A borsmenta kedvező hatású az emésztésre, sok emésztést segítő készítmény tartalmazza, de tudnunk kell, hogy nagy mennyiségben kedvezőtlen hatásokat fejt ki a férfiak hormonszintjére.
Tesztoszteron
eMagazin C-vitamin megadózisban Sarlatánság, vagy tudomány?
Írta: Tihanyi András dietetikus
2006. november
Itthon és külföldön is igen sok tudományos képesítéssel rendelkező, de képesítés nélküli személy is osztogatja a hivatalos állásponttól eltérő táplálkozási és életmódtanácsait, melyek egyaránt megosztják a laikusokat és a szakembereket. Az étrendkiegészítők forgalmazása óriási bevételeket hoz, ezért sok kereskedő és gyártó állítja (ebbe a körbe tartozik saját étrendkiegészítőit reklámozó könyveivel Dr. Lenkei Gábor is), hogy étrendünk nem tartalmazhatja kielégítő mennyiségben a vitaminokat, ásványi anyagokat, rostokat és egyéb, a szervezetünk működéséhez szükséges, vagy éppen szükségtelen anyagokat.
Ezen állítások szerint csak és kizárólag az ő tanácsaikat követve és az általuk gyártott kiegészítőkkel tudjuk pótolni ezt a hiányt. Tény, hogy táplálékaink a talajt kizsigerelő mezőgazdaság, a túlzott feldolgozottság és egyéb okok miatt valóban kevesebb vitamint és ásványi anyagot tartalmazhatnak a korábbiaknál.
A gyakorlatban azonban a különleges igényektől eltekintve (a sport ma már széles körben elfogadottan ilyen speciális terület) étrendünk jól összeállítva, megfelelő pénzügyi háttér birtokában (nem feltétlenül a legolcsóbbak a tengeri halak, déli gyümölcsök, jó minőségű növényi olajok, teljes kiőrlésű kenyerek) kielégítheti igényeinket, mivel egész évben hozzáférhetővé vált szinte minden élelmiszer.
A speciális igények, különleges táplálkozási formák kiegészítést tehetnek szükségessé, ezt azonban egy határt átlépve szakembernek kell megmondania, de vajon hol húzódik ez a határ? A C-vitamin kiegészítésnél is felmerül a kiegészítés szükségességének és mértékének kérdése. Sokan a vitaminokat ártalmatlan anyagoknak és minden egészségügyi probléma kezelésére alkalmas csodaszernek tekintik, így dietetikai szempontból extrémnek mondható mennyiségek bevitelét javasolják és/vagy alkalmazzák.
Ez azonban nem kockázatmentes és sok esetben nélkülöz minden tudományos alapot, így szemben például Lenkei doktor némileg általánosító megfogalmazásaival, léteznek öröklött, genetikailag meghatározott problémák, és vannak olyan fertőző betegségek, melyek optimális, vagy annál jobb tápanyag ellátottság esetén is megbetegíthetik az egyént. Sportolók körében a C-vitamin az egyik leggyakrabban és az inaktív embereknek hivatalosan ajánlott adaghoz képest legnagyobb dózisban fogyasztott kiegészítő, ezért érdemes legalább felületesen áttekintenünk a hozzá kapcsolódó kutatások adatait.
A nagydózisú C-vitamin kiegészítés előnyei
Mit nevezünk egyáltalán nagy dózisnak? Pár éve még napi 60 mg C-vitamin bevitelét ajánlották egészséges embereknek, a sportolók megnövekedett szükségleteit a Tápanyagtáblázat (Medicina, 1999) 100-150-200, versenyidőszakban és állóképességi sportágakban 200-400 mg-ban határozta meg. A nagy dózis inaktív embereknél a 60 mg 5-10-17-szeresét stb. jelenthette, míg sportolók körében sokan a napi minimum 1000 mg bevitelét tartották alapvetőnek, ami 2.5-5-7-10-szerese volt a számukra hivatalosan ajánlott mennyiségnek.
A C-vitamin szervezetünkben igen sokrétű szerepet tölt be az érfalak épségének őrzőjeként, a vasfelszívódás elősegítőjeként, antioxidáns vegyületként, és egyebek mellett az immunrendszerre és a hormontermelésre is pozitívan hat, DE a sportteljesítményt mai ismereteink szerint nem növeli -- az alacsony bevitel viszont ronthatja azt.
Milyen előnyei lehetnek a nagy adagoknak? A kutatások szerint az aszkorbinsav kiegészítés hím patkányokban javította a reprodukcióért felelős értékeket, ami fokozhatja az állatok termékenységét. A külső eredetű és nagydózisú aszkorbinsav szignifikánsan növelte (P<0.05) az aszkorbinsav koncentrációját a herékben és a vérplazmában, a lipidperoxidáció szintje pedig szignifikánsan (P<0.05) csökkent ezeken a helyeken.
