Barátunk vagy ellenségünk a szója?
Írta: Tihanyi András dietetikus
2008. február

"Barátunk és ellenségünk az állat" — ezt a címet kapta Szalay László 1943-ban megjelent könyve, amely könnyen kitalálható módon az állatok hasznáról és káráról tájékoztatatta az olvasókat igen szemléletes képekben, úgy mint a "légynyüvek és az ember együttélése" és hasonlók. A szójáról szóló szakirodalmat tanulmányozva óhatatlanul gyermekkori olvasmányom ugrott be mint a letisztultság, béke, jó és rossz közötti világos különbségtételre való törekvés példája, ahogy egyre ingerültebben válogattam szét a forrásként szolgáló cikkek százait. Vállaimra ólomsúlyként nehezedett a teher, hogy rövid, közérthető, ám objektív anyagot tárjak elétek, miként Mózes jött vala le a hegyről a kőtáblákkal és a kinyilatkoztatott igazsággal, vagy valami ilyesmi. Nem, ne reménykedjetek, nem sikerült. A cím után elbuktam.

Szója alapok
A szójababról (Glycine soya) elöljáróban annyit érdemes megjegyezni, hogy a babbal, földimogyoróval és más fajokkal együtt a hüvelyesek közé tartozik. A hüvelyesekről úgy zusammen azt érdemes megjegyeznünk, hogy a tápanyagok felszívódását gátló anti-nutritív hatású anyagokat tartalmazhatnak. (1) A szója Délkelet-Ázsiából származik — bizonyos területeken több ezer éve szerves része az ázsiai étrendnek — de különösen nagy mennyiségben termesztik az USA-ban.

A fogyasztók szempontjából a szója elsősorban fehérje-, valamint fitoösztrogén tartalma miatt érdekes (a szójaolaj linolsavban gazdag, de linolénsav tartalma is számottevő). Az élelmiszeripar számára olcsó előállítása miatt fontos a szója, hiszen olyan drága nyersanyagok válthatóak ki vele mint a hús, vagy a tej és tejkivonatok. Fehérjetartalma a szójababnak feldolgozatlanul is magas, 34-42% körüli, ezért a szójaliszt és szójaételek fogyasztása sportolók számára nagyobb okosságnak tűnhetne, mint mondjuk a bioboltokban kapható édes tejsavó, vagy a dobozos tej legyűrése. Ám a rokon fajokhoz hasonlóan a szójabab is számos anti-nutritív anyagot tartalmaz — így a fehérje emésztésért részben felelős tripszin enzim gátlóit, anti-vitaminokat és olyan anyagokat is, amelyek fokozzák a bélben a gáztermelődést — egyszóval a szójabab és a szójaliszt elég gáz! A szója fitoösztrogén tartalma élelmiszereink között kiemelkedő: a genistein és daidzein nagyobb mennyiségben is előfordul benne, kisebb mennyiségben előforduló jellemző izoflavonja még a glicetin.

A szója körül mindig forr a levegő: egyesek úgy mondják fehérjéje egyenértékű az állati eredetű teljes értékű fehérjékkel, összetevői segítenek erősíteni csontjainkat, védik szív- és érrendszerünket, enyhítik a menopauza kellemetlenségeit és így tovább. Mások ezzel szemben erőteljes negatív kampányt folytatnak ellene, azt állítva, hogy a szója rákkeltő, ártalmas a férfiak számára, és tönkreteszi pajzsmirigyünket. Azt azért sejthetjük, hogy egyik oldalon sincs 100%-ig az igazság, vegyük hát sorra, mi az, amit mindenképpen tudnunk érdemes, mielőtt a szója mellett, vagy ellen döntünk.

Fitoösztrogének
A szójában sok a fitoösztrogén (a genistein és daidzein), erről ma már szinte mindenki hallott, de nem volt ez mindig köztudott. Jó pár évtizede legelő állatokban tapasztalták, hogy bizonyos növények fogyasztása meddőséget idézett elő, tulajdonképpen ez a hormonális mellékhatás volt a fitoösztrogének kutatásnak fő elindítója. A fitoösztrogének olyan növényi eredetű vegyületek, amelyek képesek az ösztrogén nevű női nemi hormon hatásait kiváltani, vagy ellenkezőleg: anti-ösztrogén hatást fejtenek ki. Ehhez szükséges, hogy képesek legyenek az ösztrogén receptorokhoz kötődni és a sejtben választ kiváltani.

