség!

Nemrég egy ügyfelem a következő linket küldte:
http://www.professionalmuscle.com/forums/showthread.php?t=16710

Lényegében egy srác vallomásáról szól, aki a kúrája miatt halálközeli élményt élt át. Én nem látogatok testépítő oldalakat, ezt is csak azért olvastam el, mert a kliensemnek volt pár kérdése és megjegyzése a témával kapcsolatban. De mindez csak megerősíti a hitem, mennyire őrültté és kezelhetetlenné vált mindez. Mint sokszor mondtam már, a testépítő szakértők leggyakrabban csak a hírnevük miatt azok, de valójában, kézzelfogható módon nem. Ideje, hogy valaki kimondja, hogy őrültséget lát, ha nyilvánvalóan azzal találkozik.

Ideje, hogy az embereket rávegyük, hogy a becsület és büszkeség koncepciójával felvértezve edzenek. Ezek nem attól jönnek, hogy valaki nagyobbra nő. Ezek egy önmagadat megismerő folyamat eredményeként születnek, mialatt valaki olyan hosszú távú projektbe vág bele, mint amilyen a testépítés, vagy egyéb sportok.

Nem tudhatod meg, milyen fából faragtak, ha egyszerűen csak nyomsz egy kúrát és nagyobbra nősz. Ez könnyű! A szemináriumaimon mindig megemlítem, hogy a cuccolós mentalitással az a baj, hogy ha 85 kilós idióta vagy és elkezdesz gyúrni, de nem tanulsz magadról, hanem nyomsz egy kúrát, hogy megnőj, akkor a végén csak egy 100 kilós, könnyebben észrevehető idióta leszel. Ennek az őrültségnek véget kell vetni, srácok! Nézzetek körül, mi is folyik, és nem csak a teremben, ahova jártok!

Még valami teljesen egyértelmű. Számos helyi testépítő "világ" szemétdomb! Gyakran a legellenségesebb és legmérgezőbb környezet alakul ki, amint magam is tapasztaltam. Most a szociális szubkultúrájukról beszélek. Elképesztő, ami megy. Igazi elferdült gondolkodás. Sok ember gondolkodásmódja egy tragédia! Meg akarsz halni, vagy életed végéig beteg akarsz lenni azért, mert az a vágyad, hogy jobb tested legyen, és elmondhasd, hogy a "következő szintre" léptél?

Sokan azt gondolják: "Velem ez sosem történhet meg!" Ezzel nem értek egyet, látva az uralkodó mentalitást.

Azt mondom, nem készítek fel embereket testépítő versenyre? Persze, hogy nem. Jelenleg kb. 9 emberem indul idén a Nemzeti Bajnokságon. Remélem, hogy a velem átélt tapasztalataik alapján sportolóként és nem testépítőként lépnek színpadra. Nem kell versenyezned ahhoz, hogy kiemelkedőt alkoss. A fit formás lányok, akiknek tönkrement az anyagcseréjük tudhatják, sokuknak azt tanácsoltam, ne is versenyezzenek pár évig. Gyakran ez a legjobb módja annak, hogy újra felismerd, miért is vágtál bele a sportba.

	Mike Morris: kénytelen volt abbahagyni a kokszot

Tegnap este a CNN-en a Larry King show-ban pár olyan ember volt a vendég, akik néhány éve American Idol résztvevők voltak (az amerikai Megasztár műsor), egyikük sem győztes. Amikor azt kérdezte tőlük, mi az üzenetük, azt mondták, hogy sokkal jobb az életük az American Idol óta. Kiemelték, hogy nem kell megnyerned egy versenyt ahhoz, hogy profitálj belőle, így is pozitívan megváltoztatta az életüket.

Egy pillanatig el is gondolkoztam azon, mennyire hiányzik ez a mentalitás a testépítőiparból. A versenyszerű környezet gyakran olyan ellenséges és mérgező, és egyáltalán nem bátorító jellegű, hogy teljesen elferdíti a versenyszellemet. Ennek nem erről kéne szólnia, srácok!

