Genetika? Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Írta: Rajna Krisztián
2010. augusztus

Rajna Krisztián képgalériánk

Akik régebb óta benne vannak a sport világában sokszor hallanak genetikai adottságokról, tehetségről és felmerül bennük, igazából mi lehet a siker kulcsa. Van-e valami titok abban, hogy az egyik ember teljesítménye jobb, mint a másiké? A legjobbak között mi dönti el a versenyt — de leginkább az, ami az átlag halandókat, azaz minket is érint: miért sikerül másnak valami gyorsabban és könnyebben?

Előre szeretném felhívni a figyelmet, hogy lehet kissé demotiváló lesz a következő pár sor, és figyelmeztetem az olvasókat, hogy nincs tudományos alapja, csak az én obszervációimat osztom meg veletek, amit az elmúlt 8 évben tapasztaltam és láttam a környezetemben. Folyamatosan fejlődik és tanul az ember, ahogy átéli, rájön dolgokra, amik aztán később lehet, hogy megváltoznak, ezért nem szeretnék felelősséget vállalni, hogy majd erre a cikkre hivatkozzon bárki is, hogy már pedig én megmondtam ezt meg azt. Pusztán gondolatébresztő jelleggel, szórakoztatás céljából készült az írás!

Az utóbbi hónapokban felpezsdülő új Scitec fórumon kezdtünk beszélgetni jelenségekről, de engem már jóval régebben foglalkoztatott a téma, egy régi fórumos ismerőssel beszélgettünk diétáról, az izomvesztés jelenségéről, és alkati kérdésekről. Akkoriban nagyon felnéztem az eredményeire, mert hozzám hasonló problémákkal küzdött és nézett velük szembe igen eredményesen: könnyen zsírosodik és diéta során egy bizonyos mértékű testzsír alatt feltűnően látványos izomvesztést tapasztal (mérése szerint 1:1 arány zsírhoz viszonyítva).

Nagyon sokat jojózott így az évek során, volt nagyobb tömegű, aztán óvatosabb, és nem engedte elszállni a súlyát; kipróbált sokféle diétát, de az eredmény mindig kb. ugyanaz maradt és nem tapasztalt már testkompozíciós változást. Soha nem érte el azt a célt, amit egykoron én is megfogalmaztam, ezért magamról is beszélek: nem néztünk úgy ki, mint a TV Shop-os reklámban szereplő, hasizom gépet reklámozó modellek. Az erek, szálkák hiányoztak, csak a kontúrok látszódtak, persze napfénynél ez is nagyon látványos, egészséges, úgynevezett strandfazon, azonban ezt még nem lehet szálkásnak nevezni.

Ami innentől súlyvesztés volt, az hatalmas áldozat árán történt, teljes visszafejlődés, elgyengülés, miközben a forma továbbra is sima maradt. Mintha kox-szal felpumpált izmok eresztenének le, pedig naturál sportmúltról beszélek végig. Nekem nem kellett koxolni, hogy ezt átéljem, kurva szar érzés így még inkább! És tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Megkeseredetten, mindennapos undorral az ételek iránt a sikerért, az ismerősök csak kérdezgetnek: abbahagytam a gyúrást, beteg vagyok, össze vagyok esve? Aki meg nem ismer, az maximum úszónak nézhet.

Minden diétámnál szégyelltem magam, én, aki azt gondoltam magamról, tényleg mindent megtesz, odateszi magát, utána olvas, kőkeményen edz, nagy súlyokat mozgat, csak annyit ér el szálkásítás címszó alatt, hogy a korábban megszerzett eredményeket elveszíti, összeesik, összeszakad. Hiába kerestem a titkot, a csoda módszert, lemásoltam Illés Norbi étrendjét, megvettem minden "szar" kiegészítőt, kipróbáltam az UD2-t, az eredmény ugyanaz: lehet nem is ezeken múlik a siker?

Kovács Lacee:

Meddig kéne lefogyni egy ilyen formához? 70 kiló alá, mint ahol mások az edzést egyáltalán elkezdik?

Mindig is ámultam Illés Norbi átalakulásain, hogy miként tud ennyire izomvesztés nélkül fogyni.

Fel kell ismerni, hogy mihez van az embernek tehetsége — én már rég lemondtam a naturál testépítő versenyzésről, sőt ebből kiindulva, valószínűleg koxal sem lennék jó. Rövid kitérő: érdekes felvetés, hogy a szteroidok, doppingszerek jobban kiegyenlítik az esélyeket sportolók között, hiszen eltűnik többek között az alacsonyabb természetes tesztoszteron szintből adódó hátrány, amikor ugyanolyan mennyiségű külsőleg bevitt hormont használ valaki, mint szerencsésebb sporttársa. A "Bigger Stronger Faster" című filmben is van szó arról, hogy az Epo nevű vörösvérsejt serkentő doppingszerrel, vagy vérátömlesztéssel ugyanolyan hatást lehet elérni, mintha oxigén sátorban aludnál, vagy magaslati levegőn edzőtáboroznál, mégis előbbi kettő tiltott, utóbbi kettő engedélyezett. Akinek nincs lehetősége az utóbbira, az hátrányból indul.

Én magamnak naturál alternatívát abban találtam, hogy inkább leszek izmosabb, erős és zsíros, mint gizda, gyenge és még úgy sem igazán szálkás. Ezért lettem erőemelő, fekvenyomó. Mindig könnyen bepuffadtam, így reagálok a sok szénhidrátra, nagyon betöltődnek az izmok az extra kalóriáktól és robban az erőszintem is. Főleg fekvenyomásban vagyok tehetséges, de semmi pluszt nem tettem azért, hogy ennyire jól menjen a fekvenyomásom, sokakat ismerek, akik sokkal régebb óta edzenek, sokkal izmosabbak és több eszközt bevetnek, mégsem érik el azt, amit én ebben a gyakorlatban. Azt is tudom azonban, hogy az erősember sportban sincs nagy jövőm: a derekam és térdeim kevésbé tűrőképesek, és a magasságom sincs meg hozzá.

