Rés a pajzson Miért
nem tudta kvalifikálni magát a CrossFit Games-re az egyik legelső sztár Írta:
Greg Amundson, CrossFit
Journal 2009. szeptember
A
CrossFit egyik csúcs-sportolója kemény leckét kap, amikor a gyengesége miatt a
dupla tekeréses ugrálókötelezésben lemarad a 2009-es CrossFit Games kvalifikációról.
A lényegi sztori persze az, hogy mi történt ezután.
Paul
Szoldra, a most is aktív tengerészgyalogos — aki videózta az elbukott kísérletemet
az "Utolsó Esély Kvalifikációra" — foglalta össze a legjobban az
egészet. Ahogy a földön fetrengtem levegőért kapkodva és arra gondolva, hogy meghalok,
Paul ezekkel a baráti szavakkal bíztatott: "Na, ez majd megtanít arra, hogy
ne hanyagold a dupla tekeréseket!" Ezzel indult el az önfelfedező utazásom
az ugrálókötelezés készségének világába.
A
döntés, hogy elindulok De tekerjünk egy picit vissza. Elég elhatározott
voltam abban a döntésemben, hogy nem indulok az idei CrossFit Games-en. A katonai
és bűnüldözési szolgálataim a korábbi versenyektől is távol tartottak, és a vágyam
a nyilvános szereplésre erősen csökkent a korai időszak óta, amikor is először
találkoztam a CrossFit-tel Santa Cruz-ban 9 évvel ezelőtt. De kaptam a CrossFit
Games direktor Dave Castro-tól egy hívást, hogy Coach Glassman felajánlott egy
különleges meghívót, hogy idén versenyezzek. Nagyon megtisztelt az ajánlat, de
a lelkem mélyére tekintve tudtam, hogy csak akkor akarok elindulni, ha ugyanúgy
kvalifikálok, mint a többi résztvevő.
CFJ
szerkesztői megjegyzés: Greg egy igen populáris figurája a CF közösségnek,
de mostanában nem volt nagyon látható. Glassman egyetértett azzal, hogy érdekes
lenne látni, hogy egy "eredeti tűzokádó" hogyan teljesítene egy ilyen
versenyben.
A meghívás és a látogatás
a Southern California Regional Qualifer válogatóversenyre felélesztette bennem
a versenyszellemet. A döntés megszületett: megpróbálom kvalifikálni magam az "Utolsó
Esély Kvalifikáció" módján, aminél videóra kellett venni előírt feladatokat
saját magadnak. Azt is tudtam, hogy ha már így teszek, akkor nem lehet erre jobb
helyszín, mint a "The
Warehouse", a CrossFit Camp Pendleton terme (a tengerészgyalogos bázison).
Bár ez 4 óra autózásra van, de speciális helye van a szívemben, mert az eredeti
CrossFit főhadiszállás felszerelés lett nekik ajándékozva és így mágikus módon
annak a teremnek az energiája megmaradt. Ezekkel az eszközökkel — amelyekkel
oly sok éven át szorgosan edzettem a CF korai évei alatt — megkísérelni a
kvalifikációt látszott a legjobb módnak arra, hogy átérezzem az esemény szellemiségét.
Edzés
és a kvalifikáló feladatok Mindig nagy hívője voltam a CrossFit.com
napi edzéseinek (WOD)... többé-kevésbé. A CrossFit Santa Cruz sportolói mint pl.
Tony Budding gyakran rámpirítottak, hogy nagyon szeretek szemezgetni a híres "lány"
mértékadó feladatokból. Állandó gyakorlat volt nálam, hogy minden héten végeztem
a standardokból mint a FRAN, HELEN, DIANE. Egyenletesen fejlődtem is ezekben a
konkrét kombinációkban. Mindazonáltal mindenki számára nyilvánvaló volt —
kivéve engem — hogy ezzel kerültem a CrossFit edzéstervezés állandó variációra
felhívó elvét, amely oly fontos az elit teljesítményhez. Nem volt esélyem, hogy
rátaláljak a résre a pajzsomon, mivel túl sok időt töltöttem a komfort zónámban
a preferált CrossFit ingereim között.
