A teljes test vibrációs edzés felhasználása a sportban
A vibráció a testeket kívülről érő erők által kiváltott rezgés. Rezgésnek mindig ki vagyunk téve, például a buszon ülve, vagy teniszezés közben is, így élettani hatásaival rendszeresen találkozunk, ártalmait régóta vizsgálják. A vibráció testünkre gyakorolt hatásai nagymértékben eltérnek attól függően, hogy a vibráció milyen gyors (az erőhatások gyakorisága), milyen amplitúdójú (mozgáskiterjedésű) és mennyi ideig tart. A túl sok és rendszeres vibráció csontritkulást, keringési zavarokat, porckorong károsodást okoz. A légkalapáccsal végzett munka például egy kedvezőtlen hatású vibráció. Ennek ellenére a vibráció igen jó dolog (rossz az, aki rosszra gondol!), amiből hasznunk is származhat.

	A gyakorlatok a vibráló dobogón végzendők

Egy 1999-es vizsgálat szerint (Falempin és In-Albon, 1999) a vádli soleus izmának tömege 41%-kal csökkenhet 14 napos mozdulatlanság során, míg az izom maximális ereje 73%-kal is visszaeshet. Az ellentétes oldali láb napi 3 perces 120 Hz-es frekvenciájú, 0.3 mm amplitúdójú vibrálásának hatására a tömegvesztés 17%-os, a maximális erőcsökkenés csak 29%-os volt. Mi a hatás magyarázata? A vibráció megnyújtja az izmokat, ami az izomorsókra gyakorolt hatáson keresztül izomfeszülést vált ki (TVR-tónusos vibrációs reflex).

Az izmok elektromos aktivitása növekszik a frekvencia növelésével (EMG-vel mérhető), majd csökken. Ezt a csökkenést megelőző állapotot érdemes és kell eltalálni. Az optimális frekvencia 25-50 Hz között van (5-10x30-60 mp-es vibráció, minimálisan fél perces, de két percnél általában rövidebb pihenőkkel; az optimális frekvencia egyénenként és edzettségtől függően változik). Ez fokozza a robbanékony erőt és segíti az edzésintenzitás növelését. Alacsony frekvenciánál (10-20 Hz 1-2 percig) az izmok nyújthatósága növelhető, a vérkeringés fokozható, ami a regenerációt gyorsítja fel. Az izomvesztés mérséklése kényszerpihenőknél egy lényeges felhasználási mód lehet (ennek étrendi befolyásolásával már többször foglalkoztunk: 1 | 2 | 3 ).

Marco Cardinale Ph. D. szakdolgozatában ("A vibráció emberi teljesítményre és hormonműködésre gyakorolt hatásai", Budapest, 2002) vizsgálta a vibráció által kiváltott hatásokat. Egy vizsgálat során 10 percnyi vibrációs kezelést alkalmaztak két 5 perces sorozatban, minden perc vibráció után 6 perces szünettel, magas edzettségi szintű személyek esetében. A kezelés hatására a tesztoszteron szint 7%-os növekedést mutatott, a növekedési hormon 460%-kal emelkedett, a kortizol szintje 32%-kal csökkent. A függőleges felugrási képesség 4%-kal javult, az alsó végtagok 7%-kal nagyobb mechanikus teljesítményt nyújtottak a lábtoló gyakorlat során, a lábfeszítő izmok EMG-aktivitása pedig 10%-kal csökkent (ez az eredmény megnövekedett neuromuszkuláris hatékonyságra utalt a vibrációs kezelést követően).

Azt is kimutatták, hogy hosszú, több perces vibrációval a hormonszintek csökkenthetőek is, hasonló jelenség egyébként a hagyományos edzés túlzásba vitelénél is tapasztalható, akárcsak a hormonszint emelkedés. Nyilvánvalóan nem tudunk folyamatosan maximális intenzitással edzeni az anabolikus hormonok kellő emelésének érdekében. A vibrációs edzés egyik jelentősége, hogy amennyiben az idegrendszer fáradtsága miatt a kellő intenzitású edzés nem megoldható, és így kellő nagyságú tesztoszteron és növekedési hormon válasz nem kiváltható, akkor vibrációs edzéssel ezt a hatást el lehet érni. A vibrációs edzés eredményeként az izmok tónusba kerülnek, az összefogottság érzetét keltik, a vibrációs edzés ugyanis a test egészére hat, bár talán nem egyforma mértékben.

