| |
Tesztoszteron eMagazin
Autoreguláció 2. rész
Az edzésterhelés önszabályozásának technikái
Írta: Matt
Perryman (web) 2010.
január Az
autoregulációról szóló bevezető cikkünk itt található. 
Programok Utálom
a programokat! Úgy értem, hogy nincs igazán bajom velük, de ki nem állhatom, hogy
az embereket arra a gondolkodásmódra kényszerítik, hogy soha nem változtathatnak
meg semmit, mert a program "olyan jól" össze lett rakva. Csak azért,
mert valami papírra lett vetve, még nem biztos, hogy figyelembe veszi a tested
pillanatnyi igényeit! Emiatt értékelem
nagyra a kibernetikus periodizációt. Nem kiborgokról beszélek, hanem arról, hogy
visszacsatolást alkalmaz egy folyamat a saját vezérlésére. Sokan beszélnek arról,
hogy változtatgatni kell a dolgokat, hogy sokkoljuk a szervezetet. Van ebben valami,
de a gyakorlati megvalósítása az elképzelésnek általában nevetséges. Egyes dolgoknak
konzisztensnek kell maradniuk. Ha állandóan mindent megváltoztatsz, akkor hogyan
méred a fejlődést? A gyakorlatoknak valószínűleg
nem nagyon kell változniuk. Ha mégis, akkor valami hasonló, speciális változatát
alkalmazzuk az eredetinek. Nem látok bajt a zsámolyra guggolással vagy mellen
guggolással, illetve deficit elemeléssel és gumiszalagok ellenében végzett elemeléssel
a normál verziók helyett. Aminek tényleg
változnia kell, az a volumen és az intenzitás. Az ismétlések teljes mennyiségének,
a teljes megmozgatott tonna mennyiségnek, és a rúdon lévő súly mennyiségének gyakoribb
változtatása több profitot hoz. Ezt megvalósíthatod anélkül is, hogy minden hónapban
vagy 6 hétben teljesen új programra váltanál. A volumen és intenzitás hullámoztatásának
módszere a periodizáció, de nem szeretem a legtöbb periodizációt, mert a ciklusok
a legtöbb esetben annak a maximális 1 ismétléses súlynak a százalékaitól függnek,
amit a legelején betáplálsz. Ha volna más mód is... Nos,
ez a más mód a kibernetikus periodizáció, amely lehetőséget ad arra, hogy a konstans
dolgok változatlanok maradjanak és a többi paraméter pedig igazodjon, mégpedig
menet közben. Ez a folyamat az autoreguláció, az önszabályozás. Először
az alapvető keretrendszert állítsuk föl: válaszd ki a heti sablonodat és a fő
gyakorlatokat, amelyekre fókuszálni akarsz. Határozd meg a célt. Nagy mennyiségű
edzést akarsz felhalmozni, hogy izmot építs? A kondíciódat akarod fejleszteni,
vagy zsírt leadni (vagyis csak fenntartó edzés kell)? Erősebb akarsz lenni egy
adott gyakorlatban? Ezeknek a céloknak mind eltérő igényei lesznek. Az izomnöveléshez
átlagosan magasabb ismétlésszám optimális (5-10) és nagyobb volumenű munka, amelyek
fokozatosabb változtatásokkal párosulnak hétről-hétre. A tiszta erőhöz alacsonyabb
ismétlésszámokra támaszkodunk (1-6) és sokkal gyakoribb változtatásokra, nagyobb
ugrásokra. A zsírégetéshez lehet, hogy pusztán csak egy minimalista sablon kell.
Ha ez megvan, akkor a változók többi része már jön. Én
pár paraméterre bontom le az autoregulációt. Ha az állandók már megvannak, akkor
lehet beilleszteni ezeket a változókat: Ismétlésszám
tartomány: az alacsonyabbak erőt hoznak, a magasabbak izmot. Szubjektív
erőfeszítési szint: az erőfeszítés érzékelt mértéke (RPE: Rate of Percieved
Exertion) annak a némileg szubjektív értékelése, hogy milyen keményen dolgozol
egy szettben. Fáradtsági
szint: ezt kicsit nehezebb meghatározni, de a kombinációja az RPE-nek
és a teljes elvégzett munkának. Az RPE értéke és az időkorlát segít a fáradtságot
kontrollálni. 
