Előszó A
"Magyar bedurrantás" webnapló rovatunkban egy bátor magyar amatőr testépítő,
Rajna Krisztián vállalkozik arra, hogy megismerhessétek fejlődésének közeli részleteit.
A webnaplója nem arról szól, hogy mi őt állítjuk közszemlére mint mindentudó,
mindenki által követendő sportolót, hanem a tényleges tanulási folyamatát és testi
fejlődését -- azok minden esetleges hibájával -- fedjük fel előttetek, hogy ezek
azért valamiféle értékes tanulsággal szolgálhassanak.
A
webnapló szerzőjének kijelentései, véleménye és elméletei nem feltétlenül tükrözik
a Tesztoszteron.hu hivatalos álláspontját.
2009.
október 18. Fitparádé 2009 Amatőr fekvenyomó és push+pull verseny Elérkezett
hát a nagy nap, az idei utolsó versenyem. Nem mondhatom, hogy hosszú szezon végén
járok, mert ez eddig idén a második. :) Seres Imrével, aki szintén abba a terembe
jár, ahova én, indultunk el a helyszínre. Ugye eredetileg meghirdetett 75, 85,
95 kg-os súlycsoportokra készültem, és az esti mérésnél bőven 95-alatt voltam,
így nem volt miért izgulni. Nem így a versenyen: úgy döntöttek a szervezők, hogy
módosítják azt (nem először) és az erőemelésben megszokott kategóriák lesznek
a sok jelentkező miatt. Így történhetett, hogy én nyugodt szívvel 93 kg-san léptem
a mérlegre (ami +1-et mutatott mindenkinél) és kerültem a 100-as súlycsoportba.
Ezt is megértük, a kategória, ahova beférek, már három számjegyű. Így egy súlycsoportba
kerültem a tervezettel ellentétben Imrével (ő 97-el mérlegelt).
Nem
először ez a helyszíne a Fitparádénak, minden a megszokott módon zajlott és nézett
ki, szép tömeg gyűlt össze a power zóna körül is, úgyhogy kellemes közönségünk
volt. A nevezők száma is tekintélyesnek mondható, 34 indulóval (ez volt az oka,
a súlycsoportok módosításának is) a fiúk között. Ezt háromfelé bontották kezdőfogás
szerint, így kerültem a 3. turnusba 160-al. 22 versenyzőnél már erősebb vagyok
— gondoltam. Elfogyott a Nicoflexem, ezért a Salonpast használtam most melegítéshez.
Három biztos fogást terveztem ugyanúgy, mint Szeghalmon. Nem éreztem semmi rendellenest
a mellemnél, úgyhogy bizakodtam, azonban a körülmények nem adtak okot arra, hogy
rekord döntésekkel kockáztassak. Kevés tárcsa volt, azok is csak nagyobbak, ezért
ugrálni kellett felfelé a súllyal és rengeteget pakolászni. A pad keskenyebb volt
a normálistól, így könnyen eldőlt oldalra az ember, amikor lecsúszott a lapockája.
Ez nem volt még elég, két villaállás közül választhattunk: az alsónál majdnem
érintette az orrom a súly, ahogy befeküdtem, a másikat pedig kb. ujjbeggyel értem
el nyújtózkodva. A rúdon "természetesen" arasszal kellett kimérni a
távolságot, mert jelölő csík nem volt. Vízilabdás barátomat kértem segítségnek,
hogy bemelegítéskor ki tudja adni a súlyt, de nyilván ez csak korlátozott mértékig
volt lehetséges. A versenypad sem volt sokkal jobb, bár 3 közül választhattunk,
csak éppen ott meg az egyel fölötte levő pöcökbe ütötted a súlyt, amikor kivetted.
Szerencsére kiadásra nem volt panasz, hozzáértő kéz segített.
-90
kg Krakszner Lénárd csapattárunkról már írtam a Szeghalmi versenyen, itt
is tiszteletét tette. 83.7 kg mérlegelt (látszik, hogy ő 85-re készült) és így
átcsúszott egyel magasabb kategóriába a megszokottól. 147.5 kg után 157.5 kg-ot
teljesített. 160 kg-os kísérlete most nem jött össze, de így is megnyerte a kategóriáját.
(2.
helyezett nem volt ott a díjkiosztón)
-100
kg 160 kg, 165 kg, 170 kg. Éreztem még, hogy maradt bennem, de
nem volt szükségem nagyobb nyomásra. Nagy viadalra készültem pedig Imrével,
de számomra érthetetlen oknál fogva második fogásnak 175 kg-ot kért 165 kg kezdőfogása
után, ahol rontott. Elég lett volna csak minden nyomásom után 2.5 kg-al többet
kérnie, de így eltaktikázta magát.
Mivel
az első helyezett szarrá vert minket 200 kg-al, így az ezüstérmet tudtam elhozni.
