Rajna Krisztián képgalériánk

Előszó
A "Magyar bedurrantás" webnapló rovatunkban egy bátor magyar amatőr testépítő, Rajna Krisztián vállalkozik arra, hogy megismerhessétek fejlődésének közeli részleteit. A webnaplója nem arról szól, hogy mi őt állítjuk közszemlére mint mindentudó, mindenki által követendő sportolót, hanem a tényleges tanulási folyamatát és testi fejlődését — azok minden esetleges hibájával — fedjük fel előttetek, hogy ezek azért valamiféle értékes tanulsággal szolgálhassanak.

A webnapló szerzőjének kijelentései, véleménye és elméletei nem feltétlenül tükrözik a Tesztoszteron.hu hivatalos álláspontját.

WPC Erőemelő Európa-bajnokság, Mosonmagyaróvár
Sok idő eltelt a verseny óta, mégis csak most állok neki az írásnak. Pedig nagy izgalommal gondoltam végig hogyan fog majd kinézni, frankón összevágva videó anyaggal. Hiába a megrendelés, a sok telefonálás, azóta sem kaptam meg az ígért dvd-t a vasárnap délelőtti programról. Ráadásul fényképeket sem találok sehol a versenyről, pedig már több, mint egy hónap eltelt azóta. Így nehezebb feleleveníteni a történteket, és kevésbé színes egy beszámoló nélkülük, de nem várhatok már tovább tudva, hogy még legalább 4 hetet kell számítani, mert teljesen kiesnek majd azok a részletek, amiktől lehet írni valami izgalmasat a szürke adatokon kívül.

Gyöngyöshöz hasonlóan korai indulás Pestről egyik Gruber Team tag autójával. Egy adag rizs-csirke adagot tettem be útravalónak, a többi kalóriát a helyi büfére bíztam. Egyébként minden ugyanúgy indult, mint máskor, zabpelyhes turmix 100% Whey Proteinnel és Multi Pro vitamincsomaggal. Bevettem még extra kalciumot is, hátha segít az izomgörcs megelőzésében, ami megkeserítette a Gyöngyösi versenyt. Időben, sikeresen megérkeztünk, felkerestük a mérlegelő helységet és 105 kg-al beírtak a 110-es felnőtt open kategóriába. Érdekes módon ez a testsúly egy hangyányival kevesebb, mint Gyöngyösön volt, és egyáltalán nem függött össze az erőszintemmel. Nagyon jó formában éreztem magam, a hasmenést leszámítva, amit a stressz okoz minden verseny előtt. 3x voltam nagy wc-n, közvetlen a bemelegítés kezdeténél utoljára. Szűcs Attila felszökött 100 fölé, így ellenfelemmé vált, mivel nem volt submaster kategória. Mellsérülése ellenére nem láttam reális esélyét annak, hogy megfogjam. Hatalmas emberek sorakoztak a kijelölt dohányzóhelyen — persze nem a büdös füstöt szívni, hanem a rekkenő hőséget szabad levegőn árnyékban könnyebben elviseli az ember. Nagy megkönnyebbülés volt az, hogy nem kell délutánig várni a versenyünkkel, minden úgy kezdődött, ahogy eredetileg ki volt írva, kényelmesen megkajáltam, és nem sokkal később kezdhettünk melegíteni.

