Glutén érzékenység
Írta: Szász Máté biológus
2010. február

A glutén leginkább a kalászos gabonákban, búzában, árpában, rozsban előforduló fehérje-komplex, mely az arra érzékenyeknél rendszerint kellemetlen és nem ritkán igen súlyos tüneteket okoz. Az európai lakosságban hozzávetőleg minden ötszázadik, de egyes becslések szerint minden századik ember valamilyen mértékben glutén érzékeny, így diétára kényszerül. Mivel a glutén igen stabil, nehezen bomló és gyakori élelmi fehérje, a diétázóknak kimondottan nehéz gluténmentes diétát tartaniuk. Glutén szennyezés lehet a húsokban, margarinokban, gyógyszer adalékanyagokban, vitaminokban, aminosavakban, csokoládéban, ételszínezékekben, stb.

A glutén fehérje-komplex érdekes és kellemetlen tulajdonsága, hogy nagyon "ragadós". Vizsgálatok szerint az asztalra helyezett zsömléből származó glutén nyoma még egy hétig kimutatható az asztallapon. Éppen ezért az erősen szennyező jellege miatt csak a legszigorúbb gyártási körülmények közt lehet garantáltan gluténmentes termékeket előállítani. A sport-táplálékkiegészítők esetleges gluténmentessége teljesen közömbös az egészséges felhasználóknak, ugyanakkor létfontosságú az arra érzékenyeknek!

A glutén érzékenység tünetei
A betegség autoimmun jellegű, kialakulása genetikai fogékonyságra vezethető vissza és enyhébb-súlyosabb formában akár minden századik embert érinthet (tehát a lappangó eseteket is beleszámítva). A tünetek közvetlen kiváltója az, hogy az immunrendszer egyes sejtes elemei olyan ellenanyagokat termelnek, melyek megtámadják a szervezet azon saját szöveteit, melyben egy speciális enzim, az úgynevezett szöveti transzglutamináz megtalálható. A betegség megértéséhez nem kell ismernünk ennek az enzimnek a működését, elég annyit tudnunk róla, hogy az immunrendszer tévesen kórokozóként, illetve testidegen anyagként azonosítja az enzim termékét. Ezért az összes sejt, mely tartalmazza ezt az enzimet, veszélynek van kitéve. Elsősorban a vékonybél bolyhok területén jelentkezik a gyulladás, amelynek következményeként a bélbolyhok lassan elhalnak. Ha nincsenek bélbolyhok, a táplálék felszívására sokkal kisebb felület áll rendelkezésre, így még bőséges táplálkozás mellett is folyamatos fogyás és gyengeség tapasztalható.

A bélfal felépítése
A gyulladás és a degeneráció sajnos nem csak a bélre terjed ki. A betegség előrehaladtával vashiány, laktózemésztési zavar, puffadás, hasmenés, székrekedés, hasfájás, kellemetlen közérzet, fejfájás, szellemi koncentráció zavarok alakulnak ki. A bőrön viszkető foltok jelennek meg. Fiatalkorban a növekedés lassul, csontritkulás, szellemi visszamaradottság léphetnek fel. A hosszan fennálló gyulladásos állapot miatt sajnos a daganatos betegségek kockázata is jelentősen fokozódik, továbbá olyan autoimmun betegségek társulhatnak mint a cukorbetegség és autoimmun pajzsmirigy gyulladás.

A lappangó glutén érzékenység
A diffúz, nehezen meghatározható rossz általános közérzet mögött az esetek egy részében valamilyen fokú glutén érzékenység lapul. Vannak emberek, akiket hipochondernek tartanak, mert állandóan betegnek képzelik magukat, gyakran gyengélkednek és rossz általános teljesítményt nyújtanak. Előfordul, hogy egy kisgyerek napi 14 órákat alszik, rendszeresen fáradt, de nincsenek olyan egyértelmű testi tünetei, ami egy orvos számára fogódzót, kiindulási pontot jelenthetnének. Nem véletlen, hogy az USA-ban a tünetek első jelentkezésétől átlagosan 8 évig tart, amíg a betegséget diagnosztizálják. A diagnózist nehezíti, hogy sokáig kissebészeti beavatkozás kellett hozzá, illetve hogy a tünetek jelentős része nem emésztőszervi lokalizációjú. Bár a diéta betartásával a legtöbb tünet rövidesen elmúlik vagy enyhül, a nem bélrendszeri panaszok néha egészen lassan reagálnak a glutén megvonására és ez elbizonytalanítja a kezelőorvost és a beteget egyaránt.

Történések a bélben
Az elsődleges kórok a gluténnel szemben fennálló állandósult immunreakció. Kialakulásának oka nem tisztázott, de gyaníthatóan szerepet játszik a dohányzás és egyes vírusfertőzések. Úgy tűnik, azok a csecsemők is érintettek lehetnek, akik túl korán kaptak tehéntejet és glutén tartalmú élelmiszereket anyatej helyett. A glutén érzékenység (coeliakia, gluténszenzitív enteropátia) kialakulásához azonban szükség van egy erre hajlamosító genetikai apparátusra. Több hajlamosító gént azonosítottak, melyek jelentős része más autoimmun betegségekben is szerepet játszik.

