A tudomány világa
Hogy miért működik, vagy éppen nem működik a táplálékkiegészítőd, az edzésed, a diétád!
Tihanyi András dietetikus tudományos kutatások rovata

A súlyzós edzéssel kombinált kreatin-etil-észter (CEE) kiegészítés hatása a testösszetételre, valamint a szérum és vázizomzat kreatin szintjére
A kreatin-etil-észtert (CEE) úgy dobták be évekkel ezelőtt a külföldi és hazai köztudatba mint a legjobb, legmodernebb kreatin készítményt. A reklámok állításai szerint a CEE jól ellenáll a gyomorsav károsító hatásainak, védve van a kreatininné bomlástól, míg felszívódása és izomba jutása a kreatin-monohidráténál sokkalta hatékonyabb, illetve nagyobb mértékű. Az elmélet szerint a hagyományos kreatin-monohidrát és a kreatin-etil-észter közötti különbséget a CEE-nél a hozzácsatolt lánc jelenti, melynek fő hatása a kreatin zsíroldékonyságának javításában nyilvánul meg, ennek következtében pedig a CEE könnyebben juthat át a sejtmembránokon. A kreatin így állítólag nem tud kreatininné alakulni az emésztőrendszerben, és a telíthető — még mindig nem teljesen megismert — aktív transzportnál több hatóanyag szívódik fel.

A következő logikus következtetés a reklámok világában az, hogy a kreatin-etil-észter a vázizomzatba is — ahol a transzport szintén aktív — passzívan be tud jutni, itt felszabadul és mivel onnan nehéz kiszabadulnia, a monohidrát formánál nagyobb izomkoncentrációt tud elérni. Azonban ahogyan már korábban leírtuk, nem igazolja semmi sem ennek az innovatívnak kikiáltott új kreatin vegyületnek az előnyeit, sem a reklámozása során gyakorta elhangzó a "régi" kreatinokkal kapcsolatos vádakat — sőt a hirdetések cáfolata már magában a CEE-szabadalomban is benne van.

A reklámok állításait meggyőzően cáfoltuk CEE-s cikkünkben, amiért persze mindent kaptunk jobbról-balról, csak éppen dicséretet nem :D, sőt később azt is kiderítettük, hogy a kreatin-etil-észtert az etil csoport instabilabbá teszi savas környezetben, mint amennyire instabil a monohidrát forma. Ez azt jelenti, hogy a CEE fogyasztásakor fokozódik a haszontalan kreatininné bomlás. Szórakoztató volt műkedvelő amatőrök beszólásait olvasni, különösen mivel abban az időben még nem álltak rendelkezésre megfelelően kontrollált vizsgálatok annak bizonyítására, kinek van valójában igaza (nem mintha kérdés lett volna). Évek teltek el, míg ezek a kutatások elkészültek, régóta várva várt eredményeket olvashatunk most olyan "ostoba" szakértők nevével fémjelezve mint Greenwood, Kreider, Willoughby (gyengébbek kedvéért: a felsoroltak jelenleg a sporttáplálkozás legnagyobb nevei közé tartoznak).

A tanulmány a súlyzós edzéssel kombinált kreatin-etil-észter és kreatin-monohidrát kiegészítés hatásait vizsgálta egyéb paraméterek mellett a testösszetételre, izomtömegre és a szérum, valamint a vázizomzat kreatin szintjére 30 edzetlen férfin. A kettős vak, placebo kontrollált, randomizált vizsgálat során az önkénteseket véletlenszerűen osztották be a maltodextrin placebo (PLA), kreatin-monohidrát (CRT; Integrity Nutraceuticals), vagy a kreatin-etil-észtert (CEE; Labrada Nutritionals) csoportokba. A kiegészítőket és a placebót 0.3 g/kg zsírmentes testtömeg (FFM) adagolásban szedték a résztvevők (kb. 20 g/nap) öt napon át, amit 0.075 g/kg FFM adagolás (kb. 5 g/nap) követett 42 napon át. A kreatin kapszulák 250 mg kreatin-monohidrátot, míg a CEE kapszulák 700 mg kreatin-etil-észtert tartalmaztak. Utóbbi kiegészítő a vizsgálatok szerint valóban kizárólag CEE vegyületből állt (100% CEE, kimutathatatlan mennyiségű egyéb vegyület), tehát nem volt szó szennyezett, vagy hamis termékről, míg a kreatin-monohidrát 99.8%-os tisztaságú volt 0.2% kreatinin mellett, így az észter látszólag kis előnnyel indult. Az eredmények szerint a szérum [vér] kreatinin-szint a CEE csoportban nagyobb volt, mint a placebó (PLA) (p = 0.001) és a kreatin-monohidrát (CRT) csoportban (p = 0.001). Ehhez a képhez azt hiszem nem kell sok kommentár, önmagáért beszél!