Hormonszint változások Tesztoszteron (T), kortizol (C) és növekedési hormon (GH) szint változások a vibrációs edzés hatására

A vibrációs edzés alkalmazása
Az optimális frekvencia a robbanékony erő fokozásához, az edzésintenzitás növeléséhez 25-50 Hz között van, a bevált gyakoriság 5-10x30-60 mp minimálisan fél perces, de két percnél általában rövidebb pihenőkkel. Nagy intenzitású edzés előtt 5-10 rövid nagyfrekvenciájú vibrációt alkalmazhatunk. Kezelés közben legalább egy ízületnek behajlított állapotban kell lennie, különben a fejünket, agyunkat rezgetjük, ami dekoncentrálttá tesz, nem koncentrálttá.

Alaphelyzetek: teljes talp a készüléken, különböző fokú térdhajlítással, lábujjhegyre állás, és térdhajlítás lábujjhegyre állással. Vibrációhoz szokott sportolók rugózásokat, felugrásokat is végezhetnek. A vibrációs edzést csak fokozatosan lehet bevezetni, gyakoriságát növelni, az edzéseket pedig célszerű szakember vezetésével végezni. Alacsony frekvenciánál (10-20 Hz 1-2 percig) az izmok nyújthatósága növelhető, a vérkeringés fokozható, ami az izom regenerációt gyorsítja fel (egyes vélemények szerint 5-20 Hz frekvenciájú vibráció nem ajánlott).

Ideiglenesen lábödéma, kivörösödés, viszketés esetlegesen felléphet a vibrációs kezelés hatására, különösen kezdetben, bár erről így csak egy általam olvasott tanulmány számolt be.

A vibrációs edzésnek tehát változatos hatásai vannak:

• Vibrációs edzéssel még jó edzettségi állapotú alanyoknál is javítható a függőleges ugrási képesség.
• A vibrációs edzés képes növelni az alsó végtag mechanikus teljesítményét.
• A vibrációs edzés javítja az emberi vázizomzat erőkifejtő képességét.
• A vibrációs edzés - kezelési protokolltól függően - tipikus reakciókat vált ki a hormonműködésben.
• A vibrációs edzés a stimulus időtartamától és jellegétől függően befolyásolja a
  neuromuszkuláris teljesítményt és a hormontermelést.
  (M. Cardinale szakdolgozata alapján)

Következtetés: A vibráció egy új módszer, hatalmas potenciállal: hatékony a sportolók neuromuszkuláris teljesítményének növelésében és kedvezően befolyásolhatja az anabolikus hormonszinteket is. Mivel csak néhány éve folynak pozitív hatásait feltáró vizsgálatok, jelenleg még kezdeti stádiumban van, de már most érdemes lehet kipróbálni.

Publikálva: "A vibráció emberi teljesítményre és hormonműködésre gyakorolt hatásai", Budapest, 2002; "Az egész test vibráció a sportolók felkészítésében", Magyar Edző, 2001/1-4.

Kutatók: Marco Cardinale; Tihanyi József, Rácz Levente, Horváth Mónika

Az éhezés a hosszú élet titka? A másnaponkénti éhezés hatása nem elhízott emberek testtömegére, testösszetételére és energia-anyagcseréjére
Éhezés? Ha ezt a szót meghallja egy igazi testépítő, akkor rémület járja át szívét. Nem csoda: az éhezés leépíti a keserves munkával felépített izomzatot, de ha csak a testépítők átlagosan napi 5-10 étkezését vesszük alapul, hát önmagában ellentétes a testépítés egészével. Az éhezés a nem sportoló tömegek, inaktív nők és férfiak buta és kellemetlen időtöltése (nem is szólva azokról a szerencsétlenekről, akik anyagi helyzetük miatt nem vesznek magukhoz elegendő táplálékot). Az éhezés azonban, ha másoknak nem is, de a tudósoknak érdekes. A rágcsálókkal végzett kísérletek szerint a hosszú ideig tartó étrendi megszorítás az élettartam növekedését idézi elő, és ennek bizonyos vélemények szerint emberben is hasonló hatása lehet. Egyes adatok arra utalnak, hogy a másnaponkénti éhezés is előidézheti ugyanezt a kedvező jelenséget. A kutatók ezt a kérdést szerették volna rövidtávú vizsgálatukkal részlegesen feltárni.

