Farkas Sándor képgalériánk

A decemberi, őszies vasárnap délután a lehető legnagyobb nyugalomban autóztam a megbeszélt találkahelyre, hogy riportom alanyát kérdezzem a testépítő sport élményeiről, sikereiről. Valahogy nem volt bennem az a forrongás, amit fiatal versenyzőként én is ismertem, és amit fiatal, a "jövő még előttünk" testépítőkkel készülő interjúim során érzek. Sanyival már régebben is találkoztam párszor és nagyon rokonszenves emberként ismertem meg. Esetében már nem az előtte álló útról, hanem visszatekintésről volt szó. Nem kellett forradalmi hangulat ahhoz, hogy történelmet készüljünk írni, mert az már megtörtént. Talán riportalanyom nem veszi zokon a jellemzést, de a mesélős "nagy öregeket" mindig szívesen hallgattam. Szinte érezni lehet a megtörtént valóság minden ízét, szagát-illatát. Nem utolsó sorban pedig rengeteg energiával és tanulsággal szolgál az ember számára egy-egy ilyen mese.

Esetleg, ha valaki nem ismerné Sándor korát, annak elárulom, hogy nem egy bácsikára kell gondolnunk. Én már többször találkoztam vele, de kisebbségi érzésem valahogy nem akar szűnni. Mostani találkozásunkkor is alaposan szemügyre vettem, hátha én látszom nagyobbnak. Sajnos azt a kb. 10 centit (jómagam 1.83 m vagyok) és 10 kilót nem lehet egyszerűen kihúzott testtartással kompenzálni. Úgy gondolom, minden edzőterem tulajdonosnak ilyen fizimiskával kell rendelkeznie (a pécsi ABCenter Sanyié, mely a Malomvölgyi út 11. alatt található). A látvány magáért beszél, a beszéd pedig a látványért. Szóval olyan testépítővel futottam össze, aki minden téren tiszteletre méltó. Mondhatom, a fizikai és szellemi képességek harmóniában vannak!

64-es rajtszámmal Sándor mint 1991-es Magyar Bajnok, ellenfele Kis Péter

Sanyi, mikor kezdődött nálad ez az egész testépítés?
1977-ben, amikor is harmadik osztályos gimnazista voltam, a nehéz atlétika foglalkoztatott. Vagyis inkább abban foglalkoztattak! Az edzőm általában a diszkoszvetést és a súlylökést gyakoroltatta velem. Aztán olyan versenyekre nevezett be, amiről azt sem tudtam, hogy micsoda. Egyik versenyen például belenyomtak egy gerelyt a kezembe, hogy most ez jön. Életemben nem is hajítottam gerellyel, de még látni sem láttam közelről. Szóval ez így ment egy darabig, aztán elegem lett ebből az edzői irányításból és magam vettem a kezembe a dolgokat. Ráakadtam az akkori sportújságra, amely "Sportolj Velünk" névre hallgatott. Nem tudom, hogy ti mennyire emlékeztek rá, de ez egy ilyen silány minőségű, nem is fekete-fehér, hanem sötétbarna-világosbarna nyomatú valami volt inkább. Az akkori magyar sztárok, Bitter István, Kiss Péter (Spartacus) szerepeltek az újságban. A szakmai irányító Fekete Ferenc volt.

Szépen összegyűjtöttem több éves anyagot magamnak és nekiálltam olvasni. Lassan teljesen felvettem a testépítés szellemiségét és a tudást, amit akkor el lehetett érni. Mondhatnám, hogy így magamba szívtam az egészet. Ez az, amit hiányolok a mai fiatalságból, tisztelet a kivételnek, hogy nincs belső késztetés, szellemiség, ami az egész motivációt biztosítja. Na, aztán összeálltam egy régi edzőtársammal, akit még az atlétikai időkből ismertem és együtt edzettünk. Jó párosítás voltunk, mert a társam 133 kilót nyomott a mérlegen, az én súlyom pedig 82-85 kg között mozgott. Szert tettünk egy versenysúlyzó készletre, amit, ha jól emlékszem, 130-140 kilóig lehetett felpakolni. A mezőtúri tekepálya termében edzettünk ezzel a súlyzóval úgy, hogy az újságokban látott gyakorlatokat próbáltuk lemásolni. Mivel nem volt pad, amin lehetett volna gyakorlatokat végezni, így a focisták kispadját vettük kölcsön erre a célra. (Látjátok, ebben az időben nem csak edzéstervet kellet készíteni, hanem "teremtervet" is, úgyhogy ne nyavalyogjatok! - a szerző) Ezekben a kezdeti időkben hetente 3x2-2.5 órát edzettünk, kőkeményen.

