CrossFit Games Europe Regional 2011
Kovács Lacee beszámolója
Írta: Kovács László, RKC® kettlebell™ instruktor, Beast & Barbells Gym, Cegléd
2011. június

Beszámoló

2011.06.01. Szerda
Elérkezett a nagy nap! Reggel 7 órakor indult a repülőgépünk Manchesterbe, ami egy müncheni átszállással volt megfűszerezve. A repülőutat követően a bérautó felvételével akadt egy kis probléma, ezért vonattal folytattuk utunkat a CrossFit Games Europe Regional verseny helyszínére, Boltonba (ez a kontinens, régió viadal a legjobb 60 embert fogadta és a top 3 jutott ki a CROSSFIT GAMES "világbajnoki" döntőre USA-ba). A vasútállomásról gyalog közelítettük meg a szállást, ami szerencsére nem volt vészes távolságban. A felszerelés lepakolása után elmentünk egy kis városnézésre, aztán a nap további része pihenéssel telt.

2011.06.02. Csütörtök
A reggeli ébredési procedúrát követően tömegközlekedéssel elmentünk megnézni a verseny helyszínét. Ez egy kis gyaloglást és buszozást takart, tehát kb. 30-40 perc utazás a szálláshelyünktől a stadionig. A délelőtt nagy része ezzel el is ment, majd délután csináltam egy kis átmozgató edzést a hotelhez közeli parkban. A szokásos SMR, FMS, gumiszalagos mobilitási feladatok és dinamikus bemelegítést követően 12-15 percben átmozgattam minden tagomat. Ez kifejezetten jól is esett, tehát készen voltam a pénteki kezdésre.

2011.06.03. Péntek 1. versenynap
Reggel 7 órára értünk a stadionhoz, ahol 7-8 óra között eligazítást kaptunk a nap további menetével, beosztásával kapcsolatban, majd átbeszéltük az adott napi feladatsorok standardjait, időbeosztását, stb.

A verseny lebonyolítása a következőképpen zajlott:
Minden feladatsorban a csapatok kezdtek, majd a női és végül a férfi egyéni versenyzők kerültek sorra.
Az egyéni versenyzőknél 13-14 fős csapatokba, futamokba (heat) osztottak minket a CrossFit Games Open helyezései alapján, ami a verseny további menetében az adott helyezési pontszámnak megfelelően változhatott.

A feladatokra időlimit volt megadva, azaz aki nem végzett a megadott időhatáron belül, az mondhatni "így járt" és az addig elért ismétlései kerültek beszámításra. Szinte percre pontosan haladt minden a verseny kezdetétől a harmadik nap végéig, tehát profi szervezés és lebonyolítás jellemezte az egész hétvégét.
Az adott versenynapra kettő feladatsor jutott, ami első ránézésre nem sok, de elmondhatom, hogy soha életemben nem voltam még ilyen fáradt verseny után, tehát rendesen leszívta az ember energiáit az a napi 30-40 perc "mozgolódás".

A bíráskodás iszonyatosan szigorú volt, néha túlságosan is, amit a saját bőrömön is tapasztaltam az első WOD-ban (Workout Of the Day).

WOD #1

Időre:

• 1000 m futás
• 30 kézállásban nyomás
• 1000 m evezés

Standardek: A futáshoz és az evezéshez nincs sok hozzáfűznivalóm, de a kézállásban nyomás már megér pár szót. A kézállásba lendülést követően a kezeink tárcsákon támaszkodtak, amelyekről nem lóghattak le az ujjak, valamint nem lehetett a tárcsa közepén lévő lyukba "kapaszkodni". A lábaknak nem szabadott szélesebb terpeszben lenniük a lent támaszkodó kezek "terpeszénél".

Sajnos én itt is veszítettem az időmből, hiszen köztudott, hogy a kézállásban nyomás messze nem a kedvenc gyakorlatom és relatív magasabb ismétlésszámban a halálom, így egyáltalán nem volt mindegy, hogy az én bíróm 10-15 ismétlést nem adott meg azért, mert túl szélesnek találta a lábterpeszem a kezemhez képest. Sajnos vitatkozni nem volt értelme, illetve idő, így csináltam, ahogy tudtam.

Az eredményem 11:34 lett, amivel ebben a versenyszámban a 29. helyezést szereztem meg.

WOD #2
Késő délután került sor a második WOD-ra, amely megint csak érdekes bírói ítéleteket hozott menet közben, de erről később.

• Thruster (guggolásból láblökéses nyomás) létra: minden 20 másodpercben lehetőségünk volt egy kísérletre, majd ezt követően 10 másodperc a következő, nagyobb súlyhoz történő átsétálásra.

