A szájon át szedett ATP hatása az anaerob teljesítményre és izomerőre
Az ATP (adenozin trifoszfát) szervezetünk minden életfolyamatához nélkülözhetetlen energiaadó vegyület. Az elfogyasztott tápanyagaink energiáját a test ATP képzésére fordítja, ez az ATP nyújt energiát minden életfunkciónkhoz, így az izomműködéshez is. A kiegészítőként bevitt, valamint a szervezetünkben természetes úton termelődő kreatin is az energiáját leadó ATP (ekkor már ADP, AMP) regenerációjában játszik elsősorban szerepet kreatin-foszfátként. A kreatin széles körben használt étrendkiegészítő, a gyártó cégek pedig a kreatin sikerén felbuzdulva egy hasonlóan hatásos és anyagilag is sikeres termék kifejlesztésén dolgozva az ATP kiegészítőként történő alkalmazásával kísérleteznek.

	Lehet az ATP-ből valami?

Az ATP-nek azonban vannak hátrányai, melyek miatt hatásosságát eddig nehéz volt igazolni: az ATP molekuláris tömege nagy, szemben a kreatin alacsonyabb molekuláris tömegével, így felszívódása is rosszabb. Ezen túl, a felszívódott ATP jelentős részben lebontásra kerül, mielőtt az izmokba érhetne. Mégis van a dologban fantázia, így nem csoda tehát, hogy az orális ATP kiegészítés hatásait is megvizsgálták a kutatók. A vizsgálat során 14 napos orális (szájon át bevitt) adenozin 5'-trifoszfát (ATP) kiegészítés hatásait vizsgálták az anaerob kapacitásra és izomerőre.

Módszer: A randomizált, duplavak vizsgálat során 27 egészséges férfi (életkor 18-45 év) kapott alacsony (150 mg), vagy magas dózisban (225 mg) orálisan ATP-t, illetve ezeknek megfelelő hatástalan placebot. A vizsgálatban nem vehetett részt az, aki a vizsgálatot megelőző 6 hónapban kreatin alkalmazott. Hogy a felszívódást növeljék, az ATP-t a gyomorsavtól védő felülettel borították be, így remélve a lebomlás csökkenését és a felszívódás javulását.

A teljes vér ATP (teljes vér és plazma ATP) koncentrációk, két Wingate anaerob teljesítmény teszt (30 mp sprint), és izomerő (1 ismétlés maximális súllyal, illetve három szett kifáradásig a maximális súly 70%-ával) három különböző állapotban került megállapításra: (1) kiindulási; (2) akut ATP fogyasztás (7 nappal később, megelőző kiegészítés hiányában és 75 perccel az ATP elfogyasztása után); és (3) 14 nap mindennapos ATP fogyasztás után.

Eredmények: A statisztikai analízisek nem mutattak ki jelentős eltérést a csoportok között, vagy a csoportokon belül a kezelés hatására sem a teljes vér ATP, sem a plazma ATP koncentrációkban. A Wingate tesztek sem mutatták a kezelés bármilyen hatását (csúcsteljesítmény, átlagos teljesítmény leadás, teljes munka, tejsav felgyülemlés), ahogyan az izomerőben sem következett be lényeges változás.

A magas dózisú ATP csoporton belül viszont több változás is megfigyelhető volt az 1 RM-ben (6.6%; P < 0.04), és a kifáradásig végzett ismétlésekben a 14 napi ATP fogyasztás után az első szettben (18.5%; P < 0.007), valamint az ATP fogyasztás utáni teljes volumenben (22%; P < 0.003). A magas dózist fogyasztóknak ezen kívül a közérzete is jobb volt. Ezt az ATP centrális és perifériális neurotranszmitter hatásával magyarázhatjuk, valamint azzal, hogy más neurotranszmitterek szintjét is befolyásolni tudja. Mellékhatásokat nem tapasztaltak egyik csoportban sem.

Következtetés: A gyomor károsító hatásától bevonattal védett orális ATP kiegészítés ergogén hatása kicsi az izomerő mutatóit figyelembe véve, ám ezt nagyobb dózisok, illetve a felszívódást javító módszerek valószínűleg módosíthatják. A kérdés további vizsgálatokat igényel. Sajnos ma még nem tudjuk megmondani, hogy az ATP lesz-e a következő kreatin.

Kutatók: Jordan AN, Jurca R, Abraham EH, Salikhova A, Mann JK, Morss GM, Church TS, Lucia A, Earnest CP.

Publikálva: "Effects of oral ATP supplementation on anaerobic power and muscular strength.", Med Sci Sports Exerc. 2004 Jun;36(6):983-90

A nandrolon hatása a testépítők testösszetételére
A speciális edzés, étkezés és gyakran az anabolikus androgén szteroid használat népszerű a zsírtömeg csökkentésében és az izomtömeg növelésében. A sportolók által elérni kívánt cél az izomtömeg és erő növelése, és ebből a célból ők - mivel csak anekdotális adatok hozzáférhetőek a különböző anyagok és adagok hatásairól - gyakran megadózisokat használnak az illegálisan beszerzett szteroidokból. A nandrolone decanoate (ND) az egyik legnépszerűbb gyógyszer visszaélésre felhasznált szteroid.

