Tesztoszteron eMagazin
A tudomány világa
Hogy miért működik, vagy éppen nem működik a táplálékkiegészítőd, az edzésed, a diétád!
Tihanyi András dietetikus tudományos kutatások rovata

Fokozhatja a növekedési hormon/IGF-I, az anabolikus szteroidok, vagy az eritropoetin a rákos megbetegedések kockázatát?
Az anabolikus szteroidok, peptidhormonok és növekedési faktorok gyakran alkalmazásra kerülnek teljesítménynövelőként profi és amatőr sportolók körében. Ezen anyagok a jól ismert mellékhatások ellenére is egyre inkább felhasználásra kerülnek sportolónak nem mondható emberek között is, akiknek a célja megállítani az öregedés folyamatát, vagy jobban kinézni. A tehetősebb emberek és a meleg szubkultúrához tartozó személyek között a különböző szerekkel való visszaélés elég általános, van pár erre a területre specializálódott jól ismert orvos is.

Az eddigi adatok arra utalnak, hogy ha egy betegség nyomán, vagy étrendi hiba következtében túltermelés jön létre és ezért túl magas ezen hormonok, anyagok szintje a szervezetben, az összefüggésben lehet rákos megbetegedések létrejöttével is. Az anabolikus szteroidokkal kapcsolatosan is többször felmerült már a májtumorok kialakulását provokáló hatás lehetősége, aminek egy másik vetülete az immunrendszer gyengítő hatás:

"A Southern Cross University (SCU) szakértőkből álló csoportja Dr. Robert Weatherby vezetésével egy hathetes tanulmányba kezdett, amelyből az derült ki, hogy az anabolikus szteroidok használata fokozza a fogékonyságot a virális fertőzések és a rák iránt, ami a hosszú távú és nagyobb dózisú használat "előnyeit" erősen megkérdőjelezi. Szerintük mindez akár 50-szer kisebb dózisnál (3.5 mg/ttkg/hét) is megtörténhet, mint ahogyan a szteroidokkal visszaélők használni szokták. A kettősvak vizsgálatot 24 önkéntesen végezték el, akiket 2 csoportba osztottak be. Az egyik csoport tesztoszteron enantát injekciót, a másik placebo injekciót kapott. A résztvevők szakember felügyelete mellett végezték edzéseiket. Dr. Weatherby elmondása szerint az NK (natural killer sejtek, nullsejtek: igen agresszív természetes ölősejtek, nem specifikusan számos sejtféleséget, pl. daganatsejteket képesek elpusztítani) hatékonysága 20%-al csökkent a tesztoszteront kapó személyek körében."

A betegség nyomán, vagy étrendi hiba következtében magas növekedési hormon és IGF-I szintek és a vastagbél, mell és prosztatarák közötti kapcsolatot több vizsgálat is megerősítette, ahogy erre a Testépítő rostok cikkben utaltunk is:

"Az állandóan magas inzulinszint például gátolja néhány IGF-I (inzulinszerű-növekedési faktor-I) kötő fehérje termelését, ami növelheti a sejtek számára elérhető IGF-I szintjét, ez sportolók számára tiszta haszon lehetne, de sajnos nem az. Az IGF-I magas szintje összefüggésbe hozható a vastagbél daganatok kialakulásával, ami nem túl nyerő, az inzulin emelkedések mérséklése tehát fontos."

Az eritropoetin is gyanúba került. Az EPO-ról azt kell tudni, hogy: "az oxigén két módon szállítódik a vérben: körülbelül 3% a plazmában utazik oldott állapotban, a többit a vörösvértestekben található hemoglobin viszi a felhasználás helyére. A vér oxigénszállító képessége korlátozó tényezője a teljesítménynek, ezt a saját, vagy idegen vér töltésével/visszatöltésével, a legális magaslati edzőtáborokkal, illetve hipoxiás kezelésekkel, az illegális, vérképzés fokozó hatású eritropoetin-nel (rHuEpo) és rokon vegyületeivel (darbepoetin-alpha)" is fokozzák a sportolók.

