Ez a cikk 1998-ban készült eredetileg, Ron Harris-ről.

Ron Harris képgalériánk

A Mr. Naturál egy ismert testépítő szakíró írói álneve. Ő igen kemény anti-szteroid állásfoglalásáról volt híres és sokszor kikelt már e szerek ellen. Azonban végül ő sem tudott ellenállni a "sötét oldal" csábításának és maga is a szteroid használat mellett kötött ki. A nevét nem akarja felfedni, hogy ne érintse ez a cikk negatívan a szakmai karrierjét. Mindenesetre ez a vallomás kicsit könnyített a lelkén.

"Soha, de soha nem fogok szteroidokat használni, punktum!" - büszke voltam a naturál mivoltomra. Az eltökélt célom az volt, hogy a testemet a legnagyobbá és legtökéletesebbé tegyem, amennyire csak lehetséges, doppingszerek nélkül. De a sötét oldal hívó szava nagyon erős és egyszer csak még a legellenállóbbakat is beszippanthatja. Ez történt velem is.

Nem, én nem Skip La Cour vagy Mike O' Hearn vagyok, egyike az A-listás naturál bodybuildereknek. Sokkal inkább mint szakírót tartanak számon és nem a megnyert címeim alapján. 1992-ben sikerült először egy cikkemet publikáltatnom és eleinte leginkább a naturál sportolók edzéséről, táplálkozásáról cikkeztem. Emellett sok szteroid ellenes mű került ki a kezeim alól.

A naturálságom ellenére a fizikumom elég jó lett ahhoz, hogy megjelenjenek a fényképem és modellkedhessek a testépítő iparban. A képeim bekerültek az Ironman, Muscle Media, Muscular Development és Muscle Mag folyóiratokba.

1991-ben Kaliforniába költöztem a keleti partról és azonnal belemerültem a Los Angeles-i testépítő szubkultúrába. 21 éves voltam, még végeztem az utolsó évemet a főiskolán és 15 éves korom óta edzettem már. Addig a pontig három ANBC örökös naturál versenyen vettem részt, de csak egyszer értem el helyezést.

Egy bodybuilder akarnok voltam, egyre növekvő bodys nadrág és izomtrikó gyűjteménnyel. Persze azonnal a Venice Beach-en lévő Mekkába, a Gold's Gym-be mentem edzeni, ahol edzőpartnerem egy másik keleti srác volt, aki már négy éve LA-be jött. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek a játékboltban. Mindjárt hardcore testépítőnek éreztem magam, hiszen olyanokat láthattam mellettem edzeni, mint Gary Strydom, Flex Wheeler, Jim és Mike Quinn vagy sok más hatalmas, jól ismert "szörny". Több, mint 100 kilométert kellett autóznom egy nap amiatt, hogy a Gold's-ban edzhessek, de fel sem merült bennem, hogy ez probléma lenne. Nemsokára másra sem tudtam gondolni és másról sem tudtam beszélni, mint a következő étkezésem, az edzésem, a legújabb kiegészítők, a méreteim és súlyom, vagy ki az esélyes a Mr. Olympián. Ami miatt még egysíkúbb volt az életem, az volt, hogy a fitness iparban dolgoztam és így az ébren töltött minden percemet ez a gondolatkör határolta be.

De bármennyire megszállott is voltam, a szteroidok nem csábítottak. Elsősorban a tűtől féltem, valamint a szörnyűséges (akár halálos) mellékhatásoktól, amelyek a doppingszerek használatát kísérhetik. A megelőző pár évben vesztettem el az apámat, a nagybátyámat és még számos más családtagomat, akik rákban haltak meg. Jó okom volt feltételezni, hogy nagyobb genetikai hajlamom van a rák kialakulására, mint az átlagnak. Persze csodáltam a fantasztikusan fejlett kokszos testek látványát, a profikat, de úgy éreztem, hogy magamban már sikerült megemészteni, hogy soha nem lesz 50 centis karom, hatalmasan feszes és kerek izmaim és 115 kilós izomtömegem. Tudtam, hogy engem nem fognak tátott szájjal bámulni az emberek, bárhová is megyek.

