Németh István képgalériánk

Hogy őszinték legyünk, a magyar testépítő versenyek beszámolói - de igaz ez a külföldi rendezvényekre is - legtöbb esetben nagy részben arról szólnak, hogy a fellépő testépítők pózolása, színpadi mozgása és kisugárzása egyenlő a nullával. Ezzel szöges ellentétben, mindenki nagy örömére, idén berobbant a honi színre egy "igazi" testépítő, akiben mindezek megvannak. Németh István ráadásul nagyon fiatal, szeptemberben volt húsz éves. Igaz csak tavaly indult először versenyen, de már akkor is győzelmeket söpört be, és idén mindenki felfigyelt rá - nem csak kiváló fizikumára, hanem arra a tényre is, hogy nála minden a helyén van, mely, mint majd olvashatjuk, tudatos tervezés eredménye.

Szia István, nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhetlek! Légy szíves avasd be az olvasókat röviden az életrajzi adataidba.
1983. szeptember 22-én születtem Szegeden, a szüleim Kecelen laknak és én is ott laktam másfél évvel ezelőttig. Akkor költöztem Budapestre, hogy a Koko Gym-ben edzhessek.

A testépítés előtt volt más sport szerelem?
A testépítés előtt semmi mást nem sportoltam, 4 évvel ezelőtt kezdtem edzeni, kb. 55 kg lehettem. Alapvetően izmos voltam, már 12 évesen is készült rólam oldalbicepsz fotó, tehát már akkoriban elkezdtem nézegetni a magazinokat, de el sem mertem képzelni, hogy egyszer én is ilyen izmos lehetek!

A magabiztos, sugárzó színpadi viselkedés István egyik fegyvere

A pózolási tehetség tehát tényleg genetikai adottság! A konditerembe lemenetelhez mi adott lökést?
16 éves voltam, eleinte inkább csak erősebb akartam lenni, gondoltam ezzel az izomtömeg is együtt jár majd. Nem volt versenyzési tervem, de mivel maximalista vagyok, már az elejétől fogva naplót vezettem, mindennek utánanéztem, könyveket olvastam, folyamatosan fényképeztettem magam...

Ez is ritkaságszámba megy!
...mértem a méreteimet, és ezekből láttam, hogy egy elég jó fejlődést értem el. Elkezdtem nézőként body versenyekre járni, nézegettem a teenager kategóriákat és láttam, hogy ott lenne helyem. 2002-ben el is indultam.

Tehát a sportolást rögtön a testépítéssel kezdted...
Ez volt az a sport, ahol rögtön megtaláltam magam. Az nem tetszett a csapatsportokban, hogy én nem szeretem mások szekerét húzni, pedig volt az iskolában kézilabda, foci. A testépítésben a magam főnöke és bírája lehettem, azt csinálhattam az edzéseken, amit én akartam.

Az első évben mennyit fejlődtél?
Az első évben 20 kg-ot fejlődtem, a következő évben 15-öt, tehát két év alatt összesen 35 kg-ot.

A szüleid, környezeted, hogy viszonyult ehhez?
Eleinte furcsállották, pláne hogy kezdettől fogva táplálékkiegészítőket is szedtem.

Ki volt a példaképed kezdetben?
Testfelépítésre mindig Flex Wheeler (kép - web - hír - cikk) tetszett, az arányossága és a gömbölyű izomformák miatt, de hogyha az egész embert nézzük, akkor Arnold (kép - web - hír). De az ő fénykora már ugye 35 éve volt, tehát mint testépítő nem példakép, így ha az egész embert nézzük és az életfelfogást is, akkor Kevin Levrone (kép - web - hír). Az ő színpadi mozgása is nagyon tetszik.

Azzal, hogy sok mindennek utánanéztél és mindent leírtál, úgy gondolod, hogy kevesebb hibát követtél el már az elején is, mint az átlag kondis?
Az átlag kondisnál mindenképpen sokkal jobban edzettem és következetesebben, de így visszatekintve, jó lett volna egy segítő kéz. Semmilyen szakmai segítségem nem volt az első két évben. Ha lett volna, akkor talán még jobban tudtam volna fejlődni. Persze a 35 kg nagyon jó eredmény, de a táplálkozásom nem úgy állt össze, ahogy kellett volna és így a 35 kilóval jócskán lerakódott felesleg is. Eleinte csak arra figyeltem, hogy annyit egyek, amennyit a gyomrom elbír, mivel nagyon vékony voltam. Ez egy ideig, kb. egy évig ment, de utána már jött a felesleg is.

Mikor gondoltad úgy, hogy ez már jó lesz versenyzéshez is? Te magad értékelted úgy, hogy már versenyképes formád van, vagy felfedezett valaki?
Nem volt olyan, hogy valaki felfedezett volna. Két-három hónap után már úgy néztem ki a fényképeken, mint egy vékony testfelépítésű bodys, tehát ott volt minden izomcsoport, csak hát kevés volt az a 62-63 kg. De alapjában véve semmi hiányosság nem volt, csak kicsik voltak az izomcsoportok. És igazándiból, amikor elkezdtem a Superbody versenyekre járni 1999-2000 környékén és néztem a versenyzőket, akkor vettem észre, hogy talán ott lenne helyem. De inkább még várni akartam és 19 évesen indultam először, 2002-ben.

