Ron Harris képgalériánk

Bevezető
Ron Harris egy átlagos genetikával megáldott amerikai amatőr testépítő, aki hosszú évek óta dolgozik álmai fizikumának kialakításán, méghozzá naturál módon. Igaz korábban kipróbált néhány szteroid kúrát, de nem sok sikert ért el (cikk). Ron nem csak a testét edzi, hanem az agyát is dolgoztatja és mára felküzdötte magát az egyik leginkább foglalkoztatott szakírók egyikévé - szinte minden amerikai magazinban folyamatosan cikkezik.

A "Testépítő születik" cikksorozata egy elképzelt feltörekvő ifjú testépítő bukdácsolását és sikereit kíséri végig úgy, mintha Ron edzené. E fikcionális tanmese során Ron bemutatja, hogy miként is kell igazi testépítővé válni és kemény munkával a céljainkat elérni.

10. rész - A sérülések kezelés

Láttam, hogy be fog következni, de már túl későn. Épp amikor szólni akartam Randy-nek, hogy nem homorít és görbe a háta, valami megpattant és ő kislányosan felsikított. Most mondhatnám, hogy az egész terem megállt és minket figyelt, de igazság szerint már annyira megszokták, hogy a fájdalomig hajtom Randy-t, hogy csak pár kósza pillantást kaptunk: "Csak megint az a két hülye testépítő!" - gondolhatták.

A merev lábú felhúzásnál a hátat végig homorítani kell, nem lehet görbe!

85 kg volt a rúdon, amit Randy úgy eldobott, mintha forró krumplit fogott volna meg. A fémes csattanása visszhangzott az egész teremben. A második sorozat merev lábú felhúzásnál tartottunk, ami a második gyakorlatunk a guggolás után. Tudtam, hogy ennek az edzésnek mára vége volt.

"A hátam, a hátam!" - szűkölte Randy kínlódva. Ez egy fontos momentum volt életében, bár senkinek nem kívánom: Randy most szenvedte el élete első sérülését. És mint ahogy a sérülések nagymestere - én - hamarosan el is magyarázza neki, nem is maga a sérülés számít, hanem az, hogy miként állsz hozzá és hogyan kezeled a problémát, és tudsz-e tanulni belőle.

Szerencsére a csontkovácsom egy órán belül meg tudta vizsgálni Randy-t. A másik szerencse pedig, hogy semmi komoly nem történt a porckorongokkal. Izomhúzódást állapítottak meg a bal oldala ágyéki szakaszán, amin a jeges borogatás és a rendszeres masszázs segíteni fog. Szerencsére Randy biztosítása fedezte a költségeket, különben választania kellett volna a hátának kezeltetése és a Mustang GT kabrió között, amit nyárra nézett ki magának. Attól tartok ráadásul a Mustang győzött volna!

Még aznap este felhívtam a sérüléséről érdeklődve, és főképp arra kíváncsian, vajon hogy befolyásolta az a hozzáállását. A sérülés hatással lesz az edzésre, abban biztos voltam, de a negatív befolyás mértéke igazából tőle függött.

"Hogy vagy, kölyök?" - kérdeztem, amennyire jókedvűen csak tudtam.
"Rosszul!" - nyafogott Randy. "Még a cipő, vagy zokni levétele is fáj."
"Látod, ha te is házas lennél, mint én a te korodban, neked is lenne feleséged, aki ezt is megtenné neked. Ez az ára a facérságnak, csődörkém."

Amikor a lányoknál elért sikereit említettem, az általában felturbózta az önbecsülését, de a mostani csendből tudtam, hogy még mindig a fájó háta foglalkoztatja.

"Mennyi időt kell kihagynom, mit gondolsz?" - kérdezte komoran. "Két hetet, netán egy hónapot is?"
"Legyél a teremben holnap a szokásos időben!" - válaszoltam.
"Tessék? Ki akarsz nyírni? A hátam teljesen kész van!"
"Ne aggódj!" - vágtam közbe. "Bízz bennem, nem lesz semmi baj! Én is voltam már ebben a helyzetben, nagyon sokszor."
"Nem is tudom, Ron, azt hiszem, jobb lenne, ha kihagynék pár napot." - mondta enyhe könyörgés feelinggel a hangjában.
"Kilenckor!" - mondtam és leraktam.

Egy vízszintes padon ülve bámult rám, kezében a táskája, készen arra, hogy feláll és elmegy, ha nem tudom meggyőzni, hogy szándékaim nem agyamentek. Talán azt hihette, hogy féltékenységből akarok kitolni vele, nehogy elérje céljait, és sikeresebb legyen, mint én. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem irigyeltem Randy potenciálját. Az én segítségemmel sokkal nagyobb sikereket érhet el a testépítésben, és hamarabb, mint az nekem sikerült.

Ráadásul Randy jobb képűbb is nálam, ami miatt sokkal több publicitása lesz majd. De tudnia kellett volna, hogy mint öcsémre tekintettem rá. Soha nem akartam neki fájdalmat okozni, csak ha az építő jellegű fájdalom volt, ami nagyobbá és erősebbé teheti.

"Kész vagy egy kis vállazásra és bicepszezésre?" - kérdeztem mosolyogva.
"Csak ugratsz? Ez csak egy teszt ugye, hogy tudom-e, mikor kell szünetet tartani?"

Ráztam a fejem.