A kezdő súly 155 lbs (kb. 70 kg) volt, majd minden váltásnál 10 lbs-el (4.5 kg) nagyobb súlyra váltottunk és azzal próbáltuk végrehajtani a szabályos ismétlést.

Standardek: A súlyt a földről kellett felvenni a gyakorlathoz, tehát vagy helyben felvétel (Power Clean) és azt követően Thruster, vagy beülve felvétel (Squat Clean) és azt követően egy mozdulattal a súly fej fölé juttatása volt a cél. Meg kellett gondolni, hogy melyik verziót válassza az ember, hiszen a Power Clean esetén még lehetett igazítani a láb állásán a gyakorlathoz, de a Squat Clean Thruster-nél ez már nem élt, azaz egy esetleges ellépés, lábelfordulás már hibának számított és érvénytelenné vált a gyakorlat. Power Clean-es kivitelezésnél a már említett lábigazítás mellett ott volt, hogy a súlyt már nem igazgathatták az emberek a vállukon, tehát ahogy esett, úgy puffant kategória lépett érvénybe. A Thruster közbeni ellépés, belerugózás itt is érvénytelen gyakorlatot eredményezett. 6-8 ember ilyen elemi hiba miatt esett ki ideje korán, még a végső győztes Tuomas Vainio is így rontotta el az egyébként könnyed kivitelezésűnek tűnő 245 lbs-es súlyt.

WOD#2 Thruster Ladder Mikko Aronpaa és Tuomas Vainio

Itt 225 lbs-ig jutottam (102 kg), aztán a 235 lbs sajnos nem ment ki, mert bele kellett volna lépnem ahhoz, hogy meg tudjam fogni a súlyt. Ezzel a 6. helyet szereztem meg, ami nem rossz, de az utolsó súlyt véleményem szerint hoznom kellett volna.

Összesítésben az első nap végén a 19. helyen álltam, ami nagyon nagy csalódás volt számomra! Mondhatni teljesen megtört lelkileg és a szállásunkon két órán keresztül csak néztem ki a fejemből egy árva szó nélkül és azon gondolkodtam, hogy mi az istennek jöttem én ide és miért nem megyünk már haza a francba!? Iszonyatosan nagy űrt éreztem magamban és teljesen elment a kedvem az egésztől. Azt már szinte 100%-ra vettem, hogy az éremnek annyi, mert ekkora hátrányt csak csodateljesítményekkel lehetett volna behozni. Egy szó mint száz, rohadtul elkeseredtem és eléggé megzuhantam az első nap végére.

2011.06.04. Szombat 2. versenynap
Reggelre kicsit lenyugodtam és próbáltam arra figyelni, hogy legalább azok az eredmények sikerüljenek, amiket edzésen produkáltam. Igazából kb. zéró motiváció jellemzett, de a bemelegítésnél már kezdett megjönni a kedvem a dologhoz.

WOD #3

21-15-9 ismétlések időre:

• Elemelés 315 lbs (143 kg)
• Dobozra felugrás 30" (76-80 cm)

Standardek: Az elemelés minden ismétlésénél teljesen ki kellett nyújtani a térdet és a csípőt, a vállaknak minimum a rúd felett, de inkább mögött kellett elhelyezkedniük a gyakorlat felső pontján, a mellkast ki kellett tolni, tehát a vállakat hátra is kellett húzni. A leengedést követően tilos volt a súly "pattintása", tehát nem lehetett odavágni a földhöz és kihasználni a visszapattanásból származó energiákat, hanem minden ismétlésnél teljesen nyújtott karral kellett mozogni. Ezt utólag visszanézve videón, nem mindenki tartotta be és igencsak látszik itt-ott az a bizonyos pattintás. Azt gondolom, ezt is bírója válogatta, hogy mit fogadott el, ill. mennyire volt szigorú ezen a téren.

A dobozra ugrásnál jó volt a szabály, ami mindössze annyit kért, hogy a felugrást követően a doboz tetején fel kell venni a teljes nyújtott testes pozíciót és csak ezt követően kezdhette meg a versenyző a következő ismétlést. Így nem volt vita, hogy kinyújtotta-e a csípőjét vagy nem, befejezte-e az ugrást vagy nem, egyszóval tiszta volt a kép.

Az időm 4:41 lett, ami az itthon elért 5:25-höz képest elég nagy javulást mutatott. Ezzel a 11. helyet szereztem meg, amivel feljöttem az összetett 15. helyre. Igazából ez volt az a pont, ahol visszajött az életkedvem, mert tudtam, hogy délután jót fogok pirítani, hiszen néztem a többi regionális versenyen elért eredményt a WOD #4-ben és igencsak az 1-3. helyre vártam magam az edzésidőm alapján!

