Edzés kontra táplálkozás
Írta: Rajna Krisztián
2010. október

Rajna Krisztián képgalériánk

A testépítő sport 70%-a a konyhában dől el, 30% az edzés. Ezt olvassuk a legtöbb helyen, sőt van, aki továbbmegy és 100% jelentőséget tulajdonít neki! Persze nem szó szerint érti az, aki ezt állítja, csak a hangsúlyt próbálja így szemléltetni. Nekem azonban más a véleményem és szeretném egy kicsit az edzés jelentőségét "védeni", ha már ennyire háttérbe szorítják a szaklapok.

Kezdeném hétköznapi példákkal, szemléltetésképpen: amikor egy asztronauta súlytalanság állapotában van hónapokig az űrben, elveszíti csont- és izomtömegének igen jelentős részét. Annak ellenére, hogy végez edzéseket, amennyire a lehetőségek engedik, és legkorszerűbb táplálkozás, táplálékkiegészítés és gyógyszerhasználat alatt éli kinti munkaidejét. A gravitációs erő olyan stimulációt okoz a testben, ami az izomtömeg megtartását eredményezné.

Ugyanígy igaz ez fekvő betegekre, vagy nem sportolókra, a helyes táplálkozás betartása ellenére is. A súlyzós edzés vagy fizikai munka olyan stressz a szervezetnek, amire muszáj reagálnia bizonyos fokig a túlélés miatt. Igazodunk a külső hatásokhoz még akkor is, ha mostoha környezetben kell azt megtenni. Észrevehetjük ezt szegényes körülmények között élő, fizikai munkát végző embereknél, specifikus dolgokban sportolói szintű erővel és izomtömeggel.

Nem ragozom tovább, beszéljünk magunkról, azaz az edzőterembe járókról, miért is hozom elő ezt a témát. Hiszen edzeni könnyű megtanulni, a hülye is tud, mindenki a kajánál rontja el, azért nem fejlődik. Tévedés! Olyan alapvető hibákat látok, hogy nem mehetek el mellette szó nélkül. Hagyjuk most a genetikai csodákat, akik alig járnak edzeni, mégis a sok koxnak köszönhetően tűrhetően néznek ki. Először is nagy részük "ösztönösen" jól tud edzeni — nem valami bonyolult edzéstervről beszélek, hanem a koncentrálásról, erőfeszítésről és teljesítmény leadásról. Nehéz megfogalmazni, de külső szemlélőként is hamar észre lehet venni valakin, hogy lesz-e belőle valami vagy sem. Ahogy odamegy a súlyokhoz, ahogyan megfogja azokat és végrehajtja a gyakorlatot, látszik az elszántság, a határozottság, a céltudatosság, a fanatizmus. Oda kell "baszni", nem pedig buziskodni, hogy jaj derékfájós vagyok, ezért nem edzek lábra, és "álerőlködést" szimulálni.

A másik fele a túlbuzgóság, amiről sokat hallunk. Túl sokat edzenek és azért nem fejlődnek, hiszen az izom akkor nő, amikor pihenünk. Én azért ebbe is belekötnék: érdekes módon a legtöbb mai bajnok erőemelő és testépítő mind így kezdte! :) Mondják persze, hogy milyen szarul csinálták, heti 5x fekvenyomás, mellette meg semmi tápkieg, zabáltak mindent össze, még is pont ebben az időszakban nőtt meg az erejük 30 kilós nyomásról 120-ra pár hónap alatt! Csak hát ez egy 300-as nyomáshoz úgy tűnik, mintha nem is lenne fejlődés. Persze ezután megakad mindenki. De mások életükbe nem fogják ezt a súlyt sem kinyomni! Akkor annyira mégsem lehetett az rossz?! A test alkalmazkodik!

Valahogy a sorrend nem tetszik az egészben: azt tudom tanácsolni egy kezdő sportolónak, hogy először tanuljon meg edzeni, érezni a súlyt, milyen erőt kifejteni, ez önmagában fejlődést hoz magával, és minél keményebb a munka, annál nagyobb lesz az étvágy is. A hormonháztartás felbolydul és anabolikus állapotba kerül, érezni fogod, hogy több tápanyagra van szükséged és oda is figyelsz majd jobban rá, hogy a következő edzést, ami még nehezebb lesz, elbírjad. Ne várd a fejlődést, hanem dolgozz érte, emeld a súlyt, nem igaz az, hogy babasúlyokkal, csigás gyakorlatokkal bedurranva elég stimulációt kap az izom. Túl kell terhelni összetett gyakorlatokkal, hónapról hónapra egyre nagyobb terhelést alkalmazva, ha kell lemenni 6 ismétlés alá. Tűrni kell a fájdalmat, megszokni a magas vérnyomást a súly alatt, az ájuldozást egy-egy szériát követően. Sok dolog segít a megfelelő hozzáállás kialakításában, a motiváció megszerzésében. Egy edzőtárs, akinél erősebb akarsz lenni, pörgős zene, videóanyagok edzésről, stb.

Hangsúlyozni szeretném, még mielőtt valaki túlságosan belelkesedne, hogy mindez nem jelenti az erőltetett ismétlések hajkurászását, amikor az edzőtárs gyakorlat alatt jobban kifárad, mert le kell rólad húzni a súlyt! Ne légy lusta, vedd fel a földről a rudat, az egykezeseket, ne kelljen neked külön brigád a súlyok cipeléséhez, feladásához.

Hónapok-évek alatt kialakul majd ehhez a táplálkozás, hiszen tagadhatatlan, hogy nagy szerepe van a további fejlődésünkben, de minden kiegészítő és technika csak az edzést fogja követni, a köré épül föl. Ezért fontos újra és újra felülvizsgálnunk az edzésünket, esetleg naplót vezetni róla, változásokat eszközölni — a fejlődés megtorpanásának oka nagyon sok esetben itt keresendő.

Amennyiben az élet úgy hozza, hogy nincs lehetőséged megfelelően táplálkozni, attól még nem kell kétségbe esni, mert az edzés nem vész kárba, hosszú távon jobban jársz, ha inkább a terembérlet árát spórolod össze és nem hagysz ki hosszabb időket, minthogy betartsd a 2 g protein per testsúlykilogramm étrendet, közben otthon kelljen fekvőtámaszozni.

Saját példámmal zárnám is soraimat: lassan már 3 hónapja diétázom és volt egy komolyabb megtorpanásom. Tudjátok mi billentett át rajta? Több kardió, azaz az edzés megváltoztatása! Nem az étrenddel volt a gond, hanem a kevés fizikai aktivitás miatt lelassult az anyagcserém. Ezt legjobban nem zsírégetővel, vagy még kevesebb tápanyag bevitellel lehet gyorsítani, hanem egyszerűen több mozgással, edzéssel. És csak ezután jönnek a segítségek, amik a mozgás hatékonyságát és zsírégetést segítik elő. Nem pedig fordítva!

Ne már a nyúl vigye a vadászpuskát! T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

A cikk megosztása Facebook-on, Twitter-en és IWIW-en:

Kövess minket Facebook-on, Twitter-en és Flickr-en (exkluzív információk, akciók!):