Úgy tűnik, az eritropoetin által előidézett érképzés fokozás (jó szöveti oxigénellátottság) és az apoptózis gátlás, a rákkezelésekre adott válasz befolyásolása fokozhatja a tumoros sejtek túlélését és a betegség agresszivitását. A pontos összefüggéseket még nem ismerjük, de ebből is leszűrhetjük azt a következtetést, hogy a gyógyszerek, gyógyszer-kombinációk különösen hosszabb ideig alkalmazva elvileg több úton is elősegíthetik a rákos megbetegedések kialakulását és ronthatják a szervezet védekezőképességét ezekkel a betegségekkel szemben.

Publikálva: "Doping with growth hormone/IGF-1, anabolic steroids or erythropoietin: is there a cancer risk?" Pharmacol Res. 2007 Feb 3

Kutatók: Tentori L, Graziani G.

Nyolchetes aromatázgátló kezelés hatása fiatal, normál hormonális működésű férfiakban
Az aromatázgátlókat mint hatékony és biztonságos tesztoszteronszint-emelőket reklámozzák itthon és külföldön egyaránt. A különböző aromatázgátló anyagokkal ez idáig pár kísérletet végeztek, amelyben valóban látványosan emelték a hormonszinteket, azt azonban nem állíthatjuk, hogy biztonságosságukat maximálisan igazolták volna, a sportteljesítményre gyakorolt előnyös hatásukat pedig minimális adat támasztja alá.

Az alábbi tanulmány azt vizsgálta, miként hat az aromatáz gátló 6, 17-keto-etiocholene-3-ol tetrahydropyranol; 3, 17-ketoetiochol-triene és 3',5,7-trihydroxy-4'-methoxyflavone vegyületek együttes szedése a szérum szteroid hormonok szintjére, a testösszetételre és a különböző marker értékekre fiatal, normál hormonális működésű férfiakban.

Ennek érdekében tizenhat normális hormonális működésű férfi fogyasztott naponta aromatázgátlókat, vagy placebót 8 hétig, amelyet 3 hetes szünet, kimosódási periódus követett. A testösszetételt, vér és vizeletmintákat a 0., 4., 8., és 11. héten mérték, illetve vették le. Az eredmények azt mutatták, hogy az aromatázgátló szedés átlagosan 283%, 625%, 566% és 483%-os növekedést eredményezett a teljes tesztoszteron szintben (P=0.001), a szabad tesztoszteron szintben (P=0.001), a dihidrotesztoszteron szintben (P=0.001), és a tesztoszteron:ösztrogén arányban (P=0.001), míg a zsírtömeg 3.5%-kal (P=0.026) csökkent a kiegészítés során.

Eredmény: Nem volt szignifikáns különbség megfigyelhető a vér és vizelet marker értékekben, vagy bármely más egyéb szérum-hormon szintben (P>0.05). A kutatás szerint az aromatáz gátló 6, 17-keto-etiocholene-3-ol tetrahydropyranol; 3, 17-ketoetiochol-triene és 3',5,7-trihydroxy-4'-methoxyflavone vegyületek szignifikánsan növelik a szérum androgén szinteket és csökkentik a zsírtömeget.

Következtetés: Az eredményeket két irányból közelíthetjük meg:

1. Az aromatázgátlók hatékonyan emelik az androgén hormon szinteket, ami segít az anabolikus folyamatok fokozásában, az izomtömeg növelésében, ráadásul még a zsírtömeget is csökkentik.

2. Az aromatázgátlók olyan mértékben szólnak bele a szteroid hormonok háztartásába, amely könnyedén mellékhatások kialakulását idézheti elő több módon is (például DHT emelkedés), mindennek eredménye 8 hét után némi (3.5%-os), egyszerű diétázással is elérhető testzsírtömeg csökkenés volt, ami a kockázatokkal szemben nem egy nagy nyereség.

