A tudomány világa
Hogy miért működik, vagy éppen nem működik a táplálékkiegészítőd, az edzésed, a diétád!
Tihanyi András dietetikus tudományos kutatások rovata

A növekedési hormon (rhGH) alkalmazás lehetséges előnyei és módszerei sportolók körében
A növekedési hormon (Growth Hormone) használata igen elterjedt az élsportolók és a testépítők körében, mivel közismert hiedelem ennek anabolikus és zsírégető hatása. A növekedési hormon doppingként történő alkalmazásának potenciális pozitív és negatív hatásairól már sok szót ejtettünk a múltban.

Megírtuk, hogy a GH alkalmazás carpalis (kéztövi) alagút-szindrómát hozhat létre: a carpalis alagút-szindróma a kézfejet érintő szűkület, amely ínhüvelygyulladás következtében is létrejöhet. A szindróma idővel az érintett terület izomzatának sorvadásával is együtt járhat. A kéz gyakorlatilag működésképtelenné válik a betegség hatására, és bár a terhelés felfüggesztése, valamint a csukló betekerése időleges enyhülést hozhat, ez nem oldja meg tartósan a problémát. Egy elit férfi testépítőnél már beszámoltak erről, míg másnál cukorbetegség került diagnosztizálásra GH használatot követően. Az arc, kéz, láb profi testépítőkön is megfigyelhető torzulását, megnagyobbodását (akromegália*); a prionfertőzés kockázatát; a magas növekedési hormon és IGF-I szintek és a daganatos megbetegedések közötti kapcsolat lehetőségét korábban szintén részletesen ismertettük.

A lehetséges pozitív, tehát teljesítményfokozó hatásokról is beszámoltunk már: a közvélekedés szerint egy igen anabolikus és zsírégető hatású hormonról van szó. Hiányállapotok során alkalmazva a GH és IGF-I hormonoknak egyaránt anabolikus hatása van, növelik a teljes test fehérje szintézisét, egészséges emberekben hatásuk megítélése viszont kérdéses. Ahogyan arról már beszámoltunk, kutatók 1 hónapos, az élettani hormonszinteknél magasabb dózisú növekedési hormon alkalmazás hatásait vizsgálva egészséges, fizikailag aktív fiatal felnőtteken sem tudták ezeket a kétségeket eloszlatni.

A vizsgálat során 30 egészséges, fizikailag aktív önkéntes (15 férfi és 15 nő, 18-35 év közötti életkorú alanyok) vett részt a randomizált, kétszeresen vak, placebó kontrollált parallel tanulmányban. A vizsgálat feltétele volt, hogy az önkéntes az elmúlt 12 hónapban legalább hetente kétszer eddzen. Az alanyok három csoportba lettek beosztva, (n=10: 5 férfi és 5 nő került minden csoportba). A csoportok a következők voltak:

• placebo (P)
  
• GH 0.1 IU/kg/nap [0.033 mg/kg/nap] (GH 0.1)
  
• GH 0.2 IU/kg/nap [0.067 mg/kg/nap] (GH 0.2)

A bőr alá nyomott hormon injekciókat naponta egyszer, esténként adták be a résztvevők önmaguknak. Minden alany végig részt vett a kutatásban, habár az aktív kezelést kapó 20 alanyból 14 személy tapasztalt mellékhatásokat (ugyanez a placebó csoportban 3 a 10-ből volt), melyek között izomfájdalom, megdagadt kezek és lábak, valamint izzadás volt megfigyelhető. Két alanynál csökkenteni is kellett a használt dózist. A növekedési hormon kezelést kapó csoportok (n=20 alany) együttes eredményei szignifikáns növekedést mutattak:

• a testtömeg 2.7%-kal nőtt (70.1 +/- 12.1 szemben 72.0 +/- 12.8 kg-al, P < 0.001)
  
• a zsírmentes testtömeg 5.3%-kal nőtt (55.0 +/- 11.6 szemben 57.9 +/- 12.9 kg-al, P < 0.001)
  
• a test teljes víztartalma 6.5%-kal nőtt (38.4 +/- 9.0 vs. 40.9 +/- 9.8 kg, P < 0.001)
  
• míg az extracelluláris (sejten kívüli) víz 9.6%-kal nőtt (18.7 +/- 4.2 vs. 20.5 +/- 4.9 kg, P < 0.001)
  
• a testzsír szignifikánsan, 6.6%-kal csökkent (15.2 +/- 5.1 vs. 14.2 +/- 5.5 kg, P < 0.05) és ez leginkább a törzs zsírraktárait érintette
  
• az intracelluláris (sejten belüli) víz mennyiségében nem következett be szignifikáns változás.

