Nagy molekulatömegű szénhidrátok (Vitargo kiegészítő) a glikogénraktárak feltöltésére
Aki az első eMagazin számokat elolvasta, az találkozhatott már az edzés és a folyadék, elektrolit és szénhidrát pótlás problémáival. A legrészletesebben talán az Anabolikus áttörés cikkben tárgyaltuk a témát, ahol a felhasznált szénhidrát típusának fontosságára is kitértünk:

"A terheléssel járó folyadékigény egyénenként erősen változhat, de az elmondható, hogy kedvező, ha az izotóniás, vagy hipotóniás szénhidrát-elektrolit oldatokkal 30-60 g szénhidrátot fogyasztunk el óránként. Nem mindegy azonban, hogy milyen tömény ez az ital és milyen szénhidrátokat tartalmaz. Amire szükséged van, az egy 6-8%-os szénhidráttartalmú, ideális ozmotikus tulajdonságokkal rendelkező ital (a szervezetével azonos, vagy annál kisebb ozmolaritású oldat). A sportitalok általában ilyenek. A szénhidrát típusa is fontos: az egyszerű szénhidrátok gyorsan felhasználhatóak, de kellően híg oldat összetett szénhidrátot is tartalmazó kombinációkkal érhető el legkönnyebben. Az Isotec-ben például egy olyan szénhidrát keverék található, amelyben minden elemnek megvan a maga szerepe: a mérsékelt mennyiségben jelenlevő fruktóz a májban metabolizálódva feltölti annak glikogénraktárait, a szőlőcukor ugyanezt az izmokban idézi elő, a folyamatos szénhidrát utánpótlást pedig a lassabb felszívódású maltodextrin biztosítja. A glükóz polimerek (például maltodextrin) különösen előnyösek ozmotikus és energia bevitelt növelő tulajdonságaik miatt."

A túl magas ozmolaritású oldat lassabban ürül a gyomorból, így nem éri el a szükséges hatást, a gyors folyadék és tápanyag pótlást, valamint nehezíti, akadályozza a további folyadék fogyasztását. A komplex szénhidrátok ebből a szempontból kedvező tulajdonságúak, és bőségesen ellátják szénhidráttal a szervezetet, míg a megfelelő mennyiségű szénhidrát pótlásához szükséges egyszerű carbo és a még legyűrhető mennyiségű folyadék egyenlete olyan tömény oldatot eredményezhet, ami már emésztőszervi panaszokat válthat ki. A nagy molekulatömegű szénhidrátokkal ugyanaz az energiapótlás, ami egyszerű szénhidrát fogyasztásával már problémákat idézhetne elő, úgy tűnik gond nélkül megoldható. Ezt támasztja alá az alábbi kutatás is:

A kutatók megvizsgálták a nagy (a maltodextrinénél is nagyobb glükóz polimer /500,000-700,000 molekulatömegű/) és kis molekulatömegű (glükóz monomer és oligomer szénhidrátok, átlagosan 500-as molekulatömeggel) szénhidrátok hatását az izom glikogén újraszintézisre, tehát az edzéssel lebontott izomban tárolt szénhidrát pótlására (Összehasonlításul a dextróz molekulatömege 180, a keményítő szirupé 250-1000, a maltodextriné 1000-10,000 és a keményítőé <250,000,000.) Az ozmolalitás a két italnál 84 és 350 mosmol. l(-1) volt.

Tizenhárom egészséges és edzett férfi vett részt a vizsgálatban. A 21 és 33 év közötti, átlagosan 190 cm magas, 82.1 kg testtömegű alanyok glikogénszint csökkentő gyakorlatként két alkalommal kimerülésig futottak és bicikliztek. Öt perccel a testmozgás után a vizsgálatot végző személyek mintát vettek az önkéntesek izmaiból.

Az alanyokkal ezután egyik alkalommal alacsony molekulatömegű szénhidrátot (keményítő szirupot) tartalmazó folyadékot, másik alkalommal magas molekulatömegű szénhidrátot (Vitargo kiegészítőt) tartalmazó folyadékot itattak. Először az izom mintavétel után közvetlenül fogyasztottak el 75 g szénhidrátot fél liter vízben feloldva, majd ezt 30 percenként ismételtek a 30., 60. és 90. percben. Az össz szénhidrát fogyasztás 300 g volt, amivel a kutatók az edzés után az izom glikogén reszintézisét kívánták fokozni, hogy ennek mértéket szénhidrát típusonként megvizsgálhassák. A kutatók további izom mintákat vettek kettő és négy órával az első szénhidrátfogyasztás után.