Bár mindig a testépítő berkek tagja voltam, de mégsem tudtam egyike lenni a srácoknak, mert a "kémikus" testépítők szinte mindig a doppingszerek beszerzéséről, használatáról, és értékeléséről beszélgettek. A naturál testépítők szinte másodrangú állampolgárai a bodys társadalomnak. Megtűrtek, de nem teljesen befogadottak az elit körökbe.

Mint már említettem, engem arról ismertek, hogy vehemensen elleneztem a doppingot, így már csak ezért sem tehettem meg, hogy elcsábulok. Egyik cikkemben még azt is találtam írni, hogy előbb szúrnám a tűt a szemembe, mintsem hogy szteroidot adjak be vele magamnak. Rettegtem attól, hogy álszentnek fognak tartani, ha a kinyilatkoztatásaimmal ellentétben cselekszem. Közben egyre javultam és csökkent a rés közöttem (a 2-3. helyeimmel) és azok között, akik megvertek eddig. Azzal tisztában voltam, hogy a genetikai örökségem nem elég jó ahhoz, hogy olyan országos versenyeket nyerjek, mint a Musclemania vagy a Team Universe, de tudtam, hogy van esélyem területi és (USA) állami címekre. A fejlődésem töretlen volt. 1992 közepére a szezonon kívüli súlyom 105 kiló volt a 172 centim mellet, persze elég zsírosan. Úgy éreztem, hogy a potenciálom határát nem értem el, a legjobb éveim még előttem vannak. 1995-öt tűztem ki a nagy évemnek, akkor akartam egy naturál versenyt megnyerni.

Abban az évben két második helyet szereztem, mint félnehézsúlyú, és valami ócska versenyen győztem a nehézsúlyban, úgy, hogy csak két másik ember volt a kategóriámban. Az utolsó versenyem volt az, mely meggyőzött, hogy akár szteroidozhatok is. Ez egy NPC naturál verseny volt és életem legjobb formájában voltam. Igaz, hogy csak 82 kilóval mérlegeltem, de már hat hónapja diétáztam és keresztszálkás volt a farizmom. A félnehézsúlyt elvesztettem egy olyan srác ellenében, aki 167 cm és 84 kiló volt. Az ő öccse párszor igen közel jutott ahhoz, hogy megnyerje az IFBB profi kártyáját, és ő pedig egészen a '93-as USA Bajnokságig doppingolt, ami után kitisztult. Jobb volt a kondícióm, de levert formában és vastagságban, meg is nyerte az összetettet is.

1996 nyarán - egy hónappal a 27. születésnapom előtt - eldöntöttem, hogy kipróbálok egy kúrát. Tudtam, hogy a feleségem nem lenne túl boldog tőle, ezért nem mondtam el neki. Bár ismertem a helyi dealereket, de nem akartam, hogy mindenki arról pletykáljon, hogy Mr. Naturál köpönyegforgató lett, ezért egy ismert profi német kapcsolatát használtam a garantált minőségű anyagok beszerzésre. A kisszobájában történt meg a tranzakció és ahogy kisétáltam egy furcsa feldobottság érzés vett erőt rajtam - gondoltam hamarosan hatalmasra növök, áttöröm a testem természetes korlátait. A testem új képe határozottan jelent meg előttem és adrenalinnal pumpálta tele a véremet. Persze szomorúság és szégyen is volt bennem, de ezeket az emóciókat eltemettem az izgalom alatt. Másnap hamar eljöttem a munkából, hogy egy barátom beadja az első két injekciómat: egy ampulla Testoviron-t és egy Deca-Durabolint. Az injekciók fájtak, de igazán az volt fájdalmas, hogy átléptem egy határt és nem volt visszatérés. Soha többet nem mondhattam el büszkén, hogy egy életen át naturál vagyok, pedig ez olyan büszkeséggel töltött el addig, hogy még pólóim is voltak ezzel a felirattal.

