| |
Tesztoszteron eMagazin
Elég fit vagy, hogy túlélj? Írta:
Radnai
Tamás 2008. május
Az
utóbbi időben egyre több szó esik itt nálunk is
a funkcionális edzésről, funkcionális fittségről. A CrossFit ennek egyik legkiválóbb
megtestesítője, konkrét (edzés)rendszerbe foglalása. A CrossFit mindig is azt
prédikálta, hogy az élet váratlan, szerteágazó és eltérő jellegű kihívásokat dob
elénk, mindenféle szinten, és legjobb, ha minden ember állandóan készen áll ezek
legyőzésére (nem beszélve olyanokról, akiknek munkája, vagy hobbija a veszélyesebb
helyzetekben való szándékosabb részvétel: rendőr, katona, tűzoltó, műszaki mentő,
hegymászó, stb.) 
Némileg
az az érzésem van, hogy sok ember, főleg átlagember, úgy tekint a CrossFit-re
mint túl extrém valami, inkább "elit" sport, semmint "terápia"
és felkészülés hétköznapi helyzetekre. Ezért is örültem, amikor a fősodor médiában
megjelentek nemrég (legalábbis Amerikában) olyan kezdeményezések, írások, amelyek
pontosan ugyanezt a témát vetik fel: "Are you fit to live?" Elég fit
vagy ahhoz, hogy túlélj és jól élj? Dr. Pamela Peeke, a University of Maryland
orvos professzora "Fit to Live" könyve ezt a témát hozza előtérbe és
az bekerült a médiába is. A Discovery csatorna műsort készített belőle, és például
a New York Time is cikkezett róla. A könyvben az egyik idézet ez: "Things
alter for the worse spontaneously, if they be not altered for the better designedly."
Francis Bacon Ez
annyit tesz, hogy "A dolgok spontán módon rosszabbá válnak, hacsak nem
tesszük őket céltudatosan jobbá." Ez valószínűleg mindig is igaz lehetett,
de a mostani modern társadalmunkra a lehető legnagyobb mértékben jellemző, mivel
az életvitel modernizáció látszólagosan eredményes csak (talán igazából már látszólag
sem eredményes, csak maximum kényelmesebb), mivel egyre távolodunk attól a természetes
életmódtól, amire az ember-állat tervezve lett. Ezt a gondolatkört és a funkcionális
edzés definícióját, hasznát a SHAPE-be írt (de inkább csak utólag a neten teljes
verziójában megjelent) cikkemben
fejtegettem. Objektíve is minden arra
mutat és személyesen is hiszem, hogy gyorsuló léptekben haladunk egy disztópikus,
apokaliptikus, "Mad Max" szerű világ felé. Erre mutatnak a turbulens
éghajlat változás manifesztációk, melynek következményeként a természeti katasztrófák
sűrűsödnek és erősödnek (jövőben pedig potenciálisan beszűkül a lakható élettér);
az energiahordozók kimerülése és áremelkedése; a dráguló és szűkös (vagy rosszul
elosztott) élelmiszerek; dominanciára törő feltörekvő nemzetek; nukleáris és biológiai
fegyver proliferáció; cyber-hadviselés és még sorolhatnám. Az
utolsó, a számítógépes hadviselés elég érdekes és releváns, mivel minél inkább
elektronizált, komputerizált az életünk (közlekedés, pénzvilág, stb.), az annál
inkább sebezhető és szinte teljes mértékben, valamint villámgyorsan megbénítható,
mintha lecsapnánk a villanyórát. A kínaiak közismerten nagyon rá vannak feküdve
a témára és ki tudja, hogy a nem állami terrorizmus berkeiben mi folyik ezzel
kapcsolatban. Ezeket az elszomorító paragrafusokat
arra akartam kihegyezni, hogy elmélkedést stimuláljak azzal kapcsolatban, hogy
mennyire vonatkozik RÁD a felkészültség szükségessége a túlélésre. Mi még szerencsésebbeknek
tarthatjuk magunkat, mert Magyarország még a kellemes moderáció szintjén van politikailag,
infrastrukturális fejlettségben (például kevesebb nagyon magas ház, iroda), illetve
időjárásilag. Azonban ez a "békésség" becsapós lehet és fals biztonságérzetbe
ringathat.
| | Tragikus
augusztus 20.: négy halott, 300 sebesült a tűzijátékon (Index/MTI 2006. augusztus
21.) Az eddigi adatok szerint négy halottja és öt kórház adatai alapján
300 sebesültje van a budapesti viharnak. 15 súlyos sérült mellett 4-5 életveszélyes
sérültet is ápolnak. A belvárosban, a budai rakparton és a várban is voltak sebesültek,
egy ember eltűnt a Dunában. | | |
A "Fit to Live" felteszi a kérdést,
hogy megvan-e az erőd, kitartásod, mozgékonyságod, hogy megmenekülj egy természeti
katasztrófától, kijuss egy égő épületből vagy elsüllyedt kocsiból, megments egy
fuldoklót. Fals biztonságérzetet említettem, mivel a helyzet olyan mint amit a
terrorizmussal kapcsolatban szoktak emlegetni: a fenyegetetteknek állandóan védekezni
kell és késznek kell lenni, hacsak egyetlen támadásról is van csak szó a jövőben.