Igazából szerintem ez olyan, hogy aki tehetséges, azt az ennek megfelelő sportág találja meg, mert ahogy éppen csinálja, úgy sikeres lesz benne. Visszatekintve hiába mondja, hogy biztosan azért jobb a másiknál, mert keményebben vagy máshogy edzett. Ugyanolyan keményen, ugyanúgy próbálnak sokan mások is edzeni, csak a sikertelenség miatt kikopnak. Tehetség, azaz genetika ez!

Egy hasonlat, szerinted melyik mondás az igaz? :))

"Akinek nagy az önbizalma, annak sikere lesz a nőknél."

"Akinek sikere lesz a nőknél, annak nagy lesz az önbizalma."

Visszatérve a testkompozíciós témára, Lacee mutatott MMA-ban azonos súlycsoportban versenyző sportolókat egészen eltérő testalkattal.

PJ Penn:

George St. Pierre:

Az igaz, hogy a teljesítmény nincs szoros összefüggésben a kinézettel, mert a mozgás, technika, tapasztalat, rutin nagyon sokat számít, de azt se mondjuk már, hogy PJ Penn biztos elsumákolja az edzéseit, nem kardiózik, szemetet eszik St. Pierre-rel ellentétben, aki maga Rocky leszármazottja.

Többnyire úgy szelektálódnak a súlycsoportok is, hogy akinek a testkompozíciója elkezd zsírosodás felé hajlani, már alacsonyabb testsúlynál, az marad a kisebb kategóriában (feljebb túl sok a holt teher); aki meg jobb genetikával rendelkezik, nagyobb elérhető szálkás izomtömeggel, az feljebb megy. Ezért lesz a sportolók többsége szálkás a maga kategóriájában.

Rengeteg példát tudnék még hozni, főleg Testnevelési Főiskolás ismerősi körömből, ahol ugyanúgy van vékony+zsíros kinézetű, 20 éves edzésmúltú judos/tornász, aki tényleg nagyon komolyan csinálja, és olyan, aki már évek óta edzésekre sem jár, csak hébe-hóba, a szálkásodása pedig a hétvégi piálással el van intézve, de rohadt jól néz ki! Emlékszem, hogy a természetjáró táborban voltunk egy hétig, mindennapos gyaloglásokkal, este pedig páran kimentek kocsmázni. Az egyikük olyannyira szétpiálta minden este magát és mellette alig evett, hogy ledobott 4-5 kilót magáról és brutális formája lett, a hasa alján teljesen kidagadtak az erek, közben az izomformák ugyanúgy megmaradtak, nem laposodott el. Amúgy ez a srác minden reggel két sajtos melegszendviccsel indította a napot a büfében... én baszogattam is mindig, hogy miért nem lesz testépítő, brutál jó lenne, de őt ez nem érdekelte!

Amikor testépítőkről beszélünk, az izmok különböző kidolgozottsága a szembetűnő, ugye emlékszünk még Kormány Mihály gigantikus combjára és vádlijára?

Gyakorlatilag már olyan szintre jutott, hogy nem szabadott ezekre edzeni, illetve olyan technikát alkalmazni, amivel csökkentheti a méretüket. Más komoly testépítők pedig vékony lábbal meg küzdhetnek, meghalhatnak, a világ összes doppingszerét magukba nyomhatják, akkor sem érhetik el ezt.
Ha tacskónak születtél, könnyen elhízol és hiába futkározol nap, mint nap, vagy visznek kutyaharcra és tréningeznek rá, legjobb tápokat kapod, akkor sem lesz belőled pitbull, csak kapsz egy jó kis öröklött gerincsérvet. Pitbull meg egész nap punnyadhat, eheti a házikosztot, akkor is erősebb, zsírtalanabb és izmosabb lesz. Pedig kutya mindkettő. Igásló vs. futó ló ugyanez, egyik ebben, a másik abban jó.

Az emberi faj is nagyon különböző eredményekre lehet képes, nem igaz az, hogy csak az akarat, kitartás és szorgalom szükséges BÁRMI eléréséhez. Igen, ezek az alapok, ha a legjobb szeretnél lenni, ám a célok egyénektől eltérőnek kell lenni. Nem lehet mindenki bajnok ugyanabban, ezért ilyen színes a világ. Elismerni és tisztelni ugyanúgy lehet a legjobbakat minden irányban, de nem árt ismerni a saját korlátainkat, képességeinket. Érdemes abba az irányba elmozdulni, amiben tehetségesnek érzi magát az ember, mást pedig meghagyni hobbinak. Önmagunkhoz képest lehet óriási eredményeket és fejlődést felmutatni még akkor is, ha tehetségtelenek vagyunk valamiben, de szeretjük azt csinálni — ez teljesen okés!

Azonban nem lehet jó érzés feltenni mindent egy lapra, hogy aztán te is csak egy legyél a sok próbálkozó közül, aki végül csak kikopik a küzdelemben. De ez mindenkinek a saját döntése, ahhoz hogy bajnok légy, kockáztatni kell! És természetesen nem kell velem egyetérteni, sokszor inkább jobb hinni a Mikulásban, mert úgy lehet boldogabb az ember, ha értitek mire célzok. T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

A cikk megosztása Facebook-on, Twitter-en és IWIW-en:

Kövess minket Facebook-on, Twitter-en és Flickr-en (exkluzív információk, akciók!):