Mik voltak tehát az első eredmények?
2002-es Magyar Bajnokságon indultam először, itt Junior Magyar Bajnok lettem és a felnőtt Magyar Bajnokságon is elindultam 80 kg-ban. Itt második helyezést értem el Lauter Victor (kép - hír - cikk) mögött. 2002-ben a Superbody-n a Teenager I. kategóriát is megnyertem, idén pedig a Teenager/Újonc/Open kategóriák összevont abszolút bajnoka is lettem.

Milyen érzés volt egyből ilyen jó eredményeket elérni?
Nagyon jó érzés volt! Igaz a Junior Magyar Bajnoki címre számítottam, úgy mentem oda, hogy ezt meg kell nyernem, különben el sem jövök többet. Az pedig nagyon jó érzés volt, hogy a felnőttek között ilyen nagy nevekkel állhattam színpadra. "Lauter Victor... Úr Isten!" - mondtam.

Ezeken a versenyeken figyeltek fel rád a szakmában?
A versenyek októberben voltak és én már decemberben jöttem fel Pestre és megkerestem Kokó-t...

...te kerested meg?
Igen! De mivel még vidéken jártam gimnáziumba, felköltözni nem tudtam, csak kéthetente konzultáltunk. Lantos Johnny-val (kép - hír) is kezdtem megbarátkozni és kettőjüktől kaptam a tanácsokat. Érettségi után, azaz kb. másfél éve költöztem fel Budapestre.

Most ott dolgozol a Koko Gym-ben?
Nem, a felköltözés óta 100%-ban csak a testépítéssel foglalkozom, mivel szüleim egyelőre támogatnak. Közben a Testnevelési Főiskolán végzem az edzőképzőt, de nem akarok ezzel foglalkozni, csak szeretném, ha lenne egy ilyen papírom.

OK, beszéljünk az edzéselveidről!
Tömegnöveléskor heti 5 napot edzek és szétbontom az izomcsoportokat...

...ez egymás utáni 5 napot jelent, 5+1 rendszert?
Egymás utáni napokat, igen! Itt a 2004-es edzéstervem (lásd táblázat). Mellre heti kétszer fogok edzeni, mert azt vettem észre, hogy az a legnagyobb hiányosságom.

Igen, kicsit ebben is hasonlítasz a Johnny-ra, hogy mellre lehetne még arányosan többet pakolni!
Szóval ez volt a program nagyjából 2003-ban is, de csak egyszer melleztem, a vállat külön vettem és azon a napon csuklyáztam is. A bicepsz-tricepszet együtt edzettem szuperszettben. Ennyi volt a különbség.

Szóval 5+2 bontásban edzel, de az elvek tekintetében mi a hitvallásod? Nagy súlyok, piramis...
A lehető legnagyobb súlyokkal hajtom végre a gyakorlatokat, de figyelve a szabályosságra. Kezdettől fogva fontosnak tartottam az erőnövelést is, mert szerintem egy testépítő legyen olyan erős, mint amilyennek kinéz. Ez a súlyaimban is megmutatkozik, már eléggé erős vagyok.

Piramis rendszerben építed fel a szetteket?
Igen, átlagban egy izomcsoportra 4-5 gyakorlatot végzek, gyakorlatonként 3-4 sorozattal, általában piramis rendszerben. De főleg a nehezebb gyakorlatoknál használom a piramist, például fekvenyomásnál 10-8-6-5 ismétléssel, 3-4 sorozattal. De ezzel szemben a tárogatásnál egy adott súllyal végzek 3x8 ismétlést, ott nem használom a piramis rendszert. A minimum az 5 ismétlés, kivétel a felhúzás, amelyet kezdettől fogva végzek. Ennél szoktam a végére bedobni egy extra sorozatot nagy súllyal, tényleg erőemelő stílusban. 12-10-8-6 és a végén egy 2-3 ismétléses szériát csinálok, de azt tényleg nagyon nagy súllyal. Szerintem a nagyobb számú szériákkal megfelelően stimulálom az izmot, ami kell az izomépítéshez, és hogy még plusz berakom ezt az erőnövelő szériát, az kielégíti az izomépítés és az erőnövelés funkcióját is.

Sérülések?
Nem voltak. Az első évben a vállaim nem nagyon bírták a terhelést, de azóta semmi. Folyamatosan csuklószorítót, könyök bandázst használok és övet. Nyak mögött csak a legelején nyomtam 4 hétig, az nem tetszett, azóta csak mellről végzem a gyakorlatot.

Van kedvenc testrészed? Bontsuk fel úgy a kérdést, hogy mi a kedvenc kinézetre és mi az, ami edzés szempontjából favorit, hogy ezek egybe esnek-e?
Edzésen nincsen kedvenc izmom, minden izomcsoportot egyformán szeretek edzeni. Talán első ránézésre a lábam a legjobb a mérete miatt, de a definíciójával és a mostani formájával még nem vagyok elégedett, de méretre jó. A combhajlítóra még ráfér egy kis tömeg persze, de kinézetre talán most a hátam volt a legjobb. Viszont méretre meg az van elmaradva. A hátammal még rengeteg munka van, de szerintem 2003-ra, így húszévesen még jó volt.

