Vesztésre kondicionálva
A konditermi inkonzisztencia a sérülések forrása az NFL-ben?
2009. március

A Sports Illustrated-ben jelent meg ez a cikk nemrég, amely az amerikai foci profi ligájával kapcsolatban veszi górcső alá a kiegészítő edzést.

A legtöbb NFL szezonon kívüli felkészítő program mostanában indult el. Úgy gondolod, hogy a szezonon kívüli időszak semmit nem jelent? Gondold át újra! Temérdek sérülés keletkezik augusztus és január között [NFL szezon], amelyek okaként — joggal vagy sem — a most befektetett vagy éppenséggel elspórolt munkát tartják. A "vicces" dolog az, hogy nem mindegyik NFL erőedző látszik ráébredni arra, hogy az elsődleges feladata a sérülések megelőzése. Az NFL egyes erő- és kondíció-fejlesztő programjaival kapcsolatban a kutatási eredmények, tudományos érvek elképesztő módon hiányoznak. Azt gondolhatnánk, hogy ha egy csapattulajdonos 127 millió dollárt költ a játékosaira, akkor meggyőződik arról, hogy ezek az emberek védve vannak és nem még inkább a földbe döngölve, ahogy az egyes helyekről még mindig elmondható.

Én láttam az eredményét egyes NFL erőedzők működésének. Ezek az eredmények figyelemre méltóak voltak — pozitív és negatív értelemben is. Voltam olyan csapatban, ahol az edző eltökélt volt, hogy a játékosok végezzék a felvétel helyből olimpiai súlyemelő gyakorlatot, amelynél a földről a súlyzórudat egy robbanékony mozdulattal kell mellre venni. A hat-hét falemberből, akik a szezonon kívül végig vele dolgoztak, három mehetett derék műtétre egy 4 hónapos időszakon belül. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés volt. Én kétlem.

Van egy olyan ismert erőedző is, akinek a programja ugyanaz minden egyes pozíció esetében a csapatban. Persze, a használt súlyok eltérnek, de a konkrét gyakorlatok ugyanazok, ami totálisan értelmetlen a szememben. Hogyan képzelheti, hogy a támadó falemberek és a cornerback-ek [ügyességi poszt, gyors védőjátékosok] ugyanolyan típusú sportolók és azonos edzésprogramra van szükségük? Olyan, mintha a gepárdot és a medvét ugyanúgy tanítanánk vadászni. Totálisan más állatok!

A pálya belseje felé elhelyezkedő falemberek és a szélső területeken futó játékosok mintha nem is ugyanazt a sportot űznék, ha engem kérdezel. A támadó falnak nagy teljesítmény-leadásra, rövid távú gyorsulásra és oldalmozgásokra kell fókuszálniuk. A szélső területek védőinek sebességre, hajlékonyságra és gyors, fluid irányváltásokra kell koncentrálniuk. Az NFL már nem gimi és főiskola, ahol a fő hangsúly a játékosok erejének és sebességének a növelésén van, ahogy a fiatal szervezetük beérik, fejlődik. Persze, még az NFL játékosoknál is lehet ez valamennyire cél, de nem az elsődleges. Ők már remek alapokkal rendelkeznek, másképp el sem juthattak volna a profi szintre.

Mindezek helyett, az NFL erő- és kondíció-programok számára a legfontosabb dolog az lenne, hogy a játékosoknál lépéseket tegyenek az ízületi egészségük javítására és nem annak tönkretételére. Ha egy focis választhatna, hogy kicsit erősebb, kicsit gyorsabb legyen, vagy kicsit egészségesebbnek érezze magát egy meccsre, akkor hidd el nekem, az egészség nyerne minden alkalommal! Soha nem kellemes érzés, amikor úgy lépsz az NFL pályájára, hogy valami fizikailag zavar. Nem is tudom leírni, hogy hányszor meccseltem úgy, hogy azt gondoltam "bárcsak ne zavarna most ez és ez a dolog ennyire!"

