A tudomány világa
Hogy miért működik, vagy éppen nem működik a táplálékkiegészítőd, az edzésed, a diétád!
Tihanyi András dietetikus tudományos kutatások rovata

CEE: a kreatinok új generációja bukott generációja?
A CEE kreatinról (CEE, kreatin-etil-észter) Magyarországon is évek óta olvashatunk hihetetlen állításokat: reklámok szólnak töltést nem igénylő használatáról, doppingszerekével vetekedő potenciáljáról. 2005-ben bővebben is írtam a Creatine ethyl ester (CEE, kreatin-etil-észter) alkalmazásával kapcsolatos kétségeimről, ami már akkor is sok támadást válott ki. A hatóanyagok kombinálása, módosítása azonban mindig kétélű penge: a glutaminnál az L-alanil-L-glutamin például hatékonyabbnak bizonyult, de más esetben a stabilitás vagy felszívódás könnyen romolhat a szerkezet változásával. A kritikusabb hangvételű cikkek senkinek sem hasznosak — a fogyasztókon kívül :) — de az objektivitás megkívánja, hogy amint eddig, ezután is beszámoljunk a nemzetközi trendeknek ellentmondó kutatásokról is, illetve, hogy összegezzük a pro és kontra érveket.

Közismert, hogy míg a kreatin-monohidráttal igen sok kísérletet végeztek (tényszerűen a kísérletek döntő többségét ezzel a vegyülettel végezték) és ezek alapján meglehetősen hatásosnak és biztonságosnak találták, addig a kreatin-etil-észterrel és rokon vegyületeivel végzett kísérletekről korábban keveset tudtunk. A CEE elmélet arról szólt, hogy a vízben rosszul oldódó kreatin-monohidrát (CM) a gyomorban hatástalan kreatininné alakul, ami a vérbe kerül, majd a vizelettel távozik, szemben a kreatin-észterrel, amiből észterázok hatására a bélfalban — vagy más elmélet szerint az izomban — szabadul fel az aktív kreatin, s jut el a támadáspontjára, a vázizomzatba. A hagyományos kreatin kiegészítéssel szembeni legáltalánosabb érv a CEE pártolók részéről tehát a vegyület vélt alacsony biológiai hasznosulása.

A vegyület állítólag nem stabil oldatában, különösen, ha ez az oldat savas kémhatású és ebből a gondolatmenetből logikusan következik szerintük, hogy a szájon át bevitt kreatin-monohidrát alapú kiegészítőknek csak töredéke szívódik fel aktív formában. A dolognak egyetlen szépséghibája van: nem igaz! A stabilitás egy viszonylagos érték és a kreatin esetében ez az érték olyan "rossz", hogy a gyomor-bélrendszer (mégoly savas) körülményei között az elfogyasztott kreatin 50%-ának lebomlásához is hetek lennének szükségesek. A degradációs felezési idő (az az idő, amely alatt a vizsgált anyag mennyisége adott körülmények között a felére csökken) a kreatin kreatininné alakulása szempontjából 1.4-es pH-n 55 nap, 3.7-es pH-n 7.5 nap, 6.8-as pH-n 40.5 nap a rendelkezésünkre álló adatok szerint (Clin Pharmacokinet. 2003;42(6):557-74.), ezért a kreatin-monohidrátnak a lenyeléstől a felszívódásig eltelő idő alatt csak elenyésző része alakulhat haszontalan kreatininné.

Kellemetlen volt viszont, amikor 2007-ben kiderült a CEE-ről ennek az ellenkezője: kreatin vegyületeket olyan környezetnek tették ki, amely a gyomor savas hatásaihoz hasonlított és mérték a bomlás arányát. Két termék kreatin-etil-észtert tartalmazott, míg egy termék kreatin-monohidrátot (Creapure™). 30 perc után a kezdeti kreatin-etil-észter tartalomnak csak 73%-a volt elérhető az egyik CEE mintában, míg a másiknál ez még alacsonyabb, 62%-os volt. Ezzel ellentétben a kreatin-monohidrát (Creapure™) esetében a vegyület több, mint 99%-ban elérhető, felvehető maradt. Az etil csoport tehát instabilabbá teszi savas környezetben a kreatint, mint a monohidrát forma, így fokozódik a haszontalan kreatininné bomlása (Creatine ethyl ester rapidly degrades to creatinine in stomach acid, Child R, Tallon MJ, International Society of Sports Nutrition 4th Annual Meeting, 2007).