A szteroidok kiváltotta zsírmentes testtömeg növekedést részben a vízvisszatartás, vértérfogat növekedés is okozhatja, így a hatás pontos meghatározásához ismerni kellene a szervezet víztereiben bekövetkező változásokat. Ugyanígy a csontok ásványianyag tartalma is változhat a gyógyszer szedése során, a pontos adatokhoz tehát ennek változásait is ismerni kell. A testösszetétel meghatározásában az egyik legjobb módszer a négykomponensű modell alkalmazása, ebbe beletartozik a teljes testvíztartalom, teljes csont ásványianyag tartalom, és a testsűrűség mérése is. Az alábbiakban ismertetésre kerülő kutatás célja tehát az volt, hogy meghatározza a nandrolone decanoate hatását edzett férfi testépítők testösszetételére a 4 komponensű modell segítségével (4 C), különös tekintettel az izomtömeg változásaira.

Módszer: Randomizált, dupla vak, placebo kontrollált vizsgálat során 16 tapasztalt testépítő férfi (életkor 19-44 év) kapott vagy nandrolone decanoate-ot (n=9; 200 mg/hét intramuszkulárisan, Deca-Durabolin (R), Organon), vagy placebót (n=7) 8 hétig. A magas vérnyomású, cukorbeteg, májbeteg, vagy abnormális szérum májenzim szintekkel rendelkező, kóros vérkoleszterin értékű, terméketlen, vagy dohányzó jelentkezők kizárásra kerültek, csak egészséges, legalább három éve rendszeresen edző férfi testépítők vehettek részt a vizsgálatban. Négy alany korábban már használt szteroidokat, de a résztvevőknek minimum 3 hónapja anyagmentesnek kellett lenniük (ezt véletlenszerűen ellenőrizték a vizsgálat során többször is).

A testösszetétel mérést az első injekció előtt, a 8. héten és a 14. héten végezték el. A testösszetételt 4 komponensű modellt használva a víz alatti testsúlymérés (hidrodenzitometria), DEXA és deutérium hígítás vizsgálatok eredményeit elemezve állapították meg. A teljes csont ásványianyag tartalmat és sűrűséget DEXA segítségével vizsgálták. A test víztereit (extracelluláris-sejten kívüli víz [ECW] és az intracellularis-sejten belüli vizet [ICW]) deutérium hígítás és bromid hígítás módszerrel határozták meg. A testzsírszázalékot a 4C modell segítségével határozták meg, felhasználva a test sűrűség, össz-testvíz és csont ásványi anyag tartalom értékeit.

Eredmények: A nandrolone decanoate alkalmazás jelentős növekedést eredményezett a testtömegben (+2.2 kg), a zsírmentes tömegben (FFM: +2.6 kg), és a test teljes víztartalmában (+1.4 kg). Nem következett be szignifikáns változás a zsírtömegben, testzsírszázalékban, sem a test víztereiben és a vízterek egymáshoz viszonyított arányában (ECW, ICW, ECW/ICW arány), valamint a zsírmentes tömeg hidratáltságában, és a csont ásványi anyag értékekben.

Következtetés: Az eredmények azt mutatják, hogy a négykomponensű modell használatával meghatározott testösszetétel változás szerint 200 mg/hét nandrolone decanoate intramuszkuláris alkalmazása 8 hétig szignifikáns növekedést eredményezett a testtömegben és zsírmentes testtömegben (FFM), míg a zsírtömegben, csont ásványi anyag tartalomban, csontsűrűségben, és a zsírmentes testtömeg hidratáltságában nem következett be változás. A fenti adatok alapján a változások az izomtömeg növekedésének voltak köszönhetőek. Tehát ahogyan azt a sportolók, és különösen a testépítők mindig is tudták, az anabolikus androgén szteroidok használata az izomtömeg, és elsősorban az izomtömeg növekedését eredményezheti.

Kutatók: van Marken Lichtenbelt WD, Hartgens F, Vollaard NB, Ebbing S, Kuipers H.

Publikálva: "Bodybuilders' body composition: effect of nandrolone decanoate", Med Sci Sports Exerc. 2004 Mar;36(3):484-9.

