Rajna Krisztián képgalériánk

Előszó
A "Magyar bedurrantás" webnapló rovatunkban egy bátor magyar amatőr testépítő, Rajna Krisztián vállalkozik arra, hogy megismerhessétek fejlődésének közeli részleteit. A webnaplója nem arról szól, hogy mi őt állítjuk közszemlére mint mindentudó, mindenki által követendő sportolót, hanem a tényleges tanulási folyamatát és testi fejlődését — azok minden esetleges hibájával — fedjük fel előttetek, hogy ezek azért valamiféle értékes tanulsággal szolgálhassanak.

A webnapló szerzőjének kijelentései, véleménye és elméletei nem feltétlenül tükrözik a Tesztoszteron.hu hivatalos álláspontját.

Nemzetközi Erőemelő Kupa - SAHY Szlovákia [WUAP]
Elérkezett a várva várt nagy nap. Aludni nem sokat tudtam, reggel fél 6-kor már kelnem kellett, hogy elérjem az indulást. A Gruber team tagok és kísérőik két autóval vágtak neki az amúgy nem is olyan hosszú útnak (Orosházához vagy Pápához képest). Az idő hamar eltelt annak ellenére, hogy 5-en ültünk az autóban elég szűkösen. Egy rövid kávézó pihenőt beiktattunk, aztán amint átléptük a határt, meg is érkeztünk elsők között a helyszínre.

Mérlegeléssel indítottunk. Nem kellet izgulnom, nyugodtan ettem előtte, mert nem akartam a 100-ba férni, így 103.6 kg-ot mutatott a mérleg. Ekkor mondtam be a kezdősúlyokat is, amiken Gruber Vili bá óvatosságra intett. Én megnyugtattam, hogy nem lesz gond, régen látott már, nem tudja most milyen erőben vagyok! :)

A kiírás szerint én csak délután kerültem sorra és nagyon álmos voltam, így egy adag hozott kaja után lefeküdtem a kocsiba szundítani egyet. Nem sikerült sajnos 1 óránál többet, de az is sokat segített. Elmentünk ebédelni az egyik csárdába, ahol rendkívül jó áron kaptunk hatalmas adag kaját, öten fizettünk 25 eurót, ami tartalmazta az üdítőket is. Nekem az idegesség nem csinált jó étvágyat, így a felét eltettem hazaútra verseny után.

Három óra körül indult a második turnus, lassan kezdtem melegíteni. Volt több állvány, de járkáltam köztük, mert mindig akadtak versenyzők, akik kis súlyon maradtak volna. Így sikerült ellapozni az egyiket, és 120 kiló után 180-ra tettem 150 helyett. Megijedtem mennyit gyengültem, hogy bandázs meg öv nélkül két ismétlés ennyire megterhelő, aztán rájöttem a turpisságra.

Guggolás
220 kg-on kezdtem az első fogást, az eddig is jól megszokott bandázstekeréssel, amit korábban már láthattatok edzéseimen. Próbáltam volna videót készíteni a fogásokról, de a gépem bemondta az unalmast sajnos.

Második fogásra 230-at kértem, az edzőtermi csúcsom akartam beállítani vele, nem kockáztattam. Nehéznek tűnt a gyakorlat, a szükségesnél is mélyebbre ültem be vele.

Vili bácsi azonban megnyugtatott, borzasztó könnyűnek látta kívülről, és ekkor már láttam a szemében azt csillogást, amit a versenyzés izgalma okozott. Bíztatott, és ismételgette, hogy nagyon erős vagyok, ne izguljak, menni fog a 240 is simán.

Így jött el az utolsó egyéni csúcskísérletem, a 240 kg.

Baromi nehéz volt belülről, de a kívülállók szerint ez még könnyebben ment, mint az előző, simán maradt még benne.

Én mindenesetre ezzel a teljesítménnyel is nagyon elégedett voltam, jól indult a verseny, három sikeres fogással.