Az
RPE értékek használata az autoregulációban az elmúlt években reneszánszát éli
Mike Tuchscherer "Reactive Training System" rendszerének köszönhetően.
De a koncepció nem új, Mel Siff "Supertraining" könyve is ismertette
már. Véleményem szerint Mike skálája a legjobb, de mindegy mit használsz, ha konzisztensen
ugyanúgy értékeled az RPE-t. Az
erőfeszítés érzékelt mértéke (RPE) skála
|
Az
RPE mellett a
végrehajtás technikai színvonalát is lehet értékelni, de nem kell bonyolultnak
lennie. Tudod jól, hogy mikor lett csúnya egy ismétlés és nem mindegy, hogy 9-es
erőfeszítést tettél, de a kivitelezés is tökéletes volt, vagy a gyakorlat már
nem is hasonlított az eredetire. Véleményem
szerint a leginkább produktív edzés a 7-9 RPE tartományban történik. A 9-es még
hagy 1 jó ismétlést tartalékban, míg a 8-as RPE 2-4-et. A 8 elég nehéz, de mégis
maradt még benned. A 7-es olyan nehéz "speed" edzés, amelynél pattogósan
mozog a súly, de csak maximális koncentráció mellett. A
fáradás szintje főleg attól függ, hogy mennyi teljes munkát végzel el, de persze
az RPE értékektől is. Ha sok 9-10 RPE-s szettet darálsz le, akkor az jobban odavág,
mintha ugyanazt a "szett x ismétlésszám" sémát 7-8-as erőfeszítéssel
tudtad volna le. Szóval az RPE egy eszköze lehet az elfáradás kontrollálásának
a "fáradtság stop" módszerrel, vagyis akkor állsz le az edzéssel, amikor
a szett elért egy előre meghatározott RPE szintet. A
másik módja a fáradtság kontrollnak az időkorlát szabása. Sokkal több szettet
tudsz elvégezni 25 perc alatt, mint 15 percen belül. Az időkorlát egy merev stop
pont, mivel nem érdekli, hogy mennyire frissnek érzed még éppen magad, szemben
az RPE módszerrel, amelynél ténylegesen addig végzel szetteket, amíg be nem fáradsz
az előírt szintig. 
Autoregulációs
stratégiák Az ellenőrző listánkon tehát megvan az ismétlésszám tartomány,
a cél RPE érték és egy idő korlát. Itt van pár mód arra, hogy miként rakhatod
össze ezeket. Százalékok Fentebb
negatív módon nyilatkoztam a százalékok használatáról, de nem gondolom persze,
hogy teljesen haszontalanok lennének, ha rendszeresen frissíted a kiinduló értéket,
mondjuk havonta. Nem azt mondom, hogy ténylegesen teszteld az 1 ismétléses maximumaidat,
de valami
módot találj arra, hogy legalább a valóság közelében legyél. A
nagy probléma a százalékokkal a pontatlanságuk. Azt gondolhatod, hogy 75%-kal
dolgozol, amikor valójában 70% vagy 80% az, amit használsz. Vagy tényleg 75%-on
vagy, de az adott napon annyira ki vagy dögölve, hogy ez túl soknak bizonyul.
A százalékok nem flexibilisek. A probléma egy részét az 1 RM értékek "naprakészen"
tartásával áthidalhatod mint mondottam, a másik részen pedig az segíthet, ha a
százalékokat csak kiindulásnak veszed. Nemrég felvázoltam egy autoregulációs stratégát
a Prilepin-táblázat számait felhasználva kiindulásként: 1.
hét: 5 ismétlés, 75% kezdősúly 2.
hét: 3 ismétlés, 80% kezdősúly 3.
hét: 1 ismétlés, 85% kezdősúly Bemelegítesz
a kezdősúlyhoz, amelyet a meghatározott ismétlésekkel alkalmazol. Ha túl könnyű,
akkor raksz még rá súlyt, amíg el nem éred a megfelelő terhelést. Amint megvan
ez az erőfeszítési mértéknek megfelelő munka súly, a szetteket addig folytatod,
amíg ki nem futsz az időből, vagy el nem éred a fáradság stop szintet az erőlködésben.
