Ellentmondásos Tribulus - hatástalan és veszélyes, vagy hatásos és veszélytelen?

A Tribulus terrestris (Királydinnye) egy széles körben használt izomerő-, izomtömeg- és potencia-növelő gyógynövény, amely a testépítők között is nagy népszerűségnek örvend. Sokan használják, megítélése általában vagy szélsőségesen pozitív, vagy szélsőségesen negatív. Nekem is meggyűlt már vele a bajom, nemrég például egy testépítő körökben közismert és szakértőnek tartott ember alkotott kedvezőtlen véleményt az étrendkiegészítők terén meglévő ismereteimről, miután nem osztottam lelkesedését a Tribulus használatát illetően. Vajon kinek van igaza, az ellenzőknek, vagy a támogatóknak? Az alábbiakban kísérletet teszek a kérdés megválaszolására.

A tribulus gyógynövény, amelyet vízhajtásra, angina pectoris (koszorúsér szűkület következtében időnként jelentkező szívtáji szorító fájdalom), magas vérnyomás és magas koleszterinszint kezelésére szoktak használni. Állatokban emelni tudta a tesztoszteron szintet, és fokozta a szexuális működést, ám emberben még nem igazolták ezen hatását, ugyanakkor nagy dózisai állatokban neuromuscularis problémákat okoztak.

A tribulus hatóanyaga a protodioscin, ami a források szerint a dehidroepiandroszteron (DHEA) előanyaga, így a tribulus közvetve a tesztoszteron termeléshez is hozzájárulhat. A tribulus nagyszámú szaponin vegyületet tartalmaz, melyek nem mindegyikének tisztázott a biológiai szerepe (a szaponin vegyületek hatása a közhiedelemmel ellentétben kedvezőtlen is lehet). Azt is feltételezik, hogy az LH (luteinizáló hormon, interstitialis sejteket stimuláló hormon) szintjének növelésével a tesztoszteron termelést fokozni tudja. Ez a két különböző módon történő befolyásolása a hormonszintnek elméletileg anabolikus hatású, növelheti a szexuális vágyat, az erőt és az izomtömeget.

Kedvező hatását emberekben egy gyógyszergyártó cég 1981-es kutatása támasztja alá, amely terméketlen férfiakat vizsgált, továbbá a cég belső, publikálásra nem került anyagai (Zarkova S. Tribestan: experimental and clinical investigations. Sofia, Bulgaria: Sopharma Chemical Pharmaceutical Research Institute, 1981.).

Azóta több vizsgálatot is végeztek, amelyek már nem voltak túl kedvezőek. Ilyen volt, amikor 15 súlyzós edzést végző férfit véletlenszerűen placebo, vagy tribulus (naponta 3.21 mg tribulus/testsúlykilogramm) csoportba osztottak be, és vizsgálták a teljesítmény és testösszetétel változását 8 hétnyi edzés és kiegészítés hatására. Az eredmény: nem volt kimutatható kedvező változás a testtömegben, testzsírszázalékban, tápanyagbevitelben, közérzetben és az erő növekedésében. (Int J Sport Nutr Exerc Metab 2000 Jun;10(2):208-15)

A tribulus hatására közvetve is következtethetünk, olyan vizsgálatokból, ahol nem önmagában alkalmazták, hanem prohormon készítmények összetevőjeként. Az egyik vizsgált termék napi adagja több összetevőből állt (300 mg androstenedione, 150 mg DHEA, 750 mg Tribulus terrestris, 625 mg Chrysin, 300 mg Indole-3-carbinol, és 540 mg Saw palmetto). A nyolc hetes kísérlet során az össz- és szabad tesztoszteron szintje változatlan maradt, míg az ösztrogéné emelkedett a kiegészítés következtében a fiatal férfiakban. A készítmény hatására nem volt kimutatható izomerő növekedés. (Int J Sport Nutr Exerc Metab 2000 Sep;10(3):340-59)

