Illés Norbert képgalériánk

24 óra a testépítésnek szentelve - akkor, amikor gondolsz rá és akkor is, amikor eszedbe sem jut. Az élettani folyamatok, ha esik, ha fúj, éjjel-nappal, ünnepnap, hétköznap, mindig működnek. Aki intenzíven űzi a testépítést, az tisztában van ezzel. Ez nem azt jelenti, hogy nincs olyan perc, amikor ne a testépítéssel foglalkoznánk! Az egész arról szól, hogy bizonyos dolgokat meg kell tenni annak érdekében, hogy a nap mind a 24 órája a lehető legkedvezőbben szolgálja testépítő céljainkat. Ennek szolgálatában áll az étkezés, az edzés, a pihenés, az információszerzés, az inspirációs anyagok nézegetése, a célkitűzések megszervezése, és a gondolatvilágunk, képzelőerőnk korlátainak felszabadítása.

Mint ismeretes, az utolsókból lesznek az elsők és a fentebb említett felsorolás utolsó eleme az egész testépítés elindítója. A képzelőerő, a mentális ráhangoltság hiányában minden értelmét veszti, jobban mondva az eredményesség nem lesz számottevő.

Gyakorlatilag, ha el tudjuk képzelni, hogy milyenek szeretnénk lenni, és hogy ez az "eredmény" hogy funkcionál majd a nagyvilágban, jó utón indultunk el. Bármi megindíthatja a fantáziánkat: egy film, egy kép, egy fizikális vereség. Sok emberről halottam, akik azért kezdtek el edzeni, mert nem tudtak 10 fekvőtámaszt megcsinálni, vagy valami sport versenyen vereséget szenvedtek. Legyünk nyíltak, vannak olyanok is, akik azért kezdtek edzeni, mert kisebbségi érzésük volt, vagy "fizikai hatást gyakoroltak rájuk". A közvetlen környezetemben élő emberek között is vannak olyanok, akik nem sport jelleggel kezdték el űzni a testépítést. Nem ragozom tovább, ma már mind kiegyensúlyozott, egész-séges emberek.

A kis "lélektani" kitérő után kanyarodjunk vissza a témához. A kérdés az, hogy a kezdeti elindító inspirációs erő meddig tart ki. Talán mondhatnám, hogy örökké. Ez valakinél így is van, valakinél csak pár év, míg másoknál pár hétre, esetleg néhány edzésre redukálódik.

Nézzük magunkat, vagyis azt a csoportot, akiknél örökké tart a lelkesedés. Itt is megtalálható egy bizonyos redukció. A kezdeti álomkép részben valósággá válik. Bevallom, úgy kezdtem a testépítést, hogy 100 cm kerületű lesz a karom. Ahogy múlt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy ez csak egy irreális "álom" (jelenlegi tudásunk szerint). Amikor tudatosult bennem, hogy az álmom elérhetetlen, nem adtam fel. Éppen ellenkezőleg, ilyenkor kezdődik minden. A reális célok kitűzése igen komoly feladat, ami megtanított arra, hogy a motivációm soha ne lankadjon.

Gyakorlatilag állandóan ébren kell lenni, mert elérkezik a plató. Ez olyan állapot, amikor leáll a fejlődés. Ilyenkor egyesek több hónapig, némelyek több évig stagnálnak az elért szinten. Ebben az állapotban sokan nyugtatgatják magukat, hogy ennyi volt. A legrosszabb pedig az, hogy ezt az állapotot realitásnak fogják fel. Ilyenkor én is arra gondoltam, hogy ezután már csak a szteroidok jöhetnek, hogy ez a valóság. De a reális cél nem belenyugvást jelent abba, hogy naturálként nem lehet egy bizonyos szintnél tovább fejlődni. Erre figyeljünk!

Én mindig kijutottam ebből a helyzetből. Hogyan? Ez egyszerű. Az adott helyzet felmérése után végignéztem a régi dolgokat, hogy mit hogyan csináltam régebben. A profik, vagy más amatőr testépítők nyilvánosságra hozott írásaiban is lehet nézelődni, ezzel megoldódhat a probléma. Vagy egyszerűen egy olyan edzés és diétázási rendszert kell választani, amit még nem próbáltunk, vagy éppenséggel régebben már bevált. Az eddig nem próbált edzéseknél és diétáknál további motiváltságot biztosít, hogy saját adottságainkra kell hangolni a dolgokat.

Az már lényegileg más helyzet, ha az alapvető motiváltságunkat veszítjük el. Innen kétfelé indulhatunk. Az egyik, ha egyáltalán nem áll szándékunkban tovább foglalkozni a testépítéssel. Erre mondhatnám, hogy nincs mit tenni. A sport abbahagyása nagyon sok veszteséggel jár, amit nem akarok ragozni. A végletekig megyek el, ha azt mondom, hogy hetente legalább 2-3 alkalommal menj le edzeni 30-40 percet, még akkor is, ha nem használsz semmilyen táplálékkiegészítőt és az étkezésed is kész horror!