A
kvalifikáló napján a feleségem Mallee 7-kor felkeltett és megkérdezte: "Drágám,
dupla tekerni tudsz?" Abban a pillanatban nem tudtam felidézni, hogy mikor
volt egyáltalán ugrálókötél a kezemben, de azért biztos voltam benne, hogy a készséget
versenyképes tempóban tudom előadni. Mennyire lehet nehéz? Pusztán némi bemelegítésre
és gyakorlásra van szükség. Mostanában az időim: FRAN 2:30, HELEN 7:10, DIANE
3:05, 90 kilós testsúly mellett. Életem legjobb formájában voltam, készen bármilyen
kihívásra! De nem sokkal később rá kellett döbbennem, hogy mekkorát tévedtem.
Jó
kezdés Az "Utolsó Esély Kvalifikáció" során három edzést kellett
teljesíteni 24 órán belül. Az első a JACKIE volt. Ez az erősségeimnek megfelelt:
1000 m evezés, 50 thruster üres rúddal és 30 húzódzkodás. 5:55 alatt befejeztem.
Eddig jó... de nem sokáig. A pihenőm során a következő feladatig elkezdtem gyakorolni
a dupla pörgetést. Villámgyorsan rá kellett jönnöm, hogy az égvilágon semmi kompetenciám
nincs a készségben. A weben kutattunk fel az asszonnyal egy remek
instrukciós videót. Felvértezve némi alapvető iránymutatással és progressziókkal,
a következő órát gyakorlással töltöttem, aminek a végére épp 10 dupla tekerést
tudtam egyben végezni.
A következő kombó,
amit teljesítettem, ez volt:
10, 9,
8, 7, 6, 5, 4 3, 2, 1 ismétlés - Felvétel helyből 70 kg - Húzódzkodás,
mell a rúdig - Kettlebell lengetés 24 kg
Ez
egy kemény edzés volt, ami teljesen kikészített. Bár nem végeztem még ezt soha,
de ez is az erősségeimre épített. 11:36 lett az időm. Úgy döntöttem, hogy a következő
2 órát ismét ugrálókötél gyakorlással töltöm, mielőtt megkísérlem a végső feladatsort.
A mumusom
legyőzése Délután hatkor ott álltam egy 124 kilóra pakolt rúd fölött
és vettem egy mély levegőt. A végső megmérettetéssel néztem szembe:
3
kör 10 elemelés 124 kg 50 ugrálókötél dupla tekerés
Eddig
jól álltam, esélyem volt a kvalifikációra a CrossFit Games-re és már csak ez az
egy akadály állt közöttem és Aromas között. A szokásos "3, 2, 1... go"
felkiáltás után nekiindultam. Paul Szoldra videója itt látható erről:
Az
elemeléseken végigszaladtam probléma nélkül, aztán fölvettem a kötelet. Átbukdácsoltam
az első 10 duplán egyhuzamban, mielőtt megbotlottam volna és kimaradt volna egy
fordulat. Egy mély levegővel megpróbáltam fókuszálni magam, mielőtt a 11. ismétlést
megkezdtem. És ekkor olyan történt, ami mindhármunkat meglepett: 33 duplát csináltam
egyfolytában. Ez 23-mal volt több, mint amit korábban képes voltam letudni. És
ekkor elszabadult a pokol!
Ahogy a 44.
ismétlést megkezdtem, azonnal el is buktam. Újra próbáltam és megint... Ez egy
egész fájdalmas percen át így ment. Odáig jutottam, hogy egy szimpla ugrást nem
tudtam kivitelezni. Szörnyűséges volt! Egyszerűen hiányzott az idegrendszeri kapcsolat,
hogy a testem képes legyen koordinálni az időzítést, ami ehhez a készséghez kell.
