A GYM JONES belülről
1. rész
Írta: Russell Berger, CrossFit Journal
2009. augusztus

A CrossFit egyik kiemelkedő sportolója részt vett a GYM JONES egyik szemináriumán és megpróbálta nyitottan befogadni a hallottakat, de a végén kétségei maradtak a program tartalmát illetően.

Az én történetem
Ez az én történetem a GYM JONES tapasztalataimmal kapcsolatban, de a valódi sztori nagyobb, mint én. Amikor először hallottam a GYM JONES nevet, akkor a floridai Fort Eglin légibázishoz tartozó mocsárban vettem részt a hadsereg Ranger képzésén, amely során az alanyok többsége kiéhezett és hallucináló állapotba kerül a kialvatlanságtól.

- "Jim Jones nem valami szektavezér volt?" — kérdezte valaki. "Aki megette az embereit, vagy valami ilyesmi?"
- "Nem Jim! Nem egy személyről van szó, hanem a GYM JONES-ról, ami egy terem neve."

És ekkor hallottam először a CrossFit kifejezést is. Akkortájt még azt sem tudtam, hogy mi az a felvétel helyből, de örömmel vettem mindent, ami elterelte a figyelmemet a gigantikus moszkitókról és a klímától rohadó bőrtől. Mindenki annyit tudott csak a csoportból, hogy a CrossFit.com és a GymJones.com fitness weboldalak, amelyek lenyűgöző gyakorisággal produkálnak "tökös" embereket. Mivel nem voltam nagy rajongója a "viasszal borított csontváz" kinézetnek, amit abban az időben sikerült elérnem, ki akartam próbálni valami újat. Pár hónappal később felütöttem a CF honlapot és megcsináltam egy edzést, aminek "Murph" volt a neve.

"Belépés a pártba"
A megnövekedett munka-kapacitással való szerelmem sztorija meglehetősen tipikus: ahogy elkezdtem követni a CrossFit.com főoldal napi edzéseit, pár héten belül kirobbanó eredményeket tapasztaltam. De nem sokkal később megint belebotlottam a GYM JONES weboldalba. A GYM JONES tulajdonosa Mark Twight, egy 47 éves veterán hegymászó remek teljesítményekkel, amelyek között a világ legnehezebb és legveszélyesebb útvonalai szerepelnek; valamint Mark két jól fogadott könyv szerzője is. Twight manapság különleges katonai erőket tanít hegyi technikákra, de szélesebb körben arról a leghíresebb, hogy a "300" című, spártai témájú film szereplőit hozta formába.

A GYM JONES egy ideig CrossFit partner terem volt, de később Twight elszakadt a közösségtől. Hogy mi történt a CF vezető Glassman szerint, azt itt elolvashatod a #85 kommentben. Eleinte csak találgatni tudtam, hogy mi fán terem a Twight-féle edzés. A GYM JONES weboldal sötét, minimalista és szándékosan kriptikus volt. Az egyetlen dolog, ami nyilvánvaló volt belőle, hogy Twight nem edz túl sok sportolót. Később megtudtam, hogy a szám még kisebb, mint gondoltam, kevesebb, mint 30.

Talán a hadsereg otthagyása és egy publikus főiskolára való beiratkozás tette azt, hogy értékelni kezdtem Twight bocsánatot nem kérő elitizmusát. Vagy csak bejött a komor fekete-fehér fotográfia. Bárhogy is volt, Twight szándékos takargatása a módszereiknek növelte az attrakciómat feléjük. Felhagytam a CrossFit.com edzéseinek követésével és 2007 nyarán elkezdtem a saját programomat arra alapozva, amit a GYM JONES weben elejtett morzsákból ki tudtam olvasni. Blogoltam az edzésemről és egyszer csak maga Twight küldött bátorító emailt.

