A tudomány világa
A sport és a vese kapcsolata újratöltve
Hogy miért működik, vagy éppen nem működik a táplálékkiegészítőd, az edzésed, a diétád!
Tihanyi András dietetikus tudományos kutatások rovata

A sport és a vese kapcsolata újratöltve
Ahogyan azt már 2009-ben részletesen bemutattuk, a testépítő életmód számos úton-módon hathat károsan vesénk működésére. A vizeletben fizikai terhelés után gyakran kimutatható vér és különböző fehérjék (ez a hematuria, proteinuria, hemoglobinuria, mioglobinuria jelensége) ám pihenés hatására szerencsére a kóros értékek zöme általában rendeződik. Az anabolikus-androgén szteroidok befolyásolják az endokrin (hormonális) rendszert, vérlipidértékeket, májat, de a vese szteroid visszaélés hatására bekövetkező sérüléséről meggyőző tudományos értékű vizsgálatok vagy esettanulmányok sokáig nem nagyon készültek. Ma már birtokunkban vannak olyan adatok, amelyek alapján érteni véljük a sport és a vesekárosodás közötti kapcsolatot. Tekintsük át röviden az eddig ismert összefüggéseket!

A testtömeg összefüggése a vesekárosodással
A nagy testtömeg, sőt mint azt megállapították, talán a nagy izomtömeg is összefüggésbe hozható a vesék állapotával. Hogy tényleges oksági kapcsolatról van-e szó, az még kérdéses lehet, de valami összefüggés vélhetően van. (Secondary focal segmental glomerulosclerosis in non-obese patients with increased muscle mass. Clin Nephrol 2003;60(4):233-41.) A testtömeg számottevő növekedését előidéző sportok hatása tehát nem feltétlenül csak pozitív!

A nemek összefüggése a vesekárosodással
Érdemes tudnunk, hogy a férfi nemi hormonok önmagukban is hajlamosító tényezői a vese komoly károsodásának, ahogyan a magas vérnyomás is! Állatok esetében a hím állatok és bizonyos adatok szerint a férfiak, hím emberek körében a fokozott fehérje fogyasztás súlyosbíthatja a tünetek kifejlődését, a vesebetegségek előrehaladását. Ez még nem magyarázat önmagában semmire, nem bizonyított, hogy a sok fehérje egészséges embernek ártana, de egy a sportolókat érintő kedvezőtlen tényező lehet a számtalan közül. (Nemi különbségek a vesebetegségek progressziójában, LAM 2004;14(1):26-31.)

Izomszövet károsodása terhelés következtében
Rovatunkban már többször szót ejtettünk az izomszövet sérülésének enzimértékekre és fizikai állapotra gyakorolt hatásáról: az izomzat sérül a fizikai terhelés, például az edzés során. Ez a sérülés egy bizonyos határig természetes, tudjuk jól, hogy az edzés izomlázat, izomfájdalmat szokott okozni. Azonban az izomszövet szétesése (rhabdomyolysis) során az izomzat oxigén tárolója, a hemoglobinhoz hasonló mioglobin is nagy mennyiségben kerül a vérbe.

A mioglobin gyorsan és könnyen károsíthatja a vesét, ami ritkán akut vese elégtelenséget eredményezhet. A hirtelen, túl gyorsan bevezetett, az eddiginél lényegesen megterhelőbb fizikai aktivitás (inaktív életet élő embernél akár a kert felásása is!) az esettanulmányok szerint edzetlen és edzett embereknél egyaránt nagymérvű izomlázat, izomduzzanatot, sötétbarna vizeletet és akár a vizelettermelés teljes megszűnését eredményezheti.

A szteroid használóknál is fellépő sötétbarna, Cola színű vizelet gyakran az igen hosszú edzésekkel függ össze. Egyáltalán nem ártatlan jelenségről van szó, amellyel mielőbb orvoshoz kell fordulni! Kétségtelen, hogy a testépítés és a nagyobb fizikai terhelések viszonylag gyakran idéznek elő rhabdomiolízist, erről számtalan esettanulmányban beszámoltak már. A komolyabb szövődmények azonban ritkák, laborértékeinkben azonban ez a láthatatlan forma is sokszor megmutatkozik.