A megfigyelt 5.3%-os zsírmentes testtömeg-növekedés megmagyarázható volt az extracelluláris víz mennyiségének növekedésével, ezért a szuprafiziológiás GH dózisok anabolikus hatása az adatok alapján korlátozottnak volt tekinthető. Annak ellenére így volt ez, hogy a láb és kar mérete jelentős mértékben nőtt az alanyoknál, tehát a méret és a kinézet javult. Kiemelendő, hogy az IGF-I szintjében bekövetkezett változások olyan mértékűek voltak, hogy reálisnak tekinthető az akromegália veszélye a hasonló dózisú dopping célú alkalmazásnál. Az eredmények elég egyértelműen arra utalnak, hogy a nagy növekedési hormon dózisoknál valós, nem elhanyagolható kockázata van a már részletezett mellékhatások kialakulásának.

A vizsgálatból az is kiderült, hogy a két GH dózis IGF-I szint emelő hatásában nem volt nagy különbség, nem volt további IGF-I koncentrációt növelő hatása a magasabb dózisnak. A publikálók ismerete szerint ez volt az első placebó kontrollált vizsgálat, amely szuprafiziológiás dózisban alkalmazott GH hatását vizsgálta egészséges, fizikailag aktív férfiak és nők testösszetételére és IGF-I szintjére egyaránt. A tudósok véleménye szerint az adatok megkérdőjelezhetik a növekedési hormonnak mint önállóan hatásos anabolikus dopping hatóanyagnak a szerepét (Clin Endocrinol (Oxf). 2005 Apr;62(4):449-57.) A GH teljesítményokozó hatása tehát még nem teljesen tisztázott és nem 100%-osan igazolt, bár a zsírbontás fokozásán, kötőszövet- és izom-regeneráció elősegítésén keresztül közvetett anabolikus hatást nagy valószínűséggel idáig is tulajdoníthattunk neki.

A hosszú áttekintés után térjünk végre a lényegre! Egy friss, a Growth Hormone & IGF Research lapban 2009-ben publikált tanulmány kifejezetten arra kereste a választ, miért népszerű a GH használat az élsportolók körében, van-e ennek értelme és mennyire lehet ez kockázatos a lebukás szempontjából? Figyelemreméltó cikkről van szó: írói többször utalnak élsportolóktól kapott szóbeli tájékoztatásra a GH használatot illetően, azzal a reménnyel kecsegtetve minket, hogy ezáltal életszerűbb információkhoz juthatunk, mint a tudományos cikkekből általában.

A kutatók 7 tanulmányra utalnak, amely egészséges átlagembereken, illetve egészséges sportolókon vizsgálta a GH kezelés hatásait legtöbbször néhány héten keresztül. Ezekben a vizsgálatokban a sportteljesítmény növekedése gyakorlatilag nem volt igazolható még edzés mellett sem a placebo csoportokhoz képest! Az alkalmazott dózis a hivatkozott vizsgálatokban általában 0.01-0.033-0.04-0.067 mg/kg/nap volt. A GH ergogén hatása a zsírbontás fokozódásán keresztül elméletileg megvalósulhatna ezen vizsgálatok szerint is, ám az eredmények ezt nem támasztják megfelelően alá még az akromegáliával fenyegető nagy dózisok esetében sem!

Ennek egyik magyarázata lehetne, hogy a beépült fehérje jelentős része naprakész kutatások szerint valójában a csontokba, zsigerekbe, kötőszövetbe épülhet be, nem a vázizomzatba, így közvetlenül nem generál erőnövekedést. Közvetve persze szerintük is javíthatja ez például a sportsérülések gyógyulását, ami igen kedvező lehet, de nem számszerűsíthető, nem váltható át kilókra és tizedmásodpercekre.

Megjegyzés: szinte ezzel egyidejűleg hoztak ki interneten egy (több) ehhez a nézethez jól kapcsolódó, ezt alátámasztó másik anyagot is, szintén élő emberek izomzatán vizsgálva a GH hatásait. Már a cím is beszédes: "A növekedési hormon stimulálja a kollagén szintézist az emberi ínakban és vázizomzatban anélkül, hogy a miofibrilláris protein szintézisre hatással lenne" ("Growth hormone stimulates the collagen synthesis in human tendon and skeletal muscle without affecting myofibrillar protein synthesis").

A dózisokra visszatérve: más kutatásokkal és egyéb eredetű adatokkal is találkoztak tudósaink, így megemlítik a Victor Conte (BALCO) által "menedzselt" Dwain Chambers rhGH kúráját is, amely állítólag 3 alkalommal beadott 4.5 IU rhGH-ból állt, 3 hét alkalmazás, 1 hét pihenő rendszerben. A linkelt levél egészen pontosan leírja, milyen komplex kombinációban alkalmazták a doppingkészítményeket, melyek együttesen erőteljes hatást fejthettek ki a tesztek kijátszása mellett! (Megj.: A WADA által vizsgált dózisú és kimutatható GH alkalmazás élsportolóknál személyes információik szerint nem valószínű.)