Nem sokkal később kételyeim támadtak. Pár kliensemen elhasználásos sérülések jelei mutatkoztak, ami fokozta az aggodalmamat. De tényleg a Twight által prédikáltakhoz közelítő volt a program, amivel előálltam? Mark a kicsiny csapatában mindenki számára "kézimunkával" egyénre szabott programot készít. Az én interpretációm csak találgatásokon alapult. Ekkor áthelyeztem mentálisan a gumiabroncs átfordításokat és "lötybölődő cső" edzéseket a "szórakoztató, de kevésbé hatékony" kategóriába és visszatértem a CrossFit főoldal követésére.

Egy év elteltével még mindig nem tudtam megválaszolni a kérdést, hogy mi az a GYM JONES? Ekkor már egy CrossFit terem tulajdonosa voltam, de még mindig izgatott a GYM JONES. Amikor a CrossFit folyóirat felajánlotta, hogy kifizetik az 1800 dollárt a GYM JONES szemináriumért, akkor ugrottam a lehetőségre.

1. nap
Amikor beléptem a jelöletlen, sötét üveggel takart helységbe 2009. februárjában Salt Lake City-ben, akkor egy széksor fogadott 9 másik résztvevővel, akik a kézhez kapott mappáikat lapozgatták. Bemutatkoztam Twight-nak mint edző és CrossFit követő, bár azt nem említetten, hogy CrossFit partner termem is van (mely információ szabadon fellelhető a weben). Twight egy viszonylag kicsi ember inas felépítéssel, amely a tipikus állóképességi sportolóra jellemző. Talán a kemény, szigorú és konfrontatív írói stílusa miatt képzeltem azt, hogy valami "kemény legénnyel" fogok találkozni. Twight fellépése is meglepett: lágyan beszélő és higgadt volt. Talán még egy csipetnyi félénkséget is mutatott, amikor a beszédébe fogott a csoport előtt.

A bemutatkozáskor kicsit kényelmetlen volt a helyzet, mindenkinél úgy tűnt rajtam kívül, hogy van valami kifogása a CrossFit-tel szemben: "túl véletlenszerű", "túl veszélyes", és volt, akik a CF alapszintű képzésének túltelítettségére panaszkodott. Twight nem tűnt meglepettnek a kritikák által. Egyből a lényegre tért: "Amit mi csinálunk és amit a CrossFit, az ugyanaz a dolog. De az edzést egy bizonyos ponton túl egyénre kell szabni, mert egyébként megáll a fejlődés." Twight belekezdett a saját edzésfilozófiájuk ecsetelésébe, amiben két segítője volt: egy Josh nevezetű mountain bike versenyző és az UFC harcos Rob McDonald. A kulcspontok:

1) Az elme elsődleges.

2) Eredmény-orientált edzés (valamilyen konkrét célért eddz).

3) Funkcionális edzés (magas fokú nyereség-átvitel a céltevékenységre).

4) Mozgás és nem izom edzés (az átvihető edzés nem izolálja az izmokat).

5) Teljesítmény-tömeg arány ("cipelned kell a motorodat").

6) Minden energia-rendszert eddz, hangsúlyozva a neked fontosabbat (egyéni).

7) Az edzés felkészülés az igazi dologra: csinálj valamit a fittségeddel.

8) Az elme elsődleges II. (magabiztosság, kémia, attitűd)

9) A táplálkozás az alap (eredmény-orientált evés: valamilyen konkrét célért táplálkozz).

10) A regenerálódás több, mint 50%-a a folyamatnak.

A GYM JONES edzésmanuál szerint a fitness "képesség egy feladat elvégzésére". Ennyi. Eléggé leegyszerűsített ahhoz képest, amit a CrossFit mond: "Megnövekedett munka-kapacitás széles időtartam és módozat tartományokban." A GYM JONES sportolók Twight szerint eredmény-orientált edzésben vesznek részt. Ők nem azért edzenek, hogy a teremben győzzenek. Az ő sportolóik azért edzenek, hogy versenyeket, küzdelmeket és más, az adott egyénre jellemző feladatokat nyerjenek meg. Pontosan mit is jelent ez? Twight az "optimális fitness" kifejezést használja, hogy a specializált sportolók eltérő igényeit leírja. Az optimális fitness nem ugyanaz egy ketrec harcosnak és a Tour de France kerékpárverseny megnyeréséhez. A CrossFit definícióval ellentétben az ő megfogalmazásuk megengedi, hogy a sportolóknál jelentős lyukak legyenek a kapacitások palettáján és mégis fittnek tituláljuk őket.