A kokszolás összefüggése a vesekárosodással (2009-es adatok)
A fokális szegmentális glomerulosclerosis (FSGS) a nephrosis-szindróma egyik szövettani típusaként került leírásra. A betegségre eleinte néhány glomerulus (érgomolyagok) károsodása jellemző (fokális: a fokális jelentése gyújtóponti, gócos, részleges, helyhez kötött), ami azonban a glomerulusnak csupán egy részét (szegmentális) érinti, a bonyolult név tehát egy kis területről kiinduló vesekárosodást takar. A folyamat terjedésével a vesefunkció folyamatosan romlik, amellyel együtt kimerültség, étvágytalanság is jelentkezhet a már említett ödémával, például lábdagadással együtt. Az FSGS négyszer gyakoribb és agresszívebb lefolyású afro-amerikaiaknál, mint a kaukázusi vagy ázsiai népcsoportba tartozó betegeknél (Flex Wheeler is ettől szenvedett). Az FSGS-re jellemző szövettani kép különböző betegségekhez és szerabúzusokhoz, így például heroin alkalmazáshoz társuló vesekárosodáshoz vagy elhízáshoz kapcsolódóan is kialakulhat. A lefolyása is bizonytalan, ahogyan a kezelésre (katabolikus hatású kortikoszteroidok) adott jó vagy rossz válaszreakció is.

Mint azt leírtuk, kutatók 2009 novemberében publikált adatok szerint összefüggést találtak az FSGS és proteinuria jelentkezése, valamint az anabolikus szteroid használat között egy 10 fős, 37 év átlagéletkorú testépítő csoportban. A kutatók feltételezik, hogy a másodlagos fokális szegmentális glomerulosclerosis a nagyobb sovány testtömeghez történő glomerulárius adaptáció és az anabolikus-androgén szteroidok direkt nefrotoxikus hatásának következtében alakulhatott ki. A magas fehérje tartalmú étrend, valamint az edzés kiváltotta vérnyomásemelkedés szintén belejátszhat a kóros folyamatba. Feltételezik azt is, hogy a testépítők körében a nagyobb izomtömegből adódóan szokásosan emelkedett szérum kreatinin-szint következtében ez a komplikáció jóval valós gyakorisága alatt kerülhet felismerésre.

A kombinált gyógyszerhasználat összefüggése a vesekárosodással
A vérnyomás magas értékei (a tartományok kérdésébe most nem mennék bele) vesekárosító és egyéb érrendszeri szövődményeik miatt lényegesek. A testsúlynövekedés is vérnyomásemelő hatású, terhelés hatására pedig a nyugalminál jóval magasabb értékek is létrejöhetnek. A szabadidősportolók vagy versenyszerűen sportoló személyek körében elterjedt efedrin HCl, clenbuterol HCl, efedrin+koffein kombinációk alkalmazása jelentősen emelheti a vérnyomást, a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok: acetilszalicilsav, diclofenac, stb.) pedig sok sportoló életének mindennapi részei potenciális vesekárosító mellékhatásuk ellenére is. A testépítők esetében a versenyek előtti folyadékmegvonás is része ennek a károsító hatásnak. Ha ezt összeadjuk az anabolikus szteroidok előidézte vízvisszatartás hatásával, a túlzásba vitt edzés potenciális vesekárosító hatásával, a magas fehérje bevitellel és kontrollálatlan étrendkiegészítő használattal, felmerül a rekreációs sportolók bizonyos csoportjainál a vesekárosodás fokozott kockázata mint lehetőség.

Szteroid metabolizmus, NSAID-ok és doppingvétség
Korábban szintén szót ejtettünk a gyógyszerek metabolizmusában lévő eltérésekről, ennek genetikai hátteréről. A később tárgyalt hipotézis értelmezéséhez szükséges erre a kérdésre is újra visszatérnünk.

