Tesztoszteron eMagazin
A tudomány világa
Hogy miért működik, vagy éppen nem működik a táplálékkiegészítőd, az edzésed, a diétád!
Tihanyi András dietetikus tudományos kutatások rovata

A fűszerek hatása az anyagcserére
A fűszeres ételek és bizonyos italok fokozzák szervezetünk hőtermelését és néhány esetben a jóllakottság érzetét is. A kapszaicin, bors, gyömbér, zöld és fekete tea, valamint a koffein azok közé a hatóanyagok közé tartozik, amelyekről régóta feltételezzük ezt a kedvező hatást. A kutatók szerint ezek az összetevők segíthetnek megelőzni az elhízás kialakulását, ám ennek pontos mechanizmusáról eddig keveset tudtunk. Az alább röviden ismertetésre kerülő publikációban a szakemberek ezt próbálták meg áttekinteni.

A fűszerek hatóanyagainak a szimpatikus idegrendszer aktiválására kifejtett hatása elég közismert, ez a termogenezis növekedésével és jelentős mennyiségű energia hőként történő leadásával jár együtt, ami részben ellensúlyozhatja a feleslegesen bevitt energiát, így megelőzve az elhízást.

Az átmeneti (tranziens) receptorpotenciál (TRP) ioncsatornák a sejtmembránt átjárhatóvá teszik a sejten kívüli térben levő ionok számára. A TRPV1 - TRP vanilloid-receptor-1 hő és kapszaicin hatására aktiválódik, nagy szerepe van a fájdalomérzés kialakításában. A csípős fűszerek az oxigén fogyasztást valószínűleg a TRPV1 receptorokon keresztül növelhetik, ez is egy olyan útvonal, amely elősegítheti a testtömeg megőrzését. A bors hatóanyaga a piperin, és a paprika csípősségéért felelős kapszaicin egyaránt részben a TRPV1 receptorokon fejtik ki hatásukat.

A számos hatásmechanizmus közül egy különösen érdekes lehetséges út a szétkapcsoló fehérjék befolyásolása, amit több esetben sem lehet kizárni. A szétkapcsoló fehérjék (UCP: UnCoupling Proteins) a mitokondrium belső membránjának szállító fehérjéi, melyek szétkapcsolják a légzést az ATP szintézistől. Az UCP proteinekhez hasonló, de jóval korábban felfedezett és a fogyni vágyók által is (ritkán) alkalmazott vegyület, a DNP (dinitrofenol) hasonlóan működik. Ez egy kis dózisban is toxikus, halálos, vagy maradandó károsodást okozó anyag, mely a mitokondrium membránjai között lévő proton (H+) különbséget egyenlíti ki. A proton egy energiatermelő csatornán egységen áthaladva az ATP képzését segíti elő. Ha ezt blokkoljuk, az energia nem a szervezetet táplálja, hanem hőként vész el, túlhevülést is okozva.

A fűszerek fogyasztásánál természetesen nem áll fenn ilyen veszély. Bár a kapszaicin fájdalomérzést vált ki, így egy mechanizmusról (TRPV1) már szót ejtettünk, a nem csípős kapszaicin analóg vegyületet, a kapsziát-ot vizsgálva a kutatók kéthetes alkalmazás során megnövekedett anyagcsere sebességet és fokozott zsír oxidációt tapasztaltak. A kéthetes kapsziát kezelés megemelte a barna zsírszövet UCP-1 proteinjének és UCP-1 protein mRNS-ének, valamint a fehér zsírszövet UCP-2 mRNS-ének szintjét. Bár a kapszaicinről hasonló vizsgálatot nem igen találni, az UCP fehérjékre gyakorolt befolyást ebben az esetben legalábbis feltételezhetjük, ahogyan a már említett borsnál (piperin) is.

A gyömbérnél a fent leírt TRPV1 aktiváláson kívül kiemelhetjük még a zsírfelszívódás gátlását is, ugyanis a gyömbér magas zsírtartalmú étrenden tartott egerekben gátolta a zsírfelszívódást.