Én rabja vagyok a jól megfogható, mérhető definícióknak, részben emiatt imádom a CrossFit-et. Twight definíciója megkapóan tömör, de nem igazán golyóálló. A CF méri a képességeket mindenféle időtartamú és formájú feladatokban és ezek összegzésével állítja ki a fitness bizonyítványodat. Ez a definíció soha nem változik nálunk! A Twight-féle meghatározás viszont minden esetben más, mert egy-egy sportolónál valamiféle hipotetikus ideálhoz viszonyítjuk, ami miatt az ő definíciójuk végtelen módon variálódik.

Nincs semmi baj konkrét célok kiszabásával specifikus sportolóknak — ha a versenyek megnyerése a vágyad, akkor tényleg csak ez számít. Hagyni, hogy a munka-kapacitásod egy aspektusa elsorvadjon, hogy specializálódhass egy másikban? Nem ellenkezem. De a problémám az, hogy a fitness, még akkor is, ha szegényesen van körbeírva, valamiféle átfogó képességet sejtet. Twight definíciója szándékosan figyelmen kívül hagyja ezt az átfogó, széleskörű aspektust.

A GYM JONES edzéselvek
Két órával a szeminárium megkezdése után eljött az idő konkrétumokra:

1) Ne eddzed az izmokat bukásig.

2) A nagy intenzitás nem mindig a helyes válasz.

3) Ne hagyatkozz köredzésre.

4) Ne hagyatkozz a stopperre.

Ez elég nagy eltérés attól, amit a CrossFit tanít. Twight szerint: "Nem dobhatod be az embereket olyan gyorsan a nagy intenzitásba." Kifejezte az aggodalmát a CF módszer biztonságosságával kapcsolatban és szerinte a CF "úgy beszél a rhabdomiolízisről, mintha valami becsületrend lenne." Twight szerint a nagy intenzitású munka nem fenntartható és "egyben kémiai függést okoz, ami miatt könnyű abba a hitbe ringatni magad, hogy fokozod az állóképességed."

Twight állítása szerint a CF módszerek pár év után teljesítmény-csökkenéshez vezetnek, amelyet magán és általa edzett sportolóknál tapasztalt. A bukásig való edzés lerombolja a sportolókat és megakadályozza szerinte a rendes regenerálódást. Az állandóan magas intenzitás úgyszintén. A köredzésre való nagy hagyatkozás arra tanította őket, hogy elfogadják az edzés haladtával a teljesítmény csökkenést. Twight arra a következtetésre jutott, hogy a stopper elindítása és a folyamatos kemény edzés végül nem produkál eredményt. Twight megosztotta néhány megoldását a helyzetre, amelyek között volt a "létra".

Ennél a módszernél két sportoló felváltva dolgozik és növekvő ismétlésszámok során gyűjtik az ismétléseket. Húzódzkodásnál például: 1 ismétlés én — 1 ismétlés te. 2 ismétlés én — 2 ismétlés te, és így tovább 6 ismétlésig. Ezután visszamegyünk az 1 ismétlésre és újrakezdjük. A folyamatos és maximális gyorsaságú munka helyett a fókusz itt a konzisztencián és pihenésen van.

A "lélegző létra" a létra beteg, oxigénszegény unokatesója. A sportoló először kiválaszt egy "nagy" gyakorlatot mint a kettlebell lengetés vagy felvétel helyből és hozzá egy ismétlésszám sémát. Egy ismétlés után egy levegővétel jár. Kettő ismétlés után kettő... és így tovább. Az eredmény egy stresszesebb verziója az eredetinek, amely rendszerint ott végződik, hogy kontrollálatlan zihálásba esel és nem tudod követni az előírást. Twight ezt "pánik légzésnek" nevezi.