Eredmény: A szénhidrátfogyasztás után két órával mért izomglikogén szintek alapján a nagy molekulasúlyú szénhidrát (Vitargo) fogyasztása szignifikánsan növelte a glikogén újratermelődést. A Vitargo 70%-kal gyorsabban töltötte vissza az első 2 órában a szénhidrátot a hagyományos szénhidráthoz képest. A 2-4 óra között eltelt időben a reszintézisben nem volt szignifikáns különbség kimutatható.

Következtetés: Az adatok arra engednek következtetni, hogy a nagy molekulatömegű szénhidrát rövidebb ideig tartózkodik az emésztőrendszerben (egy másik tanulmány alapján a Vitargo 80%-kal gyorsabban távozik a gyomorból, 10 perc alatt az 50%-a a bélbe jutott), jól felszívódik, így gyorsabban regenerálja az izomzat szénhidrát raktárait. Fehérjével kombinálva ezt a típusú szénhidrátot feltehetően jól felszívódó, kevesebb emésztőszervi diszkomfort érzést, problémát okozó protein turmix készíthető (a gyártók már ezt a keveréket is létrehozták), de valószínűleg az edzés közbeni és utáni folyadék és elektrolit pótlás is jól megvalósítható az ilyen célra készített kiegészítők fogyasztásával. A nagy molekulatömegű szénhidrátok feltehetőleg rövid időn belül a hazai sportolók körében is nagy népszerűségnek fognak örvendeni.

A Vitargo külföldön már igen népszerű az amatőr és profi testépítők és egyéb sportot űzők körében is. Egyik nagy támogatója nem más mint Milos Sarcev. Sima hétköznapi szinten is elmondható, hogy elméletben mindenképpen fontos, hogy edzés után a lehető legkorábban megkezdve a lehető leggyorsabban tökéletes szénhidrát visszatöltést érjünk el, mely anabolikussá teszi a katabolikus állapotot, erősebb helyzetbe hozza az immunrendszert, és csökkenti a túledzés veszélyét. Arról nem is beszélve, hogy a következő edzésre ez a technika tudja maximalizálni a teljesítményt. Abszolút nem elhanyagolható a gyomortelítettség komfortérzése, főleg ha az ANABOLIKUS KERETBE FOGLALÁS elvének megfelelően szénhidrátot már edzés előtt és alatt is iszol.

A Vitargo leginkább fontos szerepe persze a bármilyen okból alkalmazott szénhidrát ürítő-töltő technika során van, amikor szokatlanul magas mennyiségű szénhidrátnak kell a szervezetbe kerülnie naponta (akár 1500 gramm is). Ez a fajta jól működő étkezési manipuláció jelen van állóképességi sportolóknál és verseny előtt álló testépítőknél egyaránt.

Az, hogy a profi testépítők mostanában némileg csökkenteni tudták az utóbbi idők egyik legcsúnyább jelenségét, a teknősbéka páncélt kísérteties módon utánzó kitüremkedő hasfalat és megnőtt derék kerületet, részben a szénhidrát töltés során alkalmazott Vitargo-nak köszönhető. A hagyományos szénhidrát forrásokkal való töltés ugyanis képes volt nagyon felfújni a hasat az utolsó napokban (persze a jelenség nem szűnt meg, mert okai között szerepelnek a növekedési hormontól megnagyobbodott szervek, a brutális edzés miatt megvastagodott törzs izomzat, és a sok kajától kitágult hasfal is).

Anekdotális beszámolókból tudjuk azt is, hogy a nagyon veszélyes (akár hirtelen halált is okozó!) doppingszerként alkalmazott inzulin használat során ma már a hozzáértő testépítők Vitargo-t használnak.

