A glikémiás index hatása a tápanyagok felhasználására emberekben
Az elfogyasztott ételek glikémiás indexét (GI) sok kutatás összefüggésbe hozza a testösszetétellel és különösen a zsírsavak oxidációjával, elégetésével, illetve a zsír raktározással. A hipotézis alapja, hogy a feltételezések szerint a magasabb szérum glükóz szint, a magas glikémiás indexű szénhidrátok által kiváltott inzulin válasz alacsonyabb zsírsav oxidációval és magasabb zsír raktározással jár együtt összehasonlítva az alacsonyabb glikémiás indexű szénhidrátok zsírsav oxidációra és zsír raktározásra gyakorolt hatásával. Az elmélet szerint tehát a magas glikémiás indexű ételek elősegítik az elhízást, a testtömeg növekedést, míg az alacsony GI-jű ételek gátolják, esetleg csökkenthetik azt.

A nézet népszerűségével szemben az idáig elvégzett tanulmányok mégsem támasztják alá ezt: a kutatások szerint az eltérő glikémiás indexű szénhidrátok órák, napok és hetek alatt sem idéztek elő igazolható változásokat a szubsztrát oxidációban, tehát a különböző tápanyagok elégetésében, vagy a testösszetételben. A glikémiás index által kiváltott szérum inzulinszint különbségek, vagy nagyságukban, vagy hosszukban nem elégségesek a tápanyag oxidáció módosításához.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyszerű szénhidrátok és magas glikémiás indexű finomított, értékes tápanyagoktól megfosztott komplex szénhidrátok túlzott fogyasztása előnyös volna számunkra, de erősen megkérdőjelezi pusztán az alacsony glikémiás indexre épülő diéták és termékek előnyeit egészséges, vagy elhízott emberek számára.

A GI diétáknak a vizsgálatok egy részében mutatott eredményessége mögött egészen más okok lehetnek: magyarázat lehet a nagyobb rosttartalom, a több elfogyasztott emészthetetlen szénhidrát, az alacsonyabb zsírtartalom, vagy az alacsonyabb energiasűrűségű ételek fogyasztása. További érdekessége ennek a tanulmánynak, hogy újra felhívja a figyelmet az alacsony GI-jű szénhidrátok közé sorolt fruktóz kérdéses helyzetére.

Publikálva: "Glycaemic index effects on fuel partitioning in humans.", Obes Rev. 2006 May;7(2):219-26

Kutatók: Diaz EO, Galgani JE, Aguirre CA.

A glutamin kiegészítés növeli az étkezés utáni energia felhasználást és a zsírsav oxidációt emberekben
A glutamin befolyásolja az inzulin által közvetített glükóz felvételt, amely egy összetevője az étkezés utáni energia felhasználás növekedésnek. A kutatók célja az volt, hogy megvizsgálják, megváltoztatja-e a glutamin kiegészítés az étkezés utáni tápanyag oxidációt.

A kutatás során tíz egészséges felnőtt fogyasztott egy glutamin tartalmú (GLN:1.05 kcal/kg) kevert étkezést (6.5 kcal/kg, 14%:22%:64% = protein:zsír:szénhidrát), vagy glutamin helyett egy azonos energiatartalmú aminosav kombinációt tartalmazó étkezést (alanin:glicin:szerin = 2:1:0.5; CON).

A GLN (glutamin) és CON (kontroll) kezeléseket más-más napokon alkalmazták véletlenszerűen minden alanynál. Az energia felhasználást, a nem fehérje respirációs hányadost (RQ), a zsír és szénhidrát oxidációs rátákat indirekt kalorimetriával határozták meg 30 percig az étkezés előtt és 360 percig az étkezés után.

Eredmények: Az étkezés előtti energia felhasználás és RQ hasonló volt a különböző kezeléseknél, azonban az energia felhasználás növekedése mind a korai (0-180 perc közötti) és késői (180-360 perc közötti) étkezés utáni fázisban nagyobb volt a glutamin kezelés alatt, mint a kontroll kezelés során (p < 0.05), azt eredményezve, hogy az étkezés utáni energia felhasználás így 49%-kal nagyobb volt a teljes étkezés utáni fázisban (p < 0.05). A szénhidrát oxidáció nettó változása 38%-kal magasabb volt a GLN korai fázisában (p < 0.05), míg 71%-kal alacsonyabb volt a késői fázisban (p < 0.05). A GLN a késői fázis során körülbelül 42 kcal-val növelte a zsírsav oxidációt összehasonlítva a CON kezeléssel (p < 0.05).

Következtetés: A glutamin kiegészítés kevert étkezés mellett befolyásolja a tápanyag anyagcserét, emeli az étkezés utáni energia felhasználást a szénhidrát oxidáció növelésével a korai étkezés utáni fázisban, és a zsírsav oxidáció fokozásán keresztül a késői fázisban. Az étkezés után bekövetkező energia felhasználás növekedés összefüggésben lehet azzal, hogy a glutamin befolyásolja az inzulin hatását, következésképpen az inzulin által közvetített glükóz felvételt is. A megnövekedett energia felhasználás és zsírsav oxidáció alapján vélhetőleg kézzelfogható előnyei lehetnek az étkezések, étkezés helyettesítő italok, turmixok glutaminnal történő dúsításának.

Publikálva: "Glutamine supplementation increases postprandial energy expenditure and fat oxidation in humans.", JPEN J Parenter Enteral Nutr. 2006 Mar-Apr;30(2):76-80.