Bár nevén nem nevezte, Twight szerint a CrossFit nagy intenzitású, idő prioritású edzései sokáig nem működnek. Meglepődtem a kijelentésén. Hogyan lehet, hogy sportolók ezrei a világ minden táján sikeresek a CrossFit-tel, míg Twight kevesebb, mint 30 embere kiégett és visszaesett? A válasz, mint kiderült, nem volt bonyolult: a CrossFit partnersége idején a GYM JONES nem követte a CF főoldal edzését. A GYMJONES.com receptje úgy nézet ki és olyan íze volt, mintha CrossFit lett volna, de Twight kísérlete a CF-fel (csakúgy mint az enyém a GYM JONES-szal) gyenge minőségű volt. Mindkét eset szubjektív tolmácsolása volt csak az eredeti módszernek, melyet annak a lehetősége fertőzött meg, hogy eltérések és egyszerűen szar programtervezés volt jelen.

Twight-nak könnyen igaza lehet, hogy a túl sok nagy intenzitású kör volt a gyenge eredmények oka, de ő volt az, aki a kormánynál ült, tervezte az edzéseket és szabta meg az edzésnapokat. Ha úgy gondolta, hogy ő jobban tudja és ezért jó, ha maga tervezi a dolgokat, akkor tévedett és most a CrossFit-et okolja a saját hibáiért.

Egy GYM JONES edzés legyűrése
Itt volt az idő, hogy az ő filozófiájukat gyakorlatba ültessük. McDonald elkezdte bevezetni a csoportot a súly nélküli guggolás rejtelmeibe. A GYM JONES lényegében ugyanúgy tanítja a guggolást, mint mi. A mozdulat jól volt elmagyarázva és a tanár-tanuló arány jobb volt, mint a CF hétvégén, de azért láttam pár púpos derekat, amelyek kijavítatlanok maradtak. A guggolás más variációinak és a kipping húzódzkodás átvétele után eljött az igazi szórakozás ideje. Az edzők előhúzták a C2 evezőgépeket és a kettlebelleket. A partnerrel végzendő feladat a "Tailpipe" volt. Végre, itt volt az idő kicsit defregmentálni az agyamat!

Az elején megkérdezte valaki, hogy miért ez a neve a műsornak: "Amikor kész vagy, akkor úgy érzed, mintha egy kocsi kipufogócsövét szívtad volna!" — magyarázza Mark. Egy hozzám hasonló alkatú sráccal álltam párba. Én 250 métert húztam az evezőn, míg a partnerem két 20 kilós kettlebellt tartott a mellén a "tartóban". Aztán cseréltünk. Az intenzív evezés után a 40 kg mellemen tartása egyedi élmény volt. Semmit nem csináltam a súllyal, csak tartottam. Nehéz volt lélegezni tőle. Csak tartod, tartod...

3 kört csináltunk. A Tailpipe nem igazán felel meg a CrossFit "nagy terhek mozgatása hosszú távon gyorsan" elvének. Emellett a mérhetőség igényéhez sem igazán passzolt. Az edzés nem volt túlságosan nehéz. Még a maximális evezés során is a teljesítmény leadás korlátozott volt. Visszagondoltam a GYM JONES egyik első edzésfilozófiai pontjára: "Minden edzésprogramnak tartalmaznia kell pszichológiai stresszt." A Tailpipe a GYM JONES megfelelője annak, hogy ki tud megenni több erős paprikát. Az a nyerő, aki jobban össze tudja szorítani a fogát és csak tartani a kettlebelleket.

Szándék szerint ez az edzés egyszerűen csak szopás, az élettani alkalmazkodás háttérbe szorul a lélektanival szemben. Ez nagy része annak, amiről a GYM JONES szól, a mentális képességek kovácsolásáról. De mi a haszna a sportolói szenvedésnek pontosan mérhető, hasznos teljesítmény nélkül? Ha nehézzé akarom tenni az oxigénhez való hozzájutást, miért ne lengessük a kettlebellt, ahelyett, hogy csak lenyomnánk vele a rekeszizmunkat? Ez az edzés bonbon ellentétben állni látszik Twight egy korábbi kijelentésével aznapról, mely szerint "Csak ezért, mert valami nehéz, még nem biztos, hogy használ is." T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!