| |
Tesztoszteron eMagazin
A tudomány világa
Hogy miért működik, vagy éppen nem működik a táplálékkiegészítőd, az edzésed,
a diétád! Tihanyi
András dietetikus tudományos kutatások rovata
Jelenleg
nem tekinthetjük igazoltnak a kreatin egészséges embereknél történő normál alkalmazása
és a vese- vagy májkárosodás közötti feltételezett összefüggéseket. Az óvatosság
természetesen indokolt: fontosak a rendszeres orvosi vizsgálatok és a túlzások
elkerülése, például napi 30-200 g kreatin elfogyasztása, magunk választotta gyógyszerek
felelőtlen használata, folyadékfogyasztás megszorítása, stb.
Az
akupunktúra hatásmechanizmusa és alkalmazási lehetőségei a sport terén vitatottak,
további kutatásokat igényel, azonban már bizonyos, hogy hatásmechanizmusától függetlenül
profitálhatunk ebből a hagyományos orvoslás eszközeivel együtt alkalmazva teljesítményünk
fokozása, egészségünk, életminőségünk javítása érdekében.
|
Vesekárosodás és kreatin: magyarázatok
a korábbi esetekre? A kreatin vélt vagy valós
vesekárosító hatásáról lassan évtizedek óta cikkeznek a szakemberek és szenzációhajhász
újságírók egyaránt. Az első komolyabb cikk a témáról 1998-ban a The
Lancetben jelent meg, a bulvárújságírás pedig hamar felkapta. Az azóta eltelt
évek során kiderült, hogy a kreatin szedése egészséges felnőtt emberekben hosszabb
távon sem okoz napi 5 g-os adagolás mellett különösebb laboreltéréseket, különösen nem
romlást a máj- vagy vese paraméterekben, akár 21 hónapos
szedés után sem, amit a szakirodalom áttekintése is igazolt.
A biztonságosságot támasztotta alá ismét
egy 2008-ban publikált vizsgálat is. A randomizált, kétszeresen-vak, placebó kontrollált
tanulmány során a 18 alanyt véletlenszerűen osztottak be vagy a kreatin (körülbelül
10 g kreatin/nap 3 hónapig), vagy a placebo (dextróz) csoportba. A fenntartó adagnál
jóval nagyobb dózisú 3 hónapos kreatin kiegészítés itt sem idézett
elő károsodást, kóros működésváltozást a vesében
egészséges férfiaknál. A kreatinbevitel máj- vagy vesekárosító hatása tehát ma
nem kellően alátámasztott, de látens, vagy figyelembe nem vett ismert vesebetegségek
esetén ez a probléma is felszínre kerülhet. Szerencsére a feltevéseket idáig sohasem
igazolták vizsgálatok, bár meg kell említeni, hogy néhány esettanulmány korábban
több más tényező mellett a kreatin használatával is összefüggésbe hozott veseproblémákat.
Az irodalmi adatokon, elsősorban esetismertetéseken alapuló kétségeimre a témát
ismertetve mindig utaltam. A fontosabb esettanulmányok főbb adatait jó 3 évvel
ezelőtt az Essentials
of Creatine in Sports and Health című könyvben már kimerítően összefoglalták,
az új adatok felmerülése most indokolttá teszi, hogy magyarázatokat keresve leporoljuk
a korábbi elemzéseket! Mint
arról nemrégiben beszámoltunk,
kutatók összefüggést találtak a fokális szegmentális glomerulosclerosis (FSGS)
és a testépítők életével gyakran együtt járó tényezők, így az anabolikus-androgén
szteroidhasználat között. A kutatók feltételezik, hogy a másodlagos fokális szegmentális
glomerulosclerosis a nagyobb sovány tömeghez történő glomeruláris adaptáció és
az anabolikus-androgén szteroidok direkt nefrotoxikus hatásának következtében
is kialakulhat. A magas fehérjetartalmú étrend, valamint az edzés kiváltotta vérnyomásemelkedés
szintén belejátszhat a kóros folyamatba. Feltételezik azt is, hogy a testépítők
körében a nagyobb izomtömegből adódóan szokásosan emelkedett szérum kreatinin-szint
következtében ez a komplikáció jóval valós gyakorisága alatt kerülhet felismerésre.