A mellékherében a sperma koncentráció és a vérplazmában a tesztoszteron szint szignifikánsan (P<0.05) nőtt a kezelt állatokban a kontroll állatokhoz képest. Erősen dohányzó emberek sperma minősége aszkorbinsav kiegészítés (placebo, illetve napi 200 mg, vagy 1000 mg aszkorbinsav) hatására pozitív hatást mutatott, tehát részben igazolt a hasonló összefüggés megléte emberekben is.
A tesztoszteron szint változásáról nincs adatom, de nagy általánosságban feltételezhető, hogy a megfelelő C-vitamin ellátottság segíti a biológiai funkcióinkat megfelelő szinten tartani, beleértve a termelt sperma minőségét, és talán a tesztoszteron szintet is (nem kizárt így a Lenkei-féle "Cenzúrázatlan egészség" könyvben idézett beszámolókban leírt potencia fokozódás sem, bár itt több összetevőről, komplexebb hatásról és placebo hatásról is beszélhetünk).
A megfelelő C-vitamin ellátottság tehát mindenképpen hasznunkra válik: segít megőrizni szöveteink épségét, véd a szabadgyökök károsító hatásai ellen, fokozhatja termékenységünket, és elképzelhető, hogy a tesztoszteron szintünkre is pozitívan hat. Egy nemrég publikált tanulmány szerint azok a sportolók, akiknek rosszabb volt a C-vitamin ellátottsága, kevesebb zsírt égettek el testmozgás közben, mint azok, akiknél e vitamin szintje normális volt. A magasabb C-vitamin szint jelentősebb zsírégetést is eredményezett, ami számokra lefordítva 30%-kal több zsír oxidálódását jelentette a testmozgás során a kielégítő vitamin ellátottság mellett.
Érvként a magas (akár napi 3-10-15 g-os) C-vitamin bevitelre a fertőzések, megfázások gyakoriságának csökkenését is fel szokták hozni. Ez viszonylag megalapozottnak mondható, de nem teljesen igazolt (1, 2, 3). A sérülések gyógyulásának fokozódása (vagy optimális volta) is érv lehet a magasabb C-vitamin bevitel mellett, de reálisan nézve a napi 2-3 g túllépését ekkor sem indokolja semmi.
Kiemelhetjük még, hogy egyes rákos megbetegedéseknél extrém mennyiségű C-vitamin (már nem szájon át történő) bevitelével próbálnak javítani a betegek állapotán (4), és talán skizofréniásoknál is indokolt lehet az előírtnál valamivel magasabb adag, de több kedvező adatra volna szükség, számomra legalábbis, hogy indokoltnak tartsam a megadózisokat, különösen, hogy ez ugyan ritkán, de már napi 8 g-nál is hematúriát (véres vizeletet) idézhet elő (5). Az angolul tudók kedvéért egy kis idézet: "As part of a study to investigate the effect of ascorbate ingestion on the risk of calcium oxalate kidney stone formation, a 25-year-old Caucasian male with no history of nephrolithiasis was required to ingest 8 g of vitamin C daily while following his normal daily diet in a protocol that was planned to last 9 days. However, significant haematuria was detected on the eighth day of the protocol, which was immediately suspended as a result thereof."
A magas C-vitamin bevitel kockázatai
A magas C-vitamin bevitel nem teljesen kockázatmentes. Vitatott a magas bevitel vesekőképződést kiváltó hatása, de több tanulmány is utal arra, hogy lehet összefüggés a magas dózisokkal. A testépítők folyadékfogyasztása általában magas, ugyanakkor sok potenciálisan vesekárosító hatás éri őket az évek-évtizedek alatt. A kölcsönhatásokat a vitamin és egyéb tényezők között nem ismerjük egészében, így felmérni sem tudjuk a következményeket, a semmi bajtól a komoly károsodásig bármi előfordulhat.
Egy 1998-as publikáció (6) szerint az oxalát nefropátiának (vesebántalom) egyik oka lehet az autó-hűtőfolyadék ivás, a magas oxalát felszívódás és ritkán a C-vitamin túladagolás. Ez általában visszafordítható károsodással jár, a veseelégtelenség és a kiváltó ok kezelése után gyorsan rendeződik az állapot. Egy 70 éves nő szervezetében krónikus tubulointerstitialis nefritis alakult ki, miután az elmúlt 10 évben nem tudni pontosan mennyi, de körülbelül 3-4 g C-vitamint fogyaszthatott naponta.
