| |
Tesztoszteron eMagazin
Elhasznált ízületek
Írta: Illés
Norbert lifetime naturál testépítő, Superbody Atletik bajnok 2008. szeptember
Pályafutásom
során soha nem gondoltam volna, hogy azért kell majd behúznom a kéziféket, mert
valamelyik ízületemmel gond lesz. Hát, megtörtént a baj! Már a tavalyi versenyfelkészülésem
alatt is voltak gondjaim a bal váll-bicepsz vonalon, amiről írtam is egy cikket
hogy miként kúráltam magam ki a bajból. Persze a baj érzése múlt csak el
ideig-óráig, mivel újabb erőteljes terhelések hatására előjöttek ismét a gondok.
Egy edzés alkalmával arra lettem figyelmes, hogy a bal vállamból elég szépen kitüremkedik
a csont. Hoppá, ennek fele sem tréfa gondoltam, így újból orvoshoz fordultam,
aki arra a következtetésre jutott, hogy esztétikai szempontból műthető és funkcionálisan
csak injekcióval javítható az állapota. Eljutottam
röntgenre és ultrahangra is. A röntgen eredménye kimutatta, hogy a bal oldali
A-C ízület szélesebb, mint a jobb oldali. Az ultrahang lelete a következő volt: Mindkét
oldali AC ízületben arthrosisos jelek figyelhetők meg. Bal oldalon az ízületi
rés 10 mm tág, ez jobb oldalon 6 mm. Az ízület szalagrendszere ép mko. A rotator
köpeny inai megtartottak. A biceps ínszerkezete és lefutása szabályos, környezetében
filmszerű folyadéksáv látszik. A vállízület környéki bursakban kóros folyadékgyülem
nem látszik. Magyarul ez azt jelenti,
hogy mindkét oldalon kitágultak az A-C ízületeim és ez okozott és okozhat gyulladásokat
a vállban és akár a bicepsz ínban is. A váll specialista orvos esztétikai műtétet
nem javasolt, mert nagyon hosszú ideig gyulladásban lenne és a bal karomat alig
tudnám használni, ami szép kis sorvadáshoz vezethetne.

A
vállcsúcs (Acromion) és kulcscsont (Clavicle) összeköttetését jelentő ízület,
szalag (Acromioclavicular joint/ligament) a probléma helye |


Elmondtam
az orvosnak, hogy jövő ősszel még szeretnék versenyezni és erre kéne valami megoldást
találnunk. Ő mint orvos figyelmeztetett, hogy nem javasolja már a túlzott terhelést,
mert ez előbb-utóbb szakadáshoz is vezethet. Abban egyeztünk meg, hogy nagyobb
odafigyeléssel edzem az érintett területeket, és ha jövőre aktuális lesz a felkészülés,
akkor egy erős gyulladáscsökkentő szteroid injekcióval tudja kezelni az adott
területet. Ennek az injekciónak az a tulajdonsága, hogy magas a gyulladáscsökkentő
hatása, de az anyagcserére és a szövetek növekedésre minimális hatással van. Természetesen
ettől függetlenül a sportban tiltott szernek minősül, így igazolást fog kiállítani
róla, hogy orvosi javallatra lett alkalmazva az ízületbe és nem az izomba általános
gyulladáscsökkentésre. De az még mondjuk nem is biztos, hogy kapni fogom. Ha meg
tudom tartani a tömegemet a vállövben (amit egyébként célom volt ebben az évben
fejleszteni) és nem lesznek fájdalmaim, akkor szerintem nem lesz rá szükség. Az edzéseimen is módosítottam, ami a gyakorlatok
kivitelezését illeti. Az elmúlt években nem igazán vettem figyelembe az izomfeszülési
időket, ami az optimális tartományt illeti. Legtöbbször 6-3 ismétléses tartományban
dolgoztam, ami a munkasorozatokat illeti. Ez csak az egyik oldala a dolognak,
mert a könyök hátrahúzásából is voltak gondok. Ugye, ha nagyon hátra kerül a test
vonala mögé a könyök a nyomásoknál és húzásoknál, akkor a vállcsúcs az AC ízületnél
eléggé kifeszül és innen indítani egy extrém nagy terhelést nem túl szerencsés! Persze
itt megint képbe jön az egyéni genetika. Van, aki jobban bírja, és van olyan,
mint én is, akinek nem bírja az ízülete. A gáz az egészben az, hogy ez évek alatt
jön ki és nem mutatkozik egy adott edzés alkalmával azonnal, hogy "Állj,
ezt ne csináld, mert fáj!" Szóval
manapság igyekszem úgy mellezni, hátazni és vállazni, hogy az extra ízületi terheléseket
elkerüljem. Mondjuk a hát edzésénél rájöttem, hogy a hátizmok/lapockák összehúzása
után nincs szükség a könyök további hátrahúzására. A mell edzésénél viszont pont
az a lényeg, hogy az alsó holtpontról indítsuk a mozdulatot és ez ugye azzal jár,
hogy a könyököt hátrahozzuk. Még egy érdekesség az, hogy a fej fölé irányuló nyomások
nem okoznak problémát, viszont a merőleges vagy az alatti szögben igen fájdalmas
a nyomások végzése. Így a ferde pados nyomás megy a szokásos 120-130 kilóval,
de vízszintes padon rúddal 100 kiló körül van a max. Egykezes súlyzókkal viszont
tudom úgy variálni a mozgáspályát, hogy fájdalom nélkül elfogadható terheléssel
tudjak dolgozni. Ezzel a cikkel arra szeretném
felhívni mindenki figyelmét, hogy nagyon vigyázzon az ízületeire és kerülje a
veszélyes
gyakorlatokat. Ne feledjétek, ép ízületek nélkül nem lehet nagy izmokat építeni!
A szerkesztő megjegyzése:
biztos vagyok benne, hogy az emberek többsége még mindig azzal van elfoglalva,
hogy egy napon és egy héten mi történik (bicepsz a háttal vagy a mellel? Hétfőn
láb vagy kar?), miközben a sportsikerekben a leglényegesebb az, hogy elég időt
tudjunk adni magunknak a fejlődésre hosszú távon, amihez az egészség megőrzése
elengedhetetlen! Az általában és az egyénre veszélyes gyakorlatok elhagyása vagy
gyakori pihentetése, a nagyobb ívű edzéstervezés terhelés elvételes szakaszokkal
sokkal, de sokkal fontosabb szempont, mint az egy-egy edzésnappal kapcsolatos
hosszas morfondírozás. | Train
hard, train natural! T
Ha kérdésed, vagy megjegyzésed
van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd
meg nekünk!
|