A doppingról
Írta: Rajna Krisztián erőemelős és erősember versenyző
2010. november

Rajna Krisztián képgalériánk

A Superbody-t követően felkerültek az internetre különböző írások a forma kategóriával kapcsolatban, amelyek a túl erős mezőnyt és a doppinghasználatot kritizálják. A Scitec fórumon is előkerült a téma, én megfogalmaztam az álláspontom, de a bővebb kifejtést cikk formájában gondoltam megejteni!

Régebben másképp gondoltam, de lassan én is rájöttem és azon a véleményen vagyok, hogy a dopping és a drogok használatának nem orvosi célú használatát tiltani kell. Akármennyire is képmutató dolog, muszáj védeni a társadalmat az ilyen jellegű behatásoktól. Az emberek jelentős hányada nem tudja jól felmérni a szükségleteit, ezért mederben kell tartani őket. Egy jobb érzésű bajnok sportoló sem lesz feltétlen boldog, ha gyermekét a suliban legálissá tett doppingszerekkel, meg drogokkal kínálgatják. Felnőtt fejjel más, de még akkor is egy szülő aggódik és nem nézi igazán jó szemmel, annak ellenére sem, hogy lehet a hozadéka jelentős is ennek az áldozatnak.

Szóval abban a többség egyetért, hogy lehetőleg minél kevesebben alkalmazzák őket. Akiknek "muszáj" a teljesítmény érdekében, az még oké, de pusztán egy ember önmagának egoizmusból, ráadásul alacsony szinten nem! Ennek érdekében helyes a tiltása, a kriminalizálása és a démonizálása ("a koxtól összemegy a pöcsöd", "agyrákod lesz", stb.) Óriási megfélemlítő ereje van ugyanis ennek, hiába hangoztatja ennek az ellentettjét sok ember, ez mégis így van!

Ugyanez a célja a WADA tevékenységének is, aki elhiteti, hogy az általa felügyelt versenyeken (mint az olimpia) doppingmentes, gyermekek számára is megmutatható követendő példák a sportolók. Mi bennfentesek tudjuk, hogy ez is hazugság, de a többség azért elhiszi, beleértve a gyerekeket is, ezzel elérte a célját a szervezet. Más kérdés, hogy a rendszerben szükség lesz mártírokra, akiket többnyire szegényebb országokból sikerül szemezgetni, és a gazdagabb országok sportolói fognak átjutni a rostán, mert olyan doppingszereket használnak, amik még nem tiltólistásak, vagy olyan eljárásokat, amiktől negatív tesztet produkálnak. Akármennyire nem igazságos, egyelőre még nem találtak ki jobbat.

A testépítésre ugyanez vonatkozik: hogy a nagy tömegek, akik pusztán rekreációs céllal, egészségük megőrzése, önbizalmuk és hangulatuk javítása érdekében edzenek, doppingszerek nélkül tegyék azt. Ugyanis ilyen pozitív változásokhoz nincs rájuk szükség!

Azonban motiváló példákra, reklámarcokra, hősökre és szörnyekre van kereslet. Úgy hozzuk össze a kettőt, hogy a kezdő gyúrós srác megveszi Arnold könyvét, motivációt nyer és gyökeresen megváltoztatja az életét sportosabbá és egészségesebbé. De ha nem életcélja a Mr. Olympia, nem utánozza le mindenben Arnoldot, csak amiket olvas tőle, ezek a könyvek pedig doppingolást nem tartalmaznak.

Az egyik, hogy elhiszi, pusztán genetikai adottság az egész, és beletörődik hétköznapibb eredményeibe; míg a másik nem hiszi el, de azt mondja, neki akkor sem kell, mert tudja magáról, hogy vagy nincs meg ehhez a potenciálja, vagy más dolgok fontosabbak az életben, és nem kockáztatja az egészségét ilyen úri hóbortok miatt, hogy ő legyen a legizmosabb a strandon.

A harmadik kategória a legkisebb mag (hard - core), akik eltökéltek és az életük egy részét áldozzák rá, hogy óriási, látványos tetteket vigyenek végbe annak árán is, hogy emiatt korábban meghalhatnak, lebetegedhetnek. Itt nem csak az iszonyat mennyiségű és folyamatos doppingszer használatra gondolok, hanem minden más extrém dologra, mint pl. egy versenymotorosra, aki minden versenyen kockáztatja, hogy úgy elszáll az egyik kanyarban a győzelem érdekében, hogy tolókocsiban töltheti élete hátralévő részét. Ugyanezen példából kiindulva nézhetjük és tisztelhetjük a versenymotorosokat, attól még mi a közúton nem fogunk 300-al szlalomozni az autók között!

