A tudomány világa
Hogy miért működik, vagy éppen nem működik a táplálékkiegészítőd, az edzésed, a diétád!
Tihanyi András dietetikus tudományos kutatások rovata

Ekdiszteroidok: régi-új eszközök a legális izomtömeg-növelésben!
Az ekdiszteroid vegyületekről ismert, hogy a rovarok fejlődésére és átalakulására ható hormonokhoz hasonló szerkezetűek, vagy megegyezőek találhatók közöttük, ahogyan az is, hogy a növények nagy változatosságban szintetizálnak ilyen anyagokat, amolyan természetes rovarirtószerként. Mint arról korábban beszámoltunk, az alfa-ekdizon, 2-dezoxiekdiszteron, a 20-hidroxi-ekdizon, turkeszteron ekdiszteroidok adagolása növelte a vér vörösvértest (eritrocita) és hemoglobin tartalmát patkányokban, tehát fokozta a vérképzést, amely hatás érdekes lehet sportolók számára is.

Ami még figyelemreméltóbb, a 80-as években végzett kutatások során az ekdiszteroidok meglepő módon emlősökben anabolikus hatást váltottak ki a vázizomzatban, androgén aktivitás nélkül. Szteroidokkal is összevetették hatásukat, ám valamiért (talán mert gyógyszerként nem szabadalmaztatható vegyületekről van szó) megrekedtek a vizsgálatok. Az étrendkiegészítő gyártók természetesen fantáziát látták az eredményekben, így az utóbbi években sok ekdiszteroid-tartalmú termék került piacra. A kiegészítőkben leggyakrabban megtalálható két vegyület a 20-hidroxi-ekdizon és az inokoszteron, melyekről tudjuk, hogy anabolikus, májvédő, immunerősítő, antioxidáns és gyulladásgátló hatásúak, az egész szervezetet erősítő, adaptogén, tonizáló anyagok. Orvosi alkalmazásuk nem elterjedt, hormonális mellékhatásokat nem okoznak, emlősökben toxicitásuk alacsony. Doppinglistán még nem szerepelnek, bár hallottam már OÉTI-s előadáson doppingszerként történő emlegetésüket.

A fitoekdiszteroidok már több éve kapható vegyületek, jogos a kérdés, miért is nevezem ezeket új eszközöknek az izomtömeg-növelésben? A válasz egyszerű: az elmúlt évtizedekben nem keletkezett túl sok adat az ekdiszteroidok anabolikus hatásáról, a korábbi mérések precizitását csak feltételezhettük, és az adagolásra vonatkozóan sem voltak pontos információink. 2008. májusától ez azonban másként van: ma már megalapozottabban feltételezhetjük anabolikus hatásukat, a fitoekdiszteroidokkal végzett kezelés ugyanis C2C12 rágcsáló izom sejtvonalban és emberi primer myotubulusokban 20%-kal is növelhette a fehérjeszintézist (ezt leucin inkorporáció segítségével vizsgálták). Az eredmények élő állatokban is figyelemreméltóak voltak: az ekdiszteroidok patkányoknak beadva fokozták azok mellső láb szorításnak erejét, és az ekdiszteroid tartalmú növényi kivonat is hasonló hatást váltott ki.

Az utóbbi vizsgálatot érdemes jobban szemügyre vennünk: hím Sprague-Dawley patkányoknak (213-230 g) vizet, 50 mg/kg 20-hidroxi-ekdizont (20HE), 1000 mg/kg spenótkivonatot, vagy 10 mg/kg methandrostenolone-t adtak 28 napon át (Dianabol-ként ismerhetik a testépítők). Mind a methandrostenolone, mind a 20-hidroxi-ekdizon dózisa a szokásos emberi alkalmazás felett van, egy 80 kg-os emberre átszámolva ez napi 4000 mg 20HE és 800 mg Dianabol lenne, mely utóbbi minden ember máját garantáltan tönkretenné. Az eredmények szerint a 20HE 18%-kal növelte a mellső láb szorítás erősségét a kontrollhoz képest (p< 0.05), míg a spenótkivonatnál ez az érték 24% volt (p < 0.005). A methandrostenolone 21%-os növekedést eredményezett (p < 0.01), tehát a természetes eredetű vegyületeknél rögzített adatok összemérhetőek voltak egy komoly egészségkárosodást előidézni képes gyógyszer hatásával!

Következtetés: Az ekdiszteroidok mind szövettenyészetekben, mind élő állatokban anabolikus hatású vegyületek lehetnek emlősökben, növelhetik a vázizomzat tömegét és erejét, és ami különösen fontos, mindezt androgén aktivitás nélkül. Az adatok arra engednek következtetni, hogy embereken alkalmazva is rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, bár erről ma még kevés az adatunk. Néhány olvasónk talán hallott arról, hogy korábbi vizsgálatok során a 20HE emberben nem mutatott sportolók számára kedvező tulajdonságokat napi 200 mg-os dózisban alkalmazva (J Int Soc Sports Nutr. 2006 Dec 13;3:19-27.), de ezen publikáció alapján ezért akár a relatíve alacsony dózis is felelőssé tehető.