Megemlítendő, hogy dizájner szteroid (Superdrol) alkalmazásával összefüggésbe
hozható IgA nephropathia kialakulásáról már szintén írtunk.
Ez a betegség, akár csak az FSGS, szintén nem ritkán végstádiumú vesebetegség
kialakulásához vezethet! Ha
az alábbi ábrát áttekintjuk, láthatjuk, hogy a korábban leírt kreatin-alkalmazással
egyidejű vagy azt követően létrejövő vesekárosodások egy része elvileg besorolható
az öröklött, egyéb módon szerzett, vagy elméletileg akár szteroidok alkalmazásával
összefüggésben is kialakuló vesekárosodások körébe! Az
1-es hivatkozásban tárgyalt FSGS esetről nincs elegendő információm de a szteroidokat
vagy más kockázati tényezőket itt és több más esetnél sem zárnám ki. Az Essentials
of Creatine in Sports and Health könyv szerzői a táblázatban hivatkozott esetek
egy részét pontos adagolások és időtartalmak ismertetése nélküli komolytalan leírásoknak
tekintik, több helyen szteroidhasználat gyanújával! Ennek a friss adatok
fényében volna értelme, magyarázat lehetne. A 111-es eset a fokális intersticiális
nefritisz-szel számomra kérdéses besorolású, a veseelégtelenségről pedig majd
később ejtek szót. A 195-ös
hivatkozás viszont FSGS-t ír le egy tetanus diphteria oltáson átesett, oltás helyén
fájdalmat tapasztaló, hányástól, hasmenéstől, étvágytalanságtól szenvedő 20 éves
afroamerikai
fiatalembernél. Hoppá! A rovat egy korábbi anyagából idézve: "Az FSGS
(szintén a medicaltribune cikke szerint) négyszer gyakoribb és agresszívebb
lefolyású afroamerikaiaknál, mint a kaukázusi vagy ázsiai népcsoportba tartozó
betegeknél. Az FSGS-re jellemző szövettani kép különböző betegségekhez és
szerabúzusokhoz, így például heroinalkalmazáshoz társuló vesekárosodáshoz vagy
elhízáshoz
kapcsolódóan is kialakulhat." Még
szebb, hogy az ismertetőkben
a fentiekhez hasonló oltásmellékhatásokról számolnak be a vese érintettségét leszámítva!
Nem vagyok orvos, hogy ezt kiértékeljem, de számomra nem meggyőző, hogy a 7 hetes
napi 2 g-os kreatin-foszfát alkalmazás volt a ludas. Kutatók:
Haghighi M, Taylor We Publikálva:
"Effects of oral creatine on renal function" Med Sci Sport Exerc
2003; 35:S314. A
veseelégtelenség (acute renal failure) oka testépítőknél és rokon sportágak űzőinél
ezer
dolog lehet (az izomszétesés mint ok sok esetben egyértelmű kreatinfogyasztók
körében is), a
korábbi szteroidhasználat sem kizárható. Az öröklött FSGS és egyéb kórokok
szintén előfordulhatnak ilyen viszonylag kevés eseténél. Az is igazolt plusz lehetséges
okként bár erre már én sem szoktam kitérni
hogy a szimpatikus rendszer aktiválásának hatására, az inaktív, munkát nem végző
izomzat és a hasi zsigerek erei szűkülnek, ami a vese és a belek helyi rossz vérellátottságát
idézheti elő. Ez extrém esetben májfunkció károsodással és nekrózis kialakulásával
járhat nem elsősorban
súlyzós edzésnél, de a testépítők is gyakran végeznek aerob edzéseket, valamint
egyéb ok is előfordulhat. Nem megbízható forrásból származó kreatin készítményeknél
a szennyeződések (kreatinin, diciandamid, dihidrotrianzin), potenciális káros
hatását is figyelembe érdemes venni.
A
196-os
hivatkozás az, ami még érdekes lehetne számunkra, ez medullaris szivacsvese
fennállása mellett számolt be veseproblémákról. Ez a betegség "a
vese velőállományának veleszületett, cysticus (tömlős) megbetegedése.. A tömlőkben
pangó vizelet hajlamosít húgyúti fertőzések, vesekövek és véres vizelet kialakulásásra."