Térjünk rá az étkezésre. Nyilván kedvező az anyagcseréd, százalékosan hogyan oszlik meg a tápanyagok aránya és az étkezések száma?
Most a tömegnövelés alatt 2004-ben úgy terveztem, hogy 40% lesz a proteinbevitel, 50% a szénhidrát és 10% a zsír (ami adódik az ételekből). Az összkalória bevitelem így 85-90 kilósan 3700-4000 kcal lesz.

Nem találod úgy, hogy ez a 10% zsír túl alacsony, a modern szemlélet kicsit már más?
Nem találom alacsonynak, csak a "járulékos" zsírmennyiséget viszem be. Zsír kiegészítést csak akkor alkalmaztam, amikor verseny előtt nagyon alacsony volt a szénhidrát bevitelem. Ekkor megemeltem a zsírt, hogy megakadályozzam az izom leépülést, de évközben nem viszek be külön zsírt, mondjuk lenmagolaj formájában.

Csak azért kérdezem, mert a mai megközelítés elmegy egészen akár a 30% zsírig is a minőségre figyelve. Persze sok esetben ez a testalkat miatt is van, akinek hízásra hajlamos, szénhidrát-érzékeny anyagcseréje van...

...ha észrevenném, hogy szükségem van rá, akkor változtatnék, de nekem ez bevált. Ettől függetlenül hetente 1-2 alkalommal beiktatok egy kis csalást. Édesszájú nem vagyok, de néha eszek pizzát, vagy elmegyek a McDonald's-ba. Ha úgy érzem, hogy szükségem van erre a csalásra fizikálisan, mentálisan, akkor nem csinálok belőle problémát. Folyamatosan egyre többet eszek, hogy el tudjam érni a megcélzott mennyiséget, mert a versenydiétától még mindig össze van szűkülve a gyomrom (2003 decemberében készült az interjú, a versenyszezon után nem sokkal - a szerk.). Ahogy nő a testsúlyom, hozzá fogok tenni a tápanyag mennyiséghez, főleg a proteinhez, de a szénhidráthoz csak akkor, ha szükségét látom, mert tavaly elkövettem azt a hibát, hogy túlságosan megemeltem a szénhidrátot. Emiatt feleslegesen vizesedtem be és zsírt is halmoztam fel, így nehezebb volt a szálkásítás. Vastagításkor 95 kg is voltam és a Magyar Bajnokságra 77 kilóra mentem le, azért ez túl sok volt.

Ja, ez a King Kamali stílus! :-) Mennyire akarsz felmenni a következő szezonban?
105-ig és arról, bár nehéz előre megmondani, 83 kiló körülire tervezem a versenysúlyt, de azt tényleg nagyon szárazon.

Azt tudod egyébként, hogy mennyire ment fel a testzsírszázalékod tömegnövelés alatt?
Azt nem mértem. Zsír nem nagyon szokott rámrakódni, inkább vizesedő típus vagyok. És még azt vettem észre, hogy inkább alsótestben, lábban jelentkezik ez. Verseny után, ha bevizesedik valami, akkor az a lábam. És a felesleg inkább a comb, csípő, fenék tájékra rakódik le. Tehát én pocakos soha nem vagyok. Inkább csípő, fenék, de ez még talán a jobbik eset! A diéta elkezdésénél persze valamelyest elfedődött a hasam, de azért viszonylag látszik. A lábon viszont egy vonal sincsen!

Látom az edzés utáni étkezésed turmix, ahogy az elő van írva, előtte pedig egy általános étkezés.
Azzal nincs gondom, hogy mindig ugyanazt egyem. Láthatod, hogy minden étkezésem majdnem ugyanaz. Csirke és rizs. De azért változtatok picit, főleg csirkemell és pulykamell van terítéken, néha marhahús. A halból most a versenyek után elegem van. De a rizsből és csirkemellből akármilyen mennyiséget megeszek, nem baj, hogy egyhangú. A marhahús egy kicsit túl tömény nekem, egy idő után telítődöm vele és nem bírom tovább. A proteinbevitelem 50%-a hús és 50%-a tejsavóprotein.

Ez akkor egy klasszikus stílusú testépítő étkezés, különösebben nagy trükkre nincs szükséged.
Nincs. Ezt úgy egész évben tartom. Régen sem szerettem a zsírosabb, úgymond magyaros ételeket, és amióta elkezdtem nagy mennyiségben kajálni, azóta folyamatosan a fentieket eszem, úgyhogy nem szoktam töltött káposztát és ilyesmiket enni.

Verseny előtt hogyan módosul az étkezésed és a táplálékkiegészítés?
Verseny előtt 12 héttel kezdtem a szálkásítást és a proteinbevitelt mindig magasan tartottam. Amíg nem veszítettem túl nagy súlyt, addig a vastagításnál használt proteinmennyiséget vittem be. Ez kb. 3.3 g testsúlykilogrammonként, bár én általában testsúlyfontonként szoktam számolni. (Ez is egy érdekes mentális praktika lehet - és nem mondjuk nagyképűség - hogy ha az ember a külföldi porondon vágyik sikereket elérni, akkor annak a rendszerében dolgozik, az angolszász mértékegységeket használja, ezzel is már "belevetítve" magát a külföldi profik közegébe - a szerk.) Ez az érték persze inkább a versenyző szintű emberekre vonatkozik, másoknak kár ennyit bevinni.

