Teória az abszolutizmusról
Írta: Martin Rooney
2008. szeptember

A napokban nagy felháborodást váltott ki két gyakorlat videója a YouTube-on az egyébkén igen nagy tiszteletnek és népszerűségnek örvendő (és eredményekben igen gazdag) Martin Rooney "tollából". A gyakorlatokat egy olimpia-kvalifikált gerelyhajító mutatja be, íme:

A mozdulatok hasznosnak tűnhetnek a gerelyhajításhoz, azonban szakmai fórumokon fölöslegesen veszélyesnek ítélték meg őket és Martint igen elmarasztalták. Nézzük bele a diszkusszióban, ami ezek után következett! — A szerkesztő

Üdv az erő- és kondicionáló-edzőknek!
Martin Rooney jelentkezik személyesen! Hogy megvilágítsam, mi történt ebben az ügyben, el kell mondanom, hogy az elmúlt 8 évben szerzőként is tevékenykedem és egyre nehezebb remek témákat találni. Nemrég két edző ugrott be hozzám a Washington State egyetemről és mire végezetünk, már fortyogott is egy új cikk téma. Remek beszélgetést folytattunk az edzéstudomány jelenlegi helyzetéről (tudhatod, hogy ez a kedvenc témám) és előrukkoltunk valamivel, ami kicsit megkeverheti a dolgokat és amelyet némileg Orson Welles "Világok harca" felolvasása inspirált, mely 1938-ban a rádióban úgy zajlott le, mintha valós események beszámolója lett volna. Mivel akkor a rádió volt az információk fő forrása és a bemondók is segítettek, nagyon sokan pánikba estek az országban. Bármilyen sokkoló is volt az esemény, az emberek elgondolkodtak azon, amit hallottak.

Edzés utáni filozófálás: Rooney, Roger Gracie, Braulio Estima és Romulo Barral

Nos, én nem vagyok Orson Welles, de megszületett bennem az az ötlet, hogy megnézzük nem csak azt, hogy az edzői "kollektív elme" figyel-e, hanem hogy nyitott is e? Párhuzamos vizsgálat tárgyát pedig az képezte, hogy az internet elég erős médium-e ahhoz, hogy olyan hatást váltson ki mint a 70 évvel ezelőtti rádió. Ahogy a reakciót elnézem, az erősebbnek tűnik az abszolutizmus teóriámnak megfelelően, mint azt gondoltam.

A játékosok
A két tréneren és rajtam kívül (és vannak emaileim bizonyítéknak, hogy mire készültünk, ha valaki nem kedveli az M. Night Shyamalan forgatókönyveket) ott volt még Bobby Smith. Bobby egy amerikai válogatott versenyző, akivel évekig dolgoztam és jó barátom. Idén a semmiből jött elő, hogy egyéni legjobbat érjen el a gerelyhajításban és megszerezze az olimpiai kvalifikációt. Ő a tavalyi év nagy részét Kaliforniában töltötte, valamint a nyarat Európában, ahol a világ legjobb dobóival edzett.

Bobby Smith a válogatón

Bobby tehát itt volt nálam pár hétig, mielőtt az Olimpiai Tréning Központba beköltözne. Miközben edzettünk, filozófiai eszmecserébe bocsátkoztunk arról, hogy mi az szerinte, ami legjobban segítette, hogy ilyen remek fejlődést érjen el. Arról számolt be, hogy van pár gyakorlat, amelyek szerinte komolyan erősebbé tették a törzsét a hajítás követelményeire: a hátsó szakítás és a hátsó elemelés.

Amikor Bobby bemutatta nekem ezeket, akkor sokkoltak a mozdulatok által támasztott igények, de fel is csigázott a dolog! Amikor elmagyarázta, hogy bizony ezek a faramuci gyakorlatok azok, amelyeket a legjobb dobók használnak és hogy ő is végig ezeket alkalmazta a szezonon kívül, már tudtam, hogy megvan a tökéletes puskaporom az írásomhoz. Levideóztuk a gyakorlatokat úgy, hogy a hozzáadott hatás kedvéért a szokásos viselkedésemet próbáltam másra venni, mint a sok tucat más klippemben és 50 órányi DVD anyagomban.