A válasz a "környezettől" is függ, mivel a fitoösztrogének befolyásolhatják más ösztrogén hatású vegyületek kötődését a receptorokhoz. Mondhatjuk, hogy természetes eredetű szelektív ösztrogénreceptor-modulátorokról (SERM) van szó, mely vegyületek jellemzője, hogy az ösztrogén hatásait a szervezet különböző szöveteiben nem azonos mértékben fejtik ki. A béta ösztrogén receptorhoz a szója genistein izoflavonja az ösztradiol hormon erősségével összemérhetően kötődik, ez a receptor az erekben, csontokban lehet domináns (a herében is megtalálható), így nem váltódik ki fogyasztásának hatására mondjuk a mell nőies növekedése, normál adagok fogyasztása mellett legalábbis.

A fitoösztrogének hormonális hatását mérsékeltnek, vagy alacsonynak gondolják, mivel ezidáig nem tapasztaltak tömeges endokrin zavarokat a szóját — így fitoösztrogéneket — nagyobb mennyiségben fogyasztó népek körében. (2) Ez a gondolatmenet némileg vitatható, de kétségtelen, hogy a szója kiegészítés hatására bizonyos állatoknál megfigyelt terméketlenségről, herekárosodásról és hasonló ártalmakról embernél ma nem beszélhetünk. A szója esetében a diadzein egy még erősebb fitoösztrogén vegyületté, equol-lá képes szervezetünkben átalakulni. Az equol patkányokban DHT gátló hatást mutat (DHT=dihidrotesztoszteron; ez egy prosztata megnagyobbodást, kopaszodást és más kellemetlen tüneteket is előidézni képes tesztoszteron származék hormon), mely tény akár kedvező is lehet közép- és időskorú férfiak számára (3), ugyanakkor — bár statisztikai adatokat nem ismerek erre vonatkozóan — nem tudok például arról, hogy ritkább volna a kopaszodás a távol-keleti férfinépesség körében.

Amit valószínűsítenek a kutatók, az a menopauza tüneteinek enyhítése (elvileg 40-80 mg/nap-os szója izoflavon bevitel mellett), a csontritkulás gátlása (4), az erek védelme, bizonyos rákos betegségek (pl. prosztatarák, emlőrák) kialakulásának gátlása, de az eredmények vitatottak. Az izoflavonok hatásaikat metabolitjaikon (anyagcsere termékeiken) keresztül is kifejtik, ezért feltételezhető, hogy a beleikben az equol-t kisebb, vagy nagyobb mértékben előállító emberekre a szójafogyasztásnak más és más hatása lesz, így az eltérő bélflóra magyarázatot adhatna a gyakran ellentmondásos kutatási eredményekre (5; 6).

A szójaizoflavonok esetében kísérletek alapján felmerül az ösztrogén hormonra érzékeny rákos sejtek növekedésének serkentése is, ami különösen menopauza után lévő nők számára — akik még kiegészítőként is szedhetik ezeket — lehetne kellemetlen. (7) Ma nem mondhatjuk, hogy a szója fitoösztrogénjei bizonyítottan rákkeltőek, vagy növekedést serkentőek lennének, a védő hatásra jóval több az adat.

Anti-nutritív összetevők a szójában
A növények gyakran tartalmaznak olyan anyagokat, melyek kedvezőtlenül hathatnak a szervezetre: gátolják bizonyos tápanyagok emésztését, kedvezőtlenül hatnak a pajzsmirigy, hasnyálmirigy, stb. működésére. Összefoglaló néven ezek az anti-nutritív anyagok.

Anti-nutritív fehérjék
A teljesség igénye nélkül a proteáz-inhibitorok, amiláz-inhibitorok, lektinek sorolhatóak ebbe a csoportba (inhibitor=gátló). A szója a fehérje emésztésért részben felelő tripszin és az alfa-kimotripszin enzim inhibitorait tartalmazza. Ezek fokozott enzimelválasztáson keresztül idézhetnek elő hasnyálmirigy megnagyobbodást (állatkísérletekben igazolt hatás), járulékos következmény, hogy az aminosavak felhasználása gátlódhat. A hőkezelésnek kitett, illetve feldolgozott szójában aktivitásuk töredékére csökkenthető, hatásuk pedig állatfajonként eltér. A korrektség kedvéért azt is meg kell említeni, hogy nagyon sok élelmiszer alapanyag, például szinte az összes hüvelyes tartalmaz anti-nutritív anyagokat, nem csak a szója, és a szójánál ezek mennyiségét általában szigorúan ellenőrzik az élelmiszerekben, hazai szójatermékek csomagolásán is látható néha a tripszin inhibitor tartalom pontos értéke.
Az amiláz inhibitorokat is érdemes megemlíteni az anti-nutritív anyagok között, ezek a keményítő emésztését gátolják. A hüvelyesekből készített kivonatok szénhidrát felszívódást gátló étrendkiegészítők alkotóelemeiként kerülnek forgalomba. A lektinek olyan glikoproteinek, melyek erősen toxikusak a szervezetre, ám hőkezelés hatására (többé-kevésbé) inaktiválódnak.

