Testépítés: tömeg vagy esztétika?
Írta: Rajna Krisztián
2010. október

Rajna Krisztián képgalériánk

Amikor a cikket írom, még nem ment le a Superbody, de nagyon várom már a szombatot! Eddig minden ősszel kint voltam és jól szórakoztam, mert sok-sok izgalmas csatát, hatalmas és színvonalas mezőnyt láttam felvonulni. Sokszor a kisebb kategóriák még nagyobb izgalmat hoztak, mint a Grand Prix, mert közelebbi ismerősöknek szurkolhattam a színpadon. Ezen apropóból írok egy kis elmélkedést a testépítésről, mint versenysportról.

Őszintén meg kell azért mondanom, hogy kezdetekkor részletesebben figyeltem az eseményeket és több időt töltöttem versenyképek nézegetésével, mint az utóbbi években, ahogy az erőemelés felé vettem az irányt. Tettem ezt elsősorban azért, mert nyilván nem értem még el egy olyan tömeget, amit én egy esetleges színpadi szereplésemnél prezentálnék. Másodsorban meg a sport jellegéből adódóan számomra idegenebb ez a pontozásos verseny, mint a teljesítménysportok. Atlétikában (a gyors gyaloglást leszámítva, de nem is tartják azt igazából annak a szakmai berkek) a legnagyobb teljesítményt díjazzák, viszonylag egyszerű, könnyen betartható szabályrendszer keretébe foglalva. Gyorsabban, magasabbra, messzebbre!

Ha levered a lécet, elbuktad, nincs mese, ha átugrottad viszont, magasugróként akár hasmánt is megtehetted, ha neked úgy fekszik jobban. A léc fent marad vagy leesik, ennyi. Árnyaltabb már egy kicsit a helyzet súlyemelésben és erőemelésben, mert a szabályok bizonyos pontokon nehezen megfigyelhetőek és megoszthatja a bírókat, de azért még mindig egész jó képet ad: leegyszerűsítve kinyomod, vagy nem nyomod ki.

Testépítés azonban teljesen más! 9 bíró pontoz, a szabályok sokkal kevésbé megfoghatóak, esztétikai szempontok vezérlik, amelyek emberenként enyhén eltérő eredményt mutatnak, de ez szoros mezőnyben óriásivá válhat. Különböző trendekről is olvashatunk, minden évben szabályváltozásokról; és ha figyeljük a Mr. Olimpiát láthatjuk, van amikor alacsonyabb, kisebb testsúlyú versenyző nyeri a címet, máskor a nagyobb tömeg győz. Amiről írni szeretnék ezzel kapcsolatban, az a sportértéke a különböző eredményeknek.

Miért mondjuk azt valakire, hogy jobb testépítésben nálunk? Egyszerű a válasz szerintem a többségnek: látjuk, hogy izmosabb! Ezért kell is tenni, mert edzés nélkül nem válhatsz azzá, és az izmosodáshoz kell a legtöbb idő, sok-sok év, amit nem hozhatsz be pár hónap alatt. Második szempont az, ha egyforma izmosak vagyunk: ki a szálkásabb? Tudjuk, hogy ehhez is sok munka kell, betartott étrend, kardió, azonban ez már gyorsabban elérhető állapot, pár hónap alatt behozhatjuk a lemaradásunkat. Ráadásul van akinek semmit nem kell tenni ezért, alapból szálkás és nem tárol zsírt a teste, az ő esetében ilyen szempontból kisebb sportértékkel bír az elért eredmény. Egy barátomat idézném: "Elcserélnék kockás hasat egy 180 kilós fekvenyomásra!"

A harmadik szempont: ki az esztétikusabb? Ennek a résznek is van még munka oldala, hiszen egyensúlyban kell tartani az izmokat, mindenre kell edzeni, nem csak mellre és bicepszre. Azonban ezen a ponton már sokkal meghatározóbbak az adottságok, és nincs igazán hatékony eszköz nagyobb hibák javítására. A csontszerkezet, az izom eredése és tapadása, az izomhas hossza egyike sem változtatható sem edzéssel, sem bármilyen étrenddel. És ez-az a pont, ahol számomra ellenszenvessé válik az egész: hiába készülsz széles csípőcsonttal, keskeny vállövvel, hosszú törzzsel teljes erőbedobással versenyre és vagy izmosabb az ellenfelednél, ha az ő adottságai esztétikusabb külsőt eredményeznek, nem lehetsz favorit legtöbb esetben! Én sajnálom azt is, hogy a magas testépítők nem érvényesülnek olyan jól a színpadon, mint az alacsonyabb társaik, pedig ők lennének az első pontban leírtakhoz nézve a legjobbak! Magas ember izmosabb lesz, mint egy alacsonyabb.

Illés Norbert vs. Lénárd Lajos:

Mindkét sportoló maximális erőbedobással készült, de számomra ebben az esetben Norbi került volna ki győztesen, mert ő az izmosabb. Csak az adottságai nem annyira esztétikus külsőt adnak, becsapják a szemet, hétköznapokban könnyebb látni a különbséget.

Vörös Zoltán is szerintem hátrányként szenvedi el sportágában az adottságait. Remélem nem sértem meg vele, de tényleg valahogy színpadon póznadrágban kisebbnek látszik, mint amilyen tényleg valójában. Ugye ő is magas, élőben mellé állsz és elszédülsz, olyan hatalmas, aki meg a színpadon előtte végez, melletted állva nem is annyira izmos.

Markus Rühl iszonyatos tömege miatt vált nagy kedvencemmé, sajnos ő is kikapott már esztétikai szempontok miatt, miközben ő maga felkészültebb versenyző volt.

Arnold Classic 2003: Chris Cormier 2., Markus Rühl 3.

Ha továbbviszem a felsorolást, áttérhetnénk a hölgyek versenyeire is, ahol már különböző kategóriák vannak, hogy eltolják a szépségverseny felé és nullához közelít a sportértéke. Félre ne értsetek, szeretem a szép nőket :) semmi baj ezekkel a versenyekkel, csak amikor én lemegyek az edzőterembe, valahogy nem ez a dolog hajt a súlyok alá, hogy én szebb legyek a másiknál, hanem erősebb és nagyobb!

Gondolhatjátok, hogy most az én adottságaim ellen beszélek. Nekem a magasságom tökéletes testépítéshez, csontszerkezetem is a jobbak közé tartozik, könnyedén tűnök jobbnak másnál, aki valójában izmosabb nálam. Biztos sokan kinevettek, amiért olyanról írok, amit ennyire nem értek. Nem is célom, hogy bárki egyetértsen velem. Aki testépítőnek adja a fejét, nagyon jól tudja mik a lehetőségek. Elfogadod és csinálod, vagy választasz másik sportot, mondjuk az erőemelést! :) Vagy mindkettőt mint Kathi Béla mester teszi!

Mindenesetre én is kíváncsian várom, hogy alakulnak az események szombaton a SUPERBODY-n, remélem minél többen eljöttök!

Bbtv-ben megjelent idézettel zárnám soraimat:

"A testépítés az illúziók sportja!" T

Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van a cikkel kapcsolatban, akkor azt írd meg nekünk!

A cikk megosztása Facebook-on, Twitter-en és IWIW-en:

Kövess minket Facebook-on, Twitter-en és Flickr-en (exkluzív információk, akciók!):