Csak egy pár nap múlva mertem bevallani a feleségemnek, hogy mibe kezdtem és ő felrobbant. Ötéves házasságunk során először rohant el úgy, hogy éjfélig haza sem jött, miközben leitta magát a sötét kocsiban azon dühöngve, hogy a barom férje mire vetemedett. Csak szakaszosan tudtam lenyugtatni, elmagyarázva, hogy ez egyszeri alkalom, az injekció kevésbé károsító, mint a tabletták és nem költöttem sokat az anyagra. Nemsokára arra is rá tudtam venni, hogy beadja nekem az injekciókat. Ha magamnak is meg tudtam volna csinálni, akkor soha nem mondom el neki, de nem egyszerű egy 22-es tűt magadba vágni. Sok melléfogásunk és problémánk volt az injekciózások alatt: kispriccelt olaj, idegek vagy erek eltalálása, ami irtóra fájt és vérzett. Volt, hogy az egész fecskendő felrobbant.

Egy hónap után az eredményeim elég kiábrándítóak voltak. Hogy pontosak legyünk, nem voltak eredmények! Egyetlen kiló sem jött fel, még egy új pattanás sem jelent meg a testemen. Két hét után már gyanús volt, hogy az anyag hamis, de ekkora bizonyossá vált. Költői igazságszolgáltatás, hogy a német terjesztőt két hét múlva letartóztatták, persze akkor igazi Winstrol volt nála. Valószínűleg kamu szart adott az amatőröknek és a jó cuccokat meghagyta az igazi profiknak.

Az asszony filozofálni kezdett a helyzet kapcsán: "Talán ez Isteni figyelmeztetés, hogy el kellene felejtened az egész dolgot!" - mondta. Hiszek Istenben, de nem gondoltam, hogy így akarnak a szteroidoktól eltéríteni. Ekkor ideje volt a dolgokat a saját kezembe venni: irány Mexikó! 1996 késő novemberén mentem először Tijuanába cuccot venni. A feleségemmel, a lányommal és az anyósommal mentem erre az utazásra, melyet még két másik alkalom követett. Az első 5-6 gyógyszertárban furcsán néztek és megtagadták, amit kértem, de a következőben egy laminált szteroid "menü" is volt a pulton. Ez alkalommal vettem 10 Sustanon 250-est és egy 50 milliliteres Norandrent, a Deca állatorvosi változatát. A Sustanont a zoknimban, a Norandrent a hűtőtáskámban csempésztem vissza. Az anyós elolvasta a címkét és elképedt: "Ezt a gyógyszert egy átkozott lónak szánták!" A határátlépésnél volt egy ijesztő pillanat (kb. 30 embert magam és a család közé engedtem). A vámos belenyúlt a hűtőtáskába... kivett egy narancsot és eldobta! Nemsokára viszont átintettek a határon. Azért majdnem szívinfarktust kaptam. Most már minden kétséget kizáróan igazi doppingszerek birtokában voltam a csempészkaland árán!

Kezdődhetett az igazi kísérlet, már a visszaérkezés estéjén megkaptam az első injekciót. Végre elkezdtek látszani a fejlődés jelei. Hat hét alatt a súlyom puha 96 kilóról keményebb 100-ra növekedett. Nem hangzik túl drámaian, de sokkal szárazabb és erezettebb lettem. A nagyobb különbség az edzésben volt érezhető. Olyan bedurranások jelentkeztek, hogy azt hittem, hogy a bőröm felrobban, és a méretem megkétszereződni látszott a 90 perc erejéig, amíg tápláltam a vért az izmokba. Végre megízlelhettem, hogy milyen érzés "szörnynek" lenni. Persze éreztem, hogy a teremben mindenki gyanakszik - az anyagosokra oly jellemző pattanások a hátamon és a vállamon hétről-hétre rosszabbá váltak.