Na, itt pont ez történt. Nem biztos, hogy jól értelmezem ezeket az információkat,
a vese nehéz terület és ez a szakmámon kívül esik, de jelen eset a fel nem ismert
vesebetegségre szedett kiegészítő mintapéldájának látszik első ránézésre. Nem
tipikus. Kutatók:
Jones, Eric C Publikálva:
"Creatine, nephrolithiasis, and medullary sponge kidney." Med
Sci Sport Exerc 2004; 36:S330. Következtetés:
Áttekintve a rendelkezésre álló régi és friss adatokat ugyanarra a következtetésre
juthatunk, mint annak idején az Essentials
of Creatine in Sports and Health című könyv szerzői: jelenleg nem tekinthetjük
igazoltnak a kreatin egészséges embereknél történő normál alkalmazása és a vese-
vagy májkárosodás közötti feltételezett összefüggéseket. Az óvatosság természetesen
indokolt és mindig is az marad, fontosak tehát a rendszeres orvosi vizsgálatok
és a túlzások elkerülése: például napi 30-80-200 g kreatin elfogyasztása, magunk
választotta gyógyszerek felelőtlen használata, folyadékfogyasztás megszorítása,
stb. A kreatin-vese kérdéskör a fent tárgyaltnál összetettebb, így később is szót
ejtünk majd erről, ám annyit bátran kijelenthetünk, hogy a rendelkezésre álló
adatok megnyugtatóak! Célirányos
akupunktúra az élsportban: placebo vagy dopping? A kiegészítő és alternatív
gyógyászat melyek közé
a nyugati orvoslás az akupunktúrát is sorolja
hatékonyságát sokszor és sokan megkérdőjelezik. Korábban beszámoltunk egy izgalmas
kutatásról, melyben rövid időtartalmú elektroakupunktúrás kezelés hatását
vizsgálták a gén expresszióra egér vázizomzatban. Az eredmények valószínűsítették,
hogy az elektroakupunktúra sejtosztódást válthat ki a vázizomzatban, hosszú távú
(1 hetes, illetve 1 hónapos) kezelést követően pedig az izomzat növekedését gátló
miosztatint kódoló gén expressziója gátlódott. Ez már önmagában ígéretessé tehetné
az akupunktúra alkalmazásának további vizsgálatát sportolók számára is. 
Az
akupunktúrás kezelésekről a sport terén elismert olyan szakemberek is pozitívan
nyilatkoznak mint Charles
Poliquin vagy Dr.
John Berardi hogy
csak a nálunk megjelent cikkekre hivatkozzak. A teljesítményfokozás közvetlen
vagy közvetett elősegítése akupunktúra alkalmazásával tehát nem egy a valóságtól
teljesen elrugaszkodott ötlet
erre utal az a még csak online verzióban olvasható esettanulmány is, amely egy
élsportoló pályájának áttekintése mellett teszi fel a kérdést: a placebo vagy
a dopping kategóriába soroljuk ezt az ősi ázsiai módszert? A
modern pentatlon öt sportágból (lovaglásból, vívásból, lövészetből, úszásból és
terepfutásból) áll össze. A sportágak közötti viszonylag gyors váltás speciális
igénybevételt jelent a szervezet, különösen az idegrendszer számára. A kutatók
egy modern pentatlon atléta rendszeres akupont stimulációjának támogató hatását
figyelték meg a sportoló több éven át követett sportteljesítményére. Az akupont
stimuláció a sportoló 20 éves korába kezdődött el. Sportteljesítményt gátló tényezőként
jelentkezett a sportoló által elmondottak alapján a rendszeres és komoly gyomortáji
fájdalom, a térd gyengesége futás közben, a csukló érzékenysége és a domináns
kar fáradtsága vívás közben, az izgatottság és a domináns kar remegése lövészetben,
a váll izmainak merevsége az úszás során. A problémák megoldásához a tünetek és
a diagnosztikus módszerként felhasznált termográfiával, azaz hőkép készítésével
(distant computed scanning thermography; eszköz Agema Thermovision 870) megerősített
problémák alapján választották ki a stimulálandó pontokat.

Ábra a stimulált pontokról: (A)
Az ST36 és GB34 pontokat futás előtt stimulálták. (B) Az LI4, 10, 11; TH 5 és
GB21 pontokat a vívás közbeni fáradtság és a merev izmok kezelésére alkalmazták.
