A kreatin csökkenti az izomgörcsök és sérülések előfordulását

A kreatin esetleges ártalmairól sokat cikkeztek és sok hipotézis született, melyeket aztán egymás után cáfoltak meg a vizsgálatok. Ilyen nem igazolt, de gyakran emlegetett mellékhatása a kreatin kúráknak a nagyon meleg vagy magas páratartalmú környezetben a sportolókon előidézett növekvő sérülés, izomgörcs, rándulás és dehidratáció veszélye. E kérdés tisztázása érdekében végeztek megfigyeléseket a görcsök és sérülések gyakoriságáról az USA Nemzeti Főiskolai Atlétikai Szövetség IA osztályában egy amerikai foci idényen keresztül az edzéseken és versenyeken.

Nyitott címkés (open-label) módszert alkalmaztak, ami a kétszeresen vak vizsgálati technika ellentéte: a "nyílt lapokkal játszó" kísérletben a megfigyelők és a megfigyelt alanyok is tisztában vannak a vizsgálati körülményekkel és a csoportok által fogyasztott hatóanyagokkal. Az 1999-ben IA osztályban a főiskolai futball idényben ugyanarról az egyetemről résztvevő 72 atléta közül 38 (53%) kapott kreatint, a többiek kreatin hatóanyag nélküli sport italt kaptak placebóként.

A kreatin csoportban 0.3 g/testtömegkilogramm/nap kreatinnal töltöttek 5 napig, amit egy 0.03 g/testtömegkilogramm/nap-os átlagos használat követett súlyzós edzések, gyakorlások és meccsek után. A kiegészítő fogyasztást folyamatosan megfigyelték és rögzítették a tanulmány készítői. Az alanyok 15-37 Celsius fok hőmérsékletű (középérték=27.26 fok, +/- 10.93 Celsius fok), 46%-tól 91%-ig terjedő relatív páratartalmú (középérték=54.17%, +/- 9.71%) környezeti tényezők közepette végezték a testmozgást.

Az edzésben segédkező személyzet által ellátásra kerülő sérüléseket rögzítették és kategorizálták izomgörcsként, hő betegségként vagy dehidratációként (hő betegségek: hő stroke/hő szélütés, hő syncope/hő ájulás, napszúrás, stb.), túlzott izomfeszülésként (merevségként), rándulásként, nem kontakt ízületi sérülésként (a sérülés nem külső behatás következtében jött létre, például a túl gyorsan mozgó személy irányt változtat, de nem megfelelő a mozgás koordinációja, és kicsavarodik a lába) vagy kontakt sérülésként (például összeütközésből adódó sérülések), illetve megbetegedésként. A problémák miatt kihagyott edzések számát is feljegyezték. Az adatokat 2x2 chi négyzet módszerrel analizálták a kreatin használók és nem használók adatainak elemzésére (a chi /khi/ square statisztikai technika vizsgálati eredmények kiértékeléséhez).

Eredmény: A kreatin használók között jelentősen alacsonyabb volt a görcsölés (chi(2)(1)=5.35 P=0.021), a hőbetegség vagy dehidratáció (chi(2)(1)=4.09), P=0.043), az izom merevség (chi(2)(1)=5.39, P=0.020), az izom rándulások (chi(2)(1)=5.36, P=0.021) előfordulása, és az összsérülésszám (chi(2) (1)=17.80, P<0.001) is kisebb volt, mint a nem használóknál.

Nem volt szignifikáns különbség a csoportok között a nem kontakt ízületi sérülések (chi(2)(1)=3.48, P=0.062), a kontakt sérülések (chi(2)(1)=0.00, P=0.100), a betegségek (chi(2)(1)=6.82, P=0.409) és a sérülések miatt kihagyott edzések (chi(2)(1) =1.43, P=0.233), valamint a sérülések miatt az idényre elveszett játékosok számának tekintetében (chi(2)(1)=4.75, P=0.491).

Következtetés: Kreatint szedő amerikai focisok között jelentősen alacsonyabb, vagy a kreatint nem szedő alanyokéhoz hasonló volt a sérülések és görcsök előfordulási aránya. A kreatin tehát NEM növeli az izomsérülések gyakoriságát, sőt kifejezetten csökkenti azt! A kényszerű edzéskihagyás visszavethet minket, ám a kreatin használatával ennek kisebb az esélye. A kreatin kiegészítés alapvető jelentőségű a fejlődni vágyó testépítőknek és más sportolóknak is.

Publikálva: J Athl Train, September 1, 2003; 38(3): 216-219.

Kutatók: Michael Greenwood, Richard B. Kreider, Lori Greenwood, Allyn Byars

A norandrosztendion és norandrosztendiol prohormonok nem mutatnak teljesítménynövelő hatást edzett embereken

A táplálékkiegészítés egyik igen ellentmondásos területe a prohormonok alkalmazása. Ez leginkább a súlyzós edzést végző emberek (testépítők, súlyemelők) körében elterjedt féllegális módszer, amitől az erő és testösszetétel kedvező változását várják. A nor-prohormonokat a hagyományos és kétséges hasznú DHEA és androsztendion/androsztendiol használatnál is hatásosabbnak tüntetik fel a reklámok. Ezt igazolandó vagy cáfolandó végeztek el egy vizsgálatot 2002-ben a norszteroidok anabolikusságáról.