És akkor jöjjön a megoldásféleség, ami az én kis naiv világomban megfogalmazódik. Leszűkíteném a kört a Superbody-ra. Ebben a naiv világban 4 kategóriába osztanám a testépítőket, mint ahogy tette is a verseny:

1. Csúcs szörnyek, grand prix
Nyilvánvalóan ő rájuk semmilyen megkötés nem vonatkozik, ők szolgáltatják a hősöket.

2. Újonc és open testépítők
Itt a megszorítás önmagában a testsúly magassághoz viszonyított maximalizálása, de semmi egyéb, mehet minden, testépítő versenyről van szó itt is, a legizmosabb és a legszálkásabb fizikum elérése a cél.

3. Atletik testépítők és teenager kategória
Egy újabb testsúly megszorítás, ami eleinte a naturál versenyzőknek adott volna egy saját kis kategóriát, de sajnos ez még mindig túl erős és sok, hogy ide soroljuk. Nekem személyesen a teenager a problémás ilyen szempontból, mert szerintem pont nekik nem kéne a doppingolást erőltetni, és megvárni a felnőtt kort, ebben a sportágban nem késtél le 21 évesen még semmiről! De mindenesetre ez a kategória jó kitörés naturáloknak is, akiknek az egyel lejjebbi már nem kihívás.

4. Forma kategória
Kezdő, feltörekvő versenyzők tehetségkutatója, akik még doppingmentesen készülnek. Erre szerintem szükség van azért, hogy legyen választási lehetősége a versenyzőknek. Aki doppingmentesen képzeli el a testépítő karrierjét, megtalálja mindig itt a számításait. Ha túl könnyűnek tartja, mint mondjuk Illés Norbi vagy Lénárd Lajos, azok elindulnak egyel feljebb, de ez egy tudatos választás, hogy abban a kategóriában feltételezhetően doppinggal készülő sportolók ellen kell küzdeniük és ezért nincs helye kifogásoknak, ha nem elől végeznek. A kihívás attól függetlenül ugyanúgy megvan és tudjuk, hogy sokszor többet ér egy sokadig hely erős mezőnyben, mint megnyerni egy könnyebbet.

Nem lenne szükség doppingvizsgálatra, mert becsületből a versenyzők nem indulnának el a Formában doppingszerekkel. Ha annyira gyenge a fizikumuk kox ellenére is, hogy az atletik túl erős, akkor inkább eddzenek még pár évet és maradjanak nézőnek. De legalábbis induljanak fentebbi kategóriában, hogy ne vegyék el a naturál sportolók érdemeit a saját versenyükön. Ez szabadidős verseny, itt nincs beleszólása WADA bácsinak, fölösleges a képmutatás, pont az lenne benne a jó, hogy mindenki tiszta lappal, egyenlő eszközök lehetőségével a maga kategóriájában versenyezhet a szabályok kijátszása nélkül, sportolókra bízva azok betartását. Más kérdés egy IFBB, ott muszáj vagy képmutató lenni. De itt?

Talán a díjazás az, ami csalásra készteti az embereket és ez láncreakciót vált ki, mert ha egy valaki csinálja, a többinek már is van érve, hogy akkor ő is használja, mert hogy úgyis mindenki csal. Tényleg akkora presztízse és díjazása van egy forma kategóriának, hogy annak ellenére elinduljanak ott versenyzők egy olyan kategóriában, amit a direkt (még) nem doppingoló, kezdő fiatal tehetségeknek találtak ki? Ilyenkor hol van a lelkiismeret? Veszett fejsze nyele ez, ha arra gondolok, hogy az edzőteremben a minap az 500 ft-os bontatlan tusfürdőmet lopták el a zuhanytálcáról, amíg én a szaunában voltam...

Végül a túlzott naturálság hangoztatására térnék még ki, ami szintén nagyon káros lehet a sportágra. Hiszen, ha van olyan, hogy valaki naturál, akkor a többiek mik? Ezzel pont azt hangsúlyozzák csak majd a nagyközönségnek, hogy a többiek doppingolnak és adnak reklámot arra, hogy a siker doppingszerrel érhető el. Nem kell hangoztatni, tudjuk, hogy van ilyen, nem kell megnevezni, teljesen világosan megfogalmazott versenyzői kategóriát csináltak nekik, és illik ezt a többieknek is tudomásul venni. Egymás köpködése helyett teljesen jól megférne együtt a kettő, csak legyünk becsületesek.

Az én naiv világomban ugyanez vonatkozna az erőemelésre és az erősemberek sportra is: a tehetségkutató és kezdőknek szóló versenyek legyenek doppingmentesek (én a juniort is ide sorolnám, de tudom, hogy ez már túl nagy kérés)! Nem tesztelgetéssel, hanem versenyzők becsületességével. Én ehhez tartom is magam! T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

A cikk megosztása Facebook-on, Twitter-en és IWIW-en:

Kövess minket Facebook-on, Twitter-en és Flickr-en (exkluzív információk, akciók!):