A szérum kreatin szint terén viszont a CRT csoport jelentős mértékben rávert a placebó (p = 0.007) és a CEE (p = 0.005) csoportra.

A teljes vázizomzat kreatin tartalom a kreatin-monohidrát (CRT) (p = 0.026) és a kreatin-etil-észter CEE (p = 0.041) csoportban szignifikánsan magasabb volt, mint a placebo (PLA) csoportban.

Következtetés: A vizsgálat a gyártók és forgalmazók által ajánlott töltő és fenntartó CEE adag (10 g/nap és 5 g/nap) dupláját alkalmazta, de a kreatin-monohidrát így is szignifikánsan jobban emelte a szérum [vér] kreatin szintet! A vázizomzat teljes kreatin tartalmában az eltérés a két kreatin vegyület között már nem volt szignifikáns, de a kutatók ezt az ajánlott CEE adag dupláját alkalmazva nem értékelik túl. Különösen annak fényében nem értékelik ezt túl, hogy a kreatin-etil-észter jelentős része az adatok szerint tényleg kreatininné bomlott, ami azzal a ténnyel együtt, hogy a CEE-nél a vázizomzat kreatin szintje csak 27 napon végzett mérésnél emelkedett számottevő mértékben — szemben a monohidrát csoportban már a 6. és 27. napon is megfigyelhető emelkedéssel — nos, nem fest túl pozitív képet erről a vegyületről. A kreatin-etil-észter a kutatók szerint nem olyan hatásos a szérum és vázizomzat kreatin szintjének emelésében, mint a kreatin-monohidrát, mivel jelentős része már az emésztőrendszerben hulladékká, a szervezet számára használhatatlan anyaggá alakul. Elnézést, hogy zsenik vagyunk. :)

A szerkesztő megjegyzése: egy új hatóanyagnak, formulának akkor van jogosultsága, ha jobbat tud, mint a korábbiak. Még ha ugyanannyit hoz, akkor sem volt értelme fáradni vele. Nem véletlen, hogy leginkább még mindig a mikronizált kreatin-monohidrátot ajánlottuk eddig.

Publikálva: "The effects of creatine ethyl ester supplementation combined with heavy resistance training on body composition, muscle performance, and serum and muscle creatine levels." J Int Soc Sports Nutr. 2009 Feb 19;6:6.

Kutatók: Spillane M, Schoch R, Cooke M, Harvey T, Greenwood M, Kreider R, Willoughby DS.

Az androgén terápia hatása a női gégére
Az alsó légutakhoz vezet a gége (larynx), ami egyben a hangszalagok helye, így a hangképzés szerve is. Ez a szervünk porcgyűrűkből álló vázból épül fel, a gyűrűket szalagok és hártyák kötik össze, mozgását harántcsíkolt izmok idézik elő. Közismert tény, hogy a férfivá érés során a tesztoszteron férfi nemi hormon hatására serdülőkorban megjelenik az ádámcsutka (a gégefő pajzsporca lesz látványosabb, ez az "adams apple"), a hangképző szerv méretének változása a hang változásával, azaz a mutálással jár együtt, melynek során a hangszalagok hossza kb. ötszörösére nő, így a hang a beüzemelés kisebb zavarai után elnyeri felnőttkori mélységét és hangszínét, miközben körülbelül egy oktávval mélyül. A hangmagasságot az átlagos alaphang frekvencia adja meg, míg hangterjedelmen a legalacsonyabb és legmagasabb alaphang-értékének különbségét értjük — már ha jól hámoztam ki az ide vágó szakirodalomból! :)