Az áttekintett tanulmányok közül volt, ahol szimulált katabolikus állapotokban is vizsgálták a GH hatását, ami még az eddigieknél is érdekesebb eredménnyel járt: absztinens (12 hete szteroidot nem alkalmazó), de egyébként doppingoló férfiak relatíve alacsony (0.019 mg/kg/nap) szuprafiziológiás rhGH kezelést kaptak. A kontroll csoport tagjai szintén absztinens, szteroiddal doppingoló férfiak voltak (átlagosan 32 éves életkorral mind a két csoportban). Az absztinenciát WADA labor igazolta vizelet alapján. 6 napos rhGH kezelés már szignifikánsan mérsékelte kérdőív segítségével felmért szorongást és depressziót.

Az idegrendszeri hatás egy héttel a GH kezelés után is megmaradt. Ez a közérzetre gyakorolt pozitív hatás mind az amatőr-profi testépítők, mind az élsportolók körében előnyös lehet akár az edzés terén, akár a versenyek során, kivédendő a hangulat kedvezőtlen ingadozását — vélik a szakemberek. Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy a hivatkozott kutatás szerint az éppen tiszta szteroid felhasználók közérzetét, mentális állapotát — amely köztudottan és kutatásokkal jól alátámasztottan rossz — a rövid távon alkalmazott GH pozitívan befolyásolhatja a testösszetétel együttes kedvező változás mellett!

Absztinens szteroid-függők esetében a pár napos GH alkalmazás a testösszetétel mellett ráadásként a maximális és átlagos erőkifejtésre is kedvezően hatott! A tüdő funkciójának mérhető javulása mint ergogén tényező szintén nem hagyható figyelmen kívül.

A 6 napos GH kezelés hatása az szteroid-absztinens szteroidfüggő személyek felső- és alsótestének erejére kedvezően hatott. A hatás mint látható a kezelés után is több napig megmaradt. Ebből következik, hogy a könnyen kimutatható szteroid használatot rövid ideig kimutatható GH-val váltva, majd ezt is felfüggesztve a sportolók kijátszhatták és talán még ma is kijátszhatják az ellenőrzéseket! Feltételezik, hogy így együtt vagy egymás után alkalmazva lehet számottevő az ergogén hatás, ami magyarázat lehet a sok eredménytelen, teljesítményfokozó hatást nem igazoló kutatásra. Cikküket kutatóink azzal a feltételezéssel zárják, hogy rövid, 1 hét alkalmazás — 1 hét pihentetés rhGH ciklizálás mérsékelt adagolás mellett már hatékony lehet a teljesítmény fokozására, félrevezetve akár az ellenőröket is.

Következtetés: A cikk áttekintette a GH potenciális fő teljesítményfokozó hatásait: ez a zsírégetés és a kollagén szintézis fokozása, a közérzet esetleges javítása, valamint megfelelő körülmények fennállásakor az erőteljes anti-katabolikus, valamint anabolikus hatás. A növekedési hormon megfelelően alkalmazva valószínűleg teljesítményfokozó hatású lehet, akár a doppingteszteken való átcsúszás mellett is. A korábbi tanulmányok ezt a véleményt csak részben támasztották alá a sok ellenkező előjelű vizsgálattal szemben, ám más megközelítés alapján feldolgozva ugyanazon adatokat azok a szájhagyományból már jól ismert kombinált/váltott alkalmazás ergogén hatásait támasztották meggyőzően alá.

Bár sokak érdeklődésére számot tarthat egy-egy ilyen elemzés, de a kokszolást kutató cikkek bemutatásával természetesen nem célunk a dopping célú illegális felhasználást népszerűsíteni, nem adunk, nem adhatunk használati utasítást illegális anyagokhoz. Ezt a publikációt pusztán elméleti érdekessége miatt ismertettük.

Egészsége megóvása érdekében lehetőleg senki se kísérletezzen a növekedési hormon alkalmazásával!

Kutatók: Michael R. Graham, Julien S. Baker, Peter Evans, David Hullin, Non-Eleri Thomas, Bruce Davies

Publikálva: "Potential benefits of recombinant human growth hormone (rhGH) to athletes" Growth Hormone & IGF Research 19 (2009) 300-307 T

A cikk megosztása Facebook-on, Twitter-en és IWIW-en:

Kövess minket Facebook-on, Twitter-en és Flickr-en (exkluzív információk, akciók!):