Nem fehérje anti-nutritív vegyületek
A hüvelyesekben jelentős mennyiségben előforduló emészthetetlen vegyületek a galakto-oligoszacharidok, ezek a vastagbélbe kerülve mikoorganizmusok hatására szén-dioxid, metán és hidrogén felszabadulása mellett lebontásra kerülnek. A puffadás elég kellemetlen, szerencsére jobb minőségű szójakészítményeknél, így izolátumoknál ez általában nem okoz problémát.

A fitátok a szójában nagyobb mennyiségben előforduló anti-nutritív vegyületek, melyek kedvezőtlenül befolyásolhatják különböző ásványi anyagok felszívódását. Az étkezési korpa, a teljes gabonamagvak szintén dúsak fitinsavban, így ez nem teszi ehetetlenebbé a szóját önmagában. A fitinsav több kutatás alapján antioxidáns és egyéb módon védő hatású lehet, a kérdés ebben az esetben is komplexebb a szimpla jó-rossz megítélésnél.

Goitrogén anyagok — Pajzsmirigyproblémák és a szója
Goitrogén anyag tartalma a káposztaféléknek is van, ezek a vegyületek túlzott mennyiségben bejutva az emberi szervezetbe negatívan hathatnak a pajzsmirigy működésére. Az előállítás során a fehérje készítményekben csökken ezen vegyületek koncentrációja, illetve egészséges felnőtt emberek a szójababból készült ételeket is nyugodtan fogyaszthatják, nem kimutatott egészségkárosító hatás.

A jó minőségű szójafehérje-izolátumokban az anti-nutritív anyagok mennyiségét minimalizálni tudják, és folyamatosan fejlesztik ennek technológiáját, míg az étrendünkbe más úton, pl. tofuként, pörkölt babként, stb. bekerülő szója esetében erről nincs mindig pontos információnk, illetve nem ilyen jó a helyzet. A szója esetében egyéb, a fogyasztás biztonságosságát és hasznosságát megkérdőjelező adatok, elképzelések is felmerültek: ilyen például a tesztoszteron szintre gyakorolt vélt, vagy valós hatás, sőt néhány szakember halálesetek előidézésével is megvádolta a szóját.

A szója és az ő tesztoszteron szint csökkentő hatása
A szója fogyasztása korábbi kutatások szerint előidézhet tesztoszteron szint csökkenést, ám egy 2006-os kutatás szerint 4 hetes magas izoflavon tartalmú szójafehérje fogyasztás (41.5 g/70 kg/nap) nem befolyásolta a tesztoszteron szintet fiatal férfiakban. (8) Egy 2007-es kutatás szerint a szójafehérje-koncentrátum, -izolátum a szója+tejsavó keverékkel és tejsavófehérjével (50% izolátum+50% koncentrátum) összevetve napi 50 g-os adagolás mellett 12 héten át fogyasztva sem csökkentette a tesztoszteron szintet férfiakban súlyzós edzés mellett. (9)

Egy szintén 2007-ben publikált kutatás szerint egészséges önkéntesekben napi 56 g szójafehérje fogyasztása 28 napon át a szérum tesztoszteron szint 19%-os (+/-22%) csökkenését eredményezte (P = 0.021), a tesztoszteron szint a fehérje elhagyása után növekedni kezdett. A szérum LH koncentráció is hasonló visszaesést, majd növekedést mutatott, de ez a változás nem volt szignifikáns. (10) Utóbbi kutatás szakszerűségét szakemberek is megkérdőjelezik.

Napi 25-50 g szójafehérje fogyasztásának nem valószínű, hogy bármilyen hatása volna hormonszintünkre, és az még kevésbé feltételezhető, hogy érzékelni tudnánk ilyen kis eltéréseket. Azért is gondolom így, mivel például az aromatáz gátló "étrendkiegészítők" a tesztoszteron szint többszörösére növelése mellett sem voltak egyértelműen anabolikus hatásúak, a szójánál elméleti lehetőségként felmerülő kis tesztoszteron szint csökkenést a szervezet várhatóan kivédené, hiszen bizonyos határokon belül jól tolerálja az igen eltérő hormonszinteket is.