+100kg
Kovács Leventéről ha jól emlékszem tettem
már említést nem is olyan régen. OSC-ben vízilabdázik, és baromira lehagyott
fekvenyomásban. Hogy nem a levegőbe beszélek, itt a bizonyíték ma: 104 kg-al mérlegelt,
és nagyon szép 170 kg, 177.5 kg, 185 kg-os fogással egy nagyon erős mezőnyben
3. helyezésével a bronzérmet hozta el.
Push+pull
lifting Imrével ketten vállaltuk még be pluszba a felhúzást is,
hogy induljunk ebben a versenyszámban. Bemelegítésnél itt is kapkodás és rengeteg
pakolgatás volt, mindenki más súlyon volt, tárcsa meg alig. A combhajlítóm az
elégtelen melegítéstől görcsölni is kezdett. Volt időm a kezdősúlyomba, 210-be
is belehúzni és annyira könnyűnek véltem, hogy átírattam 220-ra, ne húzzuk az
időt. Imre itt is kockáztatott, és ő is emeltetett, látva az én példámat, azonban
sajnos neki nem sikerült az első fogás. Másodikra a 225 kg viszont feljött, így
lett érvényes emelése, de a nagyobb testsúly miatt ez kevés volt a dobogóra (csak
az első 3-at hívták ki kategóriánként, a többi helyezés sorrendjét nem tudjuk).
Nekem a 220 nem okozott problémát, és mentem is másodjára a 230 kg-ra. Eddig nem
is volt nagy meglepetés, azonban a harmadik 235-ös kísérletem kudarcba fulladt.
Kicsit elfáradtam a végére és kell még hozzá erősödnöm.
Itt
Wilks-formula szerint csak abszolút kategóriát hirdettek súlycsoportok nélkül.
Nem volt erős mezőny, gondolom a profi verseny szipkázta el a versenyzőket, amik
pár méterre arrébb zajlottak. Volt egy nagyobb darab srác, aki 265-öt húzott,
elsősorban tőle tartottam, bár ugyanígy meglepetést okozhattak a kisebb testsúlyúak
is, akik közül láttam 200 fölötti teljesítményt. Fogalmam sem volt, mire számíthatok,
így mielőtt kiszólítottak első helyezettnek, még azon tépelődtem, hogy lecsúsztam
a dobogóról is. Nagyon nagy öröm ez utóbbi eredményem, sikerült megszereznem az
aranyat!
Nyereményem
így két kis doboz tömegnövelő, Volumass 35-höz hasonló tömegnövelő, valamivel
több kreatinnal. Edzés utánra tökéletes lesz.
Profik
versenyét nem nagyon tudtam figyelemmel követni, mert párhuzamosan zajlottak.
Mészi 332.5 kg-ot nyomott ha jól emlékszem, de felvételem nincsen sajnos róla.
Láttam viszont egy 207.5 kg-os nyomást Nemes Norbitól:
2009.
október 10-én nyomott 82.5 kg-ban 205.5 kg-al junior országos csúcsot. Ikertestvére,
Nemes Robi pedig 75 kg-ban versenyzik hasonlóan kimagasló eredményekkel.
A
profik közötti versenyre itt meghívásos alapon jöttek el és valamivel lazább bíráskodás
mellett tudta ezt a csúcsot is felülmúlni. A srácokat még a TF-ről ismerem, évfolyamtársaim
voltak. Focisták mindketten. Igen, jól látjátok, nem írtam félre semmit. Igaz
most egy ideje már abbahagyták, azonban a lényegen semmit nem változtat. Feltehetem
magamban a kérdést, hogy én mit is akarok ebben a sportágban, amikor 7 éve csak
ezt csinálom? Mielőtt megfogalmazódna bennetek a gyanú, gyorsan leírom: 1. ruha
nélkül is többet nyomnak nálam 10 kilóval könnyebb testsúllyal, 175 kg környékén.
2. Soha nem koxoltak, most is az IPF-ben versenyeznek, doppingszűréseken vesznek
részt.
Visszatérve a föntebb említett
vízilabdás barátomra is, ugyanúgy rá is vonatkoznak a fentebb leírtak. Mint ahogy
a diszkoszvető Mozsdényi Dávid is (a minap találkoztam vele is), idén 280 kg-ot
húzott és 210-et nyomott fekve:
Csak
hogy tudjuk meg, amikor teljesítményekről beszélünk, hova is tegyük magunkat.
Ezek mind naturál elérhetőek, ráadásul olyan embereknek, akik közben más sportot
űznek. Elgondolkodtató, a témáról lehet majd írok hosszabban másik alkalommal.
Most viszont visszatérve a versenyre, még szeretnék
néhány képet megosztani veletek.
Csapatunk:
Markus Rühl nagy kedvencem volt régen,
és semmiképp sem akartam ezt a lehetőséget elhalasztani, hogy kérek tőle dedikált
fotót és közös képet.
Majoros
Timivel készült már korábban közös fotó, nem értem miért erőltette megint, én
próbáltam elhúzódni, de már késő volt, és lencse végre kaptak minket! :)