Meddig tartott ez a kezdeti periódus?
1.5-2 évig. Aztán 1979-ben elkerültem Miskolcra, ahol műszaki egyetemet végeztem és geofizikusként diplomáztam. Majd a pécsi uránbányánál helyezkedtem el a szakmámban.

Miskolcon gondolom már nyoma volt valamiféle komolyabb edzőteremnek?
Nagyon sok bérházak aljában kialakított magán terem volt. Én is egy ilyen termet kerestem fel. A hangulat jónak mondható volt a bodys berkeken belül, mert a termek egymással rivalizáltak. A teremvezető fellépéseket szervezett a különféle akkori rendezvényeken. Ez nagy motivációt jelentett.

Akkor tudatosan készültetek ezekre a fellépésekre?
Igen. Tudatos táplálkozással és heti 5 edzéssel, amelyek néha a 3-3.5 órához közelítettek. Répcelakról kaptunk olcsón Sport Robit, 20 kilós zsákokban. Nem tudom, lehet, hogy nem mindenki tudja már, a Sport Robi egy magas fehérjetartalmú tejfehérje koncentrátum volt. Azt hiszem, ezt talán már nem is lehet kapni. (A Sport Robi valóban egy ehetetlen, emészthetetlen tejfehérje preparátum volt, tulajdonképpen az első táplálékkiegészítő Magyarországon. A hazai bodys történelmet és társadalmat nyugodtan bonthatjuk olyan korokra, korosztályokra, hogy ősbody még a Sport Robi előtt, hőskor a Sport Robi idejében, és a modern kor, amelynek tagjai már nem élhették meg az "élményt". Kicsit olyan ez mint az igazi katonaság, a már rövidebb szolgálat és a kötelező bevonulás eltörlésének ideje. - a szerk.) Ezt egymás között osztottuk el a teremben, a fejadagot pedig szépen lassan fogyasztottuk, hogy tovább tartson. Később még a húsipari vállalatoktól szójafehérje-izolátumot is tudtunk szerezni. Mondhatom, hogy keményen felkészültünk minden bemutatóra és nagy sikert arattunk!

Mikor volt az első verseny, amin indultál?
1982-ben indultam az első versenyemen. Én nem is indultam ilyen vidék, meg éremszerző bajnokságokon, egyből a Magyar Bajnokságon kezdtem. Olyan keményen készültem állandóan, hogy az ismerőseim tanácsára egyből ide neveztem. Aztán végül is harmadik lettem. Ez egy kicsit letört! Ennek ellenére tovább küzdöttem, viszont azt nehéz volt megszokni, hogy már az öltőzőben, a jelenlevők alapján eldőlt, hogy ki milyen helyezést ér el. Én is tudtam, hogy mikor leszek első és mikor második. Ez már az öltőzőben eldőlt! Meg aztán az akkori bodys vezetőség sem lopta be magát a szívembe.

	40 évesen

Ezek szerint nem volt korrekt a bíráskodás?
Úgy, ahogy mondod! Egyszerűen nem tetszett, ahogy viselkedtek. Én nem szeretek nyalni. Többször hívtak Pestre edzeni, hogy ott igazoljak le. Minek? Nekem otthon voltak a barátaim, a rokonaim, én Miskolcon is tudtam edzeni. Aztán külföldön kezdtem el versenyezni.