Szója és szívhalál?
Egyre többször hallunk pályán összeeső, szívproblémák következtében elhalálozó sportolókról. Ezért a jelenségért Dr. Csáky István — nyilatkozatai szerint — részben a szóját teszi felelőssé. A felvetés itthon nagy vihart kavart, magam is érdeklődve olvastam az erről szóló cikkeket.

"Teljes a tanácstalanság a sorozatos sportolótragédiák után, s különösen feltűnő, hogy nagyon sok futballista van az áldozatok között. .. Tavaly tavasszal érdekes felfedezést tett a sportolók rejtélyes szívhalálának ügyében Csáky István szójakutató. Nem állította, hogy száz százalékig tudja az okokat, de felfigyelt arra, hogy kizárólag férfiak halnak meg, s Csáky doktor a táplálékkiegészítőkben található szóját tartja az egyik bűnösnek. .. Genetikai hajlam, a szójában koncentráltan levő hormon és az extrém erőfeszítés találkozása lehet Csáky doktor szerint a rejtély megoldása." (11)

A felvetéssel érdemes foglalkozni, hiszen a szteroid hormonok szívre kifejtett káros hatásairól eleget olvashattunk már, a szójában pedig tény, hogy mérsékelt szteroidhormon-hatást kiváltani képes vegyületek találhatóak, még ha ez alapvetően az ösztrogénre is korlátozódik. Ami meglepő lehet, hogy 2006-ban már jelent meg ezt a témát vizsgáló cikk (12; 13), amely hypertrophiás cardiomyopathia vizsgálatára létrehozott egerekben összefüggést talált a szójafogyasztás és a hypertrophiás cardiomyopathia kialakulása, illetve az egyedek állapota között. A részletek ismertetésétől eltekintenék, a szóját fogyasztó hím egerek jártak igazán rosszul, ám ettől még nem vagyunk sokkal előrébb a szója és szívhalál kérdést illetően. Ha a hipotézist elfogadjuk, pár rossz génnel megvert férfi esetében a szója is szerepelhet a szív állapotát rontó tényezők között, ám erről frissebb kutatásokat nem találtam; a sporttal való összefüggést Csáky doktor vetette fel (egyébként logikusan, mivel a sport is előidéz bizonyos szívmegnagyobbodást), bizonyíték erre az összefüggésre azonban NINCS. (Nemrégiben olvastam a nutrigenómia területéről egy új cikket, ami arról adott tájékoztatást, hogy a tudomány most már tényszerűen kezdi megállapítani, hogy sokszor vitát kiváltó, vagy ellentmondó eredményeket produkáló anyagok, például kávé/koffein bizony az eltérő génjeinktől függően valóban lehetnek ellentétes hatásúak. — a szerk.)

A szója epigenetikai hatásai
Az epigenetika úgy nagyon vázlatosan elmagyarázva a szerzett tulajdonságok továbbörökíthetőségét kutatja, a gének "emlékezetét", ami egy, vagy több generáción is átívelhet (14.), hosszabb életet, vagy bizonyos betegségek kialakulásának nagyobb kockázatát előidézve. A szója, annak izoflavonjai befolyásolhatják az egyén DNS-ét (miközben az nem károsodik, vagy mutálódik) és így közvetve akár utódai életét is.

Ahogy Csaba György nyilatkozta az origo.hu-nak "A táplálkozástól függően megváltozhatnak olyan tulajdonságok is, amelyek az emberi fajon belül többnyire megegyeznek: jó példa erre az első havivérzés és az emlőfejlődés időpontjának eltolódása az USA sok szóját fogyasztó lakosságában, vagy a szexuális indexek európaitól való eltérése az évezredek óta sok szóját fogyasztó kelet-ázsiai népcsoportoknál." (15.)

A szójának és kivonatainak epigenetikai hatásairól jelenleg nem tudunk eleget, ma még nem tudjuk mennyiben pozitív és mennyiben negatív hatások járhatnak fogyasztása növekedésével. A téma további érdekessége, hogy — amint azt az Origo-s cikk is említi — a szteroid hormonok és gyógyszerek is kihathatnak az utódokra, akár még ha csak nyomokban is vannak jelen a szervezetben, sőt néha akkor is, ha már régen nem használjuk ezeket. Vitatott téma, pár év múlva érdemes rá visszatérnünk!