Mindig azt éreztem, hogy a legjobb dolog az lenne, hogy a szezonon kívüli programot annyira játékos baráttá és adaptálhatóvá tennék, amennyire csak lehet. Persze nem azt mondom, hogy babusgassuk a játékosokat. Azt értem alatta, hogy keményen, de okosan tréningezzük őket, és legyünk rugalmasak megváltoztatni a programot az adott egyén érzései szerint. Végtére is ők fizetett profik, akik már jobban ismerik a testüket, mint bárki más. És az a focis, aki meg van elégedve a programmal, nagyobb eséllyel vesz részt benne, sőt bíztatja a társait is, hogy jöjjenek ők is. (A csapat szezonon kívüli programjában nem kötelező elméletileg részt venni — a szerk.) És minél több srác van ott, annál jobb, a csapatszellem is csak emelkedik tőle.

Amin elképedek ma is, az az, hogy a nagy mennyiségű tudományos kutatás birtokában is kevés vagy semmilyen konszenzus nincs abban, hogy mi a legjobb módja a profi amerikai focisok edzésének. Úgy tűnik, hogy minden erőedzőnek saját hitvallása van. Egyesek imádják az olimpiai súlyemelő gyakorlatokat: a szakítás, felvétel, lökés nem maradhat ki a programjukból. Mások szentül meg vannak győződve arról, hogy az erőemelés szakgyakorlataira van szükség, tehát a guggolásra, fekvenyomásra, elemelésre. Megint mások high-intensity tréning filozófiát követnek és ízületbarát Hammer Strength gépeken dolgoztatják főleg az embereiket.

Hasonlóak igazak a szezonon kívüli kondicionálás futásos részére is. Egyesek a gyorsaság növelésre koncentrálnak, mások a kondíció, munka-kapacitás javítását tűzik a zászlajukra. Van egy pár coach, akik az agilitási drilleket imádják; és ott vannak azok is, akik pozíció-specifikus feladatokkal trenírozzák a játékosaikat főleg. És végül vannak a keverők, akik az összes súlyzós és futásos filozófiát mixelik egyfajta "lecsónak".

Ezeknek az edzőknek a munkája ki is érdemli a figyelmet. A Jacksonville Jaguars coach Jack Del Rio kirúgta Mark Asanovich és Les Ebert erőedzőket, miután sorozatos sérülések — főleg a támadó falban — nagyban hozzájárultak a csapat 2008-as szezonjának elásásához. A kulcsemberek sérülései letaglózó hatásúak lehetnek, főleg mivel olyan érában vagyunk, amelyben a fizetési limitek miatt a pozíciók "mélysége" nem erős, a tartalék játékosok főleg olcsóbb, fiatalabb, tapasztalatlanabb emberek, akik még nem biztos, hogy készen vannak a sikerre minden hét vasárnapján.

Del Rio határozott volt, amikor közvetlenül a szezon után megkérdezték tőle, hogy a szezonon kívüli program fő célja a sérülés megelőzés lesz-e: "Ez a cél! Aki 2009-ben is Jaguár akar lenni, ott lesz a programban. Aki a csapathoz akar tartozni, az a csapattal fog edzeni." Nem mondható túl sok köntörfalazásnak ez az elméletileg önkéntes részvételű edzésprogrammal kapcsolatban, mi?

Tisztában vagyok vele, hogy egyesek szerint nem fair bizonyos sérüléseket az erőedzők számlájára írni, de az NFL kemény világában ez történhet. Egyetértek, hogy nehéz lenne kötni egy adott ember specifikus sérülését egy adott edzésprogramhoz, de a hasonló sérülések tömeges megjelenésének trendje általában véve problematikus. Ezért lenne ajánlatos az NFL erőedzőknek meggyőződniük arról, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a játékosaik fizikailag egészségesek és fel vannak készítve a szezon gyötrelmeire. Ha nem, lehet, hogy ezek az edzők kerülnek legközelebb lapátra!

Szerkesztői megjegyzés
A cikk kicsit olyan mint amit a szerzője is említ egyes edzésfilozófiákkal kapcsolatban: jó és rossz keveréke. Ross Tucker, az író, nem edző, játékos volt. Érdekes állítás, ami egyetértést válthat ki sok mindenkiből az a felemlegetett gondolat, hogy nem egyenletesen magas színvonalú az erő- és kondíció-fejlesztő edzés még az NFL-ben sem. Ehhez azért hozzátenném, hogy azt nem szabad gondolni, hogy sehol senki nem tudja, hogy mit kéne tenni és nincs összefüggő, nagyon működő rendszer. Én innen Magyarországról ismerek több ilyet (az emlegetett Jaguars is az egyik ilyen helyről vette át az új erőedzőt).

