A tudomány világa
Hogy miért működik, vagy éppen nem működik a táplálékkiegészítőd, az edzésed, a diétád!
Tihanyi András dietetikus tudományos kutatások rovata

Mikrobák interakcióban az emberi szervezettel — Világunk építőelemei vagy a világ valódi urai?
Mikroorganizmusok szövik át életünk minden területét, a boroskólától a toalettkacsán át egészen a reklámokból jól ismert szuperhős bifidusz eszenzisz-ig. Ritkán tudatosul bennünk, hogy nem csak az alkohol előállítása, a fertőző mikrobák irtása és a feszülő, morgó has elleni védelem során érintkezünk az apró élőlények milliárdjaival: a tudósok szeme előtt új összefüggések, tudományágak és világok rajzolódnak ki, melyekben a mikrobák dominálnak. Yuan Kun Lee Who are we? Microbes, the puppet masters! című könyvében izgalmas kérdéseket feszeget: vajon bábok, a mikrobák dróton rángatott játékszerei vagyunk?

Könnyen megfeledkezünk arról a tényről, hogy testünk, idegrendszerünk, viselkedésünk egésze szinte teljesen hatalmunkon kívül áll. Jó példa erre, hogy évente 20 000-50 000 fénytől és szentelt/szenteletlen víztől-erős szagoktól rettegő, harapós és mint a filmekben látjuk gyakorta szexuálisan túlfűtött (erre mind emberi, mind állati példa bőven akad) „vámpír” születik egy-egy harapás vagy karmolás nyomán. Ahogyan egy náthás ember végigprüszköli buszt úgy lesz sok ezer embertársunkból folyamatosan a veszettség vírusa által működtetett gyár és terjesztő egység. (Akinek van hozzá gyomra a youtube-on a rabies szót begépelve ezen működés közben is megfigyelheti a kórokozót.) A fent leírt leigázásunk nem elszigetelt jelenség: a Toxoplasma gondii egysejtű parazitával való fertőzöttség jelentős területi eltérések mellett az emberiség 30-65 %-át érinti. Durván hangzik, különösen annak az információnak a fényében, hogy aktív hatása vélhetően mérsékli a szabálykövetésre való hajlamot, lassíthatja reflexeinket, visszavetheti a férfiak IQ-ját, növelheti a depresszió előfordulását a népességben és fertőzötten jóval gyakrabban válhatunk közlekedési baleset áldozatává is! Akár az emberi evolúcióban, az emberi kultúra alakulásában, új területek meghódításában, vezetőink kiemelkedésében is szerepe lehet ennek a régóta velünk élő parazitának. A bátor (=leigázott idegrendszerű) egérkét a macska felzabálja, a bátor férfiember ezzel szemben szintén halandóbb az egészségesnél, ám beírhatja magát a történelembe. Akár egy jó sci-fi-ben vagy a világméretű összeesküvéseket leleplező anyagokban... és még így is jobban járunk mint mondjuk a Cordyceps gombák által irányított és táptalajnak használt rovarok. Jogosan merül fel benned a kérdés: jó-jó, de mit számít mindez, hogyan ültethető át ez a tudás a gyakorlatba, mi a haszna ennek az új megközelítésnek az életemben?

A fenti megközelítés kicsit leegyszerűsített de sokat segít a világról alkotott képünk reálisabbá alakításában. A tudás hatalom. Egy-egy új nézőpont pedig régi problémák megoldást rejtheti: ki gondolta volna 20-30 éve hogy egy fertőzést, egy vírust (illetve többet is!), az adenovirus-36-ot összefüggésbe hozhatják az elhízás létrejöttével nem csak sejtszintű folyamatok, elő-zsírsejtek (preadipociták), de állatok és a köztünk élő túlsúlyos emberek szintjén is? Lehetséges volna, hogy az esetek egy részében valóban fertőzés áll a globális jelenség hátterében? Talán meglepően hangzik, de bizonyos kutatások erre utalnak! Vizsgálatok során úgy találták, hogy az Ad-36 hatására a test zsírraktározási kapacitása/hajlama nőhet, ami feltehetőleg emberekben is elősegítheti az étrend energiatartalmának változtatása nélkül is az elhízás kialakulását. Kutatások szerint az elhízottak 30%-a fertőzött a kórokozóval szemben a normál tömegűek 5-11%-ával! Nem mondható hihetetlennek ez a megközelítés: ma már a krónikus fáradtságszindróma (CFS) vírusos eredetének a lehetősége sem kizárható, az pedig jól igazolt, hogy bizonyos daganatos megbetegedéseket vírusok is okozhatnak, valamint a bélflóránk kedvezőtlen irányba történő változása is.