Tudom, egy kissé eltértem a tárgytól. Ennek az az oka, hogy már csak belegondolni ezekbe a dolgokba is kiszívja a pozitív energiáimat.

Létezik az edzők körében egy régi mondás: "Ha azt akarod, hogy én legyek a felelős az elkészült ételért, akkor engedned kell, hogy én végzem a bevásárlást is." Az iparunknak komolyan felül kéne vizsgálni, hogy ki képviseli, kinek a hangját szabad meghallgatni, és mi az uralkodó mentalitás, valamint mögötte a stratégia.

Fáradt vagyok. Belefáradtam, hogy idegenektől kapok leveleket, aki rémültek és zavarodottak hirtelen fellépett egészségügyi komplikációk miatt, amelyek egészen más irányba terelik az életüket -- egy teljesen elkerülhető irányba. Belefáradtam, hogy olyan volt ügyfelekről, ismerősökről, vagy versenyzőkről hallok, akik a legnevetségesebb természetellenes okok miatt halnak meg, vagy veszítik el majdnem az életüket.

Miért? Egy 50 centis karért? Egy profi versenyen való indulásért? Ez őrültség. Semmi értelme. Ha ez kell hozzá, akkor én kihagyom. És hadd legyek teljesen egyértelmű: ha bármelyikőtök tényleg azt hiszi, hogy ez kell hozzá, akkor sosem lesz az övé!

A győzelem, az előrelépés és a diadal mind belülről fakad, nem egy üvegből. A szellemiséget nem tudod beinjektálni.

Imádom, hogy sokan, akik valódi életet élnek, engem választanak edzőnek. Hozzáértés kell ahhoz, hogy az emberek olyan célokat érjenek el, amikért érdemes küzdeni. De az egészséges mentalitás is fontos. A testépítés egy folyamat, és mint sok más folyamat, megváltoztatja ez életed. A versenyzés is értékes része lehet ennek, de a győzelem a folyamat eredménye, és ebben a versenyzés másodlagos.

Nem tudom mindenre a választ, nem állítom, hogy tudom. Azt viszont igen, hogy jelenleg a sportunkban a tömegekhez áramló üzenet rossz és megkavart. Azt gondolom, ideje visszatérni az alapokhoz: kemény munka, áldozathozás a teremben és az étkezőasztalnál. Önbecsülés, alázat, önbizalom és motiváció.

Ennek az antitézise pedig az a gondolat, hogy a kincshez vezető út táplálékkiegészítőkkel, doppingszerekkel, ilyen-olyan porokkal, kenceficékkel, intrikákkal és voodoo-val van kikövezve.

Higgyétek el, nem áll szándékomban ezzel a bloggal bárkit is megsérteni, bár ez megeshet. Én viszont azt találom sértőnek, ha valakinek e megőrült sport iránti elkötelezettsége miatt kell meghalnia.

Ezt a blog bejegyzést olyasvalakinek ajánlom, aki kapott még egy esélyt. Egy esélyt, hogy kiigazítson valami rossz dolgot. Esélyt, hogy valódi dologban alkosson kézzelfoghatóan kiemelkedőt. Egy esélyt egyszerűen létezni, és tudni, hogy ez elég. Ez egy ajándék. Neked ajánlom tehát és kívánom, hogy épülj fel! Áldjon meg az Isten! Válj újra erőssé és egésszé!

A hozzászólásokból:

Dan Fedeluk írta...

Húú! Ennyit tudok mondani! Már egy órája befejeztem az írásod olvasását, de még mindig sírok. Mellesleg még továbbra is a kórházban vagyok, már három hete, és nincs pontos időpontja az elbocsátásomnak.

Hálás vagyok Scott a kedves szavakért és spirituális tanácsokét, amelyekkel elláttál nem csak most, a kétségbeesés óráiban, hanem amióta csak ismerjük egymást, és amióta megértettem, hogy úgy szeretsz, ahogy vagyok és nem az elért sikereim alapján. Bárcsak ugyanezt elmondhatnám több, engem barátjuknak nevező egyénről az életemben.