	A férfiak jellegzetes ádámcsutkája

A mutálás folyamata a lányokat is érinti, ám az ő esetükben ez a változás nem olyan szembe, helyesebben fülbe ötlő, mint a fiúknál. A nők izomzata a genetikai eltérések és az alacsonyabb férfi nemi hormon szint hatására kisebb és fejlődésre, méretbeli növekedésre kevésbé ösztönözhető, mint a férfiak izomzata, így nem csoda, hogy a testépítő és fitness versenyző nők körében egyéb gyógyszerek mellett az anabolikus androgén szteroidok használata is nagy népszerűségnek örvend. A mellékhatások igen sokrétűek, a leglátványosabb talán az erőteljes szőrnövekedés (szakáll, mellkas) és a pattanásos arc, mellkas és hát. Ezeken a mellékhatásokon kívül még a női nemi szervek megváltozásával is számolni kell, értve ez alatt a mellek méretének csökkenését és a klitorisz, azaz a csikló megnagyobbodását, amit a mellel együtt esetenként plasztikáztatni is szoktak (méret ide vagy oda, ez nem túl jó ötlet, talán jobb döntés egy perverzebb partner, mint az érzékenység/élvezet csökkenése).

A szteroid mellékhatások nőket érintő csoportjába tartozik a hang férfias jellegű mélyülése is. Lényeges kérdés (az egyébként általam és általunk nem ajánlott) szteroid önkezelést alkalmazó nők számára, hogy milyen körülmények között és mennyi idő után alakul ki ez a kellemetlen jelenség. Egy 2009 elején közölt publikáció szerint egy kutató végre elvégezte a hangelváltozás körülményeit feltáró méréseket, minden bizonnyal a testépítő hölgyek örömére is. Az adatok megszerzése érdekében a szakember egy 33 éves, nemváltásra készülő félprofesszionális női énekes hangján vizsgálta az intramuszkuláris androgén injekciók hatását. Az adatok szerint a transzszexuális embernek a kezelés előtti átlagos alaphang frekvencia {MF(0)} értéke 228.45 Hz volt és 140.26 Hz-től 430.64 Hz-ig terjedt a hangterjedelme. A 3. és 4. hónapok között az átlagos alaphang frekvencia 116.52 Hz-re csökkent, míg a terjedelem 90.75 Hz-től 201.07 Hz-ig mérséklődött. Bár feltehetőleg olvasóink zömét (engem személy szerint biztosan) kevéssé érdekel, de a beszámoló arra is kitér, hogy a fiatalember a határozottan kedvezőtlen hangváltozások ellenére is folytatta félprofesszionális énekesi karrierjét, rosszindulatú sejtésem szerint karaoke bárokban és melegklubokban.

Következtetés: Ami érdekes és hasznos információ lehet számunkra az az, hogy az androgénkezelés 3. és 4. hónapja között következtek be a nőies hang nagyobb változásai a terjedelem jelentős csökkenése mellett, és az is lényeges információ lehet, hogy korábbi, nők androgén kezelésének adatait elemző publikációk a hang bizonyos mértékű helyreállásról is beszámoltak, így a minden tiltás és javaslat ellenére is a szteroid önkezelés mellett döntő sportoló nőknek minél rövidebb és minél kisebb adagolású szteroid kúrák mellett kell dönteniük, ha minimalizálni szeretnék a maradandó mellékhatások kockázatát. Nagyobb dózisok és több hónapos alkalmazás szinte garancia lehet a mély hangra, ám egyéni érzékenységtől függően sajnos a rövid hormonális beavatkozások is járhatnak ilyen hatással.

Publikálva: "Quantifying the impact of androgen therapy on the female larynx." Auris Nasus Larynx. 2009 Feb;36(1):110-2.

Kutatók: Damrose EJ.

A kombinált GH/IGF-I terápia előnyei és hátrányai
A növekedési hormonnal történő visszaélés a profi és egyre gyakrabban az amatőr testépítők között is elterjedt jelenség, mivel az általánosan elfogadott nézetek, a közvélekedés szerint egy igen anabolikus és zsírégető hatású hormonról van szó. Valójában a GH anabolikus hatása még nem teljesen tisztázott és nem 100%-osan igazolt, bár a zsírbontás fokozásán, kötőszövet- és izom-regeneráció elősegítésén keresztül közvetett anabolikus hatást nagy valószínűséggel mindenképpen tulajdoníthatunk neki.