Hasonló gond, ha nem is ennyire súlyos (akut oxalát nefropátia) már napi kb. 420 mg fogyasztásakor is fellépett egy esetben, illetve egy rákbetegnél is tapasztalták ezt, persze ki kell emelni, hogy az orvosok intravénásan NEM napi 10-20 g hanem ennél jóval több C-vitamint alkalmaznak egyes daganatos betegeknél, ahol ezt indokoltnak tartják. Egy 70 éves nő nem tűnik túl jó példának, de ne feledjük, egyes testépítő szakértők és például Lenkei doktor is esetenként évekig, vagy élethosszig javasol fogyasztani olyan mennyiségű C-vitamint, amely jóval meghaladja a táplálkozással bevihető mennyiséget (nem is mérhető a magasabb fehérje fogyasztáshoz, ahol általában 6-10-szeresét sem éri el a normál protein bevitelhez képest a sportolók által kiegészítőkkel és ételekkel elért mennyiség -- ez persze attól is függ, mit tekintünk normál bevitelnek).
Van még pár eset, ahol az ok bizonytalan, de a viszonylag kevés és ritkán megjelenő mellékhatások mint az említett vérvizelés, kristályvizelés (crystalluria) is eltántoríthatnak minket. Nem volna szakmailag korrekt, ha a fentiek alapján indokolatlanul rémisztgetném az olvasóinkat, ritka jelenségekről van szó, a célom inkább az, hogy a miérten gondolkozzunk el.
Megadózisok: mi végre?
A magas vitamin bevitelnél a miért igen jó kérdés. Azért, hogy pár évvel tovább éljünk? Nem igazolt ilyen hatás, ráadásul testépítőknél -- ahol még a drogellenes szakértők döntő többsége is használt különböző illegális gyógyszereket -- nem is ez a legegyszerűbb megoldás, nem ez az életmód fő rizikófaktora. Az edzőtermek tömve vannak vérnyomás és szívproblémákkal küzdő emberekkel. A magas vérnyomás, az efedrin, spiro, gyulladáscsökkentők kapcsolva a magas fehérje bevitellel évtizedek alatt megtehetik a hatásukat, és nem tudjuk, mi lehet ebben a C-vitamin szerepe, lehetnek-e kölcsönhatások.
Hogy ne betegedjünk meg (jobb életminőség)? Hát, ez kérdéses és mint láthatjuk a túl sok is lehet káros, a nagyobb dózis nem idéz elő automatikusan jobb életminőséget, bármit is jelentsen ez.
Nagyobb erő, izomtömeg? Itt csak érintőlegesen lehet bármiféle kapcsolat a C-vitaminnal. Az igen erős antioxidáns védelem szükségessége is erősen megkérdőjelezhető sportolóknál (a kutatások alapján).
A kedvenc "érvem" a C-vitamin megadózisoknál Szent-Györgyi Albert (a C-vitamin felfedezője, Nobel-díjas) és más ismert személyek magas C-vitamin bevitele. Egy kutató lehet elfogult kutatási területével kapcsolatban, hiszen "emberből van" ő is. Talán sokak számára ismert, hogy a radioaktivitás felfedezése után sok területen próbálkoztak a felfedezés gyógyászati alkalmazásával és a mindennapi hasznosítással is, ami utólag nem mondható igazán szerencsésnek a hétköznapokban, csak az egészségügyben és bizonyos területeken (csonttörések, daganatok kezelése, stb.)
Az antibiotikumok felfedezése nagy áttörés volt, de ma már igen ellenálló (rezisztens) kórokozók megjelenését köszönhetjük az indokolatlan és szakszerűtlen alkalmazásuknak. A vitaminok létfontosságúak szervezetünk számára, ez azonban nem jelenti értelemszerűen azt is, hogy ha 10-20, de akár 100-szorosát(!) visszük be a hivatalosan ajánlott mennyiségnek, akkor jót teszünk magunkkal. A nagy nevekről az jut mindig eszembe, hogy Ghandi is nagy ember volt, ettől még nem kell elfogadnunk azt a nézetét, hogy saját vizeletünk ivása gyógyhatású -- engem ugyan nem vesz rá senki ;) -- pedig akár elhiszitek, akár nem, még 1997-ben is publikáltak ezzel kapcsolatos tudományos kutatásokat (igazából az egyetlen, amiben még fantáziát is látok, az az idegrendszer befolyásolása és a rákkezelés ezen módja, de ezeket is kihagyom inkább).