"Kölök, nekem először 18 éves koromban sérült meg az alsó hátam, az azóta eltelt 15 évben pedig még vagy negyvenszer. Néha az ágyból is alig tudtam kikelni, csak úgy sikerült, ha mereven tartottam az egész testemet, mint egy robot. Szerinted összesen hány edzést hagytam ki?"
"Nem tudom, egy pár hónapot?" - válaszolta a vállát vonva.
"Mit szólsz ahhoz, hogy egyet sem? A következő napon már mindig a teremben voltam."
"Te őrült vagy!" - mondta a fejét rázván.
"Ez nagy vonalakban igaz is. Kis koromban a holdat ugattam abban a reményben, hogy vérfarkassá változom és megtámadom a suliban engem szekáló idősebb srácokat. Sérült háttal edzeni viszont nem volt őrültség. Majdnem mindegyik sérült izmot körül lehet edzeni, csak tudni kell a módját!"
"Hallgatlak." - mondta Randy, most már némi optimizmussal a hangjában. Ha hagyom a saját megérzéseire támaszkodni, valószínűleg otthon sajnálgatta volna magát, mint a legtöbb testépítő. A feleségem Janet nagyon utálta, amikor sérült voltam. Nem csak együttérzésből, de neki kellett végighallgatnia szenvedésem áriáit is. Ha a szenvedés Olimpiai szám lenne, én biztosan több aranyat hazahoztam volna, még a kommunista szovjet csapat ellen is.

"Ahelyett, hogy elmondanám, inkább megmutatom."

Minden, amit ezután csináltunk, úgy volt megtervezve, hogy Randy vállait és bicepszeit eddzük a háta terhelése nélkül. Nem volt tehát fej fölötti nehéz nyomás, ülő oldalemeléssel kezdtünk, hogy előfárasszuk a vállait. A pad felhajtott támlája szépen megtámasztotta Randy hátát. Aztán Smith-gépes mellről nyomás következett, ahol a teljes hátát szintén erősen a támlának nyomta, így meg volt támasztva, kímélendő a meghúzódott izmot a derekában. A súly közepes volt és lassítania kellet az ismétléseken, a végét jól ki kitartva, hogy nehezebbnek tűnjön. A hátsó vállakat kézi súlyzóval dolgoztattuk meg, egy alacsony szögű ferdepadon hason fekve.

Bicepsz gyanánt csak olyan gyakorlatokat végeztünk, melyeket a Scott-padon, vagy más gépen hajthattunk végre. Hogy bemutassam neki, milyen sok gyakorlatban van a hátnak stabilizáló szerepe, még egy könnyű sorozat váltott kezes álló bicepsz hajlításra is felkértem. Pár ismétlés után fájdalmai voltak.

"Érezted, ugye?"

Bólintott.

"Amíg meg nem sérül, nem is gondolná az ember, mekkora szerepe is van a hátnak edzés közben. De most már tudod!"
"Tudatlanság, boldogság!" -szólt Randy.
"Azért már érted, hogy mire gondolok, ugye? Körül lehet edzeni egy sérülést, amíg az rendbe nem jön. De kreatívnak és rendkívül óvatosnak kell lenned. A testépítő edzésben a sérülés lehetősége mindig benne van. Nem lehet biztosra menni a sérülések elkerülésének tekintetében. Ha ezt szeretnéd, akkor inkább tedd fel a Jane Fonda hajpántot és menj végig az összes gépen heti háromszor gyereksúlyokkal. Kétlem, hogy most sérültél meg utoljára, de megtanultad, hogyan kell a bajt kezelni, ha mégis bekövetkezik. Az ilyen kényes helyzetekben mutatott hozzáállás az, ami igazán megkülönbözteti a győztest a vesztesektől."
"Aki feladják, nem nyernek, akik nyernek, sosem adják fel!" - felelte.
"Úgy néz ki, a mai a szlogenek napja." - vicceltem, de Randy nem tűnt túl vidámnak.
"Hogyan fogok így guggolni?" - duzzogott.
"Most egy ideig nem fogsz guggolni. Marad helyette a lábtolás. Ha nem árulod el a lábaidnak, én sem fogom!"
"Szerinted mennyi ideig fog ez még tartani?"
"Nem tudom. Még fiatal vagy és ellenálló. Ha rendesen odafigyelsz, egy hónap múlva újra a régi lehetsz."

A Scott-pad az egyik lehetséges módja az alsóhát tehermentesítésének

Ez megnyugtatta.

"Sőt! Ne lepődj meg, ha ez a változtatás az edzésedben még újabb fejlődéshez is vezet! Ez teljesen más, mint amit hónapok óta csinálsz."

Végre úgy tűnt, hogy tényleg kilábalt a lelki gödörből, mert mosolygott.

"Az szuper lenne!"
"Jöhet még egy kis póló szlogen? Ha citromot ad az élet, készíts limonádét!"

Randy erre felhorkant, de nem tudtam ezért hibáztatni.

Mint később kiderült, a fájdalmai már 2 hét után megszűntek. Elkezdtünk súllyal hiperhajlítást végezni kétszer egy héten a korábbi egy helyett, hogy megerősítsük a derék izmait az újabb sérülés elleni védelemként.

És hogy fogyott-e ifjú szuperhősünk a sérülés ideje alatt? Épp ellenkezőleg, másfél kilót fel is szedett! Ha kihagyta volna ezt a két hetet, ahogy tervezte, valószínűleg fogyott volna vagy két kilót, főleg az ő gyors anyagcseréjével.

Semmi sem gátolhatta hát az én kis kedvencemet. Bebizonyította, hogy semmi sem tudja megállítani, és ez a hozzáállás, ami segíteni fog neki, amikor mások már feladnák. Most már biztos lehetek benne: ez a tanítvány nem fog cserbenhagyni! T

Kapcsolódó cikkek
Versenyzők:Ron Harris