Gondoljunk bele: ez egyrészt sok esetben felmentést adhat a társadalom által megvetett kövéreknek, az egészséges életmód követői számára ellenben fenyegető lehet, hiszen egy véletlenszerűen összeszedett fertőzésen nem tudunk akaratlagosan változtatni. Megoldás szintjén ez a kövérség elleni oltást vagy egyéb megelőzési lehetőségek alkalmazását is jelentheti!

Sejtreaktoraink, a mitokondriumok valójában szintén bennünk és velünk szimbiózisban élő mikrobák önálló DNS-el. Ezek működésének befolyásolása szintén lehetőség a testtömeg szabályozásában is, amivel tudtunk nélkül szinte mindannyian kísérletezünk étrendkiegészítőkkel és néha gyógyszerekkel. Kerülve a tudományos háttér túlzott ismertetését az L-karnitin és drasztikusabban számos illegális vegyület alkalmazásának vágyott-valós célja ez.

A praktikus alkalmazási lehetőségek egyáltalán nem érnek itt véget: megalapozott feltételezések szerint emésztőenzimeinken és a bél szerkezeti épségén túl bélflóránk is meghatározhatja mennyire jól hasznosul az általunk elfogyasztott táplálék, illetve a benne lévő rost (külföldi szakkönyvek évek óta megadják a rost által adott energiát kcal/g-ra!), tehát mennyi energiát ad számunkra mikrobiális bontás hatására az "emészthetetlen ballasztanyagként" ismert anyagok sokasága. A cellulózbontó Methanobrevibacter smithii és a vele együtt az elhízással, jobb táplálékhasznosulással összefüggésbe hozható mikroorganizmusok szintén kedvezőtlenek lehetnek az egészségesen és jó rostdúsan (versenydiéta!) táplálkozó emberekre, míg evolúciónk éhezésekkel tarkított sok ezer évében kifejezetten hasznosak voltak!

Gyakorlatban több energiát vehetünk fel pár evőkanál korpából, mint amilyen értéket a tápanyagtáblázat tartalmaz.. a bélflóra célzott manipulálása azonban pár éven belül elérhető lehet, a ma is létező pre- és/vagy probiotikumot tartalmazó termékekről nem is beszélve!

Azaz mégis, ejtsünk pár szót a pre- és probiotikumokról is! A pre- és probiotikumokról sokat írtunk már, a bevitelükkel járó előnyök sportolók számára a következőek lehetnek: az esetlegesen magas koleszterinszint csökkentése, az immunrendszer feltételezett támogatása (drasztikus fogyókúrák, hiányállapotok, a terhelés hatásai ezt gyengíthetik), fertőzések (különösen az emésztőrendszert érintő fertőzések) elleni védelem, és a bélflóra egyensúlyának rendezése nagymértékű hús- illetve fehérje fogyasztás esetén. A prebiotikumok (például a fructo oligoszacharidok vagy az inulin) olyan nem emészthető élelmiszer-összetevők, amelyekre az emésztőrendszerben található emésztőenzimek nem hatnak, így változatlan formában jutnak el a vastagbélig. Itt szelektíven elősegítik a kedvező hatású probiotikus mikroorganizmusok szaporodását, ahogyan elősegíthetik különböző ásványi anyagok (például a kalcium és magnézium és feltehetőleg a vas és a cink) felszívódását is. Tapasztalatok szerint probiotikus élelmiszerek fogyasztásának segítségével mérsékelhető a gasztrointesztinális problémák időtartalma, enyhíthető lehet a felfújódás, bizonyos emésztési zavarok, jobb lehet az ásványi anyag felszívódás, kedvezően befolyásolhatják az immunrendszer működését, valamint enyhíthetik a gyulladásos bélbetegségek, allergiás és autoimmun betegségek tüneteit, illetve szerepet játszhatnak megelőzésükben. Végigolvasni is sok komplex hatásaikat! Az elhízás gyulladásos folyamatokkal való összefüggésének lehetősége is viszonylag új elmélet: az alacsony rost- és nagy zsírtartalmú étrend a bélflórát valószínűleg olyan irányba módosíthatja, amely gyulladásos faktorok fokozott termeléséhez, valamint inzulinrezisztencia és kettes típusú cukorbetegség kialakulásához is vezethet, kutatások pedig arra utalnak, hogy mindennek az elhízás előidézésében is szerepe lehet!