A gyógyszerek, illetve ezek mintájául szolgáló természetes vegyületek lebontásának egyik fő helye a máj. A szervezetbe kerülő idegen eredetű (xenobiotikum) vagy ott képződő vegyületek a glukuronsavval, illetve más anyagokkal konjugálásra kerülhetnek, mivel ebben a formában már eltávolíthatóak lehetnek a szervezetből. A glukuronidációt az UDP-glukuronozil-transzferáz enzimek katalizálják. A folyamat során a vízben nem oldható (hidrofób) vegyületek vízben oldhatóbb formába kerülnek, így a vese, vagy a máj és epe segítségével kiválaszthatóvá válnak. Ez a folyamat szerepet játszik a szteroid hormonok eltávolításában is.

Az NSAID gyulladáscsökkentők veszélyei nem merülnek ki a korábban felsoroltakban, a szteroidok metabolizmusába és így közvetve a doppingtesztek eredményeibe is beleszólhatnak. A T/E, azaz tesztoszteron, epitesztoszteron arány átlagosan 1 körüli érték. Ezt az arányszámot a tesztoszteron dopping kimutatásánál használják, a 4:1 feletti értékek a tesztoszteron külső bevitelére utalnak. A tesztoszteron, epitesztoszteron arányának a normálistól való nagy eltérése közvetve tehát a tesztoszteron vagy rokon anyagok alkalmazásaként értelmezhető, ám ha a glukuronidációban enzimaktivitás vagy gyógyszerek hatására változás következik be, akkor a doppingolás kimutatása nehezebbé válik. 2008-ban publikálták és került az újságok címlapjára a hír, hogy az UGT2B17 gén variánsai befolyásolhatják a szteroid hormonok kiválasztását, így szervezetünkből kimutatható koncentrációját is, ami bizonyos esetekben kivédheti a pozitív doppingtesztet. Egy 2009 júliusában publikált kutatás szerint az NSAID-ok közé tartozó diclofenac és az ibuprofen gátolja a tesztoszteron konjugálását. Ez a fentiekkel együtt azt jelenti, hogy további lehetőségek nyílhatnának a doppingolás elfedésére, az illegális előnyszerzésre, különösen akkor, ha egy-egy tehetős állam sportolói genetikai profilját elemzésnek veti alá.

Publikálva: "Non-steroidal anti-inflammatory drugs interact with testosterone glucuronidation" Steroids 74 (2009) 971-977

Publikálva: Taina Sten, Moshe Finel, Birgitta Ask, Anders Rane, Lena Ekström

Tisztázandó fogalmak:

Génmutációk
"A génmutációk érinthetik az adott gén egyetlen bázisát - ekkor beszélünk szűkebb értelemben vett pontmutációról - és érintheti a gén kisebb vagy nagyobb hányadát is. Az egyetlen bázisra korlátozódó mutáció lehet bázisbetoldás = addíció, báziskiesés = deléció, illetve báziscsere = szubsztitúció."

"Ha a mutáció a gén egy hosszabb szakaszát, azaz tetszőleges számú bázist érinti, akkor géndelécióról, -addícióról vagy ha az adott szakasz megfordul, akkor géninverzióról van szó. Hosszabb kiesések nemcsak egy gént, hanem akár géncsaládokat... is érinthetnek."

Forrás: Tóth Sára, Hegyesi Hargitta: Bevezetés a humángenetikába, Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió , 2007, ISBN: 9789639656402

"Az UGT izoenzimek által katalizált reakciókban az általában lipofil (zsíroldékony) molekulák glukuronsavval konjugálódnak, hogy vízoldékonyabb, így könnyebben kiüríthető vegyületekké váljanak. … Az UGT2-es család további, két alcsaládra osztható: UGT2A és UGT2B. Az első család tagjai többek között bilirubint ... a második család tagjai pedig elsősorban szteroidokat, epesavakat és retinoidokat konjugálnak."

Publikálva: dr. Kardon Tamás: A bilirubin UDP-glukuronoziltranszferáz szabályozása patológiás állapotokban, Ph.D. Értekezés

A fentiek ismeretében talán már laikusként is tudunk mit kezdeni az alábbi adatokkal, mint azt a Magyar Sporttudományi Szemlében 2009-ben ismertették,