Súlyzós edzést végző 10 edzett emberrel placebo-kontrollált (volt hatóanyagot nem kapó csoport is), duplavak, véletlenszerű módszerrel végezték a kutatást. Az alanyok 5-5 fős csoportokban 224 mg 19-nor-4-androstene-3,17-dione-t (androsztendion) és 120 mg 19-nor-4-androstene-3,17-diol-t (androsztendiol) kaptak minden nap, naponta összesen 344 mg-ot, 11 kapszulában 8 hétig, illetve placebót. Az edzésgyakoriság átlagosan 4 edzés/hét volt a tanulmány időtartama alatt. A testösszetételt DEXA, egy igen pontos testösszetétel meghatározó módszerrel mérték, az erőt 1 RM (egyismétléses maximum) fekvenyomással és 1 RM francia rudas bicepsz hajlítással határozták meg.

Eredmény: A csoportok között nem volt jelentős változás a vizsgált paraméterekben a tanulmány előtt és után.

Következtetés: Bár kis számú résztvevővel folyt a kutatás, az eredményekből világosan kitűnik, hogy a "mérsékelt dózisú" (344 mg/nap) norszteroid fogyasztás nem volt jelentős hatással az edzett atléták erejére vagy tömegére, sem testzsírszázalékára. Ez a mérsékelt dózis a saját néhány mg/nap-os (max. kb. 11 mg) tesztoszteron termelés sokszorosa, mégsem volt kimutatható extra anabolizmus. A jelek szerint a nor-prohormonok (legalábbis orális használat esetén) nem, vagy csak jelentéktelen anabolikus és teljesítményfokozó hatással rendelkeznek, ám pozitív doppingtesztet eredményezhetnek.

Publikálva: Nutrition 2002;18:734 -737

Kutatók: Darin Van Gammeren, MAEd, CSCS, Darin Falk, BS, és Jose Antonio, PhD.

A fitoekdiszteroidok serkentik a vérképzést

Az anabolikus szteroidokról régóta ismert, hogy serkentik a vérképzést. Ezt a hatást feltehetőleg két úton fejtik ki: az eritropoetin-mRNS szintézis gyorsításán keresztül fokozzák a vesében az eritropoetin (EPO) képzést, ami közvetlenül a csontvelőre hatva elindítja az őssejtek eritrocita (vörösvértest) irányba történő differenciálódását; a másik út a szteroidok által a csontvelőre gyakorolt közvetlen hatás útja. Az androgének fokozzák az őssejtek számát, így az eritropoetinre több sejt tud reagálni.

Valószínűleg még nem látjuk a teljes szabályozási mechanizmust, de a következményeket igen, ezért is szerepel az aplasticus anemia (anémia=vérszegénység) gyógyszeres kezelésében az oximetolon DHT (Dihydro-tesztoszteron) származék. Az underground testépítő irodalom a fentieket teszi felelőssé a vízvisszatartáson túl a fokozott bedurranásért, izom pumpáltságért a veszélyes szteroidkúrák alatt. Tehát jellegzetes anabolikus szteroid tulajdonságról van szó. Ezért különösen érdekes számunkra, hogy a mellékhatásokat, androgén, férfiasító hatásokat egyáltalán nem mutató, de anabolikus növényi eredetű ekdiszteroidok, többek között a 20-hidroxi-ekdizon is hasonló hatást mutatott egy vizsgálat során. Az alfa-ekdizon, 2-dezoxiekdiszteron, ekdiszteron (az ekdiszteron, béta ekdizon a 20-hidroxi-ekdizon további elnevezése), sileneoside A, turkeszteron ismételt adagolása növelte a vér vörösvértest (eritrocita) és hemoglobin tartalmát sértetlen patkányokban. A legaktívabb az ekdiszteron, sileneoside A és különösen a turkeszteron volt, ezek a hemotoxikus fenilhidrazin anémiában is jellegzetes regeneráló hatást váltottak ki.

Következtetés: Minden sportban fontos tényező a vér oxigén szállító képessége, amit a vérképzés fokozásával az ekdiszteroidok biztonságosan növelni tudnak. A Scitec Nutrition MyoMeth termékében található 5-methyl-7-metoxy-isoflavon és 20-hidroxi-ekdizon együttesen fejt ki anabolikus és a szövetek oxigénellátottságát növelő hatást, így legálisan elérhetővé válik az egyébként csak szteroidokkal és más doppingszerekkel kiváltható folyamatok jelentős része. Ez igazán hatékonnyá teszi minden sportoló számára a terméket.

Publikálva: The results of experimental study of phytoecdysteroids as erythropoiesis stimulators in laboratory animals. Eksp Klin Farmakol. 1997 May-Jun;60(3):41-4.

Kutatók: Syrov VN, Nasyrova SS, Khushbaktova ZA.