Az ekdiszteroidok toxicitása a rendelkezésre álló adatok alapján (Fitoterápia V. évf. 3-4 szám 62. o.) emlősökben nagyon alacsony, sok esetben több gramm/kg sem okozott egészségkárosodást, így bár a pontos adagolás és hatás még nem ismert, a ma alkalmazottnál valamivel nagyobb dózisok — melyek a magas ár miatt elsősorban élsportolók számára lehetnek érdekesek — is minden valószínűség szerint biztonsággal alkalmazhatóak. A pontos adagolásról és várható hatásokról, esetleges mellékhatásokról még mindig igen keveset tudunk, további kutatásokra van szükség a sportcélú alkalmazást és ennek részleteit illetően. Az Olimpián résztvevő külföldi sportolók körében hazai szakemberek feltételezése szerint az ekdiszteroidok már ma is alkalmazásra kerülhetnek, a szabadidő sportolók által használt dózisnál jóval nagyobb adagolásban.

Publikálva: "Phytoecdysteroids increase protein synthesis in skeletal muscle cells." J Agric Food Chem. 2008 May 28;56(10):3532-7.

Kutatók: Gorelick-Feldman J, Maclean D, Ilic N, Poulev A, Lila MA, Cheng D, Raskin I.

Májkárosodás kreatin és tejsavófehérje együttes fogyasztásától?
A májenzim értékek emelkedése a szájon át alkalmazható anabolikus szteroidok döntő többségének (17-alfa alkilezett szteroidok; a tesztoszteron és az egyéb szerkezetű szteroidokra nem jellemző ez a mellékhatás) májkárosító hatásával magyarázható. A sport hatása a laborértékekre című cikkünkben elég sok szó esett a májenzim értékek és bilirubin szint szteroid használat hatására történő emelkedéséről, illetve az ezzel kapcsolatos kétségekről. Említettük azt is, hogy a normális bilirubin koncentráció 18 mikromol/liternél kisebb, azaz kisebb, mint 1 mg/dl. Gyógyszerekkel élő testépítők körében gyakori az epepangás (cholestasis) és így a sárgaság is, akár 65.5 mg/dl-es szintek is létrejöhetnek szervezetükben.

Tudjuk, hogy a tejsavófehérje a vizsgálatok során több esetben is májvédő hatást mutatott, a nagymértékű fehérjefogyasztás májkárosító hatása — mint azt szintén a laborértékekről szóló cikkben tárgyaltuk — erősen kétséges; a kreatin pedig, ha terheli valamelyik szervünket, az feltehetően elsősorban a vesénk lehet, bár normál fogyasztás mellett, társuló gyógyszerhasználat nélkül ma ezt sem jelenthetjük ki.

Ennek fényében érdekes az az esettanulmány, amely szerint egy 27 éves, súlyzós edzést végző, egészséges férfinél 8-9 hónapos kreatin és 4 hetes tejsavófehérje fogyasztás epepangást (cholestasis), sárgaságot és emelkedett májenzim értékeket eredményezett úgy, hogy nem volt jelen gyógyszer, vagy élvezetiszer használat, és munkája során sem volt kitéve olyan anyagoknak, amelyek ilyen tüneteket eredményezhetnének. A laborvizsgálatok emelkedett teljes bilirubin (54.7 mg/dL) és alkalikus foszfatáz (436 U/L), kismértékben emelkedett transzamináz és 3.1 mg/dL-es kreatinin szintet mutattak. A vírusfertőzéseket és autoimmun betegségeket, stb. kizárták a lehetséges kiváltó okok közül. Az étrendkiegészítés felfüggesztése az orvosi ellátással együtt gyors javulást eredményezett.

Következtetés: Sok kérdés nyitott maradt: biztos kizárható az alkohol, drog vagy gyógyszer (pl. szteroid) használat? Lehet, hogy szennyezett volt valamelyik kiegészítő? Biztosan teljesen egészséges volt a fickó? Véleményem szerint — és ezzel nem vagyok egyedül — valószínűleg vagy egy nagyon ritka reakcióról van szó egy talán mégsem annyira egészséges ember esetében, vagy szennyeződésről, esetleg valamilyen szerhasználatról. Sok lehetséges ok felmerülhet, de a kiegészítő használatot mint fő és egyetlen okot a valószerűtlen kategóriába sorolnám. Olvashattunk már orvosi szaklapokban túlsúlyos testépítőről magas BMI mellett, testzsírszázalék megadása nélkül, tehát most sem kizárható a szakmai inkompetencia. Nem tudhatjuk az okot, érdemes a kérdésről szót ejteni a jövőben is, ha új információk merülnek fel, de a magam részéről én erős kétségekkel viseltetek az egész publikáció iránt. Következtetésként is csak annyit jegyeznék meg, hogy az orvosi szakcikkekkel is legyünk egy kicsit szkeptikusak!