Hogy további nyilvánvaló bizonyítékként szolgáljon, az erőm a plafonig növekedett. Mindig is erős voltam a méretemhez képest, de most ez történt:

Úgy tűnt, hogy inkább erős embernek születtem, mint nagynak, mert minden kúra inkább erőt hozott és kevésbé tömeget. A legnagyobb súlyom 101.5 kg volt. A második igazi kúrám heti 2 Sustanon volt és 300 mg Laurabolin50, egy másik Deca megfelelő, tíz héten át.

Úgy határoztam, hogy a harmadik kúrám után benevezek egy versenyre. Az szerintem a lehető legmélyebbre süllyedés kategóriáját képezik, ha valaki kokszosan naturál versenyen indul, ezért kiválasztottam a legkönnyebbnek tűnő nem tesztelt show-t. A Muscle Beach versenyre esett a választásom, melyet Venice Beach-en tartottak a szabadtéri edzőterem mellett. Itt leginkább formában nem lévők, illetve a legjobb esetben is közepes genetikával megáldottak indulnak, persze néha beesik egy könnyű győzelemre valaki szuper is, mint '93-ban Roland Kickinger. Soha nem lehet tudni.

Nem akartam egy igazi versenyfelkészülési stack-re költeni, ami magában foglalt volna Winstrol-t, Parabolan-t, Test Suspension-t, pajzsmirigy gyógyszereket és vízhajtókat. E helyett 500 mg tesztoszteront használtam hetente: két Sustanont és a Laurabolin 50-et. A zsírégetéshez 5 Clenbuterolt csemcsiztem naponta, két nap szedés - egy nap pihenő rendszerben. Mivel olajos tesztoszteront nyomtam, ezért vizes voltam. De azért diétáztam, jól néztem ki és jó esélyt éreztem a győzelemre. Egy hét volt már csak vissza és 95 kilót nyomtam. De elszúrtam. Elmentem egy profi legénybúcsújára. Stripperek öltáncokat nyomattak, meg egy durva leszbi show-t, de nekem a pizza tett be, amit az El Pollo Loco-ból hozattak. Mivel már hat hetet fektettem a diétába (persze szemben a 3-6 hónappal, ami naturálként szükséges volt) erősnek kellett volna lennem és hagynom a fenébe. Sajnos két füves cigit is elszívtam a cimborákkal, ezért az ellenállási kísérlet teljesen felesleges volt. Asszem egy teljes pizza volt a számlámra írható.

Ami még elgyengített, a hír volt, hogy ősellenségem is indul a versenyen. Már számtalanszor szorított a második, harmadik helyre 1994-1995 között és most hallottam, hogy ő is be van anyagozva, de igen minőségi kúrákkal, köszönhetően a hatjegyű bevételének. Annyira, hogy egy héttel később az amatőr kokszosok csúcsversenyén, az NPC USA Bajnokságon is indult.

Eljött a verseny napja. A riválisommal teljesen azonos súllyal mérlegeltünk, 93 kilóval, de ő 5 centivel magasabb volt. Az ő tömege viszont sokkal feszesebb volt, ami lényeges különbségnek bizonyult. A kategóriánkban tizenegyen voltak, de végül szokás szerint ketten maradtunk állva. Egyikünknek sem volt jó alakja, csak sok izom. Meg sem lepődtem, hogy ő nyert. Én őrültem annak is, hogy közönség előtt állhattam és riogathattam őket. Néhány nappal később egy néző az edzőteremben mutatott képeket, amelyeket a versenyen készített. Magamnak a tükörben látottak alapján hazudhattam, de a képek tisztán mutatták, amit a közönség is láthatott: a testem egy nagy túró volt!