Egy másik, korábbi adatgyűjtés során szintén az említett vegyületeket tartalmazó kiegészítő hatását vizsgálták öt normális hormonális működésű férfin, akikkel ezeket 28 napig fogyasztották. Amint az alábbi ábrán látható, a növekedés ebben az esetben is jelentős volt a teljes tesztoszteron és szabad tesztoszteron szintben.

Ziegenfuss T.N., Mendel R.W., and Hofheins J.E. Safety and Efficacy of a Commercially-Available, Naturally-Occurring, Aromatase Inhibitor in Healthy Men. Journal of the International Society of Sports Nutrition. 2 (1):1-30, 2005.

Ha visszagondolunk a Superdrolnál leírt váratlan mellékhatásokra ("Az esettanulmány lényege röviden az, hogy a Superdrol készítmény használatát követően IgA nephropathia /vesebetegség/ és epepangás, ezzel együtt sárgaság alakult ki egy fiatal testépítő férfinál."), akkor én a második értékelést tartom reálisabbnak. Tudunk emberekről, akiknek gyno-ja, vagy impotenciája alakult ki például a prohormonoktól, és szakszerű hosszú távú kutatás és esettanulmány alig született még az aromatázgátló témáról. Várjuk meg türelemmel, amíg kiderül a hatékonyság és biztonságosság, vagy a hatóságok betiltják az adott anyagok kereskedelmét (utóbbi valószínűbb).

Publikálva: "Eight weeks of aromatase inhibition using the nutritional supplement Novedex XT: effects in young, eugonadal men", Int J Sport Nutr Exerc Metab. 2007 Feb;17(1):92-108.

Kutatók: Willoughby DS, Wilborn C, Taylor L, Campbell W.

Miért legalizáljuk a doppingot?
A zéró tolerancia korában, amikor már pisilni is csak sokszemközt mehetünk, kényes témát feszeget és önmagának ás vermet az, aki a dopping legalizálását egyáltalán szóba meri hozni. Az alábbiakban pont erről lesz szó, ám mégsem aggódom nem létező jó híremért, van ugyanis kire kennem a felelősséget! :)

A hivatalosan elismert élsportban a teljesítmény különböző anyagokkal és módszerekkel történő fokozása doppingnak minősül. A dopping fogalmának pontos meghatározása évtizedek óta várat magára, cinikusan annyit lehet elmondani, hogy dopping az, ami befolyásolhatja a teljesítményt és doppinglistán van. A laikusok szerint egyszerű a kérdés: a saját/idegen vér visszatöltése (vérdopping), anabolikus szteroid használat, eritropoetinnel való visszaélés sérti a fair play elvét, az egyenlő esélyt a győzelemre, valamint az egészségre is ártalmas, tehát tiltandó.

De léteznek egyenlő esélyek? Nem éppen a teljesítményfokozó anyagok segítenek hozzá az egyenlő esélyekhez? Sok liberális érzi problémásnak azt a tényt, hogy elvben ugyan minden ember egyenlő, de képességeiben és tehetségében viszont minden ember meglehetősen különböző, így az okosabb ember eleve jobb esélyekkel indul a diploma megszerzéséért, mint egy kevésbé okos, az esélyegyenlőség tehát legjobb esetben is csak arra szorítkozhat, hogy anyagi körülmények ne csökkentsék a szegény, de tehetséges emberek diplomához jutásának esélyét.