A nagyobb biológiai hozzáférhetőséget a CEE szabadalomban Madin-Darby kutyavese sejteken vizsgálták. Az, hogy a kutyavese sejttenyészet mennyiben modellezi az emberi szervezetben lezajló folyamatokat kérdéses, de tekintsük meg az eredményeket: a monohidrátnál az észter forma elvben kétszer nagyobb mennyiségben jutott át a sejteken adott idő alatt (10% szemben 20%-kal). Ez még akkor is jól hangzik, ha gyorsabban bomlik le a gyomorban! De hogy néz ki mindez a gyakorlatban, súlyzós edzés mellett? 2009-ben ezt is megtudhattuk: egy a legnagyobb szakemberek nevével fémjelzett tanulmány a súlyzós edzéssel kombinált kreatin-etil-észter és kreatin-monohidrát kiegészítés hatásait vizsgálta egyéb paraméterek mellett a testösszetételre, izomtömegre és a szérum, valamint a vázizomzat kreatin szintjére 30 edzetlen férfin. A kettős vak, placebo kontrollált, randomizált vizsgálat során az önkénteseket véletlenszerűen osztották be a maltodextrin placebo (PLA), kreatin-monohidrát, vagy a kreatin-etil-észtert csoportokba.

Az eredmények szerint a szérum (vér) kreatinin szint a CEE csoportban nagyobb volt, mint a placebó (PLA) (p=0.001) és a kreatin-monohidrát (CRT) csoportban (p=0.001). A szérum kreatin szint viszont a kreatin-monohidrát (CRT) csoportban jelentős mértékben magasabb volt, mint a placebó és CEE csoportban! A vázizomzat teljes kreatin tartalmában az eltérés a két kreatin vegyület között már nem volt érdemi, de a kutatók ezt a tényt az ajánlott CEE adag duplájának adagolása miatt nem értékelik túl. A kreatin-etil-észter a kutatók szerint nem olyan hatásos a vér és a vázizomzat kreatin szintjének emelésében, mint a kreatin-monohidrát (tehát nem tud többet, mint a monohidrát), vélhetően mivel jelentős része már az emésztőrendszerben hulladékká, a szervezet számára használhatatlan anyaggá alakul. (The effects of creatine ethyl ester supplementation combined with heavy resistance training on body composition, muscle performance, and serum and muscle creatine levels. Spillane M, Schoch R, Cooke M, Harvey T, Greenwood M, Kreider R, Willoughby DS. J Int Soc Sports Nutr. 2009 Feb 19;6:6.)

Ha viszont a sejtekbe való beoldódás tényleg nagyobb lenne, mint a monohidrát normál felvétele, akkor valamilyen úton-módon talán nyerhetne a mérlegelés során a CEE. Sajnos ezt a nézetet is el kell valószínűleg vetnünk, miután a CEE cikkek néhány állítása úgy tűnik felnyomta az agyát pár kutatónak. Publikációjukban idézik Jim Stoppani, PhD-nak, a FLEX szakírójának, szerkesztőjének egy 2005-ben írt reklám cikkét, melyben kifejti, mennyire faszán felszívódik a CEE közvetlenül az izomsejtekbe. Az udvariasan szivatós indítás után egész pontosan levezetik mérésekkel, miért közelít ennek az esélye a valóságban a nullához. A szakértők szerint a CEE rohamosan esik szét alkotóelemeire, közönséges kreatin formára az emberi szervezet körülményei között (így például a vérben), olyan gyorsan, hogy esélye sincs kreatin-etil-észter formában az izmok közelébe kerülni. Így lehet anyázás nélkül alázni... (Non-enzymatic hydrolysis of creatine ethyl ester. Katseres NS, Reading DW, Shayya L, Dicesare JC, Purser GH. Biochem Biophys Res Commun. 2009 Aug 21;386(2):363-7.) Az instabilitás a szervezeten belül a másik magyarázata annak, miért nem hozta a kutyavesén mért eredményeket a szájon át történő alkalmazás súlyzós edzés mellett sem.

Egy in vitro (nem élő szervezetben, hanem úgymond üvegben, lombikokban) elvégzett 2009 októberében publikált vizsgálat szerint emberi plazmában a CEE nem viselkedik teljesítményfokozó hatás eléréséhez optimálisan (Qualitative in vitro NMR analysis of creatine ethyl ester pronutrient in human plasma. Giese MW, Lecher CS., Int J Sports Med. 2009 Oct;30(10):766-70.), ami lefordítva az instabilitást alátámasztó mérési eredményeket jelent.

Látszólag a fentieknek ellentmondó pozitív kutatási eredményekről is beszámolhatunk: 2009 szeptemberében publikálták azt a kutatást, mely szerint a CEE is képes pozitívan hatni a szellemi teljesítményre. (Cognitive effects of creatine ethyl ester supplementation. Ling J, Kritikos M, Tiplady B. Behav Pharmacol. 2009 Sep 19.) Ez azonban a súlyzós edzéses vizsgálathoz hasonló eredmény: a kreatin-monohidrátról mindezt már 2003 óta ismerjük (Oral creatine monohydrate supplementation improves brain performance: a double-blind, placebo-controlled, cross-over trial. Rae C, Digney AL, McEwan SR, Bates TC., Proc R Soc Lond B Biol Sci. 2003 Oct 22;270(1529):2147-50.) Valamekkora pozitív hatásnak lennie KELL, ha a CEE bármennyire is felszívódik és hasznosul, ezt pedig nem is vitattuk, vitattam soha. A kérdés az, mitől jobb a CEE, mint a monohidrát? Plusz kedvező hatás kimutatása lenne szükséges az előnyök igazolásához, nem a monohidrát eredményeinek megfelelés vagy rosszabb teljesítmény!