Lenkei doktornál olvashatjuk mennyi C-vitamint termelhetnek elvben az állatok naponta. Igen, az ember sajnos nem termel C-vitamint, ám minden valószínűség szerint az egyedek, akik rosszul, pazarlóan hasznosították a C-vitamint, azok jórészt kiszelektálódtak. Nem egy rövid ideje jelenlévő sajátosságról van szó, hiszen az egyes embercsoportok gyakran már több tízezer éve elszakadtak egymástól, ez a tulajdonság pedig amennyire tudom, az egész emberiségre jellemző.
Bizonyos adatok szerint az éhezéshez is alkalmazkodtunk (takarékos gén, "thrifty genotype"), miért pont ehhez ne tettük volna? Az állatok sem szervezetük működését, sem szokásaikat illetően nem állíthatóak párhuzamba az emberekkel, a különböző fajok ásványi anyag és vitamin szükséglete nagymértékben eltér a miénktől, és az eltérő táplálékokhoz is különböző emésztőrendszer társul. Patkánytápon, vagy szénán nem nőnénk nagyra, és bár mint a mellékelt ábra mutatja, a vizelet-terápia (Urine-therapy) széles körben elterjedt rokonainknál is, ennek ellenére sem kell a trendet követnünk.
Nincs rá magyarázat, miért kellene megadózisokat bevinnünk a kutatások ellenére C-vitaminból. Pusztán abból, hogy más állatok termelik és nagy mennyiségben termelik, még nem következik logikusan az, hogy a mi szükségleteink is hasonlóan magasak (35-40 millió éve minimum elvesztettük a szintézis képességét, legalábbis amit még felleltem kutatások alapján szinte kizártnak tartom, hogy ne alkalmazkodtunk volna körülbelül a táplálékkal bevitt mennyiséghez.) 80-100 évre így is jó esélyünk van egészséges életmód követésével, ha indokolt a magas bevitel, az menet közben úgyis kiderül!
Mennyi az annyi?
Nyitva hagytam a kérdést, hogy a mai kutatások alapján mekkora lehet a C-vitamin szükségletünk, és hol a bevitel biztonságos felső határa. A kutatók mostanság 100-200 mg/napos bevitelt javasolnak, ami megközelítőleg az egészséges táplálkozással, bőséges zöldség és gyümölcs fogyasztással bevihető mennyiség, az 1000 mg feletti fogyasztást azonban már nem tartják jó ötletnek (7, 8). Az "Új tápanyag táblázat" (Medicina, 2005) 2000 mg/nap-ban rögzíti a C-vitamin bevitel felső határát felnőtteknél, de alapvetően nem tér el a korábban ajánlott mennyiségektől (90 mg/nap felnőtteknek), míg ugyanitt a sportolóknak ajánlott napi bevitel 100-500 mg/nap.
G. Neumann "Sportolók táplálkozása" c. könyvében (Dialóg Campus, 2006) 300-500 mg/napos bevitelt tart indokoltnak, nagyon indokolt esetben ez szerinte akár 1000-2000 mg-ra is nőhet, ami fertőzések megelőzésére 1-2 g/nap intravénás C-vitamin alkalmazását is jelentheti. Ennél több C-vitamin szervezetbe juttatásának reálisan nézve nincs semmi értelme, 4-8-10-20 g-oknál már mellékhatásokkal is számolnunk kell, még ha kis valószínűséggel is.
Az egészségügy kétségtelenül egy merev, hierarchikus és a megelőzésre, prevencióra kevés figyelmet fordító rendszer, így előfordulhat, hogy egy neves professzort epeműtétre felkérő laikus 5-10 évvel korábbi műtéti megoldásokkal lesz kezelve, szemben azzal, ha egy frissen végzett orvoshoz fordulna. Az elhízás és más táplálkozási és életmód eredetű betegségek sem kerülnek sajnos megelőzésre fiatal korban. Vannak elterjedt tévhitek, amelyek megszüntetéséhez évekre is szükség lehet.
DE, ha a C-vitamin példáját nézzük, a szakemberek folyamatosan elemzik a rendelkezésre álló adatokat, zajlanak kutatások a hatásairól. Az így kapott eredmények ma nagyobb C-vitamin bevitelt indokolnak, mint azt korábban hittük. Az előírtnál magasabb bevitel, amit sokan javasolnak, esetenként hasznos lehet, de a felső határ túllépése orvosok és dietetikusok előírására és azok felügyelete mellett kellene, hogy történjen!
A táplálkozás, a tápanyagbevitel egészségi és lelki állapotunkat a kutatások sokasága szerint nagymértékben meghatározza, így ennek az ismeretnek a minél szélesebb körben való elterjedése hasznos, de itt is tisztában kell lennünk a korlátokkal. Az arany középút, az egyensúly az, amire érdemes törekedni a táplálkozásunkban, miként az élet minden más területén is. T
Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!