WOD #4

Időre:

• 100 húzódzkodás
• 100 amerikai Swing 53lbs (24 kg) kettlebell
• 100 duplatekerés ugrálókötéllel
• 100 fej feletti tartásban guggolás 95 lbs (43 kg)

Standardek: A húzódzkodásban annyi volt a lényeg, hogy a mozdulat alsó pontján teljesen nyúljon ki a kar, a felső ponton pedig a rúd felett legyen az áll. Lehetett "sima" kipping technikával dolgozni, de sokan alkalmazták a butterfly pull-up kivitelezést. Én maradtam és maradok is a sima kippingnél, mert a másik verziót nem szereti a vállam, meg nem is tartom igazi húzódzkodásnak, hiszen kívülről teljesen olyan (ha nem a rúd mellett állsz és közelről nézed), mintha nem is húzná fel magát rendesen az illető a rúd fölé. Itt is volt nem egy ilyen eset, amit én nem adtam volna meg a versenyzőnek, de nem én voltam a bíró…

Az amerikai swingnél a kettlebellnek teljesen a fej fölé kellett kerülnie, méghozzá függőlegesen. Ha egy kicsit betört a csukló és nem volt nyílegyenes a súly, akkor "no rep" szavak hagyták el a bírók száját, amit egy ilyen versenyen nem szívesen hall az ember. Szerencsére itt nem volt problémám, mert előtte Csilloxal belőttünk mindent és alaposan rámentem a vállmobilitásra a melegítés során. A lányoknál sokszor előfordult, hogy a súly átbillent a kezükön és elrántotta őket. Ez nem volt túl szép látvány, de csak ezzel a teljes függőleges szabállyal tudták megakadályozni azt, hogy 1/2, 3/4 ismétléseket csináljanak a versenyzők.

A duplatekerésnél egyszerűen egy felugrás alkalmával kettőt kell pörögnie a kötélnek elakadás nélkül. Itt már elég készen volt az emberek válla, alkarja az előző 200 ismétléstől.

A fej feletti tartásban guggolást (OHS) is nagyon szigorúan bírálták. Az alsó ponton a combcsontnak vízszintes alá kellett kerülnie, a felső ponton pedig teljes térd- és csípőnyújtásnak kellett látszódnia. Ha valaki túl gyorsan akarta csinálni és nem tartotta ki 1 másodperc erejéig a felső pontot, akkor újabb "no rep"-ek szálldostak, tehát érdemes volt megfontoltan és valóban nagyon szabályosan dolgozni!

Az időm 18:19 lett, ami 1 másodperccel rosszabb az edzésen teljesített időmnél, de itt az összes swing teljesen fent volt a helyén és nem lehetett sietni az OHS-sel sem. Ezzel a 3. legjobb eredmény lett az enyém, amivel összetettben a 8. helyre ugrottam, tehát bekerültem az utolsó napi fináléba. Azért írom, hogy bekerültem, mert volt egy úgynevezett cut-off, azaz a második nap után az utolsó versenynapra már csak a legjobb 10 csapat és 14 egyéni versenyző került be, a többiek maximum nézőként vehettek részt a viadalon.

Ekkor az volt bennem, hogy legalább ezek jól sikerültek és jó lenne legalább az Open előválogató során hozott 7. helyemet megtartani, tehát még javítani szerettem volna amennyit csak lehetett. Egyébként brutálisan elfáradtam! A derekam, combom, vállaim teljesen elkészültek a nap végére, de legalább jobb kedvre derültem.

2011.06.05. Vasárnap 3. versenynap
Az első napon 28-30 Celsius fok meleg volt, a második napon maradt a meleg, de nagyon durva szél fújt, míg a harmadik napra 10 Celsius fok alatti hőmérséklet és szakadó eső jutott. Jól kezdődött! Tipikusan az az idő, amikor megmozdulni sincs kedve az embernek, nem hogy szabadtéren halálra erőltetni magát és még szét is ázni. Ehhez párosult még az igen mélyreható izomláz az előbb említett testrészekben, ami szintén nem a "pörgésre" ösztönözte az embert.

WOD #5: "AMANDA"

9-7-5 ismétlések időre:

• Feltornázkodás gyűrűn (Muscle-up)
• Beülve szakítás (Squat Snatch) 135 lbs (61 kg)

Standardek: A Muscle-up-nál a befogás, felkapaszkodás után teljesen nyújtott karral kifelé kellett forgatni a tenyereket, majd valamilyen úton-módon felhúzódzkodás és kitolás következett, amelynek felső pontján a karnak teljesen nyújtott állapotban kellett lennie. Ez elég sok embernek gondot okozott még a "menők" közül is, ezzel szemben nekem ez volt a jobbik fele a feladatsornak, hiszen egy amolyan Kipping Muscle-up technikával szinte csak lendületből simán abszolváltam az ismétléseket.