A szénhidrátot folyamatosan veszem vissza, a 12 hét elején 400 grammal kezdtem és innen vittem le 50 grammonként. Négy zacskó rizsből folyamatosan vettem le fél zacskónyikat, hetente-kéthetente, figyelve a súlyomat. Ha fogytam, akkor tartottam, ha a zsírleadás csökkent, akkor visszavettem fél zacsival. Az utolsó két hétben csak tonhalat ettem, a szénhidrát bevitelt levittem 50 g-ra és utána egy hétig nullára. Ekkor emeltem meg a zsírt, ami lenmagolajból származott.

Ezt a csak hal diétát milyen célból szoktátok bevezetni?
Ez volt az a drasztikus változtatás, ami az utolsó simításokat elvégezte. Így tudtam megszabadulni a víztől igazán. A testzsírszázalék lenyomásával nem volt gond, azt sima diétával és aerob edzéssel le tudtam dolgozni. Az aerob edzésem elég soknak mondható, elkezdtem már a verseny előtt 20 héttel biciklizni és futógépen gyalogolni. Napi fél órával indultam és ez felment a verseny előtti 4. héttől napi 2 órára. Reggel bicikliztem éhgyomorra 1 órát, utána bevettem glutamint, lenmagolajat, majd jött az étkezés.

Az utolsó héten, szénhidrát nélkül már nem lehet edzeni, ilyenkor szinte csak a pózolás marad. Az utolsó pár napban azért megpróbáltam még néhány nagy súllyal végzett edzést bedobni, a tömörség érdekében. Egyszóval a kívánt testzsírszázalékot el tudtam érni, nem mondom, hogy könnyen, de azért elértem. A bőr alatti víztől volt nehéz megszabadulni, ehhez kellett a hal+brokkoli, csak ez ment az utolsó héten.

A súlyzós edzést azért nem éhgyomorra végezted, hanem szénhidráttal, amikor még volt a diétában?
Igen, leszámítva az utolsó hetet, mert nulla szénhidráttal ez már csak "torna" jellegű, az ember sok mindent kezdeni nem tud a teremben, csak lézeng, néha elszédül, stb. A pózolással próbáltam megtartani az izmaim keménységét és az utolsó pár napban minden erőmet összeszedve megkíséreltem még pár nehéz szériával a tömörséget megadni az izmoknak.

Táplálékkiegészítők? Mondtad, hogy a legelejétől fogva szedted ezeket, nyilván hiszel bennük!
Egész évben fogyasztom a táplálékkiegészítőket, szerintem nélkülözhetetlenek, bár nem szabad az étkezések elé helyezni őket, táplálék "kiegészítők" ugyebár. A glutamint egész évben fogyasztom, szerintem ez nagyon fontos kiegészítő, általában 40 g-ot viszek be naponta, reggel éhgyomorra, edzés előtt is egy keveset, edzés után is egy keveset és lefekvés előtt is. Tejsavóproteint is iszok egész évben, kivéve a verseny előtti utolsó két hetet, mert némileg vizesít, úgy vettem észre. Vastagításkor kreatint is szoktam használni, ezt nem egész évben, hanem 1-2 kreatinkúrát csinálok évente. Edzés után persze turmix, a MyoMax "Tíz az egyben" formula, és az Anabolic Whey protein van még a programomban. Régen is napi két MyoMax-et toltam, meg lefekvés előtt egy tejsavót, és a suliban tízóraira is proteint.

Bulvár kérdés! Az embereket általában érdeklik a méretek. Mik a tömegnövelés csúcsán a körméreteid?
A versenyeken a színpadon az arányosságom miatt mutattam jól, ennek az alapját az adta, hogy a mellkasom 125 cm volt a versenyen, ehhez volt 65-ös derekam és 65 centis combom. Szerintem ez adta meg azt az alapstruktúrát, ami jól mutatott. A tömegnöveléskor a karom 47-48 cm körül mozgott. Ennél voltam nagyobb is, a 95 kilónál, amikor bevizesedtem, akkor volt majdnem 49 cm is a karom, de ezt így nem szeretem mérni, mert az úgysem olyan minőségi izom, tehát maradjunk a 47-48-nál. A combom vastagításkor 70 centi körül van, vádlim 48-as, mell 130, derék ehhez 80 cm. A versenyre ezek pár centit csökkennek. Még az szerintem az előnyöm, hogy nagyon kicsik az ízületeim. Én is meglepődtem, a szegedi versenyen nagyon kiment belőlem a víz és a boka volt 20 cm, a csukló 16 cm, a térd 30 cm. A 30 centis térdhez a 65-ös comb jól mutatott!

Jól megfigyelhető a trapézizom és a gerincmerevítők kiváló fejlettsége

A szuper pózolásodat, a színpadi megjelenésedet, mozgásodat is előre megtervezted, mert hogy ez is hozzátartozik a bodyhoz?
Ezt (is) nagyon komolyan kezeltem már a kezdetektől! Igaz, hogy eleinte csak olyan képeket készítettünk, hogy "ilyen volt-ilyen lett" a vastagítás után, de akkor is már próbáltam a legjobban beállítani a pózokat, igaz, hogy még nem így néztem ki. Nem csak a kötelező pózokat, hanem az egyéb pózokat is gyakoroltam már.