Publikálva: "Cholestatic liver injury associated with whey protein and creatine supplements." Semin Liver Dis. 2008 May;28(2):226-31.

Kutatók: Whitt KN, Ward SC, Deniz K, Liu L, Odin JA, Qin L.

MYO-029: Csalódást okozott a miosztatin-blokkoló
A miosztatin fehérje az izomnövekedés egyik fő korlátja szervezetünkben, nem csoda hát, hogy a sportolók és különösen a testépítők érdeklődésének középpontjában állnak a gátlására irányuló fejlesztések. A génmanipulált egerek, mutáns szarvasmarhák után pár éve a miosztatin blokkolása állatkísérletekben több úton is megoldhatóvá vált (például miosztatin antitestekkel), de az emberi alkalmazás lehetősége ekkor még nagyon messze volt. Korábban beszámoltunk arról, hogy a Wyeth cég 2004-ben bejelentette MYO-029 néven futó miosztatin semlegesítő fehérjéjével elvégzik a biztonságossággal és hatékonysággal kapcsolatos vizsgálatokat embereken is, melyek után rövid időn belül elérhetővé válhatna az izomsorvadásban szenvedő, vagy roborálásra szoruló emberek számára a hatékony izomtömeg-növelés. 2005-ben el is kezdték ezeket az "emberkísérleteket" az izomsorvadás különböző változataival küzdő betegek reményeit felkeltve. (Wyeth Initiates Clinical Trial with Investigational Muscular Dystrophy Therapy MYO-029 /2005-03-01/). Nos, a vizsgálatok elkezdődtek, mára be is fejeződtek, az adatokat pedig ki is értékelték. Beváltotta a MYO-029 a hozzá fűzött reményeket? Úgy tűnik, nem igazán!

A miosztatin blokkolásra kifejlesztett anyagot a gyógyszerfejlesztés előírásainak megfelelően, kétszeresen-vak, randomizált, placebo-kontrollált, multinacionális tanulmány során vizsgálták 116 izomdisztrófiában (több típus) szenvedő embereken 1 mg/kg; 3 mg/kg; 10 mg/kg; 30 mg/kg dózisban, intravénásan bejuttatva a szervezetbe kéthetente, 6 hónapon át (összesen 13 kezelés). A csoportok nem egy időben futottak, mivel nem ismerték az anyag tulajdonságait, biztonságosságát. Az eredmények alapján a MYO-029 a kutatók szerint biztonságos és jól tolerálható anyag, némi mellékhatást, túlérzékenységi reakciót leszámítva a magasabb dózisok alkalmazásánál. Javulás nem volt megfigyelhető az izomerőben és funkcióban (bár néhány vizsgált paraméternél pár esetben megfigyelhető volt ilyen tendencia), de a cél ebben a szakaszban még nem is ez, hiszen a gyógyszerfejlesztés második fázisának korai szakaszában a gyógyítandó betegségben szenvedő betegeknek adják a leendő gyógyszert, késői fázisában hosszú ideig alkalmazzák a szert, ekkor határozzák meg a felhasználandó adagot és a megfelelő beviteli módot, és a harmadik fázis az, amikor szigorúan kontrollált módon, sok betegen próbálják ki a leendő gyógyszert és ha beválik, forgalomba hozzák. Utóbbira a MYO-029 esetében azért túl nagy esély nincs: a kutatók nagyon sok paramétert vizsgáltak, így ha elméletileg nem is volt cél a hatásosság igazolása, csak a biztonságosságé, kimondva vagy kimondatlanul, meggyőzőbb eredményeket várhattak el.

Következtetés: A kutatók szerint ígéretes a MYO-029, ám keresni kell hatékonyabb miosztatin blokkoló anyagokat, különösen mivel ennél a dózis emelésével jelentősen nő a mellékhatások esélye. A mellékhatások korlátozhatják az alkalmazható adagokat, ami gátolhatja a MYO-029 hatásossághoz szükséges dózisának bevitelét. A miosztatin blokkolás ezen útja a jelen pillanatban sajnos se a beteg, se az egészséges emberek számára nem túl bíztató, valószínűleg más megoldásokat kell keresni.

Publikálva: "A phase I/IItrial of MYO-029 in adult subjects with muscular dystrophy." Ann Neurol. 2008 May;63(5):561-71.

Kutatók: Wagner KR, Fleckenstein JL, Amato AA, Barohn RJ, Bushby K, Escolar DM, Flanigan KM, Pestronk A, Tawil R, Wolfe GI, Eagle M, Florence JM, King WM, Pandya S, Straub V, Juneau P, Meyers K, Csimma C, Araujo T, Allen R, Parsons SA, Wozney JM, Lavallie ER, Mendell JR. T