A kísérlet és az eredmények
A kérdéseim a kísérlet előtt:

1. Figyelnek-e az emberek? Igen, figyeltek.
2. Stimulálunk-e új gondolatokat? Nem vagyok benne biztos, legalábbis nem pozitívakat.
   
3. És hogy "fekete-fehér" ellenállást és agressziót váltunk-e ki, ami az abszolutista elméből következik, amit fel akartam fedni. Igen, ellenállást váltott ki!

A felfedés
Ma, azután, hogy számtalan e-mailt kaptam, hogy megőrültem, köztük személyes jó barátomtól és mentoromtól, Mike Boyle-tól is (aki még az évtizedes munkám gyümölcseinek ajánlását is visszavonta 1 percnyi klipp alapján), azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy félrehúzzam a függönyt és felfedjem a hátsó szándékomat előbb, mint akartam: egy cikket és egy fejezetet írok az "Edzés a győzelemért: a sportsiker 11 elve" könyvem harmadik kiadásába. A sok negatív kommentár után azonban a bennfenteseknek felfedem ezt a tényt.

A dilemma
Azt hiszem, a mai edzéstudományban a dilemma jól reprezentálható a dongó esetével. Annak ellenére, hogy az aeronautika (repüléstan) szakemberei szerint ez lehetetlen, a dongó mégis repül! A tudomány tagadja, de a gyakorlat mutatja, hogy a dolog működik. Én sem tudom megmagyarázni, mert "hivatalosan" nem történhetne meg, de mégis így van. Azt nem hiszem azonban, hogy az interneten az emberek szapulnák a dongót, mert repül. Ugyanez a csata folyik a "labor" és a "lövészárok" között az edzés világában is. És a "szürke szakadék" a kettő között az, ami mindkét oldal abszolutistáit az őrületbe kergeti.

Na most, ami a gyakorlatokat illet, Bobby valóban végzi ezeket és vitathatatlan, hogy évek óta a legnagyobb teljesítmény-ugrást könyvelheti el. Én nem tudom megmagyarázni, de ő hisz bennük. És bár ezek nem olyan mozdulatok, amelyek az én rendszerem részét képezik, nem fogom annyira okosnak tartani magam, hogy kijelentsem, ezek abszolút jók vagy abszolút rosszak. És ez elhozott minket az abszolutizmus teóriájához.

Bobby Smith a válogatón

Arra a következtetésre jutottam, hogy nincsenek fekete és fehér válaszok, ha edzésről van szó. Magas ismétlésszám a tónusért? Nem tudom. Alacsony ismétlések az erőért, de nem az izomtömegért? Nem vagyok benne biztos. Mi okozza a késleltetett izomlázat? El nem döntött. A merev vádlik hasznosak vagy hátrányosak a gyorsasághoz? Nem tudnám megmondani. Kakaó edzés után a tudományosan kidolgozott edzés utáni táplálékkiegészítő helyett? Talán. A hegynek futás a legjobb a gyorsulás fejlesztéséhez? Lehetséges. A tojás sárgája káros? A héten legalábbis ezt mondják. Az olimpiai súlyemelő gyakorlatok veszélyesek? Vannak, akik ezt állítják. És így tovább. Talán a kvantum fizikának köszönhetjük mindezt.

Mindenesetre emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy nem feltétlenül egy konkrét válasz, hanem a kérdés az, ami izgatottá tesz bennünket. Ez vonzza a gondolatot, a vizsgálatot, és ez teszi az edzést olyan szórakoztatóvá! Szomorú, de el kell mondanom, hogy sokkal kényelmesebb a "fekete-fehér" abszolút mentalitással élni, de ez nem az az állapot, ahol gondolkodni és fejlődni lehet, mert csak elfogadást vagy kiátkozást tesz lehetővé. Nem tudhatunk mindent, de úgy tűnik, hogy van pár olyan ember odakinn, akik úgy gondolják, hogy ők igen és ha ez igaz, akkor több időt kéne töltenem velük.

