Merev vagy megrövidült izmok
Írta: Mike Robertson (web)
2009. október

Vannak bizonyos nézetek, kijelentések a "haveri tudomány" területéről, amelyek első hangzásra — a laikusnak legalábbis — elfogadhatónak tűnnek, de jobban megvizsgálva őket nem valósak. Ma a lazaság mögötti tudományt és a megrövidült izmok kérdését járnám körbe. A következő kijelentést számtalanszor hallottam már:

"Egy izom nem tud megrövidülni — végül is a csontjaink sem tudnak rövidebbek lenni, nem igaz?"

Amikor megvizsgáljuk ezt a kijelentést, akkor segít az, ha megpróbáljuk a szöges ellentettjét elképzelni, vagyis hogy mikor válik lehetségessé, hogy egy izom megrövidüljön. (Arról ugye nem kell beszélni, ha egy izom ugyanazon csonton eredne és tapadna, akkor nem tudna semmit csinálni, csak ott csücsülni, tehát nem így van — a szerk.) A legnyilvánvalóbb megrövidülést előidéző helyzet az, amikor egy testrészünknél az izmok megrövidített helyzetben vannak hosszú ideig folyamatosan mint pl. a begipszelésnél. 6-8 hét ilyen állapot után a gipsz eltávolítása nem jelenti azt, hogy az ízületen áthaladó izmok mágikusan azonnal visszaállnak az eredeti állapotukba.

Ha elolvasod Michael Alter "A flexibilitás tudománya" című könyvét, akkor találkozhatsz azzal a hivatkozással, miszerint állatok akár a szarkomerjeik 40%-át is elveszthetik egy izomban, amikor rögzítve van egy tagjuk. Egész egyszerűen mondva: kevesebb szarkomer sorban=rövidebb hossz.

Ezért kritikus fontosságú egy testállapot felmérés során megállapítani, hogy egy izom pusztán merev, vagy meg is van ténylegesen rövidülve! Az izommerevség még nem feltétlenül egy rossz dolog, mert bizonyos mértékben segíthet is a gyorsabb futásban, a magasabbra ugrásban, a nagyobb súlyok emelésében (gyengébb <> erősebb gumiszalag). A merevség akkor válik nagyobb baj forrásává főleg, ha rossz arányú a szintje szomszédos ízületekben, például merevebb a csípő, mint az ágyéki gerincszakasz (ez gerincbántalmakhoz vezet, mert rossz helyen jelenik meg több elmozdulás).

Ezzel szemben egy megrövidült izom szinte mindig gátolni fogja az optimális mozgástartomány elérését (lényegében a merev izomnál csak az a kérdés, hogy mekkora erő kell a megfelelő mozgástartomány eléréséhez, míg egy megrövidült izomra rá is nehezkedhetsz a teljes súlyoddal, nem fog engedni).

Mielőtt túl sok utálkozó levelet kapnék, megjegyeznék pár dolgot:

• a legtöbb kísérlet állatokon történt, így némileg szürke tudomány terület ez
  
• a gipszelés, sínbe tétel egy nagyon szélsőséges állapot
  
• hosszas megrövidült állapotban való rögzítés után megfelelő munkával a szarkomerek és a megfelelő hossz visszanyerhetők

De a nagy kérdés ez: tudjuk, hogy a test mindenhez alkalmazkodik. A testtartásunkhoz. Az edzésünkhöz. Egész egyszerűen bármi, amit csinálunk, befolyásolja a tartásunkat és a mozgásunkat — pozitív vagy negatív irányban. Mi van tehát, ha 6-8-10 órát ülünk egyhelyben? Ha a testünk azt érzi, hogy nem kell annyi szarkomer egy sorban, akkor meg tud és valószínűleg meg is fog szabadulni tőlük részben. Csakúgy, ahogy a szervezet alkalmazkodik a súlyzózáshoz azzal, hogy erősebb és nagyobb izmokat fejleszt, az állandó megrövidült állapothoz is adaptálódni fog az izmok tényleges lerövidítésével.

Az álló asztal egy mód arra, hogy elkerüljük a rossz tartást hosszas ülőmunka során (csípő nincs behajlítva és kihúzott mellkassal állhatunk)

A kérdés tehát azzá válik, hogy mennyi időnk van, hol a határ? Azt tudjuk, hogy a lágyszövetek "elvándorlása", alkalmazkodó megrövidülése már kb. 20 perc alatt beállhat, de meg kell állapítanunk, hogy hol van az igazán kritikus pont, hogy a nagyon rossz helyzet beállását el tudjuk kerülni. Addig is, amíg konkrét válaszra lelünk, én tipikusan azt javaslom, hogy a problémák elkerülése végett kerüljük a hosszas mozdulatlan testhelyzeteket azáltal, hogy 15-20 percenként mozgunk picit (felállás, némi nyújtózkodás, nyújtás, stb.) A megrövidült izom helyrehozása nem lehetetlen, de igen hosszadalmas és nem fájdalmatlan folyamat! T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!