Allergia
A szója fehérjéjére viszonylag sokan allergiásak, ebben az esetben természetesen kerülni kell fogyasztását, és azokét az élelmiszerekét is (pl. húskészítmények) melyek tartalmazhatják. Ez nem egy lényeges érv a szója fogyasztása mellett, vagy ellen, kivéve, ha érintettek vagyunk.

További kérdések — Génmanipuláció (GM)
Véleményem szerint különbséget kell tenni a között, ha valamilyen anyagot (pl. hormonokat) termeltetünk laboratóriumi körülmények között GM élőlényekkel, mesterséges szerveket hozunk létre; és aközött, ha az asztalunkra kerül GM eledel. Ha valamit elkerülünk, amit egy még csak kísérleti stádiumban lévő technológiával állítottak elő, abból bajunk nem lehet, bár a feltételezett veszélyek nem is feltétlenül a fogyasztóra nagyok (bár az allergiás reakciók kockázata nőhet fajidegen fehérjék előállításával), hanem az élővilágra, a módosított gének széleskörű elterjedésével (pl. pollen). A módosított gének nem egy esetben szennyeztek elvben nem GM növényeket is — a módszer kézbentarthatósága legalább is kérdéses.

Génmanipulált szója elvileg ma itthon nem kerül shakerünkbe, vagy tudnunk kell erről. Ha el is terjed a technológia és látunk olyan termékeket, amelyek GM növényből-állatból készültek (egyszer futottam bele GM mogyorókémbe, amelynek címkéjén ez fel volt tüntetve), én nem ajánlom ezek fogyasztását. Nem tagadom elfogult vagyok, nem veszem be a "megoldjuk az éhezés kérdését" szlogent, amikor azért fizetnek az EU-s gazdáknak, hogy NE termeljenek, és a túltermelt élelmiszert előbb etetjük fel a disznókkal, vagy semmisítjük meg mint hogy az éhezőknek adnánk (akiket persze utóbbival is nagy bajba, kiszolgáltatottságba sodornánk). Egy világméretű kísérletet ne a lelkiismeretünkre hivatkozva adjanak el.

Érvek a szója mellett

Memória javítás és máj elzsírosodás elleni védelem
A lecitin más élelmiszerekben is megtalálható, de étrendkiegészítőként a polcokon szója lecitinnel találkozhatunk, amelyet memória javításra, illetve májelzsírosodás elleni védelemre szokás alkalmazni kolin tartalma miatt. A hatás vitatott, ártani viszont nemigen árt.

Rákos megbetegedések gátlása
A daganat a szervezet normálistól eltérő működésű sejtjeiből képződő szövetszaporulatot jelent, amely lehet jóindulatú, illetve rosszindulatú (rákos) elváltozás is. Potenciálisan veszélyes sejtek naponta képződnek testünkben, ám szervezetünk ezekkel a legtöbb esetben sikeresen megbirkózik, vagy legalábbis kordában tartja azokat. Az esetek egy részében azonban sajnos ez nem sikerül. Úgy vélik kutatások alapján, hogy a tofu és más szójából készült ételek csökkenthetik bizonyos nemi hormonokkal összefüggésben kialakuló, nemi hormonok befolyása alatt álló rákos megbetegedések (pl. prosztata, emlőrák) gyakoriságát. A szója fogyasztásnak tehát gyakran tulajdonítanak különböző rákos megbetegedések kivédését elősegítő hatást. Vannak ugyan kedvező statisztikák a távol-keleti országokat tekintve, és léteznek olyan kísérletek, melyek szerint sejtkultúrákban a szója izoflavonjai gátolhatják bizonyos rákos sejtvonalak növekedését, ugyanakkor ma még nem zárható ki a hormon érzékeny rákos sejtek növekedésének serkentése sem, utalnak erre is adatok, és a fitoösztrogének más SERM-ek, így az emlőrák kezelésére gyakran alkalmazott tamoxifen hatását is befolyásolhatják. Rákos megbetegedések megelőzésére és kezelésére étrendkiegészítőként izoflavonok általam nem javasoltak, orvosi felügyelet nélkül nem fogyaszthatóak.