	Az anyagcsere útvonalak hozzájárulása az energia termeléshez

A legfrissebb eredmények a legkedvezőtlenebbek, bár a jelentősége vitatható, mivel kis mintán végezték a méréseket. A kreatin-transzporter hiány komoly gondot okozhat X-kromoszómához kötött mentális retardációval született gyermekek esetében, így a kutatók számára hasznosnak tűnt a lipofil, sejtekbe úgymond beoldódó CEE alkalmazási lehetőségeinek megvizsgálása. Szövettenyészetekben az in vitro, "kémcsőben" az alkalmazás (a fent leírtak alapján teljesen logikusan) elég hatékonynak tűnt a monohidráthoz képest. A pácienseken azonban 1 éves használat és 9-18 g/nap közötti elfogyasztott mennyiségek (adagolás testtömeg alapján) után sem történt azonban változás négy páciensnél sem a tünetekben, állapotban, sem az agy kreatin-szintjében! Ehhez ugyanis a kreatin-etil-észternek kreatin-etil-észter formában kellene eljutnia az agyba, amire viszont jelentős mennyiségben mint láttuk nincs sok esély. Éles helyzetben tehát a CEE reklámok fő állítása megbukott (Response to creatine analogs in fibroblasts and patients with creatine transporter deficiency. Fons C, Arias A, Sempere A, Póo P, Pineda M, Mas A, López-Sala A, Garcia-Villoria J, Vilaseca MA, Ozaez L, Lluch M, Artuch R, Campistol J, Ribes A. Mol Genet Metab. 2010 Mar;99(3):296-9.), ám maga a beoldódásos kezelési irány az érintett értelmi fogyatékosoknál további kutatásra érdemes lehet más, stabilabb vegyülettel.

Következtetés: A kreatin-monohidrát az elmúlt évtizedben nagy karriert futott be. Jól bevált kiegészítő, amelynek az alternatíváiként reklámozott vegyületek zömében még nem bizonyították hatékonyságukat és előnyeiket kellő számú vizsgálat során. A kreatin-etil-észter egészséges embereknél hoz egy normál kreatinhoz mérhető hatást, extrát azonban úgy tűnik nem. Miért hatásos mégis sok CEE tartalmú kiegészítő? Nincs a gyakorlat és elmélet között ellentmondás? Véleményem szerint nincs: az olyan komplex készítmények mint például a Big Bang sok különböző kreatin vegyületet tartalmaznak (kreatin-monohidrát, kreatin-észter, kreatin-foszfát, kreatin-etilészter-malát, taurin-etilészter, trikreatin-citrát, trikreatin-HMB, glikociamin), amit más, hatékonyságot fokozó összetevők és sok esetben a felszívódást extrém módon fokozó BioPerine® is megfejel*.

*A BioPerine tartalmú készítményekre erősen javaslom, hogy figyeljetek oda, a kutatások alapján érdemes! Persze arra is gondoljatok, hogy ezek a felszívódást és lebontást módosító anyagok kölcsönhatásba léphetnek akár a megfázásra kapott gyógyszereitekkel is, szóval ésszel használjátok.

A testépítő ráadásul olyan fajta, aki biztosra megy, a jellemzően szükséges napi 3-5 g kreatin-monohidrát helyett is napi 10-15 grammot tol. Gyakorlatilag már napi 5 g CEE a bomlás mellett is elég lehet szintentartásra, ami ráhagyással alkalmazva 100%-ban garantált lehet. Az önállóan alkalmazott CEE-nél tehát vélhetően a normál kreatin hatást érezzük + a placebo hatást, amit hozzáképzelünk; komplex készítményeknél pedig a többi támogató hatóanyag jelenléte idézi elő a kedvező tapasztalatokat, amit jellemzően egy-egy jól reklámozott hatóanyagnak tulajdonítunk. A bukás tehát nem a hatástalanságot jelenti. Annyi történt, hogy az ajnározás ment évekig, amit egyre kevésbé támasztanak alá a kutatások — a CEE úgy tűnik, nem olyan jó, mint hitték. Aki továbbra is úgy dönt, hogy CEE-t használ, jól teszi, ha biztosra megy és keverve issza monohidrát formával, a normál mennyiséget túl nem lépő kreatin bevitel mellett. T

A cikk megosztása Facebook-on, Twitter-en és IWIW-en:

Kövess minket Facebook-on, Twitter-en és Flickr-en (exkluzív információk, akciók!):