A növekedési hormonról tudni illik, hogy hatására a szervezetben Inzulinszerű Növekedési Faktor-I termelődik, ami egy szintén anabolikusnak ismert hormon. Az IGF-I doppingja a növivel ellentétben kevésbé elterjedt, amire a nehezebb beszerzés és a magasabb ár a magyarázat. Azt hihetnénk, hogy a két hormon hatása (mivel az IGF-I termelését a GH váltja ki) azonos, vagy közel azonos, de mint arról korábban már beszámoltunk, a valóság ettől némiképp eltér. A tudósok megkísérelték már elkülöníteni a két hormon hatását (Growth Horm IGF Res. 2005 Feb;15(1):19-27.), és arra a következtetésre jutottak, hogy ugyan a növekedési hormonnak a hatásait testünkben jelentős részben az IGF-I közvetíti, de egyes területeken teljesen eltérően hat a két hormon a szervezetben. Az IGF-I például nem csak GH-szerű, de inzulinszerű hatást is mutat. Hasonlítanak ugyanakkor abban, hogy a GH és IGF-I hormonoknak egyaránt anabolikus hatása van, növelik a teljes test fehérje szintézisét az alkalmazás során. Mindkét hormon előnyösen befolyásolja a testösszetételt GH hiányos emberekben a sovány testtömeg növelésén és a zsírtömeg csökkentésén keresztül, szénhidrát anyagcserére gyakorolt hatásuk azonban eltérő, mivel az IGF-I alkalmazásánál (különösen az élettaninál jóval nagyobb dózisokban) vércukorszint csökkentő hatás figyelhető meg, a javuló inzulin érzékenység a keringő inzulin koncentrációjának jellegzetes csökkenésével jár; míg a GH terápia enyhe kompenzáló hiperinzulinémiát eredményez, a kialakuló relatív inzulinrezisztencia tükröződéseként.

További eltérés a két anyag között, hogy a GH az IGF-I-el szemben fokozza a lipolízist, ami a növekedési hormonnak a zsírsejtekre gyakorolt közvetlen hatásaként jelentkezik, valamint közvetve a lipid oxidációt is növeli, az IGF-I azonban csak huzamos alkalmazásnál vált ki hasonló hatásokat. A hormonális hatások eltérései alapján az IGF-I terápia mint a GH kezelés sok esetben jól alkalmazható és biztonságosabb alternatívája került előtérbe, ám még izgalmasabb (és öntevékeny gyógyszerhasználók számára természetesen még kockázatosabb) ötlet a két hormon kombinációjának alkalmazása. Miért tennénk ilyet? Miért dobnánk ki pénzt két anyag együttes használatára, amikor az egyik a másik termelődését váltja ki, tehát bőven elég volna vagy az egyiket, vagy a másikat alkalmazni!? Igen, tényleg nagy az átfedés a hatások között, ám egy 2008-as publikáció a kombinált alkalmazás alábbi potenciális előnyeire hívja fel a figyelmet:

1.) A GH alkalmazás tovább fenntarthatná az IGF-I aktivitását.

2.) Magasabb szérum IGF-I szint volna így elérhető, mint csak az egyik, vagy csak a másik hormon alkalmazásával, hatásuk ezáltal összeadódhatna, vagy szinergizmust mutathatnának.

3.) A kombináció az egyes hormonok szénhidrát anyagcserére kifejtett kedvezőtlen hatásait ellensúlyozhatná.

4.) A GH az IGF-I-től függetlenül közvetlenül is hatást fejthetne ki a szövetekre.

5.) A kombinált alkalmazás még effektívebb lehetne a szövetek IGF-I szintjeinek fokozásában.

Mindez a növekedés visszamaradásának kezelésében, de olyan más betegcsoportokban is hasznos lehetne mint a súlyosan katabolikus állapotban lévő, vagy a GH hiányos és egyben károsodott szénhidrát anyagcseréjű emberek, utóbbi esetben a glükózszint ideális adagolásnál nem nőne vagy csökkenne, míg az inzulinszekréció mérséklődne, az inzulinérzékenység pedig várhatóan kifejezetten javulna! A cukorbetegség GH használattal összefüggésben is kialakulhat sportolókban, így (bár a konkrét esetben nem biztos) volna ráció a kezelések kombinálásában.

A hátrányokat is meg kell említenünk: a magasabb IGF-I szint fokozott emlő-, prosztata és colorectalis rákos megbetegedés kockázatot eredményezhet a szokásos lehetséges GH-IGF-I mellékhatások mellett (mint az erőteljes áll, nagy kezek és lábak, stb.) Jelenleg a kombinált hormonterápia beteg emberek számára javasolhatót protokolljai kidolgozatlanok, költségei pedig túlontúl magasak volnának, így a kockázatokat sem ismerjük, az ötlet maga azonban joggal tart igényt figyelmünkre.

Publikálva: "Advantages and disadvantages of GH/IGF-I combination treatment." Rev Endocr Metab Disord. 2008 Jul 6.

Kutatók: Janssen JA. T