Mármint hogy világversenyeken indultál?
Igen, egyéniben is és párosban is versenyeztem. Ausztriában volt az első VB, amin indultam. Ezt a WABBA szervezte és itt 7. lettem. Majd ezt követték sorra a többi Grand Prix és egyéb világversenyek. A Lodz-ban rendezett Grand Prix-n 3. lettem például.

Akkor jól gondolom, ha azt mondom, hogy ezzel szerettél volna foglalkozni.
Igen! Ez volt az elképzelésem, hogy lesz egy saját termem, és azt viszem, és csak edzem és edzem. Ez meg is valósult. Jelenleg van egy edzőtermem Pécsett. Tudod, nagyon keményen kell küzdenem azért, hogy létezni tudjon a terem. Több testedzéssel kapcsolatos iskolát is elvégeztem már. Jelen pillanatban úgy látom, hogy talán valami fitness jellegű dolgot hoznék még a termembe, mert itt ez a nagy helység, tükörrel meg minden, ezt szeretném kihasználni. Az egyik ismerősömtől kaptam egy Tae Bo kazettát, azt kezdtem el gyakorolni. Nagyon kellemes dolog, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem tudtam elsőre végig csinálni a gyakorlatsort, ami úgy jó 40 perc. Rá két hétre kiderült, hogy van ám másik kazetta, méghozzá az első részek. Köszi! Én mindjárt a legnehezebbel kezdtem!

Visszatérve a bodyhoz, akkoriban milyen programokkal készültél?
Mivel összesen 5 hetem maradt mindig a felkészülésre, ezért nagyon keményen bele kellett húznom.

5 hét? Ezt hogy érted?
Erőemelő versenyeken is indultam, amit általában 5 héttel testépítő versenyek előtt rendeztek. Akkor még csak fekvenyomás és guggolás volt. Itt általában a 2-3. helyen végeztem, 110 kg-os testsúllyal. Mikor vége volt az erőversenynek, akkor álltam neki felkészülni a "formára". Még utoljára tartottam egy nagy zabálást, aztán gőzerővel ment a diéta. Fokozatosan kezdtem leépíteni a kalóriákat és kiiktatni a nem kívánatos ételféleségeket, mint például a kenyér, vagy a cukor. Ezt követően a diétám javarészt fehérjéből és némi zöldségből állt. Ez általában fehérje turmix, túró, marhahús, sajt és tojás fogyasztását jelentette. Az edzéseim ilyenkor heti 6x2 óra alkalmat jelentettek. Szuperszettben dolgoztam 8-10 ismétléssel. 5 hét alatt általában 15-20 kilót fogytam.

Megkérdezem akkor, hogy mik voltak a legnagyobb méreteid?
Hát, soha nem voltam mérőszalag párti, inkább a tükör volt a segítségem. A tömegnöveléskor a felső határ, amit valaha is elértem az a 123 kg volt. Ilyenkor már nehézkes volt a mozgás, nehezen találtam ruhát magamra. Talán egy-két adatot centiben fel tudok idézni. A combom, mondjuk az mindig jó volt, azt hiszem 78 cm, a karom 51-51.5, de szálkásan 48 centi, a mellkasom pedig olyan 138-142 cm között.

Az edzéseid alatt segített valaki, illetve irányították a felkészülésedet?
Nem. Sem edzőpartnerem nem volt, sem edzőm, szponzorom, semmi ilyesmi. Engem idegesít, ha edzés közben néznek, vagy hozzám szólnak. Egyedül jöttem rá a dolgokra. Például a szénhidrát töltést is saját tapasztalatból kezdtem el alkalmazni. Minden verseny után volt egy kis buli, meg hát az ember egyébként is evett rendesen. Azt vettem észre, hogy a verseny után 3-4 nappal sokkal jobban nézek ki, mint versenyen. Ezért kitaláltam, hogy az utolsó héten rizst és egyéb szénhidrátokat is veszek magamhoz. Ez a töltés sokkal jobb formát kölcsönzött a színpadi megjelenéshez.