Szív- és érrendszeri betegségek elleni védelem
Kutatások utalnak arra, hogy a szójafehérje már 20-40 g-os napi fogyasztás mellett is csökkentheti a koleszterin szintjét. Az American Heart Association (AHA) 2006-os álláspontja szerint a szójafehérje rizikófaktorokra gyakorolt hatása a vizsgálatok alapján csekély, az izoflavonoké nulla, a menopauzás tünetekre (hőhullámok) gyakorolt hatása kérdéses. A szójából készült termékek egészségesek lehetnek, ám nem azért és úgy, ahogy sokáig gondolták. (16) Mindez ütközik a korábbi nézetekkel és az 1999-es FDA állásponttal, sőt az AHA 2000-es véleményével is: "Bölcsnek tekinthető a szója beiktatásának ajánlása az alacsony zsír- és koleszterin-tartalmú étrendbe." (17)

Egy japán vizsgálat szerint ugyanakkor nők esetében (különösen idősebb nőkben, menopauza után) a szója izoflavonok bevitelének növelése együtt járhat az agyi- és szívinfarktus kockázatának csökkenésével, míg férfiaknál ez az összefüggés nem volt egyértelműen kimutatható. (18) Természetesen 2006 óta is készültek kutatások, a szója fogyasztásának a tudomány mai állasa szerint is lehetnek pozitív hatásai, ám a kép korántsem egységes. Számos vizsgálatot idézhetnék pro és kontra, de a lényeg röviden: ma úgy tűnik, hogy a szója előnyei a szív- és érrendszer védelmében leginkább akkor igazolhatóak, ha más ételek HELYETT esszük a szójából készült fogásokat, vagy a szója-izolátumot. Ez annyit jelent, hogy ha elhagyjuk a zsíros húsokat, a telített és transz zsírsavak bevitelét csökkentjük és más forrással pótoljuk a kieső fehérjét, akkor ennek lehet pozitív hatása. A szójának a "rossz" LDL koleszterin szintre nem mondhatjuk, hogy különösebben nagy hatása lenne (19; 20), ma korántsem állíthatjuk meggyőződéssel, hogy egyértelmű a szója szív- és érrendszerre gyakorolt extra kedvező befolyása.

Csontritkulás
Az oszteoporozis népbetegség, amit a közhiedelemmel ellentétben nem pusztán a kalcium és D-vitamin hiány idéz elő: fokozódó gyakorisága a megnövekedett átlagéletkor, étrendi hibák ÉS az inaktív életmód együttes következményeként jön létre. A szója fitoösztrogénjei állítólag képesek kedvezően befolyásolni a csont ásványi anyag tartalmát, a csontsűrűséget (csont ásványi-anyag sűrűséget~BMD). A csontsűrűségre gyakorolt kedvező hatást nem minden kutatás erősíti meg, legalábbis, ha idős korban kezdik el a szóját ilyen célra alkalmazni (21), de a legtöbb kutatás alátámasztja a szója kedvező hatását a csonttömegre (22), melyben lehetnek egyéni különbségek.

Menopauza tüneteinek enyhítése
A szója fitoösztrogénjei állítólag képesek kedvezően befolyásolni a menopauza (változókor) tüneteit napi 40-80 mg-os adagokban, ám ez a szakirodalom alapján (véleményem szerint) nem kellően alátámasztott.

A szójafehérje értéke a sporttáplálkozásban
Az izomnövekedés fő tényezője edzés mellett, hogy elegendő fehérjével lássuk el a szervezetet és erre a szóját általában tökéletesen alkalmasnak tekintik. Kétféle koncentrált szójafehérje kivonat kapható: "koncentrátum", amely teli van nem kívánt összetevőkkel, fehérjetartalma 70% körüli. "Izolátum": ez jól felhasználható, fehérje tartalma ízesítés nélkül 90% körüli. A texturált szójaprotein ("húsimitáció") alkalomszerűen alkalmazható ételekben, de nem praktikus és nem elég koncentrált forma.

Az, hogy a fehérje, az aminosavak forrása hús, tej, tejsavófehérje-izolátum, szója vagy szójafehérje-izolátum, nem tűnik túl nagy szerepűnek az izomnövekedést, vagy fenntartást tekintve átlagemberek és idősek esetében (23; 26), ám azt nem mondhatjuk, hogy a különböző fehérjék azonos értékűek az izomépítés szempontjából. Tény, hogy a szója aminosav profilja jó: ha a legelfogadottabb PDCAAS értékét nézzük, akkor a szójafehérje a tejsavófehérjével azonos értékű.