Úgy vélem 15-20 perc időkorlát megfelelő a legtöbb esetben. Az én RPE célom 8-as
volt ennél a sablonnál, ami pár ismétlés tartalékolását jelentette a szettekben.
Akkor álltam le a gyakorlattal, amikor 9-es RPE-t érzékeltem, vagyis már csak
egyetlen ismétlésre lettem volna képes. Az ilyen egy produktív edzés, amely nem
csinál ki teljesen! 
Napi
max és visszavett szettek Ahelyett, hogy százalékokat használnánk kiindulási
pontnak, egyszerűen lehet "freestyle" módban szabadon is dolgozni. Persze
ismétlésszám tartományt és időkorlátot érdemes választani (hogy a céljaidnak megfelelj),
de ezek ismeretében elég csak lemenni a terembe, bemelegíteni és felvezetni a
súlyokat az adott napi maximum szettig. Ezután lehet végezni visszavett szetteket.
A visszavett szettekről és fáradási visszavételekről
még nem írtam. Elég egyszerű megérteni őket. Minél keményebbé akarod tenni az
edzésedet, annál nagyobb fáradási visszavételt engedsz meg és fordítva. Annyit
kell tenned, hogy a napi maxod egy százalékát meghatározod és addig dolgozol,
amíg el nem éred a fáradtság stop-ot ezzel a súllyal. Ha
a legkevésbé fárasztó edzést akarod végrehajtani, akkor felmész a napi maximális
szettedig és ott vége a gyakorlatnak. Ha kemény tréninget akarsz, akkor jelölj
ki egy 10%-os visszavételt a max szetted súlyából és dolgozz lefelé menve 2.5
kilós lépésekben alacsony ismétlésszámmal (1-3). Ha több volument akarsz, akkor
egyből leveheted a 10% súlyt és ezzel végzel szetteket kicsit magasabb ismétlésekkel
(5-6). Mondjuk triplákat tűztél ki magadnak
és felmész 3x210 kilóra @9 RPE. Ez a napi maxod. Elég kemény edzést akarsz, így
a visszavételt 5%-ban határozod meg, ami 200 kilós súlyt eredményez. Ezzel csinálsz
hármakat addig, amíg az RPE 9-es nem lesz, vagy el nem éred az időkorlátot. Vagy,
ha ugyanezt az edzést végeznéd, de szarul érzed magad, akkor nem végzel egyáltalán
visszavett szetteket. Az is lehetséges,
hogy kisebb lépésekből többet végzel: 3x207.5, 3x205, 3x202.5, 3x200. Ez inkább
intenzitás fókuszú edzés. Ha több volumen kell, akkor mondom, egyből menj vissza
az adott százalékkal csökkentett súlyra nálam egyébként ez az alapséma.
Ez a napi maxos megközelítés a legegyszerűbb
séma, mivel semmit nem kell előre kikalkulálni és a napi teljesítményedhez igazodik,
de őszintének kell lenned magadhoz. Ha nem vallod be, hogy milyen kemény volt
a szett, akkor teljesen lerombolhatod magad. Én azt találtam, hogy mindig konzervatívnak
érdemes lenni. Ha egy szett kétes, hogy 8 vagy 9 RPE intenzitású, akkor az 9-es.
Hosszabb távon ez mindenképpen eredményesebb megközelítés. Az állandó maximális
erőlködés csak gyors platóhoz vezet! Összefoglalva: -
Válassz egy ismétlésszám tartományt, például 5-6, triplák, duplák vagy 1 ismétlések.