Nos, aki nem tudná, rám vonatkozott az utalás, amikor Scott arról beszélt, hogy "ez az ő története, hogy elmesélje", és idővel, amikor minden tényt letisztáztam, akkor meg is fogom tenni. A helyzet az, hogy Scott, a családom, a szeretteim tényleg elvesztettek engem, mert kb. 5 percre már halottnak voltam nyilvánítva, de aztán kaptam egy második esélyt. Az biztos, hogy ennek az okát talán soha nem fogom megtudni, az orvosok nyilvánvaló maximális erőfeszítésén túl, de az biztos, hogy most már nem fogom készpénznek venni, amíg csak élek Isten jóságos Földjén.

Az elmúlt 8 hónapban 3 alkalommal kerültem a sürgősségi osztályra. Gond volt a szívemmel kétszer, a veséim leálltak, a májam szintén, és aztán a szívem megállt... halál! Mindez a profi testépítő bemutatkozásomra való felkészülésem alatt történt, ami most már persze soha nem fog végbemenni. Ami még rosszabb, hogy ezek az események a szeretteim mentális és lelki békéjének a rovására mentek, akiknek nem volt beleszólásuk semmibe, csak nézhetik és imádkozhatnak a felépülésemért.

Ahogy már mondtam, a történetem pontos "jegyzőkönyve" jelenleg nem elkészíthető több okból sem. A legfontosabb, hogy idő kell nekem, amíg olyan mentális állapotban leszek, hogy lesz erőm szembenézni a dologgal. Másodszor, nincs tudatos emlékem az utolsó kórházba kerülésem első 4-5 napjáról, valamint a sztorinak még nincs vége. Még mindig vannak fejezetek, amelyek íródnak.

De én hajlandó vagyok nyilvánosságra lépni és Scott blogjához ezt hozzátenni. A testépítés nem hozta meg nekem azt a szuperhős státuszt, amit kerestem, amikor először belevágtam. Ehelyett egészen képszerűen megmutatta a saját halandóságomat. A mentális és fizikai "szennyezés", amiről Scott beszél, amibe mi versenyzők megfürdünk, az oka annak, hogy nem láthatjuk a befektetésünket megtérülni.

	Dan és Scott Abel

Én is saját akaratomból olyan, a legrosszabb helyzetbe hoztam azokat az embereket, akiket a legjobban szeretek, hogy parkoló pályára kellett tenniük az életüket, hogy rohanjanak megmenteni az enyémet. Egyikük sem érzi úgy, hogy bocsánatkéréssel tartoznék nekik ezért az önzőségért, de engem ez mégis minden éjjel kísért, amikor nyugovóra hajtom a fejem a kis kórházi szobámban, és ezért ülök éjeken át az ágyam mellet és a tenyeremmel elfedett arcomból hullanak a könnyeim. De ne érts félre, nem magamat siratom! Az általam okozott fájdalmat sajnálom a szeretteim lelkében.

Hogy pontosan mikor, hogyan és hol lesz a sztorim elmesélve, még nem bizonyos. Az üzenete viszont egybe fog csengeni Scott szavaival: "Ha bárki is azelőtt olvassa el, hogy túl késő lenne, akkor már megérte az időmet és az érzelmi energiáimat!"

Nagyon szomorú, hogy a sikeres, országos bajnoki címet is jelentő testépítő karrierem, és az elismerés, tisztelet fényében, amit úgy gondoltam, hogy a társaimtól megszereztem, a sporttal kapcsolatos legerősebb emlékem a torta nélküli 37. születésnapom lesz, amely során a nővéreknek könyörögtem, hogy szabadítsanak meg az intravénás infúziótól, a katétertől és az ágytáltól, hogy csak egy picit visszanyerhessem a méltóságát annak az embernek, aki valamikor voltam.

Köszönöm mindenkinek, akik velem volt és velem van, tudjátok kik vagytok. Mindörökké lekötelezettetek leszek a kedvességetek, együttérzésetek és támogatásotok miatt.

Dan Fedeluk T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

Kapcsolódó cikkek
Biztos, hogy kész vagy a kokszolásra?
Mr. Naturál a sötét oldal karmában
Szteroid viselkedés