A vizsgálat során 8 nem elhízott férfit és 8 nőt vettek rá arra, hogy 22 napon át minden másnap koplaljanak. A testtömeget, testösszetételt, nyugalmi anyagcserét (RMR), respirációs hányadost (RQ), testhőmérsékletet, éhomi szérum glükózt, inzulint, szabad zsírsavak szintjét és a ghrelin-t a kísérlet kezdetekor és a 21. nap (12 órás éhezés) és 22. nap után (36 órás éhezés) állapították meg.

Eredmények: Az alanyok 2.5 +/- 0.5%-át vesztették el a kezdeti testtömegüknek (P < 0.001) és 4 +/- 1%-át a kezdeti zsírtömegüknek (P < 0.001). Az éhség az első éhezéses napon kezdett nőni, és emelkedett maradt a kísérlet végéig (P < 0.001). A nyugalmi anyagcsere (RMR) és a respirációs hányados (RQ) nem változott szignifikánsan a kísérlet kezdetétől a 21. napig, de a respirációs hányados (RQ) csökkent a 22. napon (P < 0.001), amit a nagyobb zsírbontás eredményezett. A glükóz és ghrelin nem változott szignifikánsan a kiindulási értékekhez képest az éhezés hatására, míg az éhomi inzulin csökkent (57 +/- 4%; P < 0.001).

Következtetés: A másnaponkénti koplalás megvalósítható volt nem elhízott embereknél, és a zsírsav oxidáció növekedése is mérhető volt a vizsgálat során, azonban a koplaló napokon jelentkező éhség nem csökkent idővel, ami valószínűtlenné teszi a diéta hosszú távú alkalmazhatóságát. Egy kis étkezést beiktatva az éhező napokra a kutatók szerint sokkal elfogadhatóbbá teheti az étrendi megszorítást. A testépítőknek előnye feltehetőleg csak a hasonló rendszert alkalmazó, tápanyag összetételt és energia bevitelt ingadoztató, de napi több étkezést nyújtó diétáktól származhat, az éhezés minden valószínűség szerint nem segítene megőrizni izomtömegüket. A fenti módszert mint fogyókúrát vagy a hosszú élet titkát nehézsége miatt csak kellemetlen ismerőseinknek ajánlhatjuk nyugodt szívvel, abba pedig bele kell törődnünk, hogy a módszerrel elérhető esetleges hosszabb élettartam több mint valószínű, hogy nem fér össze a vágyott test felépítésével. Ha ez az igen hosszú élet titka (ami még erősen kérdéses), a kapu a testépítők előtt zárva van.

Publikálva: "Alternate-day fasting in nonobese subjects: effects on body weight, body composition, and energy metabolism.", Am J Clin Nutr. 2005 Jan;81(1):69-73.

Kutatók: Heilbronn LK, Smith SR, Martin CK, Anton SD, Ravussin E.

