A BCAA, arginin és glutamin aminosav keverék alkalmazása javítja a sportolók edzésteljesítményét
A különböző aminosavakkal végzett étrendkiegészítések pozitív hatásait a sportolók teljesítményére sokat vizsgálták az elmúlt években. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy idáig viszonylag ritkán sikerült kétségbevonhatatlanul igazolni egy-egy aminosav, vagy aminosav kombináció alkalmazásának sportteljesítményt, vagy izomtömeget fokozó hatását (kivétel például a Glycine-L-Arginine-Alpha-KetoIsoCaproic-Acid).

Az alább ismertetésre kerülő cikk részletesen tárgyalja az aminosavaknak az izomműködésre, fáradtságra és regenerálódásra gyakorolt befolyását sportoló személyeknél. A kutatás során vizsgált BCAA, arginin és glutamin tartalmú keverék krónikus hatásait különböző napi adagolások mellett vizsgálták hosszabb időszakok alatt (10, 30, 90 nap). A vizsgált változók az izomerő, a fáradtság és sérülés, valamint a vér izomsérülést és oxigénszállító képességet jelző értékei voltak.

Az aminosav keverék pozitív hatásai közé tartozott az excentrikus terhelés során kifáradt izmok gyorsabb regenerálódása. A különböző dózisban (2.2, 4.4, 6.6 g/nap) alkalmazott aminosav keverék 1 hónapos használata során azt mutatták ki, hogy a legmagasabb dózis fokozta a vér oxigénszállító kapacitását, míg az izomsérülést jelző értékek csökkentek a kísérlet végére.

Egy másik kísérletben a BCAA, arginin és glutamin aminosav keverék elit rögbijátékosoknak történő 90 napos, 7.2 g/nap-os alkalmazása során a vér oxigénszállító kapacitása javult.

Következtetés: A tanulmányok eredményei arra engednek következtetni, hogy a BCAA, arginin és glutamin aminosav keverék alkalmazása hozzájárulhat a sportolók edzésteljesítményének javulásához az izomzat integritására és a vérképzésre gyakorolt hatásán keresztül. A BCAA-knak, argininnek, glutaminnak étrendkiegészítőkkel történő megfelelő bevitele a vizsgálatok eredményei szerint feltehetőleg hatékonyan hozzájárulhat a sportteljesítmény javításához.

Publikálva: "Amino Acid Mixture Improves Training Efficiency in Athletes", J. Nutr. 2006 136:538S-543S.

Kutatók: Masaru Ohtani, Masaaki Sugita and Kimiaki Maruyama.

Hasonló mértékű testtömeg vesztés az egyaránt alacsony energiatartalmú szétválasztó és kiegyensúlyozott "kevert" étrend hatására
A szétválasztó diéta hívei hosszú évtizedek óta hangoztatják, hogy az elhízás a test egyfajta túlterheltsége, amely az ételek helytelen kombinálásának és nem megfelelő időben történő fogyasztásának következtében jön létre. E diétának sok alfaja van, de az alapelv általában az, hogy a fehérjét (helyesebben a fehérjében gazdagabb élelmiszereket, tehát szerintük a hüvelyeseket, húsokat, halakat, olajos magvakat, szárnyasokat - a besorolással persze lehetne vitatkozni) és a keményítőt (a keményítőben gazdag élelmiszereket, tehát elsősorban a gabonaféléket) külön étkezés során ajánlott elfogyasztani. A zöldségekkel mindkét csoport kombinálható, a gyümölcsöket pedig önmagukban javasolt megenni.

Jól megtermett testépítő edzőtől is hallottam már olyan véleményt, hogy a diéta kulcsa a fehérjének a szénhidráttól (alapvetően a keményítőben dús ételektől) történő elválasztása. Annyit hozzátehetünk, hogy a "kevert", azaz normál táplálkozás során a különböző tápanyagok egymás hasznosulását segíthetik, a szétválasztás sok szempontból kevésbé hatékony, bár ez még nem eredményez feltétlenül nagyobb mértékű fogyást a vegyes fogyókúrás étrendet követő személyekhez képest. Az alábbi kutatás célja az volt, hogy meghatározza az étel kombináló (azaz a szétválasztó) és a kiegyensúlyozott táplálkozás testtömegre és anyagcsere paraméterekre gyakorolt hatását egy 6 hetes időszak alatt, kórházi körülmények között.