Aztán talán egyszerű szerencsétől vezérelve végül meg tudtam csinálni az utolsó
7 ismétlést is egyhuzamban.
Ahogy felemeltem
a rudat a második szett 10 ismétlésre, úgy éreztem, hogy a súly megháromszorozódott.
Végigvergődtem az utolsó két kör dupla tekerésen azzal, hogy szimpla és dupla
tekeréseket váltogattam. Végül 7 perc 20 másodperc tiszta agónia után kész voltam.
A vacsora során a hármasunk egyetértett abban, hogy az utolsó edzés teljesítménye
nem adott reményt a kvalifikációra. Úgy döntöttem, hogy hajnalban felkelek és
még egyszer megpróbálom ezt az utolsó kombót. A san clemente-i Hampton Inn parkolójában
szívemet-lelkemet beleöntöttem az edzésbe, ami majdnem megölt.
Még
egy menet A stratégiám az volt, hogy szimpla és dupla tekerések között
váltogatok. Tudtam, hogy ez lassabb, de azt reméltem, hogy konzisztensebb lesz
és minimalizálja az elhibázott ismétléseket. A tervem nem jött be. Bár a technikám
picivel jobb volt, mint előző nap, de az időm végül 10 másodperccel rosszabb lett.
Ahogy a betonon feküdtem, Mallee és én csak nevetni tudtunk, ahogy az elmúlt 24
órára visszatekintettünk. Tudtam, hogy már nem volt esély, hogy bejussak a CrossFit
Games versenyzői közé, mindenesetre örültem, hogy megpróbáltam. Tudtam, hogy mint
sportoló többet profitálhatok az elbukásból, mintha kvalifikáltam volna. Azért
a szívem vérzett, ahogy hazafelé vettük az irányt.
A
gyakorlás ideje Az első dolog otthon az volt, hogy vettem egy új ugrálókötelet,
majd nekifogtam gyakorolni a dupla tekeréseket. Ez egészen más kihívás, mint egy
maximális ismétlésszámú húzódzkodásnál izombukást elérni. Nincs az az erő, ami
ilyenkor segíthetne. Világos volt, hogy nem tettem be a lábamat az olyan kritikus
fittség területekre mint a pontosság, koordináció, agilitás, egyensúly. Ezek szorgalmas
gyakorlást igényeltek és az agyam olyan részének felélesztését, amit még nem fedeztem
fel. Lelkes voltam, hogy megtanuljam ezt a készséget is és egyben izgatott a potenciállal
kapcsolatban, ami még kiaknázatlan maradt a fittségemben.
Úgy
döntöttem, hogy napi 5x10 dupla tekerést végzek egy héten át. Mallee levideózta
ezeket, hogy tudjam elemezni a formámat. Észrevettem, hogy egészen magasra ugráltam
és hogy a karjaim elkezdenek eltávolodni a csípőmtől. Ez elkerülhetetlenül elvétett
tekeréshez és egekbe szökő pulzushoz vezet. Meg kellett tanulnom lazábban dolgozni,
minimalizálni az ugrásaimat és a kezeimet közel tartani az oldalamhoz. Azt a szabályt
találtam ki, hogy csak a zsinórban végzett szettek számítanak, így ha rontottam,
akkor azt újra kellett kezdenem. Az első héten kb. 15 perc kellett az öt szetthez.
Mentálisan és fizikálisan fárasztó volt ez így, sőt elkeserítő, de azért éreztem,
hogy fejlődök és az agyamban kezdett összeállni a kép(esség).