A sportban a genetika is lényeges, de legalább ennyire fontos még a beleölt pénz, ez ugyanis a kulcs a legmodernebb edzési és táplálkozási módszerek, jelenleg legális teljesítményfokozó eszközökhöz való hozzáférés biztosításához is, így a szegény országban induló, valóban az "amatőr" sportoló esélyei eleve rosszabbak. Hogy melyik szer dopping és melyik nem az, melyik módszer tiltott és melyik nem, arra szintén nincs pontos szabály. Dopping-e a kreatin, a bikarbonát dopping (amihez szintén vény nélkül hozzá lehet jutni), ha a szénhidrát töltés, ami szintén javítja a teljesítményt, nem az? Ezek szalonképtelennek számító szakmai és etikai kérdések, nem tudományos felfedezések, így nem is érdemelnének sok szót a tudományos hírek között, ha szakemberek nem a British Journal of Sports Medicine egy 2004-es(!) számában feszegetnék a témát. Lássuk a legalizálás mellett állásfoglalók néhány gondolatát, érvét!

Ha ismerjük a Maratoni futás történetét, az emberfeletti és halálos teljesítmény történetét, annak alapján a maraton futók és általában a sportolók ideálja a bármi áron elért emberfeletti eredmény. Az Olimpiák eredetileg elvben mindenképpen az egyenlő esélyekről szóltak, bár már ezidőtájt is igyekeztek megfelelő táplálkozás és különböző kivonatok segítségével elérni a győzelmet, a csalás pedig teljesen mindennapos volt. Az első modernkori Olimpiákon újra felbukkant a különböző anyagok (pl. strychnine) használata, 1928-ban pedig a tiltás is megjelent, a "dopping" tehát végigkíséri a sportot.

A sport politikai célok elérésére is felhasználható, például arra, hogy a szovjet ember és társadalom felsőbbrendűségét bizonyítsa, így a szerhasználat a 70-es években helyenként igazolhatóan állami támogatással folyt. Az élsportolók nagy része ma is meg van győződve arról, hogy a sikeres sportolók közül sokan használnak doppingszereket. A dopping felszámolására tett kísérletek mondhatni csődöt mondtak. Az amatőr sport kezdeteitől igencsak messze kerültünk a dollármilliókat kereső elitsportolókkal. A siker nagyon vonzó, míg a büntetés ehhez viszonyítva viszonylag kicsi -- egy féléves, vagy éves eltiltás nem riasztó.

A birkaherénél a mai szerek sokkalta hatékonyabbak, a tesztelés esélye pedig viszonylag kicsi. Az egyre újabb szereknél a kimutatás kockázata egyre kisebb, ami tovább növelheti a visszaélők arányát. A dopping ugyan ellentétes a szabályokkal, de szabályokat mi hozzuk, bármikor meg is változtathatjuk. Ha a szerek legálisak és hozzáférhetőek, akkor nincs csalás. Legtöbbször a sport "szellemére" hivatkoznak a szerhasználattal szemben. Jogos ez az érvelés? Fent már bemutattuk, hogy a sportolók ideálja a bármi áron elért emberfeletti eredmény. Ráadásul, amíg a lóverseny a leggyorsabb ló keresése, a legjobb biológia háttér, edzés és lovas kombinációjának keresése, az ember nem ló: mi kreatívan választunk edzésfajtát, étrendet, de számít a személyiség is. Az embernél tehát nem a genetikai háttér az egyetlen oka a győzelemnek: a győztes genetikai potenciálján kívül számít az edzés, a pszichológia és az ítélőképesség is. A jó olimpiai teljesítmény az emberi kreativitás és döntések eredménye, nem egy drága lóverseny. A teljesítmény hajszolása, az emberfeletti teljesítmény maga a sport, az olimpia szelleme.