(C) A H7 pontot a lövészet közben tapasztalt általános izgatottság, idegesség
és remegő kar kezelésére stimulálták. (D) A GV26 pontot az általános tonizálás,
erősítés érdekében ingerelték. (Az ábra illusztráció, a pontos kezelési pontok
kiválasztása és egyénre szabott alkalmazása szakembert igényel!) |
A
stimulálást nyomással és 5-30 perces kis energiaszintű mikrohullámú akupunktúrás
kezeléssel végezték. Ennek a módszernek az általános fájdalomcsökkentő eredményeiről,
illetve hasonló módszerek sebek, sérülések gyógyulásának, illetve csontok törésének
összeforradásának elősegítésére történő alkalmazásáról a Magyar Tudományos
Akadémia lapjában olvashatunk bővebben; angolul pedig itt,
alapvetően tehát ez egy elfogadottabb módszernek tekinthető. Az akupunktúrás kezelések
megkezdése után röviddel a sportoló 3000 m-es terepfutás időeredménye 10 percről
lecsökkent 9 perc 25 másodpercre a tünetei enyhülésének köszönhetően. A korlátozó
tényezők kiiktatása (értelemszerűen hatásában az egyéb tényezőkhöz, így az edzéstervhez,
étrendhez adódva) indirekt ergogén hatásként nyilvánult meg minden téren. Visszavonulásáig
a sportoló folyamatosan javuló teljesítményt mutatott, amit helyezéseinek javulása
az évekre vetítve is jól illusztrál (olimpiai játékokat és egyéb nemzetközi versenyeket
beleértve). A vízszintes tengely az éveket mutatja gyakorlatilag a kezelés kezdetétől
kezdve, a függőleges a helyezés: 
Válogatott évek és az eredmények az
akupuktúra során |
Az
edzés is eredményezhette a rögzített fejlődést, a pszichológiai faktorok sem zárhatóak
ki, de a gyors időeredmény-javulás, amelyhez hasonlót már más vizsgálatokban is
kimutattak
valószínűsítheti, hogy más is áll a háttérben. Az akupunktúrás kezelések a publikáció
hivatkozásokkal alátámasztott adatai alapján is 30-50%-ban placebo hatásnak betudhatóak,
de erre az élsportolók különösen érzékenyek, mivel a teljesítmány fő gátja sokszor
már nem élettani, hanem pszichológiai. Gondoljunk csak a tragikus sorsú Kolonics
György nanoantennás csodatévő
tapaszára, ami elméletileg placeboként és akár helyi stimulálóként is hathatna!
A placebo és még inkább az akupunktúra hatása a publikáció szerint gyógyszerekével
(pl.: koffein, anabolikus szteroidok, fájdalomcsillapítók) ténylegesen, igazoltan
összemérhető. A kiegészítő
és alternatív gyógyászat tehát a dopping kategóriájába besorolható volna (a hitre
ható szerekkel együtt). Előfordulhatna ez akár azért is, mivel az eletroakupunktúra
a saját, azaz endogén opiát termelést is stimulálni képes kutatások szerint (1
| 2).
(Bonyolítja a kérdést, hogy a placebo alkalmazás is hathat valamelyest erre.)
Az akupunktúra mint módszer a kutatók szerint az "olimpiai eszmével"
nem ellentétes, tehát nem dopping, az eredmények pedig indokolttá teszi az alaposabb
kutatásokat. Következtetés:
Az akupunktúra népszerű és ma már viszonylag könnyen elérhető módszer hazánkban
is. Hatásmechanizmusa és alkalmazási lehetőségei a sport terén vitatottak, megítélése
további kutatásokat igényel. Annyi azonban már ma is bizonyos, hogy hatásmechanizmusától
függetlenül profitálhatunk ebből a hagyományos orvoslás eszközeivel együtt alkalmazva.
Neves szakemberek véleménye és egyre több orvosi publikáció szól mellette, alkalmazása
alacsony kockázatú, ezért (véleményem szerint) szükség esetén bátran támaszkodhatunk
rá teljesítményünk fokozása, egészségünk, életminőségünk javítása érdekében. Kutatók:
Taras I. Usichenko, Vasyl Gizhko, Michael Wendt Publikálva:
"Goal-directed Acupuncture in Sports-Placebo or Doping?" eCAM,
online megjelenés December 9, 2009, Page 1 of 5 T
|