Egy másik tanulmányban 300 mg androstenediol, 480 mg saw palmetto, 450 mg indole-3-carbinol, 300 mg chrysin, 1500 mg gamma-linolenic acid (gamma-linolénsav) és 1350 mg Tribulus terrestris került alkalmazásra naponta, 28 napon át, 30-58 éves férfiakon. Az össz-tesztoszteron nem változott, a szabad tesztoszteron 37%-al, a DHT 57%-al, az ösztradiol szint 86%-al nőtt. A készítmény mutatott némi befolyást a hormonszintekre, ám ne feledjük, prohormon készítményről van szó melynek alkalmazásakor az ösztrogénszint is növekedett, míg az össz-tesztoszteron szintje nem változott a vizsgálat során. (www.jacn.org)

A magyarországi Sportorvosi Szemlében a pozitív doppingtesztet előidézni képes étrendkiegészítők között szerepel a tribulus, ami szintén nem túl előnyös, ám a fentiek alapján érthető. Az már más kérdés, hogy ezt nem minden szakértő fogadja el tényként (Sportorvosi Szemle, 41/4/2000, 253-256).

Még frissebb adat, hogy egy fiatal sportolónál gynaecomastia (nőies mellmegnagyobbodás) kifejlődése volt megfigyelhető a testépítők között szteroid-alternatívaként szedett tribulus gyógynövény-készítmény szedése következtében. Sajnos nem ismert előttem a pontos adagolás és az, hogy szennyezett volt-e a termék (ami nem kizárható, prohormonokban is mutattak már ki tesztoszteront és más anabolikus szteroidot is). Nem hallottam még hasonló esetről, de az elméleti lehetőség nem kizárható, a közlés alatt álló cikk óvatosságra int. (J. K. A. Jameel, P. J. Kneeshaw, V. S. R. Rao and P. J. Drew Case Report Gynaecomastia and the plant product "Tribulis terrestris" The Breast, In Press, Corrected Proof, Available online 14 January 2004)

A tribulus nem tűnik sportolók számára hatásos anabolikus szernek, de nagy dózisainál ez nem kizárható. Mindenképpen e mellett szól pont az az egy tanulmány, amelyik az én kedvem teljesen elvenné a növénytől, nevezetesen a gynaecomastia, bitch tits jelentkezése, hiszen ez alapján vagy tesztoszteron növelő, vagy ösztrogén (tehát valamilyen hormonális) hatással kell rendelkeznie, ám ez a dózis nem pár száz mg, legalábbis a sikertelen tanulmányok alapján. Vajon kinek van igaza, az ellenzőknek, vagy a támogatóknak? Nem sikerült egyértelmű válasz adnom, de talán érthetővé vált, miért vannak fenntartásaim a kiegészítővel kapcsolatban. Hogy szedd, vagy ne szedd? Szerintem további vizsgálatokig ne szedd, de természetesen ezt te döntöd el. A döntés és az eredmény a tiéd!

A ketogén diéta szív-érrendszeri betegségek rizikófaktoraira kifejtett hatása elhízott embereken

A közhiedelem azt tartja, hogy a magas zsírtartalmú diéta elhízáshoz és olyan betegségek kifejlődéséhez vezethet, mint a koronáriabetegségek, vagy a rák és cukorbetegség. Ezt a véleményt olyan állatkísérletekre alapozták, melyek során magas többszörösen telítetlen zsírsav tartalmú zsírdús étrendet adtak a vizsgált élőlényeknek. Az epidemiológiai vizsgálatok azonban sok esetben nem találtak kapcsolatot a zsírbevitel és az elhízás, vagy az elhízással összefüggésben kialakuló betegségek gyakorisága között, sőt úgy találták, hogy a magas szénhidrátbevitel meglepő módon növelheti a triglicerid, összkoleszterin, LDL koleszterin szintet, és csökkentheti a kedvező ("jó") HDL koleszterin szintjét. Mindez fokozott kockázatot jelenthet a szív-érrendszeri betegségek szempontjából.

A ketogén diéta mai ismereteink szerint mint az elhízás és az elhízáshoz kapcsolódó betegségek kezelésére szolgáló terápia hatásosnak tűnik, ám kevés tanulmány foglalkozott az étrend hosszú távú egészségügyi hatásaival. Itt volt tehát az ideje, hogy a kutatók ezt megtegyék. Az alább ismertetett tanulmány a ketogén diétának a szív-érrendszeri betegségek rizikófaktoraira kifejtett hatását vizsgálta elhízott embereken.