Miosztatin perspektívák 2005 - Beindult a MYO-029 tesztelése!
2005-ben is aktuális téma a miosztatin, most egy friss és jó hírrel szolgálhatok: beindult a MYO-029 humán tesztelése! A miosztatin (GDF-8) az izomzat növekedésének (myoblast osztódás, izom érés) korlátozásáért felelős fehérje, melynek mai tudásunk szerint alapvető szerepe van nem csak az állatok, de az emberek vázizomzatának növekedésében is. A fehérje és a vele kapcsolatos vizsgálatok éppen ezért évek óta a testépítők figyelmének középpontjában vannak. A Tesztoszteron eMagazin 13. számában esett legutóbb bővebben szó a miosztatin blokkolással kapcsolatos kutatásokról és ennek keretében a MYO-029 fedőnevű anyagról, ami a kutatásnak az egyik legfrissebb terméke. Mint ahogy az ott olvasható, a gyártó Wyeth cég az emberkísérletek beindítását tervezte 2004-ben a blokkolóval, ám az azóta eltelt időben csak néhány pletyka szintű információ terjedt a kísérletekről, érthető módon elsősorban az izomsorvadás valamely változatával küzdő betegek között. Innen sejthettük egy ideje, hogy a lassú gépezet végre mozgásba jött, majd pár hete közleményekből nyilvánvalóvá vált a kutatás beindítása (Wyeth Initiates Clinical Trial with Investigational Muscular Dystrophy Therapy MYO-029 /2005-03-01/). Többen is megkerestek minket ebben az ügyben, sajnos tudomásunk szerint hazánkban nem folyik vizsgálat a MYO-029-el. További információkat a http://clinicaltrials.gov/show/NCT00104078 oldal meglátogatásával szerezhet az érdeklődő. Részletes kutatási eredmények körülbelül egy év múlva várhatóak, a fejleményekről folyamatosan tájékoztatunk titeket!

Miosztatin kutatások
A miosztatinról további érdekes információkat is sikerült beszereznünk egy friss, áttekintő jellegű cikkből, melynek célja a miosztatin vázizomzatban betöltött szerepének összefoglalása, a testmozgás és a miosztatin kapcsolatának megvilágítása, a mezőgazdasági és orvosi alkalmazásokban oly lényeges miosztatin gátlás lehetőségeinek áttekintése, és a dopping célú alkalmazás veszélyeire történő figyelemfelhívás volt.

Variácók a GDF-8 blokkolásra
A Tesztoszteron eMagazin 13. számának Tudomány világa rovatában már említettem, hogy a miosztatin állatokban jelenleg is 4-5 féle módon blokkolható sikeresen: "Egy különös történet elején járunk, melyben a MYO-029 csak egy (ámbátor meglehetősen ígéretesnek tűnő) út a sok lehetséges közül, hiszen egyedül a miosztatin blokkolásra legalább 5-6 módszer lehetséges elméletileg, és 3-4 módszer már gyakorlatban is bevált."

A miosztatin blokkolása egy lehetőség, egy ígéret a korosodás következményeinek a lassítására, majdani eszköz az előnyösebb kinézet eléréséhez. A cikk összefoglalja ezeket a lehetőségeket, melyek közé a follistatin, a miosztatin propeptid (a miosztatin "előanyaga", nagy mennyiségben miosztatin blokkolóként hat), a különböző génterápiás módszerek, a miosztatin blokkoló antitestek és a növekedési hormon alkalmazása tartozik. Utóbbiról szintén szót ejtettünk már, de érdemes kiemelni azt a tényt, hogy a GH kezelés egy vizsgálat szerint emberekben tartósan és nagymértékben csökkentheti a miosztatin mRNS kifejtődést (a dopping célú alkalmazás hasonló hatása egészséges emberekben, és az esetleges effektus mértéke ismeretlen).

Az egészen idáig testépítő körökben nem volt közismert, hogy már most is léteznek gyógyszerként olyan - nem veszélytelen - anyagok, melyek miosztatin blokkolóként hathatnak. Ilyen vegyületek például egyes metalloproteáz inhibítorok (konkrét neveket a népszerűsítés elkerülése érdekében nem írok), melyeket rák kezelésekre fejlesztettek ki, de a vázizomzatra is befolyásuk lehet. A hidroxamát alapú metalloproteáz inhibítorok mint a TAPI és BB-3103, kísérletekben növelték a C2C12 myoblastok fúzióját és gátolták a miosztatin proteolitikus érését (a miosztatinnak miosztatin propeptidből, előfehérjéből történő előállítását), de a szerin-proteáz gátló anyagoknál is leírtak valószínűleg hasonló eredetre visszavezethető jelenségeket (Huet és tsai., November 2001, "Skeletal muscle cell hypertrophy induced by inhibitors of metalloproteases; myostatin as a potential mediator", Am J Physiol Cell Physiol Vol. 281, Issue 5, C1624-C1634).