Ez a pár kiragadott példa is azt igazolja, hogy a fűszerek komplex módon hatnak szervezetünkre, több különböző úton át segíthetnek testtömegünk megtartásában, testösszetételünk javításában. A kutatások még folynak, nagyon sok mindent nem tudunk még. Az azonban egyre inkább bizonyosnak tűnik, hogy a fűszerezés ízletesebbé teszi a testépítők zsírszegény és sótlan ételeit is, ráadásul hosszabb távon jelentős mértékben támogathatja őket céljaik elérésében.

Publikálva: "Metabolic effects of spices, teas, and caffeine." Physiol Behav. 2006 Aug 30;89(1):85-91

Kutatók: Westerterp-Plantenga M, Diepvens K, Joosen AM, Berube-Parent S, Tremblay A.

A béta-2 adrenerg receptor agonista clenbuterol miotoxikus és izomhipertrófiát előidéző hatása dózisfüggő és elkülöníthető a patkányok harántcsíkolt izmaiban
A clenbuterol (vagy Spiropent) néven futó gyógyszer egy adrenerg receptor -- elsősorban béta-2 receptor -- izgató anyag, amely "szívhatásokkal nem rendelkezik", ahogy a szakirodalomban írják. Ez a kijelentés talán helytálló normális terápiás dózisoknál, de sportolók esetében ez így, ebben a formában nem igaz. A clenbuterolt a testépítők szálkásításhoz szokták használni, de a fogyasztó hatáson túl mérsékelt anabolikus tulajdonsága is van. Mellékhatásai szívdobogás, remegő ujjak, fejfájás, izzadás, vérnyomás-emelkedés, esetlegesen hossznövekedés gátlás, és még sok minden más lehet. Ennek ellenére a vele visszaélők többsége egy elég biztonságos szernek tekinti.

Ismert, hogy a béta-2 adrenerg receptor agonista (receptort aktiváló) clenbuterol nagy dózisai necroticus myocita (izomsejt) halált tudnak kiváltani patkány szívben és a vázizomban -- a szívizom és vázizom myocitái egyaránt érintettek az előidézett apoptózisban, a kiváltott programozott sejthalálban. A szívhatásokat a clenbuterol a szimpatikus rendszeren és a szívizomsejtek béta-1 receptorain keresztül fejteti ki, míg a vázban ez a béta-2 receptor közvetlen stimulálásával történik.

A clenbuterol és más béta-2 adrenerg receptor agonisták alkalmazása állatkísérletekben nagyobb adagokban (milligrammok/kg) kétségtelenül izomnövekedést vált ki. Ekkora adagok azonban szív és harántcsíkolt izomsejtek, myocyták halálát is előidézik, így nem alkalmazhatóak biztonságosan embereken.

A kutatók ezúttal a két hatás elkülöníthetőségét vizsgálták eltérő clenbuterol dózisoknál. A kísérlet során patkányoknak adtak be clenbuterolt (1 mcg-tól 1 mg/kg-ig terjedő dózisban) 14 napig. A mért adatok az izom fehérje tartalma, az izomrost keresztmetszet területe és a myocita halál volt. A clenbuterol >/=10 mcg/kg/nap-os infúziója szignifikánsan (P < 0.05) növelte a szív (12%-15%), soleus izom (12%), plantaris izom (18%-29%) és tibialis anterior izom (11%-22%) fehérjetartalmát, amit izomrost hipetrófia kísért.

Nagyobb dózis (100 mcg, vagy 1 mg) már szignifikáns (P < 0.05) myocita halált váltott ki a soleusban (csúcs 0.2 +/- 0.1% apoptózis), a rekeszizomban (csúcs 0.15 +/- 0.1% apoptózis) és a plantaris izomban (csúcs 0.3 +/- 0.05% necrózis); és szignifikánsan növelte a kollagén frakció területét a szívizomban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az alacsony, 10 mcg/kg/nap dózisú clenbuterol adagolás kiváltja a szer anabolikus hatásait patkányokban az izomsejtekre gyakorolt káros hatás nélkül.

Következtetés: A clenbuterol anabolikus és izomsejt-halált kiváltó hatása dózisfüggően elkülöníthető patkányokban. Az emberi szervezet anyagcseréje nagymértékben eltér a különböző állatokétól, annyi mindenesetre valószínűsíthető, hogy minél kevesebb clenbuterolt használ fel egy esetlegesen az illegális szerekhez nyúló testépítő, vagy más sportoló, annál kisebb a későbbi mellékhatások veszélye, melyek közül a szívizom károsodása csak egyetlen és nem is feltétlenül a legjelentősebb. A pontos arányok emberben nem ismertek, csak sejthetőek.