A komolyzenében a kéz remegése, a gyors szívverés és más testi tünetek ellen béta-blokkolókat használnak, ami javítja a zenészek teljesítményét. Itt is nagy a verseny, a díj is, mégsem vádolja a zenészeket senki sem csalással. A csalás az volna, ha CD-ről menne a zene… vagy, ha a Tour de France-on egy versenyző végigmotorozna. Azzal az érvvel, hogy a dopping nem fair, jogosan állíthatjuk szembe, hogy ugyan mitől fair az, hogy az élsportolók olyan génekkel (melyek közül néhány már pontosan meg van határozva) rendelkeznek, melyek alkalmasabb teszik őket bizonyos fizikai terhelések elvégzésére? Az élsport a genetikai elit ("freak"-ek, szörnyek) területe. A hipoxiás módszerek és az EPO ugyanazt a hatást éri el, és a rizikó is hasonló (szélütés, szívroham), másnak a genetika adja meg ezt az előnyt (az emberek mintegy 5%-ának). A genetika tehát nem igazságos. Azonos esélyeket a gyógyszerhasználat hozhatna -- a magas vörösvértest számú sportoló nem nyerhetne az EPO-val.

Amint írják, az Olimpia üzlet. Kiszámolták, az ausztráloknak kb. 32 milliójába került egyetlen Athéni arany, ami a 4. helyet jelentette az országok között, miközben a lakosság számát tekintve csak 52.-ek. Az ok a pénz, a pénzen vett siker... egy hipoxiás készülék és sátor 7000 dollár, egy több hónapos magaslati tábor még drágább. Mindez csak a gazdag sportolóknak és országoknak elérhető. Az EPO, mint az Epogen 86 US$ 6000 nemzetközi egység. Az EPO becsült adagja egy hónapra 122 US$ volna. A gondolatmenet azt hiszem világos.

A sportolók sok esetben gyógyszereket is csak korlátozottan használhatnak a doppingvétség veszélye miatt, ami nem nevezhető igazságosnak, hiszen a felépüléshez esetenként a leghatékonyabb segítséget doppinglistás hatóanyagok és módszerek adhatják. A cikket író szakemberek amellett érvelnek, hogy az egészségért teszteljünk, ne a drogok kiszűréséért. Ha a szer nem jár komoly rizikóval (azért ehhez lásd akár csak a másik két ismertetőt ezen az oldalon - a szerk.), akkor engedélyezzük használatát. Két választásunk van: megpróbáljuk visszafordítani az időt, vagy újragondoljuk kik vagyunk és mi is az a sport. A teljesítménynövelés nem ellentétes a sport szellemével, az a maga a sport szelleme. A választás, a döntés teszi az embert emberré. A gyógyszerek használatának legalizálása a sportot igazságosabbá és biztonságosabbá tenné.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit, hogy nehezen várhatjuk el azoktól, akiknek a megélhetését és fontosságát egy harc biztosítja, hogy az okok felszámolásával saját magukat tegyék feleslegessé. A cikk tartalmát a bodybuildingre átültetve a testépítés, testszobrászat művészetként is felfogható, akárcsak a komolyzene: a harmonikus, maximálisan kidolgozott test és ennek művészi tökélyű bemutatása pózolás során ugyanannyi, vagy több időt, energiát igényel a bodybuildertől, mint egy komolyzenész napi 4-5 vagy több órás gyakorlása.

Nem vagyok a dopping mellett (és közvetlenül nem is érint a téma, nem lévén se élsportoló, se felhasználó), de azon el kellene gondolkodnunk -- úgy ahogy néhány szakember teszi, az utóbbi években több cikk is megjelent hasonló témával neves szaklapokban -- hogy ha a teljesítményt jutalmazzuk, akkor miért ítéljük el a teljesítményüket javítani kívánó sportolókat?

Ha hivatalos állásponttá válna ez a felfogás -- amire azért lássuk be majdnem semmi esély nincs -- a szabadidős és versenyző testépítők megítélésén is módosítani kellene, hiszen talán nincs is még egy sport, ahol ennyire a szerhasználattól függne az elért eredmény.

Publikálva: "Why we should allow performance enhancing drugs in sport", Br J Sports Med 2004;38:666-670

Szerzők: J Savulescu, B Foddy, M Clayton T