"Egyre biztosabbnak tűnik, hogy a T/E arány individuális és függ a genetikai faktortól. Jakobsson és munkacsoportja mutatta ki, hogy az UGT2B17 gén léte, vagy nem léte szignifikáns különbséget eredményezett a tesztoszteron glucuronide elválasztásában, koreai és svéd férfiaknál. Eredményeik szerint a koreaiak 67%-ánál, míg a svédek 9,3%-ánál hiányzik ez a gén. A munkacsoport újabb lényeges eredményeket közölt. Következtetéseik szerint megkérdőjelezhető a jelenleg elsődlegesen alkalmazott, vizeletmintából kimutatható anyagokra épülő doppingvizsgálatok igazságossága. Ugyanis genetikai sajátosságként egyes népcsoportokban (főleg az ázsiai férfiak), hiányzik az a gén, amely lehetővé teszi a tesztoszteron glucoronide (TG) enzim termelődését, amely a tesztoszteront mint zsírban oldódó vegyületet vízben oldódóvá alakítja, így a vizeletmintában kimutathatóvá teszi. Abszolút logikusan, ha a tesztoszteron nem alakul át vízben oldódó vegyületté, akkor nem mutatható ki a vizeletből."

"Nézeteik bizonyítására kísérleteket végeztek 18 és 50 év közötti egészséges férfiak részvételével. A csoport a genetikai megoszlás szerint: 17 személy Del/Del (deléció), 24 Ins/Del és 14 vizsgált pedig az Ins/Ins csoportba tartozott. A vizsgálatban 55 egészséges, különböző rasszhoz tartozó (2, 1 vagy 0 alélja volt megtalálható bennük az UGT2B17 génnek), önként jelentkező férfi kapott 500 mg-os tesztoszteron enanthate injekciót (ebben 360 mg tesztoszteront) intramuszkulárisan. Majd 15 napon keresztül ellenőrizték a T/E hányadosukat a vizeletből. Az UGT2B17 gén alléllal nem rendelkező Del/Del csoport 40%-ánál nem észlelték a T/E hányados tiltott szint fölé emelkedését a vizsgálati időszak alatt, míg a másik két csoportban kivétel nélkül pozitív lett a doppingvizsgálat eredménye. Tehát a TG kiválasztás nagymértékben függ az UGT2B17 gén jelenlététől."

Az ábrán látható, hogy az UGT2B17 gén alléllal nem rendelkező Del/Del csoport T/E hányadosa a normál határokon belül maradhat

Publikálva: "A vizeletből végzett doppingvizsgálatok eredményei az UGT2B17 polymorfizmus fényében" Magyar Sporttudományi Szemle, 10. évfolyam 39-40. szám, 2009/3-4

Publikálva: Ránky Márta Zsuzsa, Petróczi Andrea, Uvacsek Martina, Frenkl Róbert

UGT2B17 gén deléciós polimorfizmus lehetséges összefüggése a vesekárosodással
Talán úgy tűnik első ránézésre, hogy véletlenszerűen kerültek egymás után a vesekárosodásról és doppingtesztet befolyásolni képes genetikai eltérésekről szóló kutatások. Az ismertetett adatok közötti összekötő kapocs azonban pontosan az UGT2B17 gén deléciós polimorfizmusa lehet. Vélelmezhető, hogy az UGT2B17 gén deléciós polimorfizmusa összefüggésbe hozható a tartós anabolikus-androgén szteroid (AAS) használattal kialakuló vesekárosodással! Az AAS-ok inaktiválásnak és kiválasztásának fő útvonala a glukuronsavval történő konjugáció, amit főként az UGT2B17 enzim katalizál, szerepét nem veszi át más folyamat kompenzálva a hiányt, ha ez az útvonal zavart szenved. Kutatók azt a hipotézist állították fel, hogy az UGT2B17 gén alléllal nem rendelkező Del/Del csoport fogékonyabb lehet az AAS használattal összefüggésben kialakuló vesekárosodásokra a testtömeg gyarapodáson és a direkt vesetoxikus hatásokon keresztül. A hatástalanítás zavara ugyanis fokozhatja szteroidkúrák hatását az izomtömegre, ez pedig közvetve a vesét károsíthatja a testtömegen keresztül, amit a direkt gyógyszer előidézte vesekárosítás egészíthet ki. A sportolók körében elterjedt NSAID-használat ezt a problémát valószínűleg tovább fokozhatja mind a szteroid-metabolizmusra gyakorolt gátló hatáson, mind a vese direkt károsításán keresztül. A kombinált gyógyszervisszaélés vesére gyakorolt negatív hatásai mögött tehát a gyógyszer-metabolizmus befolyásolása is állhat (farmakogenetikai összefüggések), nem pusztán összeadódóan, hanem szinergikus módon.