Ha 8-10-es tartományt szeretnél, az is rendben van. Ez utóbbinál viszont gondold
át a dolgokat, mert nem szeretnéd túlságosan kifárasztani magad, ahogy felvezeted
a súlyokat (magyarán értelmes bemelegítés kell).
-
Melegíts be és menj fel a súlyban úgy, hogy konzervatív maradsz a RPE értékekkel,
mert nem akarod túl hamar lefárasztani magad.
-
Amikor elérsz egy komfortosan kemény szettet, vagyis 9-es RPE-t, amikor is marad
még egy ismétlés benned, akkor az a napi maximum súlyod.
-
Válassz egy visszavételi mértéket. Ha könnyű edzést akarsz, akkor az egyetlen
csúcs-szettnél maradj. Ha keményet akarsz edzeni, akkor 10-15%-os visszalépést
eszközölj a maximális súlyból. Ha a kettő között maradnál, akkor 3-7% mínusszal
dolgozz.
-
Ugyanannyi ismétlésekkel végezz szetteket a lecsökkentett súlyokkal, amíg el nem
éred a fáradtság stop értéket (vagyis menj el megint 9-es RPE-ig), vagy amíg ki
nem futsz az időből.
Persze lehetnek
változatosak a paraméterek. Lehet, hogy rest-pause módon akarod végezni a csúcs-szettet.
Lehet, hogy a visszavett szériák között szigorúan mérni akarod a pihenőidőket.
Ha kedveled a hullámzó terhelést, akkor mehetsz föl-le, föl-le a súllyal. Fáradási
visszavétel százalékok Mike Tuchscherer szavaival Ez a módszer hathatósan
segít alakítani egy edzést, mivel lehetővé teszi, hogy az edzésmennyiség hullámozzon
az alany pillanatnyi kapacitásának megfelelően. Ha jól tűröd éppen a munkát, akkor
automatikusan az edzés nagyobb volument vesz fel, hogy maximális legyen az ingerlés
és edzéshatás. Ha éppen nehezen tűröd a fáradtságot, akkor leszabályozódik a szettek
mennyisége. A módszernél azt figyeljük, hogy miként esik az erőd vissza a fáradtság
nyomán. Először egy kiindulási szettet kell "megállapítani", amely jelzi
az erő potenciálodat aznapra. Ez lehet egy 9-10 RPE-s szett. Az ezután alkalmazott
visszavételi százalékkal csökkentett szetteknél figyeljük a fáradást az RPE érték
segítségével. Ha mondjuk felmész 3x100 kilóra 9-es RPE-vel, akkor a folytatás
3x95 kilós szettek addig, amíg az RPE újra 9-es nem lesz. Ez egy 5%-os visszavételt
mutatott be. - A kevés stresszt okozó
edzések általában 3% vagy kisebb százalékkal vesznek vissza.
- Közepes
stressz kb. 5% visszavétellel érhető el.
- Nagy
stressz akkor keletkezik, ha 7% fölött veszel vissza és így mész el a fáradtság
stop-ig.
|
Napi
és heti variációk A napi variálás hullámzó periodizáció
az, amikor minden edzésen mások a paraméterek. A testépítéshez nehéz, közepes
és könnyű alkalmakat különböztetnék meg az ismétléstartományok alapján. 5-6, 8-10,
illetve 12-15 ismétlések lehetnek erre példák. Valószínűleg magasabb fáradási
szintre fókuszálnék, ahelyett, hogy a kimerültség első jelére megállnánk, így
a visszavett szettek jó ötlet itt, illetve a kiterjesztett szettek is mint a rest-pause.
Erőhöz és atletikus edzéshez inkább maximum
6 ismétlésre mennék és a dolgokat RPE és fáradtság stop alapján kontrollálnám.