A beülve szakításnál a földről indított súlyt szabályos súlyemelő szakítással kellett a fej fölé juttatni és felállni vele hasonlóan a fej feletti tartásban guggolás szabályaihoz.

Az utolsó napon a 14 versenyzőt 2 csoportba osztották a helyezések alapján, így én a 8. helyezésemmel az első csoportban szerepeltem. Ekkor még szakadt az eső és annyira csúsztak a szerek, hogy többünknek is több ízben egyszerűen kirepült a kezéből a súly. Irgalmatlan sok energiát elvitt az, hogy extra erősen kellett szorítani a rudat a szakításnál és hiába magnéziáztunk, talán még jobban csúszott, hiszen vízes volt a súly, a kéz és a magnézia is. A második csoportnak teljesen elállt az eső és kicsit a nap is kisütött, szóval ez sem nekem kedvezett.

Az időm 8:50 lett, ami az 5. helyre volt elég. Összetettben maradtam a 8. helyen, de közelebb kerültem az előttem álló versenyzőkhöz pontokban. Ezen WOD teljesítésével nem voltam elégedett, mert a nehézségek ellenére kicsit taktikusabb szakításokkal jobb lehetett volna az időm. Hibáiból tanul az ember...

Délután jött az utolsó feladatsor, ami egy Chipper jellegű menet volt. Ez azt jelenti, hogy különböző gyakorlatok jönnek egymás után különböző ismétlésszámokkal és ezeken kell a lehető legrövidebb idő alatt egyszer "végigrohanni" a legjobb eredmény érdekében.

WOD #6
Délután jött az utolsó feladatsor, ami egy Chipper jellegű menet volt. Ez azt jelenti, hogy különböző gyakorlatok jönnek egymás után különböző ismétlésszámokkal és ezeken kell a lehető legrövidebb idő alatt egyszer "végigrohanni" a legjobb eredmény érdekében.

Időre:

• 20 kalória evezés
• 30 burpee
• 40 földről kézisúlyzó felvétel és fej fölé juttatás 45-45 lbs (20-20 kg)
• 50 lábemelés rúdhoz
• 30 m sétáló kitörés fej feletti tartásban egy 20 kg-os tárcsával
• 45 m sprintelés

Standardek: Az evezést a C2 evezőgép mögött indították, tehát "3-2-1-GO!" vezényszóra odaszaladtunk az evezőpadhoz, gyorsan bekapcsoltuk, elhelyezkedtünk a húzáshoz és mehetett is egészen 20 kcal-ig. Csak akkor lehetett kitenni a fogantyút, amikor az óra beváltott 20 kcal-ra.

A burpee-nél a mellkasnak és combnak érintenie kellett a talajt, majd a felugrást követően nem taps jött a fej felett, hanem 2 db 20 kg-os tárcsa tetejére kellett szökkeni, ahol a dobozra ugrás szabályai léptek érvénybe, tehát teljes térd-csípő extenzió, azaz kiegyenesedett állapot. Ezután kezdhette a versenyző a következő ismétlést.

A kézisúlyzós gyakorlatnál a súlyzóknak minden ismétlésnél le kellett érniük a földre, de kikötés volt, hogy mind a 4 érintkezési pont lépjen kapcsolatba a talajjal, mert akinek nem, az a szokásos "no rep" szavakat hallhatta. Az egyik dán versenyzőnek több ízben csak 3 pont ért le a súlyzókból, amire a bíró szemrebbenés nélkül elvette az adott ismétlést. Itt nagyon korrekten nyomták a bíráskodást! A fej fölé juttatás lehetett swing-szerűen vagy vállra felvétel és nyomás, lökés, esetleg beülve felvétel és lökés, nyomás. Itt a versenyző alanyi joga volt eldönteni, hogy neki melyik a legjobb megoldás.

A lábemelésnél az alsó ponton teljesen nyújtott testtel kellett elhelyezkedni, majd a felső pozícióban a két lábnak egyszerre kellett érintkeznie a rúddal, tehát nem volt megengedett a "felbiciklizés", amikor is más-más ütemben éri a láb a rudat.