Először is az arcom olyan felfújódott volt, hogy amikor a legizmosabb póz során a fogaimat összeszorítottam, akkor tisztán látszott, hogy tokám van. A derekam is hatalmas volt. A komoly seggem, farizmom - mely a naturál diéta és lépcsőzés során lejjebb szokott menni - szinte kibuggyant a póznadrágból. A 46 centis karjaim éppolyan gyengének tűntek a testemhez képest, mint 43-as korukban. Bármennyire is szerettem volna hinni, hogy az akné a hátamon alig látszik ekkora távolságból, szerintem egész nap lehetett volna "kösd össze a pontokat" játékot játszani rajtuk. Fájdalom bevallani, de hiába volt rajtam 9 kilóval több izom, nem néztem ki jobban, mint naturál koromban. Az Ironman magazin is így gondolhatta, mert az ekkor készült sorozatokból mindössze 3 kép került be, míg a naturál felvételekből 30 is.

Eddig a ciklusok között csak hat hét szünetet tartottam, de most már két hónapja tiszta voltam és az is akartam maradni. De az, hogy napról napra fokozatosan kisebb, zsírosabb és gyengébb lettem egy pszichológiai tortúrának bizonyult. Nem bírtam 8 hét után és vettem az edzőtermi dealertől egy pár Steris Tesztoszteron Cypionátot. Ezen utolsó kúrám során heti 750 milligrammot nyomtam be hat héten át. Ez elég sok teszto egy átlagembernek és a pattanásaim soha nem látott szörnyűséges állapotot értek el. Mintha minden pillanatban újak nőttek volna, amikor nem figyeltem. Edzés közben észrevettem őket, kimentem az öltözőbe kinyomni és amikor visszatértem, akkor a véres, piros luk még feltűnőbb volt, mint a pattanás gennyes fehér feje. Végül adoptáltam a profik hatásos ellenszerét - egy kurva nagy pulóvert.

Nem sokkal korábban halt meg Jeep Swanson, a 181 kilós erősember, aki a Batman és Robin moziban Uma Thurman maszkos gorilláját játszotta. Olvastam a verset, amit a 11 éves lánya írt és vérzett a szívem. Gyakorlatilag elsírtam magam és nem tudtam hangosan felolvasni a feleségemnek anélkül, hogy el ne szorult volna a torkom. Ha csak egy tipikus 28 éves kőbunkó bodys lettem volna, akkor semmit sem jelentettek volna nekem ezek a sorok. Mivel magam is elvesztettem az apámat, így ismertem a tehetetlen fájdalom állapotát, és most én is egy hároméves kislány apukája voltam, és nem akartam, hogy ő is megtudja, hogy milyen az. Ha elüt egy kocsi, az egy dolog, de ha saját magam siettetem a halálomat és extra rizikót vállalok, az egy teljesen más eset. És ha ez a rizikó pusztán egy külalaki, kozmetikai előny érdekében van, akkor igazán felelőtlen apa lettem volna. A hat hét befejeztével a doppingolással is végleg felhagytam.

Korábban azt gondoltam, hogy mindenki valamilyen mértékben megtart egy részt a doppinggal elért extra izomtömegéből. A legtöbb naturál bodys ezen az alapon erősen tiltakozik az ellen, hogy korábbi kokszosok naturál versenyen induljanak, mert komoly előnnyel rendelkeznek így. Ezt én sem gondoltam másképp egészen a saját tapasztalatomig, mely mást bizonyított. Kevesebb, mint hat hét elteltével már csak a makacs, de azért halványodó pattanásokról volt megmondható, hogy valaha is szteroidoztam. A teltség, sűrűség, erezettség teljesen eltűnt. Teljesen olyan volt, mintha egy túlságosan felfújt lufiból a levegő egyharmadát kiengedték volna. Elkeseredve és szégyellve, hogy visszatértem a közönséges halandók soraiba, állandóan eltakartam a testemet a ruházatommal. Azon néhány alkalommal, amikor megkíséreltem izomtrikóra levetkőzni, a látvány annyira elborzasztott, hogy még akkor is gyorsan visszaöltöztem, ha a pulóverem már ammóniaszagú izzadságtól bűzlött.