Ez az állítás azonban nem veszi figyelembe a fehérjék egyéb tulajdonságait, így az anti-nutritív anyagok jelenlétét, vagy az egyes fehérje mikrofrakciók hatását az emberi szervezetre. Az aminosav összetétel nem minden és a tejsavófehérje a puszta aminosav pótláson túlmenően egy komplex fehérje is, ami számos biológiailag aktív frakcióból áll. A tejsavó bioaktív összetevői mint a lizozim és a laktoferrin, a glutamin, IgA, béta-laktoglobulin és béta-laktalbumin a kemény edzések következtében gyakoribbá váló fertőzések kivédésében, az immunrendszer támogatásában is fontos szerepet játszhatnak. (25)

A tejsavó glikomakropeptidjei pedig azért lehetnek érdekesek számunkra, mert — némileg hasonlóan az új PinnoThin™ hatóanyaghoz — a kolecisztokinin szintjének emelésén keresztül a jóllakottság érzésére is kedvező hatással lehetnek. Ez a bélfal sejtjei által termelt hormon ugyanis fokozza a teltségérzet, ami elvileg mérsékelheti a később elfogyasztott étel mennyiségét.

Világos az a tény is, hogy a különböző fehérjék felszívódási tulajdonságai eltérnek, így hatékonyak is más-más helyzetekben lehetnek. Erre példa a "gyors" tejsavó és a "lassú" kazein protein eltérő időben történő alkalmazása — ekkor a kazein alvás, tehát egy huzamosabb táplálékfelvétel nélkül töltött periódus előtt kerül elfogyasztásra azzal a céllal, hogy folyamatos aminosav utánpótlást nyújtson izmaink és testünk egésze számára, míg a tejsavófehérjét rögtön edzés után (vagy előtt) fogyasztjuk a gyors aminosav bevitel érdekében. A szóját kifejezetten szálkásításhoz, fogyasztáshoz szokták ajánlani, a kutatások azonban ma még nem támasztják egyértelműen alá ennek megalapozottságát.

Bár érdemi különbségeket ritkán mutattak ki a szójafehérje és tejsavófehérje izomnövelő hatása között, a potenciálisan kedvezőtlen összetevők hiánya és a plusz pozitív tulajdonságok a súlyzós edzést, izomnövelést komolyan vevő emberek számára már érezhetőek lehetnek. Ez az oka annak, hogy a tejsavófehérjét, illetve a kevert tejfehérjéket jobbnak tartom a szójánál. Szóját ráadásul ma már annyi élelmiszerbe belekevernek (Aminek nem is biztos, hogy tudatában vagy! Eszel feldolgozott élelmiszert? {felvágottak, készételek, stb.} — a szerk.), és olyan sokféle formában hozzáférhető, hogy nem igazán indokolt bevitelét fokozni.

Összefoglalás
A szója jó aminosav forrás, ugyanakkor kizárólagos fehérje kiegészítésnek, vagy forrásnak nem javasolnám. Egészségi állapotra gyakorolt hatásai kedvezőek lehetnek, ám ez függ a nemtől, kortól és még számos más tényezőtől. Bizonyos esetekben kedvezőtlen hatásokat is kiválthat alkalmazása, ám ennek valószínűsége és jelentősége mérsékelt mennyiségeket véve alapul és egészséges fiatal-középkorú embereket tekintve feltehetően kicsi. T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

Források
1. Schusterné Gajzágó Ildikó, Az élelmiszerek néhány antinutritív komponense, azok kémiai jellemzése és élettani hatása, Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank — A táplálékallergiáról mindenkinek, szerk. Barna Mária, Tempus-Phare, Budapest, 2000

2. Dr. Garai János, A fitoösztrogének bemutatása, Komplementer Medicina 2001.V.évf. 3 szám

3. Lund TD, Munson DJ, Haldy ME, Setchell KD, Lephart ED, Handa RJ, Equol is a novel anti-androgen that inhibits prostate growth and hormone feedback., Biol Reprod. 2004 Apr;70(4):1188-95.

4. Dr. Sandra Sándor, A fitoösztrogének szerepe a csontritkulásban, Komplementer Medicina 2001.V.évf. 3 szám

5. Kenneth D. R. Setchell, Nadine M. Brown, Eva Lydeking-Olsen, The Clinical Importance of the Metabolite Equol-A Clue to the Effectiveness of Soy and Its Isoflavones, J. Nutr. 132:3577-3584, December 2002

6. Vatanparast H, Chilibeck PD, Does the effect of soy phytoestrogens on bone in postmenopausal women depend on the equol-producing phenotype? Nutr Rev. 2007 Jun;65(6 Pt 1):294-9.

7. Saarinen NM, Power K, Chen J, Thompson LU, Flaxseed attenuates the tumor growth stimulating effect of soy protein in ovariectomized athymic mice with MCF-7 human breast cancer xenografts, Int J Cancer. 2006 Aug 15;119(4):925-31.