Publikálva: "Muscle glycogen resynthesis rate in humans after supplementation of drinks containing carbohydrates with low and high molecular masses", European Journal of Applied Physiology Volume 81, Number 4, 2000 January p 346 - 351

Kutatók: K. Piehl Aulin, K. Söderlund, E. Hultman, University of Uppsala/LIVI, Karolinska institute és Huddinge University Hospital (Sweden)

Szuprafiziológiás dózisú növekedési hormon kezelés hatása
A növekedési hormon (STH) használata igen elterjedt az élsportolók és a profi testépítők körében, annak anabolikus és lipolitikus hatása közismert. Az abuzus veszélyeiről már többször szót ejtettünk, ám nem foglalkoztunk még olyan vizsgálatokkal, amelyek a hormonnak egészséges felnőtt emberekre gyakorolt hatásait próbálták meghatározni. Sokak érdeklődésére számot tarthat egy-egy ilyen tanulmány, de az ilyen tárgyú cikkek bemutatásával természetesen nem célunk a dopping célú illegális felhasználást népszerűsíteni, nem adunk, nem adhatunk használati utasítást illegális anyagokhoz. Az alábbi kutatást tehát pusztán érdekessége miatt ismertetjük.

A kutatók ezúttal az egyhónapos szuprafiziológiás (az élettani hormonszinteknél magasabb dózisú) növekedési hormon alkalmazás hatásait kívánták megvizsgálni egészséges, fizikailag aktív fiatal felnőtteken. A vizsgálat során harminc egészséges, fizikailag aktív önkéntes (15 férfi és 15 nő, átlag életkor 25.9 év, 18-35 év közötti életkorú alanyok) vett részt a randomizált, kettős-vak, placebó kontrollos parallel tanulmányban. A vizsgálat feltétele volt, hogy az önkéntes az elmúlt 12 hónapban legalább hetente kétszer eddzen. Az alanyok három csoportba lettek beosztva, (n = 10: öt férfi és öt nő került minden csoportba). A csoportok a következők voltak: placebo (P), GH 0.1 IU/kg/nap [0.033 mg/kg/nap] (GH 0.1) és GH 0.2 IU/kg/nap [0.067 mg/kg/nap] (GH 0.2). A szubkután hormon injekciókat naponta egyszer, esténként adták be a résztvevők önmaguknak.

Eredmények: Minden alany végig részt vett a kutatásban, habár az aktív (STH) kezelést kapó 20 alanyból 14 személy tapasztalt mellékhatásokat (ugyanez a placebó csoportban 3 a 10-ből volt), melyek között izomfájdalom, megdagadt kezek és lábak, valamint izzadás volt megfigyelhető. Két alanynál csökkenteni kellett a dózist. A növekedési hormon kezelést kapó csoportok (n = 20) együttes eredményei szignifikáns növekedést mutattak: a GH hatására a májban termelődő IGF-I szintje 134%-kal nőtt (40.6 +/- 12.7 és 94.8 +/- 31.7 nmol/l; a kiindulási érték összehasonlítva az 1 hónap elteltével mért értékkel), a testtömeg 2.7%-kal nőtt (70.1 +/- 12.1 szemben 72.0 +/- 12.8 kg-al, P < 0.001), a zsírmentes testtömeg 5.3%-kal nőtt (55.0 +/- 11.6 szemben 57.9 +/- 12.9 kg-al, P < 0.001), a test teljes víztartalma 6.5%-kal nőtt (38.4 +/- 9.0 vs. 40.9 +/- 9.8 kg, P < 0.001), míg az extracelluláris (sejten kívüli) víz 9.6%-kal nőtt (18.7 +/- 4.2 vs. 20.5 +/- 4.9 kg, P < 0.001).

A testzsír szignifikánsan, 6.6%-kal csökkent (15.2 +/- 5.1 vs. 14.2 +/- 5.5 kg, P < 0.05), és ez leginkább a törzs zsírraktárait érintette. Az intracelluláris (sejten belüli) víz mennyiségében nem következett be szignifikáns változás. A megfigyelt 5.3%-os zsírmentes tömegnövekedés megmagyarázható az extracelluláris víz mennyiségének növekedésével, ezért a szuprafiziológiás GH dózisok anabolikus hatása korlátozottnak volt tekinthető, annak ellenére, hogy a láb és kar mérete jelentős mértékben nőtt az önkénteseknél, tehát a méret és a kinézet javult.