Egész évben nézem a testépítő videókat, a profi versenyeket, mindig figyelem, hogy melyik póz állna jól nekem, melyik átmenet lenne jó, kinek van hozzám hasonló struktúrája, felépítése, és akkor mindig kiválasztom, hogy melyik kazettán, kinek a pózolása, melyik átmenete a jó. Nem teljes mozdulatokat veszek át, hanem egy-egy kis szösszenetet, kis motívumot, ami megtetszik. Ezeket lejegyzem, hogy melyik kazetta milyen számlálóállásánál mi van, ezeket gyűjtöm egész évben. Ugyanígy a pózzenéket. Már most elkezdtem, hogy amikor hallgatom a rádiót, leírom, ha tetszik egy szám. Nézem a Viva-t és az MTV-t és jegyzetelgetek. 2003-ra is volt egy hosszú listám a pózoló zenékből, ezeket mindet átvetettem CD-re, megnéztem, hogy miként lenne jó, melyiket a másik után.

A pózolást folyamatosan, egész évben, a versenyek előtt komolyabban ráállva gyakorlom, kezdve azzal, hogy a tükörben én ellenőrzöm magam, aztán valami szülő vagy segítő, aki éppen ott van nálam, segítségével két tükörből a hátpózokat, a lehető legjobb beállással. Aztán fölvettem magam folyamatosan, hetente, kéthetente videóra. Leraktam a kamerát, megcsináltam az alapállásokat, a kötelező pózokat, csináltam más, egyéb pózokat is, melyik áll jól. Utána elkezdtem összeírni a pózoló kűrömet, leírtam az összes szóba jöhető pózt, aztán kijelöltem, hogy melyik a legjobb, fölállítottam egy sorrendet, közben hallgatva a zenét, hogy mikor melyik az odaillő. Hogyha felerősödik a zene, akkor inkább a hátamat mutatom, mert az talán a legerősebb testrészem. Hogyha nem annyira hömpölygős a zene, akkor egy has-láb pózt. És ezt folyamatosan így megterveztem.

Aztán a pózoló kűrt rengetegszer felvettem videóra. Visszatekerni, ez jó, ez nem jó, akkor megint felvenni, átalakítani, megmutattam embereknek, hogy szerintük ez jó-e, vagy csináljak mást helyette - így ment. És ehhez még jött az hozzá, hogy a szálkásítás alatt kéthetente fotóztattam magam, megint megnézni, hogy ez a póz azért jó, mert így csinálom, ez a póz meg azért nem jó, mert nem így csinálom. A verseny előtti héten pedig már barnító krémmel teljesen kikenve is csináltunk egy fotósorozatot, hogy kinézetben mire számítsak a színpadon.

Tehát mielőtt valaki azt képzelné, hogy mivel tehetséges vagy, ez csak így magától jön: nem, komoly munka is van benne!
Pontosan. Még azt is hozzá tenném, hogy nekem sem esik olyan jól ez az állandó mosolygás a színpadon, már nekem is fáj a szám, és nem azért mosolygok, mert ilyen "Hű, de vicces" gyerek vagyok és én egész életemben mosolygok. Nem! De nekem szerintem jól áll - mert vannak, akiknek nem áll jól - és nagyon is megdobja a színpadi megjelenésemet. Nekem az nem tetszik, hogy a versenyzők úgy mennek fel a színpadra és úgy pózolnak, mintha az edzőteremben a tükör előtt próbálnák és abszolút nem figyelnek oda.

Egy póznál még odafigyelnek, hogy viszonylag jól nézzenek ki, de az arcuk szenvtelen, mintha egész máshol járnának (mutatja). És ami még szerintem nem jó és nem tetszett a kötelező pózoknál, hogy annál meg abszolút nem figyelnek oda a póz úgymond művészi bemutatására, mert hogy "majd a pózoló kűrnél mutatok valamit". Például kérnek egy páros bicepszet, beáll, köszönöm (itt is eljátssza a teljes érdektelenséget és laza pózolást), mell csípő, köszönöm, oldalbicepsz, köszönöm, és így teljesen leengednek. Pedig végig a színpadon vagy! Onnantól kezdve, hogy belépek a színpadra, én már szerepelek. Tehát én egy színdarabnak fogom fel ezt az egészet. A színfalak mögött le vagyok engedve, koncentrálok meg minden, kimegyek, mosoly, kihúzom magamat, és amíg le nem megyek a színpadról, én szerepelek. Figyelnek. Azt nem lehet tudni, hogy mikor nem figyel éppen oda senki, ott ül ötszáz ember, mindig figyel valaki!

Igen, az a fajta tudatosság hiányzik a legtöbb emberből! Nem véletlen, hogy csak egy pár "Lee Labrada" volt a világon! Nagy vonalakban mi volt a véleményed az idei versenyszezonról egyébként, a versenyekről és a versenyzőkről?
Mivel maximalista vagyok, én azért el szoktam bizonytalanodni versenyek előtt, ha figyelem magam a tükörben, mert nem a magyar versenyzőkhöz szoktam magam mérni. Ezért nagyon sokszor elbizonytalanodom, hogy nem jól nézek ki. Belenézek a tükörbe és ugye mit várok vissza? Egy Chris Cormier-t (kép - hír)! És mit látok? Hogy sehogy nem nézek ki. És utána elkezdek gondolkodni: "Na jó, nyugi, te nem a Chris Cormier ellen indulsz!" És én egész végig így készültem, hogy néztem magam: "Jó, ok, nem rossz, de a kazettákon mást látok!" És amikor elmentem a versenyekre és leültem az öltözőben és láttam, hogy azok az emberek, akikről olvasom a cikkeket, meg akik tényleg nagy versenyzők voltak, azok levetkőznek és én szárazabb vagyok! Akkor nem hittem el, hogy ez volt az a nagy ember, akiről olvastam és mégis hanyagabbul készült fel? Mert nem az, hogy rosszul néznek ki, hanem hogy esetleg nem veszik olyan komolyan és hanyagul készülnek fel. Lazán veszik az egészet.