Néhány hónap kellett ahhoz, hogy felhagyjak a mesterségesen felduzzasztott tömegem elmúlása feletti gyászommal. Ironikus módon a legtovább kitartó mellékhatások egy-két hónappal később jelentkeztek. Nem gyno vagy hajhullás, hanem sérülések formájában. Lehet, hogy már korábban sérültem meg és a szteroidok eddig elfedték a fájdalmat, vagy az erőm lassabban párolgott el, mint a tömegem és a kötőszövetek ezt nem bírták. Mindenesetre a bal könyököm olyan fájdalmassá vált, hogy bármilyen tricepsznyújtás lehetetlen volt és a nyomó mellgyakorlatok is csak erős elasztikus bandázsok segítségével voltak lehetségesek. A lábbicepszeimben apróbb szakadások jelentkeztek, az egyikben egy hónappal a másik után. A térdem lüktetett. Bolond módon két hónap kihagyás után újra elkezdtem guggolni és mindjárt hét tárcsával akartam kezdeni (300 kg). Persze a derekam azonnal megsérült és azóta sem tudok igazán nehezet guggolni.

Mindezek ellenére összességében nem bánom a kísérletet. Tudnom kellett, hogy mit hagyok ki. Meg kellett bizonyosodnom, hogy nem csak egy kevés kemikália választ el attól, hogy valami igen komoly testépítő legyek. Éreznem kellett egy kis ideig, hogy milyen szuperhumánnak lenni, hogy senki ne tudjon úgy rád nézni, hogy ne tudja azonnal, hogy testépítő vagy. Most, hogy abbahagytam, hiányzik egy kicsit. Annyira nem, hogy visszatérjek a kokszoláshoz, de kicsit olyan ez, mint a házas férfi, aki egy korábbi csajáról fantáziál, aki irtó izgi volt néha, de azért sokszor elviselhetetlen. Rájöttem, ha elég alacsony a testzsírom és barna a bőröm, akkor elég jól nézek ki ahhoz, hogy nem akarjak újra doppingolni.

Mostanság 90 kiló körül tartom a súlyom és 7% a testzsírom. Még mindig a színpadra való visszatérésről álmodom. A nyolc év alatt letudott 12 verseny után nem lenne realisztikus azt mondanom, hogy visszavonultam. Ha újra indulok, akkor az csakis naturál verseny lehet. Nincs az az Isten, hogy még egyszer egy csomó pénzt költsek és kockáztassam az egészségemet csak azért, hogy olyan eszetlen fiatalokkal kerülje össze, akiknek semmi sem drága és mindent beszednek, amire csak rá tudják tenni a kezüket. Nekem feleségem és gyermekeim vannak és ők mindig előrébbvalók lesznek.

A látogatásom a sötét oldalon egy tanulási folyamat része volt. Mivel megtapasztaltam az érem mindkét oldalát, ezért olyan rálátásom van a témára, ami egy naturálnak nem adatik meg. Soha többet nem kell azt képzelnem, hogy csupán egy kúrányira vagyok a Mr. Olympia szinttől. Soha nem fogom már azt képzelni, hogy a szteroidokkal megszerzett tömeg örökké kitart. És azt sem fogom hinni, hogy a doppingot használók rossz és lusta emberek, akik nulla erőfeszítéssel érnek el sikereket és építenek hatalmas fizikumot. A doppingszerek eszközök, amelyeket egyesek használnak, mások nem. Nincs kifogásom az ellen, ha valaki él velük. A választás megadatik mindenkinek, de nem a morális karakter fokmérője.

A doppingok nem varázslatos szerek és egyeseknek nem válnak be annyira, mint másoknak. Nem bánom, hogy próbát tettem velük, de még egyszer nem akarom megtenni. A sötét oldal olyan hely számomra, amit meglátogattam, jó volt ott is lenni, de nem élnék ott.

Kapcsolódó cikkek
Daily Pump - A napi bedurrantás (webnapló)
Ron Harris életrajza