A rokon vagy a vizsgált vegyülettel azonos szerkezetű gyógyszerek tehát egyéb hatásaik mellett elméletben az izomnövelésre is hathatnak. Ez az útvonal legális miosztatin gátlásra nem várható, hogy széles körben elterjed, mivel a vegyületek nem kifejezetten erre a célra lettek kifejlesztve, így változatos mellékhatásokra lehet számítani használatuk során, ugyanakkor a téma kutatói reális lehetőségnek tartják az ilyen irányú gyógyszerfejlesztéseket, tehát ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki.

A cikkben nem utalnak rá, de ismert, hogy a tesztoszteron az izom szatellit sejtek számát növeli, tehát bizonyos mértékig közvetve az anabolikus szteroidok is a miosztatin hatása ellen dolgozhatnak (Sinha-Hikim és tsai., Am J Physiol Endocrinol Metab. 2003 Jul;285(1):E197-205. "Testosterone-induced muscle hypertrophy is associated with an increase in satellite cell number in healthy, young men."), ahogyan a növekedési hormon közvetlenül is, ám ezek használata drága, illegális és igen veszélyes. Az viszont elég egyértelműen következik ebből, hogy az ezekkel visszaélő személyek, ha a miosztatin teljes blokkolásának hatásait nem is, de jelentős izomnövekedést érhetnek el.

Edzés és a miosztatin
A szerzők részletesen tárgyalják a témát, de végeredmény egy némileg tanácstalan vállvonogatás: még nem értjük pontosan, hogy az edzés-testmozgás mikor növeli, illetve csökkenti a miosztatin szintet, és ezt milyen tényezők miképpen befolyásolják, illetve mennyiben hat ez az izomnövekedésre.

Miosztatin jövő
A szerzők szerint ugyan a cél a mezőgazdasági alkalmazás, az izombetegségek kezelése, az izom sorvadásának gátlása és az elhízás, cukorbetegség megelőzése vagy gyógyítása, de reális a dopping célú felhasználás veszélye is. A miosztatin ellenes antitest alkalmazása nem járt az izomnövekedésen túl észlehető mellékhatásokkal felnőtt állatokban, amely alapján - ha emberben is hatásos - ugyanolyan, az idősödés következményeit lassító, egészséges emberek által is használt szerként kerülhet értékesítésre a jövőben, mint a hasonló célokra fejlesztett SARM-ok. Ennek nem örülnek felhőtlenül a kutatók, mondván, hogy aggasztó a testépítő körökben tapasztalható felhajtás miosztatin blokkolók körül ("It is alarming that the usability of such compounds and their potential benefit is still propagated in the bodybuilding scene."), amely aggodalom részben a jelenleg bizonyítottan hatástalannak tekinthető Myostat, Myozap, Myoblast, stb. termékek létezésének, és a valódi gyógyszerek megjósolhatóan bekövetkező dopping célú felhasználásnak szól. Én bízom benne, hogy utóbbinak nem mi leszünk a kiváltó okai, bár a cikk pont arra utal, amit éppen most olvasol. Az orvosok által emlegetett kontrollálatlan használat következményeit illetően magam is csak egyetérthetek a szerzőkkel, akik a már most elérhető miosztatin gátló gyógyszerek lehetséges igen súlyos mellékhatásaira is felhívják a figyelmet. Szerintük már létezhetnek olyan emberek, akik például a rákgyógyszerként forgalmazott metalloproteáz gátló készítményekkel kísérleteznek önmagukon.

Összegzés: Csak kapkodhatjuk a fejünket az új információk tömegének hallatán, és ez még csak a kezdet. Ha nem bukik meg hamarosan az egész myostatin project - márpedig erre nem utal semmilyen jel - akkor az elkövetkezendő években ez lesz a testépítés egyik leggyakoribb cikktémája, az orvoslás pedig új, "mindent gyógyító" csodaszerrel lesz gazdagabb.

Publikálva: "The Growth Factor Myostatin, a Key Regulator in Skeletal Muscle Growth and Homeostasis", Int J Sports Med. 2005 Mar;26(2):83-9.

Kutatók: A. Matsakas, P. Diel T