A vizsgálat során 54 elhízott alanyt véletlenszerűen osztottak be vagy a 25% fehérjét, 47% szénhidrátot és 25% zsírt tartalmazó szétválasztó étrendet kapó csoportba, vagy a 25% fehérjét, 42% szénhidrátot és 31% zsírt tartalmazó kiegyensúlyozott étrendet kapó csoportba. Mindkét csoport étrendje 4.5 MJ/nap, azaz 1100 kcal/nap energiát tartalmazott, és az elfogyasztott fehérje, zsír, szénhidrát arányában sem volt jelentős különbség.

Eredmények: A vizsgálat során nem volt szignifikáns különbség kimutatható a szétválasztó (6.2 +/- 0.6 kg) és a kiegyensúlyozott (7.5 +/- 0.4 kg) étrend által előidézett testtömegvesztés között. A testzsír és a derék-csípő arány egyaránt jelentős csökkenést mutatott mindkét csoportban, az étrendek között viszont nem volt számottevő különbség a hatékonyságban. Az éhgyomri glükóz, inzulin, összkoleszterin és triglicerid koncentrációk szignifikánsan és hasonlóan csökkentek mindkét csoport tagjai között. A kiegyensúlyozottan táplálkozó csoportban mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás értékek szignifikánsan csökkentek.

A tanulmány eredménye szerint mindkét étrend hasonló fogyást eredményez. A nagyobb teljes zsírveszteség a kevert étrendet követő személyeknél volt megfigyelhető, bár a különbség nem volt érdemi. A teljes zsírmentes testtömeget mindkét diéta azonos mértékben kímélte meg.

Következtetés: Azonos energia és hasonló tápanyag összetételnél a szétválasztó diéta nem idéz elő semmilyen plussz kedvező változást a testtömegben és a test zsírtartalmában. Ezután már csak különböző vélt egészségügyi előnyök lennének felsorakoztathatóak a szétválasztó étrend mellett, melyek azonban eddig is igen bizonytalan lábakon álltak.

Publikálva: "Similar weight loss with low-energy food combining or balanced diets", International Journal of Obesity (2000) 24, 492-496.

Kutatók: A Golay, A-F Allaz, J Ybarra, P Bianchi, S Saraiva, N Mensi, R Gomis and N de Tonnac.

A wolframát csökkenti a testtömeg gyarapodását és az elhízást kövér patkányokban
Az elhízás terjedése az egész világot egyre súlyosabban érintő probléma. A ma elérhető kezelési módok hatásossága meglehetősen korlátozott és sok esetben nem kellően tartós, így igény van egyre újabb módszerekre, amelyek segíthetnek csökkenteni ennek a járványszerűen terjedő betegségnek a gyakoriságát. Az alábbiakban ismertetésre kerülő tanulmány célja az volt, hogy meghatározza a wolframát hatását a testtömegre és inzulin érzékenységre étrend előidézte elhízásban szenvedő patkányokon. További cél volt, hogy jobban megismerjük a hatás mögött rejtőző molekuláris mechanizmusokat.

A kísérlet során a wolframát alkalmazása elhízott patkányokban szignifikánsan csökkentette a testtömeg-növekedést és elhízást, ráadásul mindezt a kalória bevitel, a zsírfelszívódás, vagy a növekedési ráta befolyásolása nélkül. Ezen túlmenően a kezelés javította a diszlipidémiát (emelkedett vérzsírszint) és inzulin rezisztenciát az elhízott patkányokban. A hatás hátterében a test fokozott energiavesztése és a zsírsavak oxidációjáért, valamint a mitokondriális szétkapcsolásért felelős gének fokozott kifejeződése állt a zsírszövetben. A kezelés a kis zsírsejtek számát is növelte, amit az apoptózis (programozott sejthalál) ezzel együtt járó indukciója kísért.

Az eredmények arra utalnak, hogy a wolframát ígéretes új terápiás eszköz lehet az elhízás kezelésében. Ennek kiderítése még hosszabb időt vesz majd igénybe, hiszen az állatkísérletek eredményei nem ültethetőek át egy az egyben emberekre.

Publikálva: "Tungstate decreases weight gain and adiposity in obese rats through increased thermogenesis and lipid oxidation.", Endocrinology. 2005 Oct;146(10):4362-9.

Kutatók: Claret M , Corominola H, Canals I , Saura J, Barcelo-Batllori S, Guinovart JJ, Gomis R. T