A tanulság
Imádom a vitát, az új ötleteket és a kihívásokat a saját és mások gondolkodásával szemben. Érdekes módon Mike Boyle az, aki ezzel kapcsolatban rám hivatkozik. A tavalyi "20 dolog, amit tanultam" előadásában tőlem idézi azt, hogy "ne higgy el mindent, amit olvasol". Mindketten beszélünk arról, hogy vannak olyan példák, hogy az edzés koncepcióink megváltoztak, és hogy minél többet tanulunk, annál inkább rájövünk, hogy valójában milyen keveset tudunk. Vicces, hogy egy ilyesmi milyen gyorsan elfelejtődik és aztán visszatér, hogy seggberúgjon.

Bobby Smith a válogatón

Megpróbáltam ezt az elképzelést a saját önös érdekeim miatt beindítani és hogy felkavarjam az embereket a gondolkodásra. Tíz év tudás-megosztás után sajnálom, hogy pár perc videó egy élet munkájából ennyire felháborítja a kollégákat, de tudjátok be tudományos vizsgálatnak. Én pedig megpróbálom visszatekerni a fejemet a helyes állásba addig is, hogy az abszolutisták is megnyugodjanak.

Köszönöm,

Martin

REAKCIÓK

Jon Chaimberg MMA erő- és kondicionáló-edző (többek között Georges St. Pierre edzője)
Az én problémám az (és én jól kijövök Martinnal), hogy egy ilyen videó a te hírneveddel az interneten recept a katasztrófához. A rosszul informált edzők és sportolók ki fogják próbálni ezeket a mozdulatokat. Nekünk mint szakembereknek viszont felelősségünk van, hogy megfelelően viselkedjünk. Te elit sportolókat edzel, de mi történik, ha egy suhanc, aki MMA harcos szeretne lenni, azt látja, hogy a te embereid hídból nyomnak fekve a fejükkel tartva magukat, vagy ezt a hátsó szakítást végzik? Fájdalom önt el ezt látva, hiszen te egyike vagy azoknak a küzdősport társadalomból, akik értik ezt. Remélem átgondolod azt, hogy ilyesmiket rakj fel, mert régebben remek anyagokat láttam tőled.

Kaz
Szerintem nem is a gyakorlatok rizikó/haszon aránya itt a fő kérdés sokak szemében, hanem a médium, ahol ez be lett mutatva: youtube, ami elérhető minden képzetlen és edzetlen ember számára.

C. Wagon
És mit csinált még Bobby Európában, amit otthon nem? Más menetrend? Más intenzitások? Kaja? Levegő minőség? Emberek elmennek a Westside Barbell-ba és mágikus módon 130 kilót adnak a totáljukhoz a környezet miatt és nem azért, mert egyik gyakorlat jobb, mint a másik, vagy nehezebb a tárcsa. És nem is kérdéses, hogy a youtube nem elfogadható közeg ilyesminek. Ha Martin talán valamelyik egynapos szakmai szeminárium során dobja ezt be és a nap végén felfedi a valódi célját, akkor az elfogadható. Talán később ezt próbáld meg.

Westside Barbell

Radnai Tamás
Számomra is az a fő kérdés, ha már tudományos kísérletről beszélünk, hogy valóban semmi mással nem helyettesíthető az adott gyakorlatok hatása kisebb rizikó mellett? Talán Martinnak van információja erről, mivel hozzáférése volt a sportolóhoz, de ki kell szűrnünk, hogy milyen faktorok játszanak szerepet és ezek mindegyike hogyan változott meg (ha megváltozott). Le kell bontanunk a hasznosnak ítélt gyakorlatokat és megállapítani, hogy milyen izomcsoportok, mozgástartományok, sebességek, szögek "dolgoznak" és ezekből melyek szimulálhatók egy vagy több másik, veszélytelenebb gyakorlattal. Biztos, hogy a sportoló mindent kihasznált a veszélytelenebb, elfogadottabb gyakorlatok palettájáról? A téma egyébként beleesik a régi filozófiai vitába: próbáljuk-e szimulálni edzésen a sport végzése során (esetleg) előálló rizikós helyzeteket, hogy "szokja" a test? T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!