Guggolás
Kaptam Attilától egy kis bemelegítő krémet, ami szerinte sokkal jobb még, mint a nikoflex. Szokásos gimnasztikai gyakorlatokat követően kerestem egy szimpatikus guggoló állványt. Volt egy kis bénázás a beállításokkal: szűken vagy szélesen legyen, mivel nem ehhez szoktam. 230-as kezdősúlyt kértem, nem sokára szólítottak is. Feltekertem a bandázst megszokott módon, nem variáltam és kimentem a pódiumra. Kiállás, majd egy kis bizonytalankodás! Mi történik? Elkezdtem dőlni hátrafelé, ezért lépnem kellett. A kisétálós állványnál ugye megszokja az ember, hogy egyből elindul hátrafelé, amire itt nem volt szükség. Jól összezavart és egy belül rossznak érzett, nem odafigyelős guggolást hajtottam végre. Igazából nem volt gond vele, mert a guggolás vezényszó előtt még lépkedhet az ember, amíg felveszi a kezdőpozíciót, de nagyon nem tetszettek az események. Ráadásul 2:1 arányban kaptam csak meg a fehér lámpákat. Nincs mese, össze kell szednem magam következőre: 240-et kérek, szorosabb tekerés, extra ammónia és hát veregetés. Mint egy lift, nincs totyorgás, le és fel: 3 fehér lámpa!

A mélységről érdeklődöm bíróknál, akik teljesen elégedettek a látottakkal, úgyhogy jöhet bátran a 250-es egyéni csúcs. Ehhez megkérem Freinmann Sándort egy professzionálisabb bandázstekeréshez. Szegény, hiába volt főszervező, volt ideje több tucat versenyzőnek is segítséget nyújtani megállás nélkül! Óriási köszönet neki! Egy kicsit szokatlannak tartotta a bandázsom hosszát, meg mintha el lenne nyúlva? Mindegy volt ekkor, most a súly a lényeg, amivel az előzőhöz hasonló magabiztossággal felálltam. Egyéni csúcs!

3/3 — 250 kg

Fekvenyomás

Szünet nélkül jöhetett a második gyakorlat. Sokkal jobban tetszett, mint a hosszúra nyúlt várakozások, pörgött a verseny. Viszont nem találom a THP csuklóbandázsom! Hova lett? Letettem az asztalra a melegítő helységben, hogy majd felveszem. Valaki eltette... hiába keresgéltem és kérdeztem körbe, senki nem tud semmit. Pont a legjobbkor... nagyon sajnáltam, de nem a verseny miatt, mert tudtam mástól kölcsön kérni, hanem mert nem is olyan régi, szerettem és most megfosztottak a saját példányomtól. Nem hiába ennyire kelendő. Mindenesetre táska átkutatásnál kiderült volna, mert összetéveszthetetlen fehér macskaszőrök ragadtak bele! :)

180-as kezdőfogást kértem, ami szinte már túl könnyű volt. Mégsem mertem nagyobbakat ugrani, betartottam az eltervezett 190-et másodiknak, hogy aztán a szépséges kerek 200-as álomhatárt átléphessem harmadiknak. Ilyen tökéletesen még egyszer nem feküdtem be a pad alá, mint ekkor. Lapocka, hát a helyén, fogásszélesség megvan, kéz tapad, marok szoros. Testem minden porcikája feszül, mint egy felhúzott íj és kész fölrobbantani a súlyt az elhangzó press vezényszóra. És bizony ez sikerült! Elfeledtem minden bánatom a csuklóbandázs miatt, ugráltam örömömben.

6/6 — 200 kg

Felhúzás
Rövid szünet felhúzás előtt, addig ettem egy banánt, kortyoltam vizet. Nem volt eddig semmilyen görcsölés, mint korábban, amit azért köszönhetek a délelőtti pörgős verseny lebonyolításnak is. Bemelegítést kezdtem 100 kilóról, majd lépkedtem, ahogy a többiek. 210-be húztam kettőt, amikor roppanást éreztem a derekamban. Teljes pánik: most mi lesz? Gruber Vili bá\' adott lidokainos kenőcsöt, és gyors masszírozást a derekamnak. Melegítő súlyba húzni már nem volt idő többet, menni kellett a 230-as kezdőmre.