Fogyókúra szteroidokkal? Az anabolikus szteroidok hatása a mesenchymalis őssejtek differenciálódására
A szteroidot használó testépítők izomzatuk megőrzése érdekében gyakran alkalmaznak a szálkásításukhoz olyan anabolikus androgén szteroidokat, melyek szerintük kevéssé hajlamosítanak vízvisszatartásra (nem aromatizálódó szteroidok). A szájhagyomány úgy tartja, hogy ezek elősegítik a szálkásítást, zsírégetést, de a tájékozottabb szteroid használók ezt kétségbe szokták vonni. Véleményük szerint (és ezt a nézetet kutatások sokasága támasztja alá) a szteroidok növelik az izomtömeget a proteinszintézis fokozásán keresztül, tehát a testösszetételt kedvezően befolyásolják, ugyanakkor a nagyobb izomtömeg az energiafogyasztásra is kedvezően hat, ebben merül ki a "zsírégető" hatás. Vagy mégsem?

A tesztoszteron kiegészítés növeli a vázizom- és csökkenti a testzsír-tömeget, de a jelenség pontos mechanizmus nem ismert. Született már sok elmélet, amelyek közül az egyik legérdekesebb igen rövid múltra tekinthet vissza. Az elmélet lényege, hogy a tesztoszteron és más androgének NEM a zsírsejtek MÉRETÉRE (illetve nem csak), hanem azok SZÁMÁRA is hatnak.

A kutatók C3H 10T1/2 pluripotens egér sejteket kezeltek tesztoszteronnal (0-300 nM), vagy dihidrotesztoszteronnal (DHT, 0-30 nM) 0-14 napon át. A miogén átalakulást (izom irányba alakulást) a korai (MyoD) és késői (miozin nehéz lánc II; MHC) miogén markerek immuncitokémiai jelölésével, és a MyoD* és MHC mRNS és protein meghatározásával becsülték fel. Az adipogén, zsírsejt irányba elköteleződést, fejlődést az adipocyta számlálással és a PPAR gamma 2 mRNS és PPAR gamma 2 protein, továbbá a C/EBPa transzkripciós faktor mérésével becsülték meg.

A vizsgálat során azt találták, hogy a MyoD+ miogén sejtek és az MHC+ miotubulusok száma (miotubulus: izom irányba differenciálódó sejtek fúziójából létrejött, több sejtmaggal rendelkező képződmény), továbbá a MyoD és MHC mRNS és protein szintek dózis függően nőttek a tesztoszteron és DHT kezelés hatására. Mind a tesztoszteron, mind a DHT csökkentette az adipociták számát és leszabályozta a PPAR gamma 2 mRNS és PPAR gamma 2 protein, valamint a C/EBPa kifejeződését, expresszióját. A kiinduláskor mért androgén receptor mRNS és protein szint alacsony volt, de megnőtt a tesztoszteron és DHT kezelés után. A tesztoszteron és DHT miogenezisre és adipogenezisre kifejtett hatását az antiandrogén bicalutamide szer blokkolni tudta, tehát a hatás az androgén anyagoknak az androgén receptorra kifejtett hatása által jött létre.

A fentiek alapján a tesztoszteron és a DHT szabályozója a mesenchymalis pluripotens prekurzor sejtek differenciálódásának** azáltal, hogy elősegítik a sejtek miogén irányba történő elköteleződését, és gátolják azoknak az adipogén irányba történő differenciálódását egy az androgén receptor által közvetített úton. A tesztoszteron tehát úgy is szabályozza férfiakban a testösszetételt, hogy elősegíti a mesenchymalis pluripotens sejtek elköteleződését miogén vonal irányába és gátolja az adipogén irányba történő differenciálódást.

Következtetés: A tesztoszteron izomrost növekedést idéz elő, mivel fokozza a protein szintézist, csökkenti az izomfehérjék lebontását és javítja az aminosavak újrafelhasználását. Az izomprotein szintézis hipotézis azonban mégsem magyarázza meg teljes mértékben a tesztoszteron (és más anabolikus androgén szteroidok) által a zsírtömegben, izomsejtmag számban és szatellit sejt számban előidézett változásokat. Az anabolikus szteroidok mai tudásunk szerint a zsírsejtek számát is csökkenteni tudják, amely hatás valószínűleg különösen hosszabb távú kezeléseknél érvényesül.

A szájhagyomány tehát részben igazolásra került tudományos kutatásokkal is. Mindezek ellenére senkinek sem ajánlom, hogy szteroidokkal fogyókúrázzon, hiszen illegális és veszélyes anyagokról van szó, valamint a már meglévő zsírsejtek méretét továbbra is csak diétával lehet csökkenteni. A zsírsejtek számának különböző anyagok segítségével történő csökkentése mint a jövőben kifejlesztendő fogyókúrás eszköz nem tűnik őrültségnek, de ettől még messze állunk. (lásd CLA+guarana kutatást)

Kutatók: Singh R, Artaza JN, Taylor WE, Gonzalez-Cadavid NF, Bhasin S.

Publikálva: "Androgens stimulate myogenic differentiation and inhibit adipogenesis in C3H 10T1/2 pluripotent cells through an androgen receptor-mediated pathway.", Endocrinology. 2003 Nov;144(11):5081-8. T