8. Robert A. DiSilvestro, Craig Mattern, Nicole Wood, Steven T. Devor, Soy protein intake by active young adult men raises plasma antioxidant capacity without altering plasma testosterone, Nutrition Research Volume 26, Issue 2, Pages 92-95 2006

9. Kalman D, Feldman S, Martinez M, Krieger DR, Tallon MJ, Effect of protein source and resistance training on body composition and sex hormones. J Int Soc Sports Nutr. 2007 Jul 23;4:4.

10. Goodin S, Shen F, Shih WJ, Dave N, Kane MP, Medina P, Lambert GH, Aisner J, Gallo M, Dipaola RS, Clinical and biological activity of soy protein powder supplementation in healthy male volunteers. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev. 2007 Apr;16(4):829-33.

11. Kiss László, A férfi sportolók nagyobb veszélyben vannak, Magyar Hírlap, 2007 08. 30

12. Cathy J. Hatcher, Craig T. Basson, Taking a bite out of hypertrophic cardiomyopathy: soy diet and disease, J Clin Invest. 2006 January 4; 116(1): 16-19.

13. Brian L. Stauffer, John P. Konhilas, Elizabeth D. Luczak, and Leslie A. Leinwand, Soy diet worsens heart disease in mice, J Clin Invest. 2006 January 4; 116(1): 209-216.

14. http://hu.wikipedia.org/wiki/Epigenetika

15. Illyés András, Nagyszüleink életmódja ránk is hatással lehet 2007. június 21, origo.hu

16. Frank M. Sacks, MD; Alice Lichtenstein, DSc; Linda Van Horn, PhD, RD; William Harris, PhD; Penny Kris-Etherton, PhD; Mary Winston, EdD, Soy Protein, Isoflavones, and Cardiovascular Health. An American Heart Association Science Advisory for Professionals From the Nutrition Committee, Circulation. 2006;113:000-000.

17. Erdman JW Jr. AHA Science Advisory: soy protein and cardiovascular
disease: a statement for healthcare professionals from the Nutrition Committee of the AHA. Circulation. 2000;102:2555-2559.

18. Yoshihiro Kokubo, MD; Hiroyasu Iso, MD; Junko Ishihara, PhD; Katsutoshi Okada, MD; Manami Inoue, MD; Shoichiro Tsugane, MD, Association of Dietary Intake of Soy, Beans, and Isoflavones With Risk of Cerebral and Myocardial Infarctions in Japanese Populations, Circulation. 2007;116:2553-2562.

19. Joene Hendry, Soy\'s Healthy, but Cholesterol Benefits May Be Minimal, DOC News, Volume 3 Number 7 p. 7 2006

20. Francene M Steinberg , Soybeans or soymilk: does it make a difference for cardiovascular protection? Does it even matter?, American Journal of Clinical Nutrition, Vol. 85, No. 4, 927-928, April 2007

21. Kreijkamp-Kaspers S, Kok L, Grobbee DE, de Haan EH, Aleman A, Lampe JW, van der Schouw YT, Effect of soy protein containing isoflavones on cognitive function, bone mineral density, and plasma lipids in postmenopausal women: a randomized controlled trial. JAMA. 2004 Jul 7;292(1):65-74.

22. Ma DF, Qin LQ, Wang PY, Katoh R, Soy isoflavone intake increases bone mineral density in the spine of menopausal women: meta-analysis of randomized controlled trials. Clin Nutr. 2008 Feb;27(1):57-64.

23. Mark D Haub, Amanda M Wells, Mark A Tarnopolsky, Wayne W Campbell, Effect of protein source on resistive-training-induced changes in body composition and muscle size in older men, American Journal of Clinical Nutrition, Vol. 76, No. 3, 511-517, September 2002

24. Jay R. Hoffman, Michael J. Falvo, PROTEIN — WHICH IS BEST?, Journal of Sports Science and Medicine (2004) 3, 118-130

25. Ewan Ha, Michael B. Zemel, Functional properties of whey, whey components, and essential amino acids: mechanisms underlying health benefits for active people (Review), Journal of Nutritional Biochemistry 14 (2003) 251-258

26. Tracy G. Anthony, Brent J. McDaniel, Peter Knoll, Piyawan Bunpo, Greg L. Paul, Margaret A. McNurlan, Feeding Meals Containing Soy or Whey Protein after Exercise Stimulates Protein Synthesis and Translation Initiation in the Skeletal Muscle of Male Rats, J. Nutr. 137:357-362, February 2007