Az életet tartja benned majd az, hogy nem leszel tutyi-mutyi, és igenis, tessék küzdeni a teremben. Azt, hogy nincs értelme, EL KELL FELEJTENI! Mert ha csak úgy lejársz a terembe, céltalanul és ez párosul azzal a ténnyel, hogy valami oknál fogva már nem tudsz "foglalkozni" a testépítéssel annyit, mint régebben, akkor önmagadhoz képest mélypontra kerülsz! Magyarul, az álmokat újra kell éleszteni! Emlékszem milyen boldog voltam az elején pusztán attól, hogy izomlázam van, és hogy esetleg ezt egy új, számomra eddig ismeretlen gép, vagy gyakorlat használatával értem el. Bármilyen körülmény között folytatni kell az edzéseket!

A másik csoporthoz tartoznak azok, akik tudják azt, hogy foglalkozniuk kell a testépítéssel, de nincs meg az a tűz, mint régen. Az edzés unalmat, az étkezés undort vált ki. Ezen szintén átestem. Állj le egy hétre, vagy kettőre és figyeld kívülről, miként megy a vonat. Kezdj el másokkal foglalkozni, adj tanácsot, beszélgess el más sportolókkal. Szép lassan rá fogsz jönni, hogy mi az, ami neked hiányzott. A választ a hosszas elmélkedések, a mások segítése közben felszínre került dolgok fogják megadni. Ez csak idő kérdése. Engedd, hogy kiforrják magukat a dolgok, hagyj időt magadnak. Újra fog indulni a "gépezet" és jobb lesz, mint új korában!

Az inspiráció meglétét és elmúlását nevezhetnénk a testépítés lelki makrociklusainak. Viszont az apró, lényeges dolgok, jelen esetben a "mikrociklusok" is bosszúságot okozhatnak. Gondolok itt arra, hogy a soron következő csirkemelles étkezésed helyett inkább palacsintát ennél, vagy alvás helyett bulizni mennél a haverokkal. Akaraterő. Igazándiból ezen nincs mit ragozni. Az első a tudat. Tudod, hogy az előre kiszámolt étkezésedtől nem szabad eltérned, hogy pihenned kell, nem pedig bulizni.

Persze, a kísértés pillanatában számtalan magyarázattal szolgál a "kisördög", hogy miért kell eltérned. Hidd el nekem, hogy ez a pillanatnyi szenvedés, kibírhatatlannak tűnő vágy, koránt sem ér fel azzal a lelkifurdalással, amit utána éreznél. Amúgy pedig megvan a lehetőség arra is, hogy miként lehet többet enni, csípegetni ebből-abból. Az alvást, pihenést sajnos helyettesíteni nem tudod. Személy szerint nem is gondolom azt, hogy csak az "éj leple alatt" lehet szórakozni.

Pihenőnapokon számtalan lehetőség kínálkozik különféle szabadidős programok eltöltésére, mint például a horgászat, vagy egy kora esti mozi is befér két étkezés közé. Az előbbire visszatérve megemlíteném, hogy még külön gasztronómiai élvezetet jelent a kifogott zsákmány elkészítése és az alkalmazott horgászmódszer kivitelezése, mint a pergetés (halakat imitáló műcsalik vontatása, miközben a ragadozó utána megy és rávág). A halak igen gazdagok fehérjében és esszenciális zsírsavakban. Könyörgöm, még egy kicsit hadd írjak a halakról! Egyszer hallottam, hogy a törpeharcsa igen gazdag HMB-ben. Aki horgászik, az tudja, hogy a keresztül szúrt és órákon át 40 C°-on érlelt hal visszadobás után néha tovaúszik. El kéne kezdeni HMB-t szedni? Ahol elszaporodott, ott szinte bármivel fogható a törpeharcsa, és krumplival, hagymával ízletes étel készíthető belőle.

Úgyhogy barátaim, azt hiszem, egy olyan sportot választottunk, ami kiválóan illeszkedik az élethez, ami megtanít küzdeni, hogy az akadályok leküzdése után mindig ott vár a megérdemelt jutalom. Minden dolognak van valami értelme. Mint tudjuk, az intenzitás nem abban keresendő, hogy minden edzésen elájultál-e az elmúlt évek alatt. A teljes értékűség az életünk folyamán elvégzett munkán alapszik, amibe beletartozik a szórakozás, a pihenés és minden élvezet, amit az élet kínál. És ennek az egésznek a tökéletes egyensúlya fogja megalkotni azt az utat, amit intenzív előre jutásnak nevezhetünk! T

Kapcsolódó cikkek
Testépítő születik - 24. rész: Mi is a te kifogásod?
Ultimate Diet 2.0 amatőr szinten maximalizálva
Shopping tréning
Summer Jam 2004
Rangsor
HSP: Hipertrófia-Specifikus Program