Az energia felhasználásának, illetve a bevitt anyagok feldolgozhatóvá alakításának modulálása önmagában is érdekfeszítő és nagy lehetőségeket jelent számunkra, ám a probiotikumok (illetve az ezek szaporodására ható prebiotikumok) a központi idegrendszer, az agyunk működésébe is beleszólnak, kis mértékben ugyan de meghatározhatják azt is mit és mennyit eszel a vasárnapi ebéd során!

Az elhízás járványszerű méreteket ölt a fejlett országok majd mindegyikében, Magyarországon is a népesség jelentős része harcol kilóival, vagy törődik bele a megváltoztathatatlannak látszó helyzetbe. A túlsúly és az elhízás előfordulása az amerikai lakosság körében meghaladja a 60%-ot, míg hazánkban az obezitás 2004-es adatok alapján a teljes lakosság több, mint 50%-át érinti. A túlsúly és az elhízás nem csupán esztétikai probléma: jól tudjuk, hogy (látszólag) fokozhatja ízületi problémák, bizonyos daganatos megbetegedések, a 2-es típusú cukorbetegség, az érelmeszesedés és még nagyon sok más betegség kialakulásának kockázatát is — ezen betegségekre és az obezitásra a mikroorganizmusok komplex módon hathatnak. Az embereknek csak kis része törekszik tudatosan testtömege megtartására, vagy feleslege életmódváltással történő tartós leadására, ennek oka pedig kétségtelenül a fejünkben lévő "hiba".

Mindannyian, akik próbálkoztunk már fogyókúrával vagy szálkásítással, találkozhattunk a ránk törő éhség rémével. A sóvárgáson gyakran csak nagy önuralommal tudtunk úrrá lenni, már amennyiben nem buktunk el rögtön az első nehézségeket tapasztalva. Az éhség szabályozása egy nagyon komplex folyamat, melyben emésztőrendszerünk aktívan részt vesz, így védekezve az elégtelen vagy túlzott tápanyag- és energia-felvétel ártalmai ellen. A nagy lakmározásokkal szemben olyan hormonok védenek minket, melyek a telítettség érzését váltják ki egyéb hatásaik mellett mint például az epeürítés, vagy a hasnyálmirigy működésének szabályozása. Ahogy arról korábban már írtunk, az étvágyat befolyásoló anyagok közül a fehér zsírsejtek által termelt leptin mint étvágycsökkentő és energiafelhasználás fokozó, a szervezetben számos helyen termelődő ghrelin pedig mint étvágy és zsírraktározás-serkentő hormon játszik testünkben fontos szerepet. A kolecisztokinin (CCK) egyike ezen hormonoknak és az egyik legjelentősebb, melyet a bélfal sejtjei termelnek. Hatására fokozódik a teltségérzet, ami mérsékelheti az elfogyasztott étel mennyiségét. A glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Az étvágycsökkentésre felhasznált vegyületek egészen az utóbbi évekig elsősorban az egészségre is potenciálisan ártalmas stimulánsok, vagy azok alapján létrehozott vegyületek, illetve különböző rostkészítmények voltak — a telítettség érzését a CCK-n vagy a GLP-1-en keresztül a PinnoThin-ig nem gyakran próbálták tudatosan és természetes úton befolyásolni. Az ebben hatóanyagként megtalálható koreai fenyő többszörösen telítetlen zsírsavai kísérletek szerint kolecisztokinin kibocsátást váltottak ki: a fenyőolaj az éhségérzetért felelős CCK, GLP-1, PYY peptid és ghrelin hormonok értékei közül a jóllakottságot befolyásoló CCK és GLP-1 hormonokat a vérplazmában még négy óra múlva is szignifikánsan, 60%-kal (p<0.0001) és 25%-kal (P<0.05) magasabb szintre emelte, míg a PYY és ghrelin szintek nem különböztek szignifikánsan a placebó alkalmazása és az aktív hatóanyagot tartalmazó kapszulák alkalmazása esetén. A "jó" mikrobák — ahogy az alábbi ábrán látható — hasonló módon, akár szinergiában a PinnoThin-nel szintén ezeken a peptideken keresztül így az idegrendszeren át befolyásolhatják testösszetételünket!

A kutatások tehát egy olyan irányba mutatnak, olyan világképet vázolnak fel előttünk, melyben apró lények milliárdjai befolyásolhatják életünk menetét, egészségi állapotunkat, közvetve szexuális életünket (külső) és viselkedésünket, személyiségünk szilárdnak tekintett jellemvonásait (mohóság, kalandkeresés, férfiasság) is. Ezt a hatást felismerve a jövőben várhatóan tudatosan formálhatjuk át a minket befolyásoló mikrobák életközösségét, egyben önmagunkat is! T