Itthon olvasva ezt a cikket nagyon fontos nem elsiklani azon megjegyzés fölött, hogy a cikk gondolatai nagyon specifikusan a profi NFL játékosokról szólnak, akik végigmentek egy erre kiépített gimi-főiskola "futószalagon", ami eljuttatta őket egy komoly atlétikai szintre. Vannak bizonyos sarokszámok (lásd itt például), amelyek alapján tudni lehet, hogy egy adott sportoló milyen szinten van és mit mennyire kell erőltetni a fizikai képességek palettáján.

Ádám Péter, Budapest Cowboys LB
a BUDAPEST BARBELL-ban

Az az elképzelés, hogy az eltérő pozíciókat játszók más és más programot igényelnek, bizonyos szinten igaz, de más szempontból meg téves. Minden focis "atléta", akik hatékony mozgást és maximális teljesítményt, gyorsulást igényelnek és a legtöbb kvalitásnak közös nevezőkre szűkíthető az alapja, például a maximális erőre. Ennek megfelelő szintjét inkább egyénenként kell megítélni és nem általánosságban pozíció alapján. Az is egyéni tesztelésből tudható meg, hogy valakinél adott állapotában a teljesítményfejlesztés szűk keresztmetszete éppen a lassú erő vagy az elasztikusság szintje.

A cikk azon sugallata (származzon az a szerzőtől vagy átvéve az emlegetett edzőktől), hogy bizonyos eszközök, gyakorlatok károsak vagy kímélők, túlzott általánosítás. A gépek, legyenek Hammer Strength vagy akármilyen márkák, nem ízületbarátabbak, mint más edzés, sőt. Arról nem is beszélve, hogy funkcionális atletizmushoz a velük elérhető eredmények kevéssé átmenthetők. És ugyanígy, egy kevés kivételtől eltekintve gyakorlatokról sem jelenthetjük ki általánosságban, hogy károsak vagy sem. Egyéntől függő, hogy esetleg így van-e. Amerikában nagy hagyománya van a tesztelésnek, így ebből kontrollálatlan verseny, számháború alakult ki (ezzel szemben épp tegnap egy magyar NB1-es kosaras mondta nekem, amikor teszteltem, hogy nem tudja a súlypont emelkedését, évek óta nem mérték). A számháború eredménye pedig az, hogy már a gimnáziumban vérlázító és elképesztő módon rosszul hajtják végre a gyakorlatokat, köztük a súlyemelő és erő(emelő) alapgyakorlatokat. Könnyen lehet, hogy az NFL sérülések a gimis és főiskolai évek rossz edzésének eredményei. Így nem kéne! És Robert Dos Remedios még valami díjat is nyert mint az év főiskolai edzője. A jobb oldali srácot is figyeld:

A létező legkonzervatívabb sikeres edző, akit ismerek, végeztet olimpiai súlyemelő gyakorlatokat főiskolai, NFL és olimpiai szintű sportolókkal is.

Ami a szezonon kívüli edzés jelentőségét illeti, vitán túli a téma. Egyrészt a továbblépés egyik záloga, mivel ekkor lehet jobban terhelni a konditeremben az embereket, így van lehetőség hibajavításra és fejlődésre. A sérülés megelőzés kérdése is igen helytálló és fontos. Brett Favre már 2007-ben sem volt fiatal, de hónapokat lakott vele egy edző a szezon előtt és az utolsó Green Bay évére top formában érkezett. A visszavonulás-visszatérés dráma miatt azonban 2008-ra elmaradt a felkészülés és a Jets-nél Favre a döntő időszakra elfogyott, lesérült.

A sportolók felkészülésének legfontosabb alapja a fundamentális mozgásminták ellenőrzése és helyrerakása. Ehhez a Funkcionális Mozgás Szűrés (FMS) rendszer kiváló, amely már itthon is elérhető! Az FMS kutatásai bizonyították, hogy bizonyos mozgásminőség alatt komolyan megnő a sérülésveszély a focipályán. T

Funkcionális, sporthoz illeszkedő erőfejlesztés, kondicionálás, testátalakítás Budapesten a BUDAPEST BARBELL-ban. (Címke: amerikai foci)

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!