A glutén érzékenyek belének nyálkahártyájában a glutén-fehérjekomplex egyik alkotója, a gliadin, illetve az árpából származó hordein, valamint a rozsból származó szekalin a szöveti transzglutamináz enzim célpontja. Az enzim több szövetben is előfordul és feladata, hogy a szóban forgó fehérjék egyik aminosavát, a pozitív töltésű glutamint egy negatív töltésű változatává, a glutaminsavvá alakítsa át. Úgy tűnik, hogy a betegséget ténylegesen kialakító immunsejtek, a specifikus T-limfociták ezt a módosított fehérjét ismerik fel és erre reagálnak túlzott immunreakcióval. Az állandósult gyulladás során az immunrendszer elpusztítja a bélbolyhok sejtjeit és a falósejtek eltakarítják a maradványokat. Így a korábban sűrűn tagolt, nagy felületű, jó felszívó képességű bélből egy sima falú, gyulladt, kis felületű cső lesz. Ezért nagyon fontos a szigorú, tökéletes gluténmentes diéta! A diéta szigorú betartásával nem kerül be a bél nyálkahártyájába a glutén, nem tud módosulni, így nem aktiválja ezeket a specifikus T-sejteket. Ráadásul a diéta során a bélnyálkahártyában olyan T-limfocita klónok jelennek meg, melyek gátolják a "kárt okozó" T-limfociták működését.

Diagnosztikus tünetek
A tipikus coeliakia csecsemőkorban kezdődik, de előfordulhat, hogy még gyerekkorban sem alakulnak ki a korai tünetek és a betegség csak felnőtt- vagy időskorra manifesztálódik. Az első tünetek tehát a hasmenés, fogyás, fáradékonyság. Jellemző lehet a nagy mennyiségű és szokatlan megjelenésű széklet, mely gyakran pont az éjszakai órákban jelentkezik. A coeliákiás beteg fogyásnak indul és ezt megemelt kalória bevitellel sem tudja megállítani. A felszívódási zavar miatt kialakult kórosan nagy étvágy az egyik legjellegzetesebb tünet. A klinikai vizsgálatok általában vérszegénységet, fehérje- és elektrolit-hiányt állapítanak meg. Gyakoriak a K-vitamin hiánya miatt jelentkező vérzékenység és az ehhez köthető menstruációs zavarok.

Az alacsony ferritin és a magas transzferrin szint vashiányra utal, az pedig valószínűsíti a vas felszívódásának nehézségét. A vas felszívódási zavarához B12 vitamin, folsav és zsíroldékony vitaminok (A,D,E,K) hiánya társul. Ezek miatt viszont a kalcium anyagcseréjében is zavar támad: csontritkulás, gyakori csonttörések és lassú, tökéletlen sebgyógyulás a következmény. A szisztémás alultápláltság miatt kialakulhat nemzőképtelenség, de közvetve súlyos szívelégtelenség is.

A coeliakiát 3 paraméter vizsgálatával lehet diagnosztizálni: specifikus immunoglobulinok jelenléte, hajlamosító genetikai háttér kimutatása és végül a vékonybél szövettani vizsgálata.

A hasnyálmirigy enzimtermelése
A coeliakiások mintegy 10-40%-ban úgy találták, hogy a hasnyálmirigyük nem termel elegendő mennyiségű emésztő enzimet. Ennek oka az, hogy a hasnyálmirigy enzimtermelését a vékonybél sejtjei által termelt hormonális vegyületek serkentik. Ezek a sejtek a coeliakia kezdetén már károsulnak, így nem képesek serkenteni a hasnyálmirigyet, így az nem termel elegendő emésztő enzimet (ezek a serkentő hormonok az úgynevezett szekretin és a kolecisztokinin). Az alapbetegség miatt eleve csökken az aminosavak felszívódása.

A hasnyálmirigy által termelt emésztőenzimek ugyanakkor fehérje természetűek, tehát maguk is aminosavakból épülnek föl. Egy ördögi kör részletei bontakoznak ki: a bélfal károsodása miatt nem szívódnak jól az aminosavak, így a hasnyálmirigy nem kap elég aminosavat, amiből emésztőenzimeket építhetne. Így csökken a hasnyálmirigy emésztőenzim termelése, így még az eddiginél is kevesebb fehérjét tudjuk megemészteni, tehát tovább csökken az aminosav felvétel.

Ez a kör megszakítható, ha külsőleg emésztő enzimet viszünk be, mely helyettesíti a hasnyálmirigy hiányzó enzimeit. Érdekes, hogy az enzim kiegészítés hatására csökken a bélbolyhok elhalásának üteme és a bélfalban csökken az ártó immunsejtek beáramlása. A gluténmentes diéta és az enzimpótlás együttesen a tünetek megszűnéséhez és a bélfal teljes regenerációjához vezethetnek. Továbbá az enzimpótlásban részesült betegek többségében a testsúly már az első hónapban nőtt.

A gluténérzékeny betegeknek tehát teljesen gluténmentes élelmiszerekre, vitaminokra, aminosavakra, emésztőenzim komplexre és laktáz enzimre lehet szükségük a tünetmentesség fenntartásához és a testtömeg gyarapításához. T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

A SCITEC NUTRITION® gluténmentes termékei