A fáradás mértéke kevésbé fontos ezeknél a céloknál, így inkább minőségi ismétlésekre
helyezném a hangsúlyt és nem nyögvenyelősen kiküzdött ismétlésekre. Lehet játszani
csúcs-szettekre való felmenetellel, adott súllyal végzett több szettel, illetve
hullámzó szettekkel. Maradnék a felsőtest-alsótest,
vagy nyomások-húzások sémáknál mindkét esetben. Talán a teljes testes edzés is
lehetséges, ha nem dolgozod agyon magad. Egyszerűen rotáld ezeket A, B, C és D
edzéseket felállítva, vagy ahogy szükséges számodra. Ha nehéz/közepes/könnyű terhelés
váltakozást követsz alsótest-felsőtest bontásban heti 4 edzéssel, akkor: 1.
edzésnap: nehéz felsőtest 2. edzésnap: nehéz alsótest 3. edzésnap: közepes
felsőtest 4. edzésnap: közepes alsótest stb. vagy
nyomások-húzások 3 edzésnapra vetítve: 1.
edzésnap: nehéz nyomások 2. edzésnap: könnyű húzások 3. edzésnap: közepes
nyomások stb. Töltsd ki ezeket a cikkben
eddig ismertetettekkel és máris van egy rendszered! A
változók variálása minden héten elég jó dolog, ha már elég erős vagy és szükséged
van a rendszeres változtatásokra. Példa: 1.
hét: 5 ismétlések 2. hét: 3 ismétlések 3. hét: 1 ismétlések Minden
alkalommal, amikor megismétled a hullámot, az alkalmazott súlyok picit nagyobbak
legyenek. Nincs ok persze arra, hogy ezekkel a konkrét ismétlésszámokkal kellene
dolgoznod. Bármi mehet: 8/6/4 vagy 7/5/3 vagy 3/2/1 is.
Menj
föl egy kényelmes maximális súlyig minden tartománynál és használd a fáradtság
stop módszerét, hogy megtudd, mikor kell abbahagyni a gyakorlatot. Egyszerű! 
Blokk
periodizáció A blokk periodizáció jól passzol az autoregulációhoz, mert
pusztán annyit tesz, hogy iránymutatót ad az edzésparamétereidhez minden blokkban.
Három fajta blokkról hallhatsz. Verkhoshansky professzor A-B-C jelöléssel látta
el őket. Issurin akkumulációnak, transzmutációnak és realizációnak nevezi őket,
de ugyanazt takarják: A
akkumuláció: Nagy volumen szubmaximális szettek formájában a
2-5 ismétléses tartományban, ami 7-8-as RPE-t jelent, vagyis elég gyors, sima
ismétléseket. Gyakran akarod edzeni a gyakorlatokat, úgyhogy vagy teljes testes
edzés vagy olyan sablon javasolt mint az orosz Sheiko edzőé, aki guggolás-fekvenyomás
és elemelés-fekvenyomás napokat tart. 2-6 hétig tart a blokk. B
transzmutáció: Nagyon nehéz, nagyon intenzív edzés. Magas RPE-k
a 9-10-es tartományban speciális gyakorlatokkal (deszkás fekvenyomások, zsámolyra
guggolások, bakról elemelések, stb.) Emiatt az edzésgyakoriság csökkentendő, fel
kell bontani a programot valószínűleg felső-alsó napra, és lehet, hogy még heti
3 edzésalkalomra is vissza kell menni A-B-A rotációban. 2-4 hétig tart a blokk. C
realizáció: Lényegében egy terheléselvétel. Menj vissza 1 ismétlésekre
80-85%-os terheléssel és az edzések számát is vedd vissza. Ez a blokk csak 1-2
hétig tart és az a célja, hogy kipihend a fáradtságot, amit felhalmoztál. Ezzel
egy csúcsforma hozható ki versenyre, vagy amire akarod. Nem hiszem, hogy testépítőként
vagy hobbi súlyzózóként érdemes ezzel játszani, de egyesek erőemelők jó eredményeket
érnek el így. T
Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd
meg nekünk! A cikk megosztása Facebook-on,
Twitter-en és IWIW-en:
Kövess minket Facebook-on, Twitter-en és
Flickr-en (exkluzív információk, akciók!):
|