A fej feletti tartásban kitörés igen gyilok volt a vége felé! Az alkar mindenkinél elszállt, de lássuk a szabályokat: a súlynak a fej felett kellett lennie, de nem volt kötelező teljesen nyújtott karral haladni. A leglényegesebb az volt, hogy a kilépést követően a hátsó térd érintse a talajt, valamint a felső pozícióban teljes térd- és csípő extenzió legyen látható.

A futás már csak egy kis hab volt a tortán.

Az eredményem 10:11 lett, amivel a 4. helyen végeztem ebben a WOD-ban és ezzel sikerült még egy helyet javítanom összetettben, azaz a végső elszámolásnál a 7. helyen jegyezték be a nevem!

Számvetés
Azt gondolom, hogy eszméletlen jó volt ez a 6 nap, amit kint töltöttünk, és rengeteg információt, tapasztalatot gyűjtöttem egy ilyen esemény lebonyolításáról, szervezéséről és egyáltalán hangulatáról. A lebonyolítás profi módon ment végig, szinte percre pontosan az előzetesen kiírt idők alapján.

A hangulat? Csodálatos! Mindenki szurkolt a másiknak, szünetekben gratuláció hegyek minden irányba, jókedv, röhögcsélés, rövid beszélgetések jellemezték a verseny napjait.

A külföldi versenyzők elképesztően profi csapattal, felszerelésekkel érkeztek. Kb. úgy tudom jellemezni, hogy a Barcelona focistái a Tápiószele csapatával kerülnek egy helyszínre, ahol a magyar falu játékosai csak néznek, hogy ezek mikkel dolgoznak. Sok embernek jelen volt az edzője, masszőre, de a sportfelszerelésben is nagyon kemény különbségek voltak hozzám képest. Nagyon sok versenyző és csapat teljes kompressziós ruházattal volt ellátva. A legmárkásabb és a CrossFit-ben elég népszerű futó és súlyemelő cipők tömkelege látszott, amik 30-60 ezer forint értékűek.

Ezzel szemben én ott álltam a szakadt futó- és ezeréves súlyemelő cipőmben, ill. igen használatos passzos nadrágomban. Ezzel nem panaszkodni akarok, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy akár Európa fejlett országaiban, akár az USA keretein belül mekkora támogatást kap a CrossFit sport és a versenyzők, míg itthon szinte könyörögni kellett pár forintért és tényleg örültem annak, hogy ki tudtam menni a verseny helyszínére.

Visszatérve a támogatásokra, ezúton is szeretném megköszönni az RKC Hungary, Custom WOD Kft., Józsa Zoltán és a Testakadémia segítségét. Mindenkinek hálás vagyok, hogy támogatásukkal lehetőséget adtak nekem a versenyzésre.

A versenyen nyújtott teljesítményemmel nagyon nem vagyok kibékülve annak ellenére, hogy minden nagyon jól ment (kivéve a WOD #1) és egész jó helyezést értem el. Én igazából éremért utaztam, ami sajnos most nem sikerült, de ennek köszönhetően eltökéltebb vagyok, mint valaha, mert láttam azt, hogy van keresnivalóm ezek között a "szörnyek" között, mert hiszitek vagy sem, élőben nagyon brutálisan néznek ki ezek a srácok, lányok és én valósággal kisegérnek éreztem magam melletük.

Mikko Salo-val

Azt gondolom, hogy a jövőben ki tudom javítani a hiányosságaimat és még erősebbé tudom tenni az erényeimet. Az új edzőtermem (Beast & Barbells Gym), az új lehetőségek, mind-mind a fejlődésem elősegítésére szolgálnak, amelyhez hozzá jön a tény, hogy a továbbiakban reményeim szerint Radnai Tamással közös munkába fogunk, azaz ő lesz a "MY COACH" az elkövetkezendő időszakban. Megbízom benne és láttam már "egy-két" jó példát, hogy milyen fantasztikus eredményt értek el az általa felkészített sportolók, tehát hiszem, hogy sikeres lesz az együttműködésünk.

Az idei évben hazai szinten a Hungarian Cross Challenge állomásain fogok még versenyezni, valamint a tervek alapján augusztus végén részt veszek a dániai Fit as F*ck Challenge-en, amely igen színvonalas és erős versenynek ígérkezik.

Remélem a jövőben nem csak én leszek egyedüli magyar versenyző, aki részt vesz egy ilyen nagyszabású megmérettetésen, azaz egyre több és több olyan atléta lesz, aki megüti a nemzetközi szintet és ezzel tovább növelhetjük kis hazánk hírnevét!

2012 vár mindenkit, tehát "3-2-1-GO!!!" T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

A cikk megosztása Facebook-on, Twitter-en és IWIW-en:

Kövess minket Facebook-on, Twitter-en és Flickr-en (exkluzív információk, akciók!):