Kutatók: Iwashita S, Mikus C, Baier S, Flakoll PJ

GH orálisan: átverés, vagy valóság?
Régóta keringenek az interneten az orálisan, tehát szájon át alkalmazható növekedési hormon (GH: growth hormone) készítmények reklámjai (és a GH kibocsátást növelő kiegészítők reklámjai is, de a GH boosterek és a GH emelő gyógyszerek egy egészen más téma). A GH aminosav alapú peptidhormon, így kevéssé valószínű, hogy ellenáll az emésztőenzimeinknek, a szájból történő felszívódás viszont kétséges hatásfokú. Az örök fiatalságra, illetve legálisan vásárolható gyógyszerekre, doppingszerekre vágyó emberek számára a lehetőség már maga a bizonyosság, ők tehát tudományos bizonyítékok hiányában is megvásárolják a csodaszereket, jól hangzó készítményeket. Vajon kinek van igaza? Létezik, létezhet orálisan alkalmazható "növi"?

A GH sprék, ha tartalmaznak is hatóanyagot, nem lehetnek igazán hatékonyak, mivel a száj nyálkahártyájáról a felszívódás tökéletlen, a vérben a lebomlás pedig gyors -- ha nem így lenne, nem kétséges, már a gyógyszergyárak is ráálltak volna erre az adagolási módra. A gyomor és a vékonybél enzimei a fehérjéket gyorsan és hatékonyan bontják le, így szinte kizárt a kiegészítők bármilyen hatása.

Letudtuk ezzel a témát? Korántsem! Nem mondhatjuk ki kategorikusan, hogy hatástalan készítményekről van szó, mivel a gyártók "kutatási" eredményekre hivatkoznak, melyek hitelességét nem ismerjük, csak sejthetjük. Az azonban gyanakvást ébreszthet, hogy az orálisan aktív GH fejlesztése még a tőkeerős gyógyszerkutatóknál is gyermekcipőben jár, viszont -- ellentétben a kamu cuccokkal -- ez az orálisan is hatékony növekedési hormon valós felfedezés valós eredményekkel!

A Nautilus Biotech módosított Interferon-alfa-val (BELEROFON®) és Human GH-val (VITATROPIN™) állt elő, melyek az eddigi információk alapján nagymértékben ellenállnak a proteázok bontó hatásának. Nyilvánosságra hozták az első olyan adatokat, melyek szerint in vivo (tehát élőlényeken és nem szövettenyészeteken elvégzett) vizsgálatok szerint a módosított szerkezet hatására készítményeik képesek orálisan is hatékonyak maradni! A BELEROFON® és a VITATROPIN™ mind a vérben, mind a bélben megnövekedett rezisztenciát mutat a fehérjebontó enzimekkel szemben, így megnyílhat az út az orálisan alkalmazható fehérje alapú gyógyszerek fejlesztésében.

Gondoljunk csak bele: orális inzulinkezelés, ez már önmagában emberek millióinak életét könnyíthetné meg. Persze számolnunk kellene azzal is, hogy azok a sportolók is alkalmazni kezdenék ezeket a gyógyszereket, hormonokat, akik ezidáig a tűk használatától visszariadtak. Volnának tehát előnyök is és hátrányok is.

A létrehozott készítményeket ritkábban és könnyebben lehetne alkalmazni, és rugaszkodjunk el a valóságtól, miért ne oldhatnák a kutatók ugyanezt meg miosztatin blokkoló anyagokkal, vagy IGF-I-gyel? Ha ilyen szerek volnának a feketepiacon is elérhetőek, az az élsportban a doppingtesztek problémáját is hathatósan megoldaná peptidhormonoknál is, hiszen a szervezetből a módosított molekula sokáig kimutatható volna (és a testépítőkkel ellentétben más sportágakban pihenésre, felkészülésre szánt, versenyzésből kihagyott év beiktatása nem igazán jellemző).

A korábbi tanulmányok eredményei azt mutatták, hogy a bőr alá beadott, subcutan alkalmazott BELEROFON® és VITATROPIN™ jelentősen hatékonyabb volt a változtatás nélküli szerkezetű eredeti molekulákhoz képest, vagyis hétköznapi nyelvre lefordítva, jobban ellenálltak a lebontásnak, így tovább maradtak aktív formában jelen a vérben. A friss adatok szerint az orálisan elfogyasztott módosítatlan GH és IFN-alfa az emésztő enzimek bontásának köszönhetően nem volt kimutatható a vérből, ám a módosított molekulák nem csak, hogy túlélték az emésztőrendszer enzimeit, de a vérbe is felszívódtak és ott is tartósan kimutathatóak voltak.

A fennmaradó nyitott kérdés elsősorban a biztonságosság. A kutatások majd csak 2007-2008-ra juthatnak el odáig, hogy az emberi alkalmazás valóban reális lehetőség lehessen, az engedélyeztetés pedig még ekkor is sokáig eltarthat, de ezek az információk azt hiszem ennek ellenére is érdeklődésünkre tarthatnak számot. Az pedig, hogy mindezt áttörésként kommentálják a szakértők, erősen megkérdőjelezi a névtelen kis cégek módosítatlan szerkezetű, vagy hatóanyag mentes rGH termékeinek létjogosultságát, megalapozottságát.

Forrás: "IN VIVO STUDIES PROVIDE HOPE FOR ORALLY AVAILABLE PROTEIN THERAPEUTICS." Nautilus Biotech Presents Data on Modified Interferon alpha (Belerofon®) and Human Growth Hormone (Vitatropin™) with High Resistance to Proteases in Blood, Tissues and Intestine at: PEGS 2006: The Protein Engineering Summit 24-28 April 2006, Boston, USA. T