Módszer: A kutatók 102 (42 férfi és 60 nő) elhízott embert vizsgáltak, akiknek a BMI-je (testtömeg indexe) 37.4 +/- 0.7 volt (a normális érték körülbelül 19-25 között van nem sportoló embereknél). Az átlagéletkor 40.8 +/- 1.0 év volt (58.8% nő és 41.2% férfi). Minden alanyon éhgyomri vérteszteket végeztek. Vizsgálták a páciensek máj és vesefunkcióját, az éhomi vérmintákból a vércukor és lipid profilt és a teljes vérképet is meghatározták. Ugyanezen módon az összkoleszterin, HDL koleszterin, LDL koleszterin, triglicerid és vércukorszintet a vizsgálat 4., 8. és 12. hetében újra megmérték.

Mind a 102 résztvevő ketogén diétát kapott, amely napi 20-30 g szénhidrátból állt zöldségek formájában, továbbá 80-100 g proteint tartalmazott, ennek a forrása hús, hal, tojás, rák és sajt volt. A többszörösen telítetlen és egyszeresen telítetlen zsírsavakat tartalmazta az étrend. Tizenkét héttel később további 20 g szénhidrátot adtak az étrendhez, így elérve az 50 grammot. Az ásványi anyagok és vitaminok (igen indokolt) pótlására napi 1 kapszula multivitamint kaptak az alanyok.

Eredmények: A triglicerid szint jelentős csökkenést mutatott a terápia előtti értéket és a 12 hét diéta utáni értéket összehasonlítva. A kezdeti triglicerid szint 2.4 mM/L +/- 0.2 volt, ami a 12. hétre 1.2 mM/L+/- 0.1-re csökkent. Az összkoleszterin szintje is igen jelentős mérséklődést mutatott (első hét 5.4 mM/L +/- 0.1; tizenkettedik hét 4.9 mM/L+/- 0.1). A HDL koleszterin szignifikánsan nőtt (első hét 1.2+/-0.04, tizenkettedik hét 1.3+/-0.04), míg az LDL koleszterin szignifikánsan csökkent (első hét 4.0 mM/L +/-0.1, tizenkettedik hét 3.5 mM/L +/-0.1). Nagymértékben csökkent a BMI (első hét 37.4+/-0.7, tizenkettedik hét 33.0+/-0.8) és az átlagos testtömeg (első hét 99.2 kg +/-2.1, tizenkettedik hét 85.9 kg +/-2.6) is.

Az éhomi vércukorszint is kedvezően változott (első hét 7 mM/L+/-0.3, tizenkettedik hét 5.4 mM/L +/- 0.1). A 12 hétig folytatott ketogén diéta biztonságos volt és kedvezően változtatta meg a szív-érrendszeri betegségek rizikófaktorainak értékét.

Következtetés: A magas zsírtartalmú diéta ellen elsősorban az elhízás előidézését hozzák fel ellenérvként. Mivel a zsírok kalóriasűrűsége magasabb, mint a szénhidrátoké (kb. 9 kcal vs. 4 kcal per gramm), azt gondolják, hogy a magas zsírtartalmú étrend magasabb kalóriabevitelt is eredményez. Az újabb vizsgálatok szerint azonban a ketogén diétával biztonságosan és hatékony kezelhető az elhízás. A magas glikémiás indexű szénhidrátok bevitele ezzel szemben egyértelműen kedvezőtlen változásokat eredményez, fokozza a II. típusú cukorbetegség, a szív-érrendszeri betegségek és a rákbetegségek kockázatát.

A ketogén diéta elhízott embereknek hatásos és biztonságos, természetes terápia lehet a testtömeg csökkentésében. Beteg-súlyosan elhízott emberek esetében feltétlenül orvosi kontroll mellett végezve, de mindenkinek ajánlott lehet tapasztalt dietetikus segítségét is igénybe venni. A laborparaméterek kedvező változása, az egészség javulása várható a ketogén diétától. Sportolók számára a módszer egy az egyben nem követhető, mivel számukra hátrányt, teljesítmény csökkenést okozhat a folyamatosan alacsony szénhidrátbevitel. (Ezért vannak a testépítők számára specifikus, ciklizált ketogén diéták - a szerk.)

Publikálva: "Ketogenic Diet Modifies the Risk Factors of Heart Disease in Obese Patients", Nutrition 19:901-902, 2003.