Többieket is néztem mit alkotnak, de az extrém széles terpeszű guggolást, amit a Metal-os ruha enged, nem sok mindent mondott nekem, persze ebben a számban jó nagyot rám vertek 110 kg-ban.

Fekvenyomás
Fő erősségem, ruha nélkül is felvettem a kesztyűt a többiek teljesítményével.

A biztos 175 kg-on kezdtem, aminek kinyomása után hümmögést is hallottam a bírótól mögöttem. Második fogásra 185-öt kértem, amivel az új csúcsom akartam beállítani. Sikeres nyomás után már bizonytalan voltam mennyit kéne még engedni. Mindenképp jó gyakorlattal akartam zárni, hiszen ez volna a lényeg, hogy önmagamat legyőzzem versenyről versenyre. Így esett a választás a 190-re.

Baromi nehéznek tűnt, még is gond nélkül kinyomtam, rendesen lent megállítva, "press" vezényszóra. Elismerő tekintetek kereszttüzében lépkedtem vissza a melegítő helységbe, ahol egy szlovákiai magyar jött oda hozzám gratulálni, ez volt a nap fénypontja!

Felhúzás
Melegítő helységben megismerkedtem egyik honfitársunkkal, akit testépítő versenyekről is megismerhettek, szükség volt egy kis eszközcserére is, így lett az a kis babakék színű felhúzó cipőm.

230 kg-al indítottam. Ez a szám volt a legkockázatosabb a keddi balesetem miatt, ami a bal mutató ujjammal történt. Valamennyire bele kell kapaszkodni, hogy jó fogásom legyen és féltem, hogy a fityegő körmöm leszakítom gyakorlat közben, ami akár a sikeres végrehajtás rovására is mehet. Egyszerű szikszalaggal tekertem körbe, ami nem sokat számított, mert folyamatosan lecsúszott, de legalább nem a sebes bőrt húztam meg poroztam be.

240 kg-ra kértem a másodikat, bár csábított ebben is az újabb egyéni csúcs, de emlékezve a teremben végzett nehéz gyakorlatra, inkább maradtam ennél.

A legrosszabb az volt, hogy megvárattak a "le" vezényszóval, miközben csúszott le az ujjamról a fogás a szikszalagnál. Persze nem engedtem el, ha már felcibáltam!

A kedves, csinos női főbíró, aki versenyzett is még délelőtt, extra motivációt jelentett! :) Az eredménytáblát szemlélve úgy tűnt, hogy az előttem lévő versenyző 15 kg-mal vezet, amit biztosan nem tudok behozni, míg az utánam lévőt ezzel az eredménnyel biztosan lehagytam, ezért az utolsó fogásra már nem mentem ki. Nem kockáztatom inkább meg azt, hogy megint nagyon beálljon a derekam és ne tudjak edzeni vele normálisan pár hétig.

Így 8-ból 8 jó végrehajtást tudhatok magam mögött, ami a létező legjobb végeredmény. Nagyon jól rá szoktam érezni a kezdősúlyaimra és az emelésekre, nincs okom panaszkodni, ez az erősségeim közé tartozik.

670 kilós összetett eredménnyel büszkélkedhetem mától, amit ruha nélkül értem el, egy 2 méteres IPF térdbandázzsal, ez pedig a versenyen harmadik helyre volt elég a négy indulóból.

De várjunk csak! Engem szólítanak ki első helyezettként a díjkiosztón? Hogy lehet ez?

Kérem szépen a szlovák versenyzők csak a saját nemzeti kupájukon indultak, nem velünk versenyeztek. Mivel más versenyző nem volt a kategóriámban, mindenképp megnyertem, ha sikeres kezdőfogásaim vannak. Keserű szájízzel fogadtam el az értékelést, mert számomra jobban csillogott volna egy küzdős bronz, mint egy verseny nélküli arany. No sebaj, én nem tehetek róla, a legtöbbet sikerült kihozni magamból, elégedetten térhetek haza pihenni!

A következő állomás Gyöngyös, majd végül Mosonmagyaróvár lesz. T