Publikálva: "Dose-dependent separation of the hypertrophic and myotoxic effects of the beta(2)-adrenergic receptor agonist clenbuterol in rat striated muscles." Muscle Nerve.2006 Jan 12

Kutatók: Burniston JG, Clark WA, Tan LB, Goldspink DF

A koffein hozzájárul az elhízás kialakulásához?
A koffeint jól ismerjük mint stimulánst, a kávé/energiaitalok összetevőjét és nem utolsó sorban a különböző zsírégetők gyakori hatóanyagaként. Talán meglepően hangzik, de több kutatás is azt látszik igazolni, hogy koffein az elhízás kialakulásában is nem elhanyagolható szerepet játszik. Elaine Rush professzor az Auckland University of Technology in New Zealand egyetemről azt állítja, hogy a cukortartalmú energiaitalokkal elfogyasztott koffein és guarana azt idézi elő, hogy a test gyorsabban alakítja a cukrot zsírrá, mint például a limonádé. A limonádé és más cukortartalmú italok, szénsavas üdítők hízlaló hatása régóta közismert, nyilvánvalónak tűnik, hogy ezek hozzájárulnak a gyermekkorban kialakuló elhízáshoz, a fiatalok körében oly népszerű energiaitalokról azonban anyagcserét fokozó koffein tartalmuk miatt ezt általában nem feltételezzük.
Ezen kis létszámú vizsgálat során 10 egészséges, 18-22 év közötti nőt vizsgáltak. Az alanyok az egész éjszakás éhezés után véletlenszerűen kerültek beosztásra a 250 ml energiaitalt, vagy limonádét kapó csoportba az első napon, majd a második napon a csoportokat megcserélték. A vizsgált energiaital 28 g cukrot és 81 mg koffeint tartalmazott.

A limonádéban körülbelül ugyanannyi cukor volt és ugyanúgy szénsavval volt dúsítva, mint az energiaitalok, azzal a különbséggel, hogy nem tartalmazott koffeint. A cukor mindkét italból gyorsan a véráramba került, de a koffein jelenlétében a kutató szerint a cukor gyorsabban alakult zsírrá. A koffein hatása a szénhidrát anyagcserére és az egészségre jelenleg nem teljesen tisztázott, pozitív hatásait éppúgy igazolták, mint káros befolyását. Az egyszerű szénhidrátok és a koffein korábban nem képezték étrendünk jelentős részét, így elég nyilvánvaló módon szervezetünk sem tudott alkalmazkodni ezekhez.

A kutatás eredményeinek megerősítéséhez további vizsgálatokra van szükség, annyit azonban már most elmondhatunk, hogy az elsősorban fiatalok által fogyasztott cukros energiaitalok, melyeket gyakran alkoholtartalmú italokkal kombinálnak (ezek szintén üres kalóriákat hordoznak alkohol, illetve szintén cukor formájában), nem hatnak előnyösen egészségükre.

A koffein hatása órákig tart, így a koffeinnel együtt elfogyasztott szénhidrát (Meki!!!), illetve a később bevitt (főleg az egyszerű) szénhidrát ugyanezt a hatást válthatja ki. Az inaktivitás, mozgáshiány oda vezethet, hogy nagyobb fizikai teljesítmény helyett a serkentőkkel csak zsírraktárainkat növeljük.

A bulizás -- különösen átgondolt étel- és italfogyasztás nélkül -- nem segíti elő, sőt hátráltatja a testépítő, sportoló, esetleg fogyni vágyó embereket céljaik elérésében. A koffein természetesen a sportolók érdeklődésére továbbra is számot tarthat, úgy is mint a szénhidrát felvételt befolyásoló anyag, a későbbiekben ez a téma is ismertetésre kerül majd.

Publikálva: "Are energy drinks contributing to the obesity epidemic?", Asia Pac J Clin Nutr. 2006;15(2):242-4.

Kutató: Elaine Rush, Schulz S, Obolonkin V, Simmons D, Plank L. Division of Sport and Recreation, Faculty of Health and Environmental Sciences, Auckland University of Technology, New Zealand. T