Publikálva: "Potentially harmful advantage to athletes: a putative connection between UGT2B17 gene deletion polymorphism and renal disorders with prolonged use of anabolic androgenic steroids." Subst Abuse Treat Prev Policy. 2010 Apr 29;5:7.

Kutatók: Deshmukh N, Petróczi A, Barker J, Székely AD, Hussain I, Naughton DP.

Következtetés
Az UGT2B17 doppingvétséggel való kapcsolatának gyakorlati elemzése nem lényeges különösebben számunkra: az államilag elismert sportágakban a dopping tiltott és egy egész országra nézve kedvezőtlen lehet egyetlen pozitív eset is, ezért már a témafelvetés is elfogadhatatlan. A mesterséges szteroidhormon bevitel jelenleg is biztonságosan szűrhető, ahogyan a DNS, tehát a genetikai háttér is vizsgálható. A fentiek így az államilag komolyan támogatott sportágakban nem nyújtanak lehetőséget a visszaélésre, ha ennek hiányzik a hivatalos támogatása (amelynek lehetőségét nem zárhatjuk ki például kommunista országokban).

Ahol a fentieknek számunkra főként jelentősége lehet, az a szteroidok terápiás alkalmazása (ártalomcsökkentés szteroidok mellékhatásaira érzékenyebb betegeknél) és a testépítés világa. Nyilvánvalóan utóbbiban is tiltott a gyógyszerhasználat, de a tesztelés nem folyamatos és ha ezt erőltetnék, az tulajdonképpen a sportág halálát is jelenthetné. Véleményem szerint gyógyszervisszaélés nélküli komoly szintű testépítés nem, vagy csak extrémen ritkán és különösen kedvező genetikai háttér mellett létezhet. Ezt elismerve az egészségügyi szakember etikai okokból nem adhat ehhez a tevékenységhez segítséget, az ártalomcsökkentés elősegítése viszont kötelességének is tekinthető. Összességében azt mondhatjuk, hogy a versenyszerű vagy gyógyszerhasználattal járó testépítés nem egy vesebarát életforma.

A kutatások jelenlegi állása szerint a komoly testépítő jövőt tervező sportolók számára érdemes lehet az odafigyelés az extrém terhelésekre, folyadékbevitelre és annak megszorítására, indokolatlanul nagy gyógyszerhasználat ekerülésére. Emellett a kötőszövetek sérülékenységét, stb. érintő DNS vizsgálatokat és az UGT2B17 gén polimorfizmusának vizsgálatát is érdemes elvégeztetni. Erre már Magyarországon is adottak a technikai lehetőségek. A helyzet bonyolult, mivel a negatív hatások más oldalról számos előnyt hordozhatnak, így akár sikeresebbé is tehetnék a sportolót. A vesekárosodás és az ezzel járó romló életminőség és csökkenő élettartam azonban túl nagy ár néhány serlegért és éremért! A szűrés és érintettség kimutatása után esetükben kisebb szteroid-dózisok eredményezhetnek azonos hatást (mérsékelhetőek az adagok), és valószínűleg sokkal jobban kell ügyelniük a vesekárosodást előidézni képes egyéb tényezőkre is. A naturál versenyzés indokoltsága is felmerülhet. További cél lehet az étrenden, étrendkiegészítőkön, gyógynövények alkalmazásán keresztül elérhető vese és májvédelem lehetőségeinek kiaknázása is, amennyiben erre módot és eszközöket találunk.

Meg kell említenem azt a tényt, hogy a tudomány még nem tárta fel egészében a testépítés, gyógyszerhasználat, testtömeg és veseműködés kapcsolatát. A jövőben újabb eredmények várhatóak és ennek függvényében újraértelmezésre kerülhet az a kérdéskör! T

A cikk megosztása Facebook-on, Twitter-en és IWIW-en:

Kövess minket Facebook-on, Twitter-en és Flickr-en (exkluzív információk, akciók!):