Egyhónapos GH kezelés hatása

A testösszetételben bekövetkezett változások mindkét nemnél észlelhetőek és drámaiak voltak, habár a férfi alanyoknál kiugróbb volt a változás. A vízvisszatartásos tünetek, izomfájdalmak a GH kezelést kapó résztvevők nagy többségénél előfordultak. Az IGF-I szintjében bekövetkezett változások olyan mértékűek voltak, hogy reálisnak tekinthető az akromegália veszélye a hasonló dózisú dopping célú alkalmazásnál. (akromegália: a test kinyúló részei (csúcsai), a növényeknél mutatkozó csúcsnövekedéshez hasonlóan megvastagodnak, kiszélesednek, mintegy óriás-szerű túlfejlődésnek indulnak: így az orr, a kéz- és lábujjak, a fül, az ajkak, a pofa, a nyelv, az álcsúcs stb. E testrészek szövetei közül főleg a csontok vastagodnak meg és csontnövedékeket termelnek.)

Következtetés: A publikálók ismerete szerint ez az első placebó kontrollált vizsgálat, ami a szuprafiziológiás dózisban alkalmazott GH hatását vizsgálta egészséges, fizikailag aktív férfiak és nők testösszetételére és IGF-I szintjére egyaránt. Az eredmények korlátozott mértékű anabolikus hatásra utalnak a fenti, a fiziológiásnál jóval nagyobb dózisban alkalmazott GH kezelés eredményeként.

A tudósok véleménye szerint ez megkérdőjelezheti a növekedési hormonnak mint önállóan hatásos anabolikus dopping hatóanyagnak a szerepét (a méretnövekedés a vízvisszatartásnak volt betudható), ám ez nem feltétlenül igaz több anabolikus anyag együttes alkalmazásánál. Nem szabad elfelejteni, hogy a sportolók a GH-t gyakran más hormonokkal-gyógyszerekkel (inzulinnal és pajzsmirigy-hormonokkal valamint anabolikus androgén szteroidokkal) kombinálva használják, és a vizsgált 1 hónapnál gyakran jóval hosszabb kúrákat alkalmaznak, továbbá edzési és étkezési protokolljuk is erősen eltér az átlagemberekétől.

A méretnövekedés és a test zsírraktárainak, különösen a kritikus törzs zsírraktárainak a tanulmányban is alátámasztott látványos csökkenése érthetővé teszi a testépítők közötti népszerűségét a hormonnak, annak ellenére, hogy a tényleges izomnövelő hatás önmagában nem volt jelentős (legalábbis ebben a vizsgálatban). A mérések hiányossága szerintem az, hogy az energia- és tápanyagbevitelt, valamint a végzett mozgás típusát, a terhelés mértékét nem rögzítették, nem vizsgálták.

Az eredmények elég egyértelműen arra utalnak, hogy a nagy növekedési hormon dózisoknál valós, nem elhanyagolható kockázata van a mellékhatások kialakulásának. A vizsgálatból az is kiderült, hogy a két GH dózis IGF-I szint emelő hatásában nem volt nagy különbség, nem volt további IGF-I koncentrációt növelő hatása a magasabb dózisnak, így a nagyobb dózis alkalmazásának a vizsgálat szempontjából nem volt különösebb értelme (csak az, hogy ezt megállapíthatták).

Publikálva: "Supraphysiological growth hormone: less fat, more extracellular fluid but uncertain effects on muscles in healthy, active young adults.", Clin Endocrinol (Oxf). 2005 Apr;62(4):449-57.

Kutatók: Ehrnborg C, Ellegard L, Bosaeus I, Bengtsson BA, Rosen T.

A C-vitamin emeli a tesztoszteron szintet? Az aszkorbinsav hatása hím Wistar patkányok sperma minőségére, tesztoszteron szintjére és a lipid peroxidációra
A vitaminok és ásványi anyagok változatos hatással rendelkeznek minden élőlényben, az élő szervezet működéséhez nélkülözhetetlenek, és nem ritkán akár a különböző hormonok szintjére is befolyásuk van. Az alább ismertetésre kerülő tanulmány az aszkorbinsav hatását kívánta vizsgálni hím Wistar patkányok sperma minőségére és tesztoszteron szintjére, valamint a lipid peroxidációra. (Lipid peroxidáció: az edzés, a gyulladások, a dohányzás, a gyógyszerek fogyasztása, a szervezetünkbe jutó szennyezések mind szabadgyökök keletkezésével járnak. Amennyiben a védekező mechanizmusok elégtelenül működnek testünkben, akkor a szabadgyökök többek közt károsítják a sejtmembránokban lévő lipideket is. Az antioxidánsok mérsékelt mennyiségben segítenek kivédeni ezt a hatást. Ugyanakkor például a túlzottan nagy dózisban, vagy feleslegesen fogyasztott vas és aszkorbinsav, akárcsak a feltöltött vasraktárak melletti magas aszkorbinsav bevitel kedvezőtlen folyamatokat indíthat be.)

