Az eMagazin 82-ben publikált "Az életemet adnám..." cikkre érkezett reakciókból:

Sziasztok!

Fantasztikus a cikk. Sajnos, én is találkoztam hasonlóan járt emberekkel :-( Jó lenne, ha egyes magyarországi szteroidpápák is elgondolkoznának a dolgon, hogy a kétszínűségükkel a biztos halálba küldik az őket majmoló tizenéveseket, illetve az általuk "edzett" elitnek nevezett versenyzőket. Szörnyű dolog látni nap mint nap az edzőteremben olyan fiatalokat, akik büszkén vallják, hogy kokszkirályokként élnek, majd a kúra után pár héttel sokkal szarabbul néznek ki, mint előtte. Igen, és ekkor jön az újabb "csak még egy kúra" és az ördögi kör sosem zárul le. Tudom, hogy miről beszélek, én is belekerültem egykoron - 8-10 évvel ezelőtt - e darálóba és nagyon nehéz volt kijönni belőle. Szerencsére, egészségügyileg semmi káros hatása nem volt a 4 éves kokszolásnak, de pszichésen nagyon megviselt a dolog. Tulajdonképpen megőrjítettem a környezetem, a családom, mindenki rettegett tőlem, agresszív voltam és azt hittem, hogy csak azért mert közel 120 kilósra nőttem, valami különös lénnyé váltam. Rájöttem, hogy mennyire silány fickó lettem, abbahagytam a sztereoidokat és teljesen átalakult az életem. Továbbá egy volt versenyző elbeszélései alapján rádöbbentem, hogy micsoda "szörnyű dolgok" kellenek ahhoz, hogy valaki bajnokká váljon. Az edzést azóta is folytatom és még nagyobb intenzitással edzek, mint amikor először súlyzót fogtam a kezembe. Sikerült közel ugyanazt a formát elérnem, mint korábban, csak most naturál módon és ez most büszkeséggel tölt el. Ezúton szeretnék szólni Radnai Tamáshoz és Illés Norbihoz, hogy soha ne veszítsék el a naturál testépítsébe vetett hitüket és kívánok erőt és kitartást a további munkához.

Üdvözlettel: G. Sándor

Hello!

Szerintem ezt a cikket mindenképpen "kötelező" címmel kéne illetni, mert nagyon is valós problémát fogalmaz meg! Én sem nevezem magam testépítőnek (pedig heti 5-ször ugyanúgy mint a legnagyobbak megszakadok a kondiban) mert ez manapság már együtt jár egy teljesíthetetlen ideállal, melyet csak doppingolással lehet elérni. De akkor ha már nem a tehetség, kitartás és szakmai felkészültség dönti el a verseny végeredményét, hanem valamiféle titkos, illegális vegyi fegyverkezés akkor már nem beszélhetünk többé fair küzdelemről.

A cél hogy magunknak bizonyitsunk, nem létezhet egy olyan közegben melyben elvárás egy kinézet melyet csak doppingolással éerhetünk el. Ezt nem azért tesszük mert nem vagyunk elégedettek önmagunkkal hanem azért mert ez az elvárás. Amíg az eszmények és példaképek nem változnak, a meggyőzőnek szánt cikkek és beszédek csak üres prédikációk azoknak akik csak eltévedt demagógiáikat szajkózzák! Köszönöm hogy a cikk megerősített a elveimben!

T. Sándor T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

Kapcsolódó cikkek
Biztos, hogy kész vagy a kokszolásra?
Mr. Naturál a sötét oldal karmában
Szteroid viselkedés