Kutatók: Hussein M. Dashti, Yousef Y. Bo-Abbas, Sami K. Asfar, Thazhumpal C. Mathew, Talib Hussein, Abdulla Behbahani, Mousa A. Khoursheed, Hilal M. Al-Sayer, Naji S. Al-Zaid.

Szelektív Androgén Receptor Modulátorok (SARM) a jóindulatú prosztata megnagyobbodás kezelésében

Valószínűleg nem sok olvasónk hallott eddig a szelektív androgén receptor modulátorokról (SARM). Ezek az anyagok anti-androgénekből kifejlesztett, nem szteránvázas vegyületek, melyek az androgének anabolikus és androgén hatásait a szervezet különböző szöveteiben nem azonos mértékben fejtik ki. A kutatók azt remélik, hogy fejlesztésükkel mellékhatás mentes, vagy kevesebb mellékhatással rendelkező gyógyszereket tudnak létrehozni, amelyek a terápiákban felválthatják, vagy kiegészíthetik a már meglévő szteroidokat. A testépítők itthon és külföldön szintén érdeklődnek ezek iránt a vegyületek iránt, természetesen egészen más okokból.

Az idősödéssel járó elváltozások mindkét nemben meglehetősen kellemetlenek. Míg nőknél az inkontinencia, vizeletvisszatartási problémák, addig férfiaknál a vizelés nehézsége lép fel gyakran - az utóbbit a prosztata megnagyobbodása idézi elő. A rosszindulatú elváltozások műtéti beavatkozást igényelnek, de a jóindulatú megnagyobbodást inkább gyógyszeres úton tartják karban.

Idén augusztusban publikálták azt a vizsgálatot, melyben a SARM-okat hasonlították össze az 5-alfa reduktáz gátló finasteride-del (ez a DHT képzést gátolja) és az anti-androgén hidroxyflutamide-dal a jóindulatú prosztata megnagyobbodás kezelésében mutatott hatásosságuk tekintetében. Kasztrálatlan patkányokban a SARM-ok részleges agonistaként viselkedtek az olyan androgénigényes szövetekben, mint a prosztata, de teljes agonistaként viselkedtek az olyan anabolikus szövetekben, mint a levator ani izom, tehát a vázizomzatban.

Ez azt jelenti, hogy részlegesen, vagy teljesen aktiválták az adott szövet androgén receptorait. A részleges agonizmus a prosztatában az S-1 és S-4 SARM-oknál valószínűvé tette, hogy ezeket fel tudják használni az androgén hatás elnyomásához jóindulatú prosztata hiperpláziában.

A sértetlen hím patkányokban az S-1 vegyület (5, 10, 25 mg/kg) szelektíven csökkentette a prosztata tömegét, hasonló hatékonysággal, mint a finasteride (5 mg/kg), anélkül, hogy a levator ani izmot befolyásolta volna, vagy a plazma tesztoszteron, LH, FSH szintjét emelte volna.

A hidroxyflutamide (0.5, 1, 5, 10, 25 mg/kg), azonban szelektivitás nélkül mind a prosztata, mind a levator ani izom tömegét csökkentette, és dózis függő módon növelte a plazma hormon szintet (a szervezet válaszreakciója az anti-androgén kezelésre). A finasterid mint 5-alfa reduktáz gátló hatott, az S-1 mint részleges androgén receptor agonista működött.

Következtetés: A SARM-ok a jövőben felhasználásra kerülhetnek a jóindulatú prosztata megnagyobbodás kezelésében, és a fejlesztések iránya azt mutatja, hogy talán előállítható egy androgén mellékhatás mentes-szegény anabolikus vegyület. A SARM-ok a koxoló testépítők illegálisan használt gyógyszerei közé is bekerülhetnek, mint mellékhatás csökkentő és/vagy anabolikus anyagok.

Publikálva: "Comparison of the Pharmacological Effects of a Novel Selective Androgen Receptor Modulator (SARM), the 5{alpha}-Reductase Inhibitor Finasteride, and the Antiandrogen Hydroxyflutamide in Intact Rats: New Approach for Benign Prostate Hyperplasia (BPH).", Endocrinology. 2004 Aug 12.

Kutatók: Gao W, Kearbey JD, Nair VA, Chung K, Parlow AF, Miller DD, Dalton JT. T