Tehát csalódtam az ez évi mezőnyben - mondjon bárki bármit - mert én úgy mentem el a Magyar Bajnokságra, hogy: "Atyaúristen, micsoda sztárokkal fogok most színpadra állni!" és ezért nem is számítottam egy marha jó helyezésre. Azt gondoltam, hogy 20 éves vagyok, 77-78 kiló, ez világviszonylatban egy kis senki még. Azt gondoltam, hogy jól fogok mutatni a színpadon, de nem vártam túl nagy dolgot magamtól. Szerettem volna dobogós vagy első lenni a 80 kg-ban, de a helyszínen megláttam, hogy ezek nem is olyan nagy számok!

De voltak, akik tetszettek. Tozónak nagyon tetszett a szárazsága... akkor itt be is fejezném a Tozót, mert más nem. A Vékony Zoliban az tetszett a szegedi versenyen, hogy nagyon előnyösen tudja megmutatni magát. Tehát nem tartozik a túl jó struktúrájú versenyzők közé, de mégis úgy tud beállni bizonyos pózokba (nem mindegyikbe sajnos), hogy a legjobb oldalát mutatja. És nálánál jobb adottságú versenyzőket is megver ezzel. És hát persze a kondíciójával, ami nála a legmeghatározóbb.

Én tehát nem emelnék ki senkit. Senkinél nem mondtam azt, hogy: "Hű, ez igen!" Viszonylag mindenkinek megvolt a formája, de én nem láttam túl nagy fejlődést a versenyzőknél ebben az évben. Igazából rossz kritikát senkire sem tudok mondani, mert a maga módján mindenki tetszett... magyar viszonylatban. Amit mindenkivel kapcsolatban tudnék mondani, az a pózolási tudás hiánya. Nem mondom, hogy én jól pózolok, de ha húszévesen így pózolok, akkor nézzék meg, hogy majd 35 évesen milyen lesz az előadásom. Tehát szerintem a koromhoz képest jól pózolok. De ez még semmi. Amit most láttatok a színpadon, izomtömegben, kidolgozottságban, pózolásban, színpadi viselkedésben, ez magamhoz képest még semmi. Eddig ennyit tudtam elérni, én 2003-ban ezt tudtam felmutatni, ennyi sikerült, ha tetszett, tetszett, ha nem, nem. Van még legalább tíz évem ahhoz, hogy elérjem a potenciálomat úgymond, az meg azért elég sok idő!

Beszéljünk a jövőről. A következő versenyed az EB Budapesten?
Nem, az EB-n nem indulok! Azt hiszem a 2004-es Magyar Bajnokság lesz talán az első versenyem, illetve lehet, hogy megkísérlem a moszkvai felnőtt VB-t, ha a sportdiplomáciai támogatást megkapom itthonról. A nagyobb magyar őszi versenyeken persze szeretnék még elindulni és még jobb eredményeket elérni.

OK, ezek a közelebbi, közép-távoli céljaid...
...a legközelebbi célom az, hogy két évet adtam magamnak mostantól, hogy abszolút Magyar Bajnok legyek!

Tehát akkor először Magyarország meghódítása a cél (Pisti nevet), aztán pedig ugye nem titkolt célod a profizmus! Ezt hogyan tervezed?
Mindenképpen ez a célom! Véleményem szerint a profi vonal két dologtól függ csak, semmi mástól: már említettem, hogy az akaraterőm és az adottságom megvan hozzá szerintem. Függ tehát az anyagiaktól és a másik pedig az egészség kérdése. Ha kicsit is észrevenném, hogy ez egészségileg már nem túl jó, illetve egyre rosszabbra fordul a dolog, akkor gondolkodás nélkül abbahagynám. Járnék hetente 4-szer edzeni, lennék egy 100 kiló és kész. Nem érdekelne. Csinálnék teljesen mást, mert azért nekem lenne sok mindenhez tehetségem. Én most ezt szeretném csinálni, ezt szívvel-lélekkel űzöm, ez az életem, de ha nem érné meg egészségileg, akkor abbahagynám. Hogy ha a pénz és az egészség adott lesz, akkor szerintem minden esélyem megvan a profizmusra, csak idő kérdése.