Nincs választás, fel kell húzni, le kell győzni a félelmet! Nem volt annyira vészes ez, mint máskor. Lassan nekifeszülök, nem rántom meg — ami az ilyen derékfájást okozza — és kiállok a súllyal. Korábbi versenyekhez képest tovább megtartatják a súlyt, nem lehet egyből letenni, ami most azért volt zavaró, mert valahogy nem tudtam rendesen fogni a vasat, ki akart gurulni. 240-et kértem másodjára, ami szintén problémamentesen feljött, és továbbra is inkább a kezem szorítóereje volt nehézkes, nem a derékfájás. 250 kg az utolsó rekordkísérletem. Azt érzem, hogy végig ujjhegyről tartom a súlyt, egyből kiengedett. De nem tehettem rá a lábamra, mert szabálytalan, így kellett kiegyenesedve tartani azt az örökkévalóságnak tűnő 2 mp-et, amíg megkaptam a le vezényszót. Örömmámor, minden sikerült, elértem a kerek 700 kg-os összetettet!

9/9 — 250 kg

Total: 700 kg

Eredményhirdetés
Kategóriámban bronzérmet szereztem. Ez hatalmas szó és nagyon büszke vagyok rá, pedig tudom, hogy ezt csak a túl sok kategóriának köszönhetem (vagy túl kevés versenyzőnek). Négyen regisztráltak, ebből hárman versenyeztünk. Szűcs Attila vert meg testsúllyal, ami számomra csak a verseny végén derült ki. Hiába kezdett erős guggolással, sérült mellizommal nem tudott nagyot nyomni, majd felhúzásban két gyakorlat is kicsúszott a kezéből. Úgyhogy tényleg volt valami azzal a rúddal csúszás szempontból. Ha én 252.5-et kérek felhúzásra, ami reálisan teljesíthető is lett volna, megelőzöm. Sajnos nem figyeltem erre oda. Mindenestre erősebb nálam, ez nyilvánvaló, úgyhogy nem sajnálom az ezüstérmét, megérdemelte!

Azt sem hallgatom el, hogy az eredményeimet csak erőemelő öv, térd és csuklóbandázsok segítették. Nagy eltérések vannak egy erős ruhában mért teljesítménynél, így nem is nagyon tudom magam másokhoz hasonlítani. Persze nagyon be is kell gyakorolni használatukat, sokan szívtak ezzel, például nem tudtak rendesen leguggolni 300 kilókkal, annyit tartott a kályhacső szerű guggoló ruha. Sokan kiestek a versenyről, ahogy figyeltem az eseményeket, főleg magyarok. Gyöngyössel ellentétben sokkal szigorúbb bíráskodás volt, rosszul felmért kezdősúlyok, szabálytalan végrehajtások és egy mellizom húzódásról is tudok Kathi Béla esetében, amiről már beszámolt részletesebben, hogy inkább nem kockáztatott.

Mindenesetre az elég komoly szigor, hogy kiszúrják, ha az öved pár centivel vastagabb a szabványnál, vagy hogy a térdfásli hosszából le kellett vágni, pedig amúgy az sokkal gyengébb. Azon jót nevettem, amikor az egyik külföldi a verseny végén odajött megnézni, mégis milyen anyagból van a kékszínű kantáros ruhám! :D

A Sport TV-ben leadtak egy összefoglalót a versenyről, ahol röviden, de minden magyar szerepelhetett egy kicsit. Felvenni nem tudtam sajnos, pedig akkor legalább annyi videó anyagom lenne magamról, hogy két fogást megmutassak. Úgyhogy erről van szó, sajnos továbbra is csak várakozom és reménykedem. Verseny után nyalogatom a sebeimet, pihenek, nyaralok, és tervezgetem a következő lépést. Egyelőre úgy néz ki diétázom, nincs étvágyam, úgyhogy könnyedén megy, ezt a lendületet ki akarom használni őszig, akár 85 kg-os testsúlyra is lemenni. Versenyek lehet lesznek majd közben, persze mindenféle rekordkísérlet nélkül, majd meglátom hogyan alakul az erőszintem. Most inkább egy kicsit bodysabbra veszem a dolgokat és formára hajtok, az kevésbé megterhelő, nem akarok ideje korán tönkremenni. T