Nem tudhatod, hogy ez mikor lesz és elszenvedni egyet is túl sok, túl drága. Magyarországon
is állandóan hallhatunk paneltüzekről; itt is vannak olyan szelek, amelyek fákat
tépnek ki. Egy közlekedési baleset belökheti az autódat a Dunába; a gyereked alatt
pedig beszakadhat a jég korcsolyázás közben. Egyébként pedig esélyszorzó a bajra,
hogy az ember nem csak saját magát mentené meg, hanem szeretteit, embertársait
is. Szóval soha nem tudhatod és mindig késznek kell lenni. Egy példa most jutott
eszembe: tőlünk, a CrossFit
Budapesttől egy házaspár pár hónapja költözött ki Amerikába munkájuk miatt.
Ha nem tévedek, ezalatt már volt részük földrengésben és nagyon komoly hóban.
Ijesztő szituációt hozott föl Dave Tate sikeres amerikai erőemelő, akinek ramaty
állapotba került a teste a sikerek áraként:
Az
ébresztő Az én ébresztőm azon a napon történt meg, amikor a kétéves
gyerekemmel játszottam a hátsó udvarban. Tóparton lakok eléggé nagyméretű udvarral.
A hintán játszottunk és a fiam elhatározta, hogy teljes erejéből a vízhez szalad.
Imád úszkálni, de még úszómellény kell neki, mert nem tud valójában rendesen úszni.
Amikor megindult, akkor én is elkezdtem arra botorkálni. A csípőm olyan merev,
hogy nem nagyon tudok mozogni, a derekam is kivan és a térdeim is feladták pár
lépés után. A gyerek a dokk felé tart és én csak arra tudtam gondolni, hogy mi
az istent csinálok, ha beugrik? Szerencsére ez nem történt meg, de nem ment ki
a fejemből: "Ja, a gyerek elszaladt a tóhoz, beleesett és megfulladt.
Én meg megpróbáltam odaérni, de olyan leamortizált vagyok, hogy nem tudtam kocogni,
a futást nem is említem. Aztán amikor beugrottam, akkor én is megfulladtam, mert
a vállam is úgy kivan, hogy én sem tudok úszni."
Dave
változtatott az életén és később így ír: Másképpen |
A magyar nemzet is egyre hízik. Amerikában
már olyan szinten is probléma a méretnövekedés, hogy a korábbi standardok alapján
épített lépcsőházak nem elég szélesek ahhoz, hogy megfelelő menekülő útvonalak
legyenek. Az említett New York Times cikk szerzője a World Financial Center-ben
dolgozott 2001. szeptember 11-én, ami a World Trade Center mellett van és a hulló
törmelék és a ledőlő ikertornyok miatt evakuálniuk kellett. A haladásukat viszont
egy nagyon kövér és nagyon lassú személy igen lelassította és gyakorlatilag sem
leelőzni, sem segíteni nem nagyon tudtak rajta. A helyzet elég tipikus ahhoz,
hogy már azt tervezik, hogy a vészhelyzetekben egyébként használaton kívül helyezett
lifteket módosítsák tűzbiztosra. 
Mit
tegyünk? Számomra világos és könnyen elfogadható tehát, hogy egy legalább
alap funkcionális fittség kötelező és semmiért fel nem adható. Egyébként is, számomra
büszkeségi kérdés is ennek megléte a nagyon konkrét gyakorlati hasznán túl. Már
csak részünkről is elég jól körbeírt, hogy mi a funkcionalitás és milyen
módszerekkel lehet tenni érte. Ahogy egyébként múltkori
cikkünk elemezte, a fittség nem feltétlenül jelenti azt, vagy egyenlő azzal,
hogy szálkás a hasizmod. Némi súlyfelesleg esetén, nem testépítők testkompozíció
mellett is lehetsz erős, kitartó és egészségesebb, mint a nem fittek, bár a felesleges
súly azért a relatív erőt nagyban befolyásolja. Erre pedig szükség lehet! A
legalapvetőbb szempont, amire figyelnünk kell és ami felé dolgozni érdemes az,
hogy a saját testedet tudd "kezelni". Alapként a felülés, fekvőtámasz,
guggolás, kitörés súly nélkül képessé tesz arra, hogy a földről felállj és lépcsőt
mássz (kondíció is kell persze). Az ezekben a gyakorlatokban való erő és mozgékonyság
esszenciális. Mindenképpen koronája a fizikai felkészültségnek a húzódzkodás és
hozzátehetem a fogáserősséget is, hogy ez se legyen a húzódzkodás gátja, illetve
tudj lógni, vagy valamit tartani. Nem kell részletezni, hogy a húzódzkodás mennyire
"kihúzhat" a bajból, főleg, ha nincs valamilyen oknál fogva sok lehetőség
lábbal is segítni magadon. 