Mikorra terveznéd, hogy a profi kártyát megszerzed?
Én akkor szeretném megszerezni - akkor szeretném kikérni - a profi kártyát, amikor már olyan fizikummal rendelkezem, ami nemzetközi téren is nyerő lehet. Úgy értem, hogy nyerő lehet, hogy én addig nem szeretnék profi versenyen indulni, míg döntős nem tudok lenni egy Grand Prix-n. Addig nem szeretnék elindulni, mert ez szerintem minden amatőr testépítőnél gond, hogy amatőrként ugye elér tök jó eredményeket, mivel már profi szintre hajt, és egyszer csak elindul a profik között és 15. lesz. Én ettől szeretném magam megkímélni! Véleményem szerint, hogy ha egy jó fazonnal tudok lenni 90-95 kiló, akkor az már ütőképes lenne a profi színtéren is az én arányaimmal és a színpadi megjelenésemmel. Ha a 90-95 kiló körülbelül megvan definiáltam, akkor ki lehetne kérni a profi kártyát.

Az emberek szoktak határidőket megszabni maguknak, mennyi időt adsz magadnak erre?
Nem tudom... Én arra sem számítottam, ami az idén volt. Ebben az évben, őszintén megmondom, arra számítottam - miután tavaly 10. lettem az abszolút választáson - hogy kb. hetedik lehetek a Magyar Bajnokság összetett rangsorolásában. Ehelyett 4. lettem! Idén nagyon gyorsan történtek a dolgok tehát, még nem teljesen fogtam fel, ami megtörtént velem 6 hét alatt: kezdve a versenyeredményektől, az elismeréseken át a fotózásokig. Nem tudom... én eddig azt mondtam, hogy 25 éves koromra biztos, hogy profi leszek. Még most is tartom ezt a 25 éves kort, nem merek kevesebbet mondani, de hogy ha előbb meglesz, akkor annak nagyon fogok örülni.

Mi is! Mit szóltál ahhoz, hogy ekkora sikered volt az országban, a szakmai berkekben, illetve foglalkoztat-e az téged, hogy milyen a testépítés megítélése a kívülálló emberek szemében? Gondolsz-e arra - mivel ilyen jóképű és tetszetős fizikumú testépítő vagy - hogy esetleg ebben az irányban is kifejts valamilyen tevékenységet?

Mindenképpen szeretném a későbbiekben népszerűsíteni a testépítést és jobb szájízt adni az egésznek, mert a sztereotípia, ami kialakult a testépítőkről eléggé bosszant engem is. Rólam is azt hiszik, akik nem ismernek, hogy: "Á, ez csak súlyzózni tud, máshoz se ért, ez biztosan agresszív, szétver mindent otthon", stb. Holott ez egyáltalán nem így van. Én ezt a sportot nagyon tudományosan végzem, nem csak lemegyek és egy kicsit megmozgatom magam, aztán elmegyek a diszkóba és megmutatom, hogy mekkora a karom. Én abszolút nem járok szórakozni, de ez nem aszkétizmus, hogy otthon ülök, hanem én nem szeretek eljárni.

Otthon vagyok, most egyedül lakom albérletben másfél éve, olvasok, irkálom a dolgaimat, a konyhaszekrényem tele van ragasztgatva lapokkal, jegyzetekkel. Sokszor kérdezik a vidéki barátaim, hogy mit csinálok Pesten, azt szoktam mondani nekik, hogy edzek. "Jó, de mit dolgozol?" "Edzek, nekem ez a munkám!" "De hát miből élsz?" És persze, ez így amatőr szinten abszolút nem éri meg, ez csak viszi a pénzt, de én azért csinálom, hogy ebből később igenis meg tudjak élni, és legyen egy olyan szerződésem, hogy abból élhessek, azt csinálhassam, amit szeretek. Mert az az igazán boldog ember, aki abból él és azt csinálhatja, amit szeret. Én ezt szeretem csinálni és remélem, hogy elérem azt, hogy meg is éljek belőle.

Milyen élmény volt a Bódi Szilvi-féle római kori témájú fotózás?
(nevet) Hogy mondjam... nagyon meglepődtem az alapötleten! Ráadásul az egész úgy volt, hogy a szegedi verseny után, ahol 78 kilóval mérlegeltem, gondoltam most vége a versenyeknek, irány a McDonald's. Sikerült egy negatív csúcsot beállítanom, 13 kilót híztam 2 nap alatt! (aki nem ismerné annyira az élettant, ez nem zsír, hanem nagy mennyiségű tápanyag és víz raktározódik a hatalmas izomtömegben, amikor bőségessé válik az étkezés egy szigorú versenydiéta után - a szerk.) Így 91 kilósan üldögélek otthon a szüleimnél és csörög a telefon, hogy lenne egy fotózás a Bódi Szilvivel! Ekkor nagyon meglepődtem és kérdeztem a fotózást kitaláló és megrendelő szponzoromtól, a Scitec cégtől, hogy milyen fazonra gondoltak? "Hát, nem az a nagyon száraz, de azért egy viszonylag jól definiált fazont kéne hozni, kb. 83 kiló körül..." Gondoltam, jó, akkor 8 kilót kell fogyni, van rá egy hét! Akkor újra elkezdtem a tonhalat, felírtam magamnak, hogy jövő szerdán fotózás 83 kilósan, meg hogy ezt kell csinálni, azt kell csinálni, és ha hiszed, ha nem, a fotózás reggelén ráálltam a mérlegre és 83 kiló voltam!