A
kötél állandóan velem volt. Három hétig minden héten 10 ugrást hozzáadtam. Ekkorra
már jelentősen nőtt az önbizalmam a feladatban és konzisztens módon képes voltam
20 ugrásra, mielőtt rontásra került volna sor. Egyik nap rájöttem, hogy fizikailag
eljutottam arra a pontra, ameddig lehetett és hogy onnantól kezdve csak az agyamon
múlott minden, a képességemen, hogy vizualizáljam a sikert. Három nap erejéig
letettem a kötelet és csak képzeletben végeztem 3x50 duplát zsinórban. A kép kristálytiszta
volt és gondoskodtam róla, hogy a végrehajtás tökéletes legyen. Ezután megnövekedett
magabiztossággal megismételtem a mumus gyakorlatsort, ami elgáncsolt a CrossFit
Games-re vezető utamon.
Négyhetes szorgalmas
gyakorlás után majdnem 3 percet javítottam az időmön. Végigmentem a páron konzisztens
duplákkal és csak 4 hibával. Az időm 4:35 volt. Eltöltött az öröm, hogy mennyit
fejlődtem és még többet akartam javulni. Közben két másik specifikus célt is kitűztem:
100 dupla ismétlést akartam egyhuzamban elérni és 150-et 2 percen belül. Mindkettőt
egyben megvalósítottam 6 héttel az elbukott kvalifikáló után: 105 ment egyben
és a maradék 45 megvolt egy hibával, így az egész 1:45-öt vett igénybe. Ennyi
fejlődés után ismét eljött az idő, hogy megnézzem, mit tudok a problémás feladatsorban.
A
végső kísérlet Augusztus egy forró délutánján Mallee és én a garázs-termünkben
felállítottuk a kamerát és a "3, 2, 1... go" beszámolás után nekirontottam.
2 perc 59 másodperc múlva készen voltam. 4:21-et faragtam le az első időmből!
Erősebb, gyorsabb, fizikailag fittebb voltam? A CrossFit power és fittség definícióját
alkalmazva olyan mértékben fejlődtem, amit még korábban nem tapasztaltam. De a
változás inkább mentális és idegrendszeri volt, mintsem fizikai. Valami megváltozott
a testembe és az agyamban. (Furcsa és hiba lenne az idegrendszert nem belevenni
a testbe, a "fizikalitásba", inkább ugye strukturális és nem strukturális
változásokról beszélhetünk — a szerk.) Észrevettem, hogy a reakció időm
és ciklus időm más feladatokban is erősen javult:
A maximális zsámolyra ugrásom 1 perc alatt 60 centis boxra 35 ismétlésről 51-re
növekedett.
A 400 méteres futásom
végre lement 1 perc alá, 58 mp-re. Mind a zsámolyra ugrás és a 400 m olyan teljesítmények
voltak, amelyek egy éve nem fejlődtek.
Az
is érdekes volt, hogy a fegyverkezelésem, pontosságom is javult. Gyorsabban és
pontosabban lövök, mint bármikor korábban.
Ezeket
a némileg össze nem függőnek látszó fejlődéseket én az ugrálókötelezés gyakorlásának
és az abban elért kompetenciámnak tudom be.
A
lecke, amit kaptam a két elbukott kísérletem kb. 15 perce során hatalmas volt.
Azzal, hogy fejest ugrottam a gyengeségem kijavításába, jelentős nyereséget értem
el nem csak magában a gyenge készségben, hanem más olyan fittség kapacitásokban
és munkához kapcsolódó képességekben is, amelyek egyébként úgy tűntek, hogy elérték
a fejlődésük plafonját. Azt is megtanultam, hogy az a legjobb módja a fittség
fejlesztésének bármilyen szinten, ha összeszedsz elég kurázsit ahhoz, hogy kilépj
a komfort zónádból és betömd a réseket a pajzsodon.
Greg
Amundson a szövetségi bűnüldözés területén dolgozik és ismert CrossFit edző. A
közösség által az "eredeti tűzokádók" egyikeként elismert Greg 2002
óta edz és edzősködik a CrossFit-ben. T
A CrossFit márkanév a CrossFit, Inc. bejegyzett védjegye! www.CrossFit.com