A vizsgálatot 24 hím Wistar patkányon végezték el. Az állatokat három csoportba osztották be: 500 (A), a 250 (B) és a 0 (C, control) mg/kg/nap aszkorbinsavat kapó csoportba (az aszkorbinsav/C-vitamin a legtöbb állat által előállítható, az embernél ez az előállításra való képesség az evolúció folyamán elveszett, számunkra az aszkorbinsav vitaminként funkcionál).

Az aszkorbinsavat az ivóvízzel együtt fogyasztották el az állatok, a kiegészítés 8 hétig tartott. Az aszkorbinsav kiegészítés nem növelte sem a testtömeget, sem a here, mellékhere (epididymis), ondóhólyag (vesicula seminalis), vagy a ventralis prosztata tömegét. Az exogén (külső) eredetű aszkorbinsav szignifikánsan növelte (P<0.05) az aszkorbinsav koncentrációját a herékben és a vérplazmában, a lipid peroxidáció szintje pedig szignifikánsan (P<0.05) csökkent ezeken a helyeken.

A spermiumok motilitásában, mozgékonyságában nem volt szignifikáns változás megfigyelhető a három csoport egyikében sem. A mellékherében a sperma koncentráció és a vérplazmában a tesztoszteron szint azonban szignifikánsan (P<0.05) nőtt a kezelt állatokban a kontroll állatokhoz képest.

Az aszkorbinsav kezelés hatása

Következtetés: Az eredmények alapján az aszkorbinsav kiegészítés hím patkányokban javította a szaporodásért felelős értékeket, ami fokozhatja az állatok termékenységét. Embereknek semmiképpen sem javasolt ilyen magas aszkorbinsav fogyasztás, ugyanakkor érdekes kérdés, hogy a kielégítő, vagy a szükségesnél valamivel nagyobb C-vitamin bevitel kedvezően befolyásolja-e bennünk is a fenti paramétereket, beleértve a hormonszint változását is.

Sajnos csak egy hasonló vizsgálatot ismerek, amit embereken hajtottak végre, ennek során erősen dohányzó emberek sperma minőségének aszkorbinsav kiegészítésre (placebó, illetve napi 200 mg, vagy 1000 mg aszkorbinsav) bekövetkező változását vizsgálták (Fertil Steril. 1992 Nov;58(5):1034-9.). Itt is a legmagasabb dózist kapó csoport mutatta a legnagyobb pozitív hatást, tehát részben legalábbis igazolt a hasonló összefüggés megléte emberekben is.

A tesztoszteron szint változásáról nincs adatom, de nagy általánosságban feltételezhető, hogy a megfelelő C-vitamin ellátottság segít biológiai funkcióinkat megfelelő szinten tartani, beleértve a termelt sperma minőségét, és talán a tesztoszteron szintet is. Ezt támogatja az is, hogy a C-vitamin az oxidatív stressz hatására bekövetkező szteroid szintézis csökkenést egyes állatkísérletekből származó adatok szerint helyre tudja állítani, valamint az is, hogy az aszkorbinsav in vitro képes volt emelni a tesztoszteron szintet patkány herében (Indian J Exp Biol. 1996 Jun;34(6):612-3.).

A megfelelő (de nem túlzásba vitt) C-vitamin ellátottság tehát mindenképpen hasznunkra válik: segít megőrizni szöveteink épségét, véd a szabadgyökök károsító hatásai ellen, fokozhatja termékenységünket, és elképzelhető, hogy tesztoszteron szintünkre is pozitívan hat. A vitaminok és ásványi anyagok - lehetőség szerint minél természetesebb módon történő - pótlása egyaránt elengedhetetlen a sportoló és nem sportoló emberek számára.

Publikálva: "The effect of ascorbic acid supplementation on sperm quality, lipid peroxidation and testosterone levels of male Wistar rats.", Theriogenology. 2005 Apr 15;63(7):2063-2072.

Kutatók: Sonmez M, Turk G, Yuce A. T