Volt, esetleg van példaképed?
Nem volt igazán, de ha meg kell neveznem valakit, akkor az Frank Zane lenne. Ő még olyan emberközeli volt. Manapság elég sok videófilmhez hozzájutok, de megmondom őszintén, hogy javarészt elpörgetem, mert ez már nem jön be, az újak közül nincs, aki tetszene.

Akkor mondjuk a Pumping Iron egy jó videó?
Lehet, hogy jó, de nekem az se igazán jön be. Van itt egy könyv, (rojtosra olvasott példányt mutat) Joe Weider Bodybuilding System, ebben szerintem egész jó dolgok vannak, ezt szoktam manapság is fellapozni.

A korai időkben a testépítők közelebb álltak az erőemelőkhöz, súlyemelőkhöz, és gyakran maguk is részt vettek ilyen versenyeken, nem ritkán ugynazon a napon mint a testépítő verseny. A képen Bitter István nyitja meg az egyik '70-es években megrendezett testépítő és erőemelő Magyar Bajnokságot.

Gondolom teremvezetőként, pláne ilyen múlttal, sokan kérnek tanácsot, segítséget tőled?
Hát, igen, elég sokan felkeresnek. Persze ma már inkább a rövid, intenzív edzéseket ajánlom, nem azt, amit annak idején én végeztem. Az állapotok egyébként siralmasak. Most nem is az általános egészségi állapotról beszélek, hanem a body-hoz való hozzáállásról. Egyből mindjárt olyan kérdésekkel bombáznak, hogy milyen kiegészítőt kell szedni. Viszont az, hogy miként kell egy gyakorlatot elvégezni, az már mintha nem is létezne. Nincs meg az a hozzáállás, ami belülről fakad. Nincs igazi szenvedély!

Ha már a kiegészítőknél tartunk, személy szerint te melyiket tartod a legjobbnak és miket ajánlasz?
A táplálékkiegészítő piacot nyomon kell követnem a vendégkör miatt is. Nekem jó áron jót kell nyújtanom. Általában az edzés előtti koffein, L-karnitin, taurin italok nagyon mennek. Edzés után pedig a fehérje turmixok. A fehérjék különböző formáit ajánlom edzés utánra, vagy étkezés helyett, lefekvés előtt. Van, amikor a tejsavó jobb, és van, amikor a kazein. A kreatin az mindenképen tuti. Egyéb zsírégetők, energizálok is elég hatásosak. A vitaminokat is ajánlom természetesen, de igyekszem tudatni mindenkivel, hogy sok-sok zöldséget, gyümölcsöt is fogyasszon.

Egyébként fogsz még versenyezni, láthatunk még valahol?
Nem is olyan régen, 2000-ben volt az utolsó versenyem, egy Old Boy's kupa, ahol első lettem. Jelen pillanatban olyan dolgok tartanak vissza, mint a versenyzéshez szükséges pénz, idő, meg hát ugye a főváros. Amúgy nekem a testépítés önmagában is egy nagyon jó motiváció. Testi-lelki egyensúlyt biztosít, másrészről látványos is. Nem kell ahhoz versenyezni, hogy sikerélménye legyen az embernek! Mondjuk régebben sem voltam egy magamutogató, de nem mondom azt, hogy rosszul esett, amikor jobb csajok forogtak körülöttem. De a sport a lényeg, mondhatnám. Ennek az egésznek varázsa van!

Köszönöm szépen a lehetőséget a beszélgetésre!
Én köszönöm, hogy rám gondoltatok! T

Kapcsolódó cikkek
Pécs-Baranya testépítése
Ami az izomhoz kell
Riport Gergyesi Ákossal
A legnagyobb magyarok
Magyar mérleg - A Scitec Team a 2004-es Testépítő EB-n
Németh István - Ötéves terv
Minta' oroszok I.
A magyar Tom Platz
Kormány Misi interjú
A testépítés embere
Vörös Zoltán edzés & riport
Jóba XXLek
Jóba Elek interjú
Tömegvonzás
Építs tömeget Barna Róbert Magyar Bajnokkal!
Testépítő nap
Lauter Victor táplálékkiegészítő programja
Johnny Be Good!
Lantos Johnny interjú
Rend-szer