Bódi Szilvivel római kori témájú fotózáson

De azért jó élmény volt az egész...
Igen! A farkasoktól azért meglepődtem. Ott üldögéltünk, beszélgettünk a stúdióban, egyszer csak csöngetnek és jön az asszisztens, hogy: "Ba'meg, itt van két farkas!!" Mondtuk: "Á, dehogyis!" "De!" És akkor bejött két farkas. (Persze nem farkasok voltak, hanem nagyon durva kinézetű kutyák, mivel a fotózás római témájú volt - a szerk.) És ugye voltak olyan jelenetek, hogy: "Pisti, feküdj le oldalra, közelebb a farkashoz, közelebb... még közelebb..." Ekkor elkezdett vicsorogni, úgyhogy elég izgalmas volt! A Szilvi is nagyon szimpatikus volt, én arra számítottam, hogy egy kicsit el van szállva magától és olyan királylányos, de rendes volt ő is és az egész stáb. Mindenki igen segítőkész volt, úgyhogy az egész egy nagyon jó élmény volt és a fényképek is tetszenek, bár furcsa ez a jelmez.

Persze, ez egy teljesen más koncepció, nem egy hagyományos bodys fotózás! Nagyjából kiveséztük a témákat, van még valami, amit el szeretnél mondani?
Annyit, hogy Lantos Johnny egész évben felügyelte a felkészülésemet és az egész fejlődésemhez az járult hozzá, hogy ő folyamatosan adta a tanácsokat, értékelte a pózolásomat. Nagyon sokat köszönhetek neki, a legjobb barátomnak tartom és nagyon örülök, hogy megismerhettem, és hogy egy ilyen kvalitású versenyzővel egy teremben edzhetek.

Mivel ez az interjú a Fit Muscle magazinban is megjelenik, mit tudsz azoknak ajánlani, akik nem a versenyszerű testépítéssel foglalkoznak, hanem csak alakformálás szinten szeretnének fejlődni?
Az elején megjegyezném, hogy nem tartom magam jó edzőtípusnak és nem is célom, hogy edző legyek. Az a baj, és ez is a maximalizmusomból adódik, hogy nem tudom úgy felfogni a testépítést, hogy valaki lejön azzal, hogy: "Szeretnék egy kicsit jobban kinézni!" Mi az, hogy egy kicsit? Most én vagy kurva jól akarok kinézni, vagy elmegyek úszni, hogy átmozgassam magam. Azt veszem észre, hogy az emberek úgy járnak az edzőterembe, hogy annyi munkát végeznek csak - olyan keveset - és annyira nem figyelnek oda a táplálkozásra, hogy ha lemennének focizni, többre mennének vele! A saját céljaiknak megfelelően az is elég lenne. Tehát annak, aki csak egy kicsit formában akar lendülni, több értelme lenne focizni, komolyan mondom, mint az edzőteremben rángatni, húzni-vonni a dolgokat, azt sem tudván, mit csinál, nem is az az izom dolgozik, amire gondolt. Régen még felhúztam magamat ezen, de minél nagyobb, izmosabb az ember, annál nyugodtabb, tehát pont az ellenkezője annak az általános szemléletnek, hogy a nagydarab emberek agresszívak...

...talán ez az eltelt idő, a tapasztalat eredménye inkább...
Lehet, lehet, de most már nem húzom fel magam ilyeneken. Ezért nem tudok megfelelő tanácsokat adni átlagembereknek. Jó, tudok, csak nekik nem arra van szükségük. Tehát én olyan szintű tanácsokat tudok adni, amivel versenyzői fizikum érhető el, de az átlag csak egy kicsit kisebb csípőt, egy kicsit kisebb derekat akar.

István a kreatin kúrákhoz a Trans-X formulát, a legütősebb kreatin-transzportrendszert ajánlja a Scitec-től!

Amit hozzá tudnék tenni, az annyi, hogy a táplálkozásra kellene sokkal jobban odafigyelni. Lehet, hogy a minimális mennyiségű munka elég is lenne, hogyha odafigyelnének a táplálkozásra. De például, ha izmosodni akar egy srác és lejön edzeni és lehet, hogy tök jól meg is csinálja az edzést, csak aztán még elbeszélget egy-két órát a teremben - közben már simán bontja a saját izomzatát! Hazamegy, eszik egy szendvicset, eszik egy kis chips-et és lefekszik aludni. Aztán jön oda hozzám egy hónap múlva, hogy: "Te figyelj, pedig megcsinálok mindent, még szedem azt a glutamint is edzés után egy teáskanállal és mégsem növök! Miért van ez?"

Ez a gond, én átlagembereknek ezért nem igazán tudok tanácsokat adni. Hogyha valaki versenyző jön oda hozzám tanácsot kérni, akkor semmi gond, el tudunk beszélgetni tök jól, de mikor valaki odajön, hogy: "Te figyelj, itt van ez és szeretném leadni (megmarkolja a hasán a bőrt, mintha nagy hájréteg lenne). Hogyan lehet, hogy csinálok ezer felülést és mégsem megy le?!" Elmondom neki, hogy mit kéne csinálni és akkor jön a megmagyarázás, hogy: "Én ezt azért nem tudom megcsinálni, mert munka után járok ide, meg hát nekem nincs erre időm. Jó, te meg tudod csinálod, mert más dolgod sincs!" Most akkor mit vár? Megkérdezte, hogy hogyan lehet a célját elérni, én megmondom neki, hogy mit kéne ezért tenni, aztán azt mondja, hogy ezt nem tudja megcsinálni. Akkor miről beszélünk? T