A
futás gyors eltávolodás a veszélytől
szintén lényeges funkció. Jó, ha rövid- és középtávon minél gyorsabb vagy. Nyilván
maratonfutásra nincs szükség, bár lehet, hogy a "Mad Max" világban majd
újra úgy közlekedünk majd mint Conan: mindenhova futva (karddal a háton). Alapvető
mozgásminta és funkcionálisan "király" dolog az, ha valamit fel tudsz
emelni a földről, mellre-vállra venni, vagy karban tartani azt és haladni vele.
Az elején itt a relatív erőről beszéltem, hogy mit tudsz kezdeni a saját testeddel,
de nagyon fontos az abszolút erő is, amikor külső terhet kell legyőzni. Kinyomni,
lehúzni egy rád vagy valakire esett fatörzset; felemelni egy sérültet és haladni
vele, stb. Emiatt bizonyos szintű súlyzókkal, egyéb eszközökkel (homokzsák, rönk,
stb.) meg kell tudni birkózni. Nálunk a CrossFit Budapestnél a lányok többsége
például képes már arra (55-60 kilósan), hogy 60-90 kilóval guggoljanak, 70-100
kilóval elemeljenek. Bár politikai felhangjai is vannak és teljesen nem vagyok
képben az elvárásokat illetően, de az abszolút terhek legyőzésének képessége van
annak hátterében például, hogy egy nő vállalhat-e bizonyos feladatokat professzionálisan.
Tűzoltó, katona "frontvonalon" nem lehet olyan, aki nem bírja el a felszerelést,
vagy nem tud vinni valakit, tehát egy adott szintű abszolút külső terhet le kell
tudni győzni. Nem mintha ez a férfiakra nem vonatkozna és nyilván csomó hímnemű
van, aki ennek szintén nem felel meg, míg sok nő éppenséggel igen. 
Az
edzésnek van feltétlenül egy mentális része. Fizikai és emocionális stressz alatt
a döntéshozó képesség megváltozik, nem árt tehát, ha minél többet töltesz a komfort
zónádon kívül. Az adrenalin alapvető funkciója, hogy vészhelyzetekben felspannoljon
és többet kihozzon belőled, de lehet negatív hatása is, mivel kontrollálatlanul
túl gyorsan fogy az oxigéned és az energiád. Martin Rooney, neves küzdősport kondicionáló
edző arról számol be, hogy meccsen azért fogy el a kakaó sokaknál, hiába felkészültek
alapvetően fizikailag, mert a túl nagy idegességet nem tudják megzabolázni:
Hogy megértse, miért fogynak
el egyes harcosok a nagy meccseken, még akkor is, ha megvan a kondíciójuk 5 menetre,
Rooney az amerikai hadsereg tanulmányait elemezte, amelyek az adrenalin hatását
vizsgálták a fáradásra és a döntéshozó képességre harc közben. "A
rendelkezésre álló tanulmányok megmutatják, hogy a reakció az adrenalinra és a
képességed, hogy koherensen gondolkozz és kontrolláld magadat, nagyban befolyásolják
a teljesítményt. Egy harang görbe jellemzi a felspannoltság eredményét a küzdelemben.
Ha túlságosan izgatott vagy, akkor az módosítja az adrenalin kontrollt, a fáradást,
a képességedet, hogy utasításokat kövess és tartsd magad a stratégiához. Van mód
arra, hogy mindezt fizikailag kontrolláljuk és vannak mentális módszerek is." |
Igaz az is, hogy bár vészhelyzetben csodákra
lehet képes a test, ha nem vagy hozzászokva mentálisan sem ahhoz, hogy a határig
vidd a testedet, akkor nagyobb az esély rá, hogy nem is fogod. Egyes "nem
tudok" helyzetek valójában "nem akarok" helyzetek. Van, aki egyszerűen
feladja. Élj
túl! A cikk elsősorban gondolatébresztő akart lenni annak tükrében,
hogy mi folyik a világban és miről beszél már a média fősodra is. Mindig is a
legfittebbek és a legalkalmazkodóképesebbek éltek túl az evolúció során. A döntés
a te kezedben van! T Felkészítés
a túlélésre a